Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-22 / 4. szám
(2) 1907. Január 22. SZINERVARALJA 4. szám. fektetett osztrák ipar immár Magyarország legrejtettebb kis falujába is befészkelte magát, szárnyát szegve zsenge iparunknak. Valóban elszomorító állapot, ha meggondoljuk, hogy csaknem 600 millió értéket tesz ki az az összeg, amit Ausztriának behozott ipartermékeiért évenkint kifizetünk. Horribilis szám ez! Mily vagyoni erőforrástól fosztja meg a nemzetet. Ugyan mi lesz Ausztriából, ha mi visszanyerjük gazdasági munkálkodásunk önrendelkezési jogát: az önálló vámterületet?! Bárgyú okoskodás az, hogy Magyarország most is, mint azelőtt, oly kizárólag őstermelésből élő mezőgazdasági ország, mely a külföld, legelső sorban pedig Ausztria piaca nélkül meg nem élhet. Igv csak az beszél, ki szemeit bekötve szemléli a nemzet közgazdasági életében végbemenő jelenségeket, avagy igy beszél az, ki fülét homokba dugva figyeli a nemzet küzdelmes hullámveréseinek hangját. Gondolkozzunk csak egyszerű, de tiszta paraszti észszel! Mi az első eredmén}7, ha az önálló vámterület beáll? Tagadhatatlanul az, hogy a nemzet minél szélesebb rétegének ipari kereslete gyarapodni fog. Többen fogják adni magukat ipari pályára. Erős kisiparos és munkás-osztály fog kifejlődni. Mi következik ebből ? Nem más, mint az, hogy iparunk erősbödésével nem lesz szükségünk mezőgazdasági terményeinknek külföldre való kivitelére és ott leendő értékesítésére. Hisz a statisztika bizonyítja, bogy mezőgazdasági termékekben ma is alig termelünk többet, mint amennyit éppen elfogyasztunk. Az a többlet pedig, melyet tényleg külföldre, különösen Ausztriába szállítunk, — az önálló vámterület felállításával itt belföldön a nemzet testében és testén fog elhelyezést találni. Miért? Mert az ipar megerősödése csak erős és uj fogyasztókat fog teremteni annak a többletnek, melyről most szó van. A mai iparos, munkás, vagy napszámos ma nem áll oly viszonyok között, hogy megfelelő mennyiségű lisztre, húsra, zsírra, borra s több eféie mezőgazdasági termékre elegendő pénze legyen. Ma alig keres annyit, amennyiért egyszeri jóllakásra elegendő burgonyát vásárolhatna. Ha az ipar megerősödik, az iparos több munkájával több pénzt fog keresni, amikor keresetének javarészét bizonyosan lisztre, húsra stb.-re fogja költeni s többet fog fogyasztani, mint ma, amikor az ország számos részén liszt helyett kukorica máiéból él. Nem túlznnk, mikor azt mondjuk, hogy ma mintegy öt millió magyar ember nem ismeri a buza-kenyeret. Pedig az önálló vámterület ezt az ötmillió magyar embert hasznos munkához juttatná, a kivándoroltakat haza vezérelné s kenyérkereső, dolgos milliók segítenének nyersterményeinket feldolgozni és fogyasztani is. Világos tehát, hogy ekként a nyerstermény többlet itthon fog elhelyezési nyerni és mi szükségünk sincs arra, hogy mintegy Ausztria jóindulatára (!) szoruljunk! Ausztria nem bir annyi mezőgazdasági terméket előállítani, amennyire szüksége van, mint amennyit fogyasztása megkíván, miért is feltétlenül idegen országbeli nyerstermények bevitelére szorul, bárhonnét jöjjön is az. Másrészt pedig szüksége van Magyarországra azért, hogy itt lúlfölös ipartermékeit elhelyezhesse. Az önálló vámterület eszméje és gyakorlati kivitele ma már megérett. Érzi s tudja az ország, hogy ebben rejlik a jövendő Magyarország nagyságának, boldogságának, dicsőségének forrása! Azt mondják egyesek, hogy az önálló vámterület »sötét«-be való ugrása leszen a nemzetnek. Hát ez igazán együgyű, badar beszéd! En- gedelmet kérünk, nem fogja senki tagadásba venni azt, hogy az önálló gazdasági tevékenység csak fejleszti az ember öntudatát, feltéve, hogy az egyén az önállóságra kellő érettséggel bir. A magyar iparosság régóta érett erre az önállóságra. Ha pedig megadjuk részére az önálló gazdasági tevékenységet, úgy ezzel csak fejleszteni, tökéletesbiteni fogja önmagát és érezni fogja a tanulás szükségességét, melynek legmagasabb fokán ma még kétségen kívül — nem áll. Azt mondják továbbá egyesek, hogy az j önálló vámterület nem fogja megszüntetni, illetve megakadályozni a külföldi iparosoknak hozzánk való beözönlését. Lefog majd ekkor személyesen telepedni számos külföldi, különösen pedig osztrák és német iparos, kik szakértelmüknél fogva lefogják szorítani a kevésbbé tanult és kevésbbé leleményes magyar iparost. Hogy ez a rohamos átalakulás be ne következzék, nem tudunk tán segélyeszközhöz folyamodni és olyan intézkedéseket életbe léptetni. melyek az aránytalan beözönlést meggátolhatják? Ilyen megszorító intézkedés volna többek között például az is, hogy »ipart csakis magyar és az országban lakó honos űzhet, illetve folytathat.« Ilyképen saját jogunknál fogva kényszeri- tenők a külföldi iparosokat arra, hogyha nálunk ipart óhajtanak űzni, előbb magyar honosokká váljanak. Ezzel az intézkedéssel nyerhetnők meg a külföldieket és szaporodni fogunk elsősorban számra nézve is. De tegyük fel, hogy a fentebbi megszorító intézkedést nem alkalmazná a magyar törvény- hozás, akkor sem kell félteni a magyar ipart! A magyar iparos még sem oly gyámoltalan, mint azt hiszik egyes iparágak, névszerint az asztalos, lakatos, szabó és cipész szakmák eléggé kifejtettek és versenyképesek. A nemzet már tisztán lát s nyugodt önérzettel, felfrissült erővel akar és fog is rálépni az önálló vámterület termő talajára. melynek kalászait én ringatom; a viz, melylyel ételeiteket főzitek, az én partjaim között csereg ; a forrás az én szivemből bugygyan ki köny helyett; a fa rajtam nőtt és a kőszén az én mélységeim kincse. Táplállak, amig éltek és csendes nyughelyét adok, ha meghaltatok: anyátok vagyok. De ti, halandók, vétkeztek ellenem. Ti nektek nem volt elég, amit adtam nektek : ti nektek egyéb kellett. Évezredek óta, mióta csak emberiség van a világon, szakadatlanul csak arra törekedtetek, hogy minél távolabb jussatok tőlem A csillagokat vizsgáljátok kimeresztett szemmel, hogy ellessétek titkaikat és elvesztitek e közben a talajt lábaitok alól. Mert a szívnek nem kell csillagokat néző távcső, hogy az egekig hatoljon; a szív csak érez, ráveszi a kezet, hogy cselekedjék jót, s rövid egy ilyen pillanat alatt magasabban emelkedik, mint az összes földi tudományok, melyekkel elnyomtátok magatokban a morált és el a boldogság lehetőségét. De nektek tudás kellett és nem egyszerű hit, mely kielégíti a szivet és harmonikussá teszi az emberi lelkeket. Most itt van, neked például már elég; te már látod, érzed, mert érezned kell, hogy mindez nem elégítheti ki azt az embert, kit az Ur a maga képmására teremtett. Most te, holnap egy másik, harmadik, ezredik, mig egyszer csak az egész civilizált világ emberiségéből kitörnek a tiszta kielégíthetetlen vágyak s átkot szórtok majd tennenmagatokra, amiért valaha elpártoltattak tőlem. És ez igy lesz, mert be kell, hogy következzék. írva vagyon. Kábultan szóltam: — Mit tegyek hát, anyám ? szenet és kevesebb szenet kap tehát a közön- ! ség és — hogy meg ne fagyjon — hallgat és | vásárol. * A parlamentben már az egész héten folyik a közoktatásügyi tárca költségvetése. Sokan beszélnek. Mindegyiknek van más-más mondanivalója. Támadják az egyetemi tanárokat, hogy rossz a rendszerük, az egyetemi tanár-képviselők meg a támadó fiatal honatyákkal szemben védelmezik rendszerüket. A legtöbben azonban a harmadik egyetemről szólnak; mindegyik más várost jelöl meg alkalmas helyül. Bánffy Dezső természetesen Szeged mellett kardoskodik; Badkonyi Samu meg Debrecent ajánlja melegen ; a délvidéki képviselők Temesvár mellett törnek lándzsát; a nyugatiak Pozsony mellett kardoskodnak. Apponyi Albert gróf is felszólalta vita folyamán. 0 még nem döntött a harmadik egyetemet illetőleg és igy izgalommal leshetik, vájjon hova is jut már egyszer a harmadik egyetem. De a kultuszminiszter mást is mondott; azt t. i., hogy bizony egy negyedik egyetemre is égető szükség volna Most már aztán azok, kik szentül megvannak győződve afelől, hogy a harmadik egyetemet Pozsony kapja, a negyedik egyetem mellett háborúskodhatnak. Egyébként Apponyi gróf a tanítók ügyéről is beszélt és hangoztatta, hogy méltányos "eljárásban fogja a nemzet apostolait részesíteni, és egy szemernyit sem fognak a nyugati tanítók fizetése mellől elmaradni. A jövő évre 20 milliót vett fel a tanítóság fizetésének javítására, ennél többet, ez idő szerint nem lehet előirányozni, de aztán fokozatosan célja javítani a fizetést. A tanítóság egyelőre meg fog elégedni a 20 millióval, csak már annyira jutna az ügy, hogy csakugyan jobb díjazást kapnak, mert hát a tanítóságra égető a kérdés. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — A legaktuálisabb kérdés, ami mind ijesztőbb mértékben felszínen van: a széndrágaság. Nemcsak, hogy drága a szén, de nincs. Szinte vetélkednek az emberek egymással, vájjon drága pénzen ki jut szénhez. Ez még hagyján. S drágaság mellett még rosszul is mérik a szenet. Csak legutóbb elitéltek a fővárosban négy szénnagykereskedőt, mert zsákjaikban 50 kiló helyett 37, 40, 42 kilót találtak. Hasztalan volt védekezésük, a rendőrkapitány súlyos pénzbírságra ítélte őket; sőt kettőt szabadságvesztésre. Drága — Hogy újra boldog lehess? — Igen, hogy újra boldog lehessek, anyám! Szavaimat rideg némaság követte. A föld, vagy a szellem, amely beszélt hozzám, most nem felelt. A hold, melyről egy idő óla úgy vettem észre, mintha szédületes gyorsasággal forogna a csillámló tó körül, egyszerre eltűnt, mintha lebukott volna az égről. Egyenest a tóba esett. Még hallottam is a földrengető robbanást, mit a zuhanás okozott, mikor közvetlen ezután j valaki a nevemen szólított: — Gergely... Gergely... — Mi — mi az? — kérdém ijedten és kezemmel a szivemhez kaptam. — Gergely, — kihűl a tea. Kelj már föl! Eeleségem volt, ez a kedves, kékszemü menyecske, kezében tálcán párolgó teát és süteményt hozva az ágyamhoz. Megdörzsöltem szemem és felkönyököltem. Odakint, a nagy templomból mélabusan kongott be a szép, tisztán csendülő harangszó. Az ablak alatt szelidarcu emberek siettek a vasárnapi misére. Az ajtóban, a küszöbűn megjelent az ötéves leánykánk üde, tömzsi kis alakja. Jobb kezével kapaszkodott a kilincshez és vállacskájá- vai az ajtófélfához dörgölőzve, előre csucsori- totta a parányi két ajkát. — Apuska, — mondta igen nagy hideg vérrel, — apuska, mindjárt kihűl ám a teája. Elmosolyodtam és a feleségemre pillantottam. Ő is visszamosolygott. Egyszerűen, boldogan és nyugodtan, mintha csak a föld szelleme helyett válaszolt volna. HÍREK. Kinevezés. A belügyminiszter iíj. Kende Péter vármegyei aljegyzőt a belügyminisztériumhoz segédfogalmazóvá kinevezte. Uj postaigazgató. A nagyváradi posta- és lávirdaigazgatóság vezetését az eddigi postaigazgató, Schöpflin Ágoston helyett ideiglenesen Siket Traján vette át. Tanítói kinevezés A vallás és közoktatási miniszter Nagy Lajos okleveles tanítót a nagy- ecsedi. Gaál Ferenc hajdudorogi állami elemi iskolai tanítót az apai állami elemi iskolához rendes tanítónak nevezte ki. Esküvő. Koós György somkuti kir. albiró f. hó 19-én, szombaton tartotta esküvőjét Visky Klára kisasszonnyal. Szatmár város polgármesterévé egyhangúlag dr. Vajay Károlyt, eddigi tiszti ügyészt választották meg e hó 14-én. Ugyanakkor dr. Ve- récy Ernő és dr. Schönpflug Jenővel szemben 8 szavazattöbbséggel dr. Antal Sándort tiszti- ügy észszé választották. Választás. A kakszentmártoni ev, ref. egyház folyó hó 7-iki ülésében az egyház főgondnokává egyhangúlag 4'églássy Sándor földbirtokost választotta meg. Pályázat. A szinérváraljai főszolgabíró Bor- hid székhelyijei újonnan alakított, Borhid, Veresmart és Oiáhmogyorós községekből álló körjegyzőségre 1907. január 27-iki határidővel pályázatot hirdetett. A választás 29-én lesz s az állás febr. 1-én elfoglalandó. Közigazgatási bizottsági gyűlés Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én tartotta ezidei első gyűlését, A gyűlés a megkezdett rendes keretekben folyt le, az előadói jelentések tudomásul vételével. Az alispáni jelentés megemlékszik Serly Gusztáv vármegyei főorvos mull hó 28 án tartott rendkívüli közgyűlésen saját kérelmére történt nyugdíjaztatásáról. A gyűlés leglényegesebb része a közigazgatási bizottsági tagok 1907. évre történt megválasztatása volt. Megválasztattak: Fegyelmi választmány : Dr. Szabó Antal Kacsó Károly, Plachy Gyula rendes tagok, Domahidy Sándor, Bodnár György póttagok. Árvaügyi felebbviteli küldöttség : Domahidy Sándor, Kovács Dezső. Erdészeti albizottság: Ilosvay Aladár elnök, Domahidy Sándor alelnök, Kacsó'Károly rendes tag. Főispán kinevezte: Jékey Zsigmond, Madarassy Dezső rendes, Jármy András póttagokat. II. fokú erdei kih. bíróság: N. Szabó Antal, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Sánlha Kálmán rendes tagok, Jármy András, Kacsó Károly, Plachy Gyula, Madarassj' Dezső póttagok. Pótadó elleni felszólamlási küldöttség: Plachy Gyula, Jármy András, Kovács Dezső, Kacsó Károly. Munkásügyi albizottság: Domahidy Sándor, Madarassy Dezső, Jármy András, Jékey Zsigmond rendes tagok, Sántha Kálmán, Kacsó Károly, Böszörményi Emil, Bodnár György póttagok.
