Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-10 / 37. szám
37. szám. De hallgatott és tűrt velünk és szenvedett velünk és sirt velünk. A szomorú évforduló alkalmából valami fájdalmas érzés kap a szivünkbe, valami különös érzés nyilallik bensőnkben. És úgy érezzük, hogy szivünk vérez, egyre vérez és keressük ki a nagy sebünket beheggesztené, a vérzést megállítaná. És elmélkedünk és gondolkodunk a kíméletlen sors, a kegyetlen végzet romboló, pusztító munkájáról, mikor egy ártatlan szentlelkü, nagyszivü és finom érzésű királyasszonytól fosztott meg egy nemzetet, mely annyi megpróbáltatáson ment keresztül hosszú fennállása alatt ; egy nemzetet, melynek annyi ellensége és oly kevés igazi barátja volt; egy nemzetet, mely rajongva tisztelte, szerette, bálványozta felkent királyasszonyát, szentlelkü Erzsébet királynét. Erzsébet királyné kitörülhetetlenül bevéste emlékezetét lelkűnkbe, elménkbe. Mindvégig megmarad védőangyalunknak és szelleme, lelke őrködik majd felettünk. (2) 1907. Szeptember 10. A fekete gyémánt. Még benne vagyunk a kánikulában, még keressük a tikkasztó forróságban az árnyas, hűs helyeket, még fogyasztjuk a jeges italokat és csodálatosképen egy ijesztő rém kisért már most is, a széninség, a széndrágaság, a fekete gyémántok hiánya foglalkoztatja a közvéleményt. Az elmúlt tél hosszú, kemény és barátságtalan volt és már ekkor alig-alig akadt szén. Az emberek valósággal törték magukat utána és boldog volt az, a ki kapott szenet méreg drágán. Az elkövetkező tél azonban felette borzalmasnak és elrémitőnek ígérkezik. Hisz nincs olyasmi, a minek ára ne szökkent volna fel hihetetlen magasságra; lakás, élelmiszer, világi- lási eszköz, ruházat mind megfizethellenül horribilis, de meg kell fizetni, mert szükség van rájuk. De a szenet még pénzért se fogjuk kapni, mert -- mint hírlik — vajmi kevés lesz belőle. Vagy ha lesz, akkor is a tőkepénzesek, a milliomosok vásárolhatnak majd e ritka kincsekből. Idők jele, hogy hónapokkal előbb már köztudomású, hogy az idén borzalmas széninség lesz. A nagykereskedők mossák kezeiket és hangoztatják, hogy a szén árát egyáltalán nem emelik, csupán házhoz nem fogják szállítani a szenet, mert a fuvar rettenetesen drága, vagyis 30—40 %-os emelés mellett lesz kapható a szén. A fekete gyémánt ára nem lesz nagyobb, csak a fuvarral emelkedik az ára valamelyest. A tél eljöveteléig azonban sok minden máskép lesz. Nyilván a szén is megdrágul, a fuvar is nagyobb lesz, a szénmunkások sztrájkolni fognak és a szénnagykereskedők kicsinyben (t. i. zsákokban) egyáltalán nem adnak majd szenet, csak vaggononkint. No aztán vásárolj szenet, te szegény ember. A legnagyobb luxuscikk lesz e fűtési eszköz. Valóban sokat érő gyémánttá válik a szén, mert a ki állandóan füthet vele, az dúsgazdag emberszámba megy. A lord azt hitte, hogy álmodik. Ö vegye el Páris legszebb és legtisztább angyalát, egy óriási vagyon örökösét? A márki folytatta: — Ön aláírja ezt az okmányt, amelylyel válópört indít a neje ellen — egy évvel később az esküvő után. Egy órával később pedig elutazik és a válópör befejezéséig nem teszi lábát Franczia- országba. Ezért kap 100.000 frankot. A lord nagy szemeket csinált, már értette a dolgot. A válópör most folyik. Lady Engwood, atyja dieppei villájában várja öthónapos fiacskájával a pör kimenetelét. Jövő héten lesz befejezve. Madame Ducleve, ki nekem ezt elmondta, a végén nagyot sóhajtott: — Oh, azok a zongoramesterek! Ugyan, mi köze ide a zongoramestereknek ? * Egy német művésznőt bevezettek Párisban egy társaságba, hol melléje került egy revanche- szomjas franczia. Az illető csak úgy áradozott a »hazafias liga« frázisaitól s végre, elég tapintatlanul igy szólt a szomszédnőjének, kinek rajnai bort töltött a poharába: — No! Katonáink nemsokára majd olt isz- szák ezt a bort, ahol terem! — Oh, uram! — felelt a német művésznő mosolyogva, — csak nem hiszi, hogy mi foglyainkat borral itatjuk? Mit csinál majd a tömérdek szegény ember hideg vackában vagy odújában mikor meleg ételre alig-alig futja neki és hát ha már meleget nem ehet, legalább rideg hajléka legyen kissé barátságos, nehogy megfagyjon a család, kivált ahol néhány apróság is van. Mert a far- kasorditó, csikorgó hideget állandóan elviselni lehetetlenség, ez ellen védekezni kell, mert a tél nagy ur, nem ösmer kíméletet, irgalmatlanul rásujt mindenkire, ki szembe szállni óhajt vele. Magában a fővárosban érezhető lesz a nagy széninség, hát még a vidéken mennyire ismeretlenné lesz a fekete gyémánt s a kiknek megadva lesz, hogy hozzá jutnak, ritkaságként fogják mutogatni a szomszédoknak. Mert tény és való, hogy a rettenetes széndrágaság érzékenyen fogja sújtani a vidéket és ezer meg ezer ember a kétségbeeséstől nem tudja majd, mitévő legyen. A mi széntermelésünk — sajnos — igen kevés és nagymennyiségű porosz szénbehozatalra vagyunk ráutalva, csakhogy ez az export Németországból se megy olyan simán; a nagymennyiségű szállítás csak igen lassan történhetik; állandóan torlódások vannak a vasutaknál, sokszor heteken át vesztegelnek a szállítmányok. Ha most ehhez hozzá vesszük a téli szállításokat mikor holmi nagyobbszabásu hóviharok vannak, elképzelhetjük, hogy soha nem lesz kellő, elegendő szenünk. Es az állam tehetetlenül áll e nagy kérdés megoldásával szemben, holott már most kellene tokozott gyorsasággal és erővel odahatnia, hogy valami praktikus megoldást találjanak az illetékes faktorok a szénmizéria leküzdésére, mert ha elröppennek az őszi hónapok és váratlanul beköszönt a tél, akkor már késő lesz sürögni- forogni, ide-oda kapkodni, nem lehet majd szanálni a ránk zuduló bajt, hanem lassan, de biztosan megfagyunk majd, t. i. azok, kik nem vándorolnak ki, mert idehaza akarunk meghalni. SZ1NÉR VÁRALJ A ____ Kr ónika a hétről. (A helyzet. — Szövetkezeti bajok. — Ferenc Ferdinánd íó- herczeg tőzsdevesztesége. — Vak leányok megrontói.— Borzalmas családirtás ) A politikai szünidő a végét járja. Nyári üdülésükről visszatérnek a miniszterek és már hétfőn ismét összeülnek, hogy tanácskozzanak a legközelebbi teendőkről. Van elég megbeszélni való a kiegyezés, a kvóta, a bank, a horvát bajok, Fiume ügyei, a palriárka-választás, a delegáczió és sok egyéb kérdés. A minisztertanácsot már 11-én vagy 12-én követni fogják a kiegyezési tárgyalások, a delegációkról pedig hírlik, hogy novemberben fogják megtartani. A fővárosi hitelszövetkezetek tudvalevőleg nagy bajban vannak. A nagy bankok megvonták Az első szőlővessző. A nagy özönvíz után egy angyal jött a földre és megkérdezte Noét, miért busul. Noé azt válaszolta, hogy igy déltájban nagyon tikkasztó a hőség, s nincsen ital, amivel szóróját oltsa. — Hát nincs itt elég viz ? — kérdezé az angyal. — Igaz, hogy vízzel bőségesen el vagyok látva, — válaszolt Noé, — és szolgád megfüröd- het benne, ha kedve tartja; de fájdalom, nekem nem kell, mert ha eszembe jut, hogy mily temérdek erős férfi, szép asszony, ártatlan gyermek halt el benne és megszámlálhatatlan hasznos állat fulladt bele, minden kedvem elmegy tőle, sőt e gondolatra undorral fordulok el a víztől és égető szomjam dacára ajkam visszataszítja. — Ellenszenved igazolt, — mondá az angyal, s hófehér szárnyait kiterjesztve villámgyorsasággal az égbe szállt, s kevés idő múlva egy szőlővesszővel jött vissza és a hálás patriarchát megtanította, hogy kell azt elültetni és művelni, s mikor a nemes gyümölcs megérik, hogyan kell belüle még nemesebb bort készíteni. E monda szerint a szőlővessző égi adomány — s a bor — e jótékony ital — ha vissza nem élnék vele — isteni eredetű. Kevés belőle orvosság, sok: méreg. Kevés belőle lelkesít — sok butit és elaljasit! tőlük a hitelt, minek következtében úgy aszövetkezetek, mint nagyszámú adósaik a legnagyobb financiális veszélynek vannak kitéve. A szövetkezetek képviselői a kormányhoz fordultak segítségért, hogy a nagy csapás elől menekülhessenek. Erre a kormány a Magyar Általános Hitelbanknál állítólag kiutalt a szövetkezeteknek 400,000 korona, a baj nagyságához mérten igen csekély összegei, de a Hitelbank még ezt sem folyósította. Most a szövetkezetek vezéremberei ismét tanácskoznak, lótnak-futnak kormányhoz, bankokhoz, de igen kevés a remény, hogy ügyeik rendeztetni fognak — ezt pedig százezernél több adós fogja siratni! Bécsnek szenzációja van: Ferenc Ferdinánd trónörökös egy milliót veszített a tőzsdén. De a szenzácziót fokozza, hogy a trónörökös nem fizeti meg ezt a veszteséget, hanem feljelentette Schlesinger és Koref nevű börzeügynökeit, hogy becsapták vájjon épp úgy cselekedett-e volna, ha nyert volna? A »Hir« cimü uj napilap botrányos ügyről közöl tudósítást. Azt Írja, hogy a temesvári vakok intézetében megrontották a vak leányokat. A gyanú több egyénre irányul, különösen egy hetven éves emberre, kinek az intézetben szabad bejárása volt. Az egész tudósításból csak az tűnik ki kétségtelenül, hogy a szegény vak leányokkal tényleg űztek szemérmetlenségeket, kik a bűnösök, terheli-e a vezetőséget mulasztás és hogy az erkölcsi és testi megrontáson kívül még súlyosabb következményekkel jár-e az elkövetett bűn, azt még ma biztosan megállapítani nem lehet. Az el nem kerülhető szigorú bűnügyi vizsgálat feladata lesz mindezeket kideríteni. Borzalmas gyilkosság történt a Székelyudvarhely közelében levő Bardócz községben Sugár János, egy módos bardóci parasztasszony fia meggyilkolta a családját, mert édesanyja nem akart beleegyezni abba, hogy feleségül vegyen egy lányt, akit szeretett. A legény át mulatott egy éjszakát és holtrészegen hazatérve három fejszecsapással agyonverte az anyját. Azután ugyanígy végzett tizennyolc éves nővérével és annak kis csecsemőjével. Mikor borzalmas munkáját elvégezte, nyugodtan távozott hazulról, a vasuli pályához ment, hol egy éppen arrafelé robogó vonat mozdonya elé vetette magát. A vonat keresztülment rajta és felismer- hetetlen véres husroncscsá szakgatta testét. Anyám sírjánál. — Irta: dr. Kiss Rezső. — (Jászberényben.) Fájó lelkemet száz kín dúlja — És ágyba vonszol kínok súlya, De csak vánszorgok kifelé, * Arra az áldott, drága földre, Hol árva lelkem szárnyat öltve, A szent megnyugvást fölleié. Ottan szakadj ki sóhajtásom, Mint süvítő szél lombnyiláson, — Hol lelkem jár, ahol imáz — S te rom, te testem légy nyugodtan, Boldog leszesz, boldog, ha ottan Egy szent sóhajtás sírba ráz! . . . Ha majd kihűl e szív, e homlok, Ha majd én is a földre omlok, E föld legyen az én tanyám, Itten legyek én eltemetve, Ebbe az édes, szentelt földbe, Itt nyugszik az én jó anyám. HÍREK. Eljegyzés. Gerber Béla, okleveles gyógyszerész e hó 8-án eljegyezte Szűcs Ibolykát, a »Zemplén« laplársunk jó nevű belső munkatársát. Tanitóválasztás, Szilvásy Sándor, okleveles tanítót a sárközujlaki ev. ref. egyház rendes tanítóul megválasztotta. Szavazás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye kebelében megürült világi aljegyzői állás betöltésére vonatkozólag a szinérváraljai ev. ref. egyháztanács e hó 6-án tartott gyűlésében Dr. Helmeczy Pálra szavazott.
