Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-25 / 52. szám
Szinérváralja, 1900. Harmadik évfolyam. December 2o. — 52. szám. S2IIERMÍLJ1 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. «0 II ■VElőfizetési árak: 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 Egyes szám ára 12 fillér. Ny^^fF' int 20 jillér. MEGJELENIK mINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: FÁBIÁN- ISTVA 1ST A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Karácsony. Itt a karácsony, a mi népünk leg- meghittebb s legbensőségteljesebb ünnepe,, amelyet egyaránt ülnek meg a kunyhóban és palotában, amely egész esztendő rideg kenyérharcában elfásult emberi szivekből a legnemesebb érzést, a szere- tetet váltja ki. Jászolban született a Megváltó, világraszólóan hirdetvén, hogy azok, akik az emberi nem megújhodására végeznek világraszólóan dicső munkát, azok nem a trónok biborából, nem büszke, gőgös nagyok ágyékából kerülnek ki, hanem mint óriási tölgy, amely gyökereit a föld mélyébe ereszti, alulról, az istenadta népből kerülnek ki. Mentek a három napkeleti királyok, országok urai, hadseregek vezérei, mentek a csillag után, amely ott ragyogott a bethlehemi jászol fölött, hirdetvén, hogy jászolban született meg a legigazibb, a legnagyobb király. Igaz hitet szomjuhoztak a napkeleti királyok, csoda történt velük, megihlette őket a tudat, hogy van valami aranynál, bíbornál ékesebb, fegyvernél, hadseregnél erősebb, gyarló, múlandó embernél örökkévalóbb, ami kiemel a földi lét szűk köréből és megvilágítja a sirontulnak rettenetes éjszakáját. Ez a valami megfoghatatlan Istenbe vetett hit: a bethlehemi jászol kisded vendége, a világ megváltója Jézus Krisztus. Abban a nagy egyenlőtlenségben, amelyben szegények és gazdagok, hatalmasok és elnyomottak élnek ezen a világon, fölemelő és megnyugtató tudat, hogy egyformán kicsinyek és. gyöngék, egyformán szeretettek vagyunk az előtt a fölérhetetlen hatalom előtt, amely Jézus Krisztust adta e bűnös világnak. Megváltásra szorulunk, egyformán mi bűnös emberek, koldusok királyok. Szeretetre szorulunk egyformán mi hatalmasok és nyomorultak, Hitn£ szorulunk valameny- nyien, hitre, amely abból a kis jászolból sugárzott ki az emberek szivébe, amely sugaraknak fénye és melege meg van még most is. Hit nélkül céltalan, meddő küzdelem az élet, de hittel soha el nem múló reménységgel és bi malommal teljes. Hittel, szeretettel kell nekünk embereknek élni, hogy különbek legyünk az állatoknál és az élettelen tárgyaknál. Magasztos érzések hozzák rezgésbe szivünket, midőn áiérezzük az emberiség leggyönyörűbb legendáját, Jézus Krisztus jászolban való születésének egyszerű történetét. Ma, midőn a természettudományok haladása, a különféle uj tanok, amelyek az emberiség egy részét uj célok és uj irányok felé terelik, ma, amidőn a hitetlenség oly rohamosan terjed az emberek közt, dupla értéke van a karácsony ünnepelésének, nemcsak azért, mert nehéz dolog a divatos, rohanó áramlatnak ellent- állani, hanem azért is, mert példát mutatunk vele azoknak, akik elszakadni készülnek atyáik hitétől és ezen az utón vannak, hogy kivetkőzzenek a jó érzésű ember természetéből. Ti, akik hisztek, bíztok és reméltek, akik megvagytok győződve róla, hogy világot megváltó hivatása volt a jászolban született Istennek, üljétek meg karácson ünnepét benső áhítattal, úgy, ahogy azt hitünk törvényei előírják. Tartsátok fönn a modern erőszakos, Istentől távolodó világáramlatok közepette a keresztény hitet, a Megváltó kultuszát, a mártírok vére által megszentelt vallást; mert jönni fog, jönnie kell egy időnek, midőn az emberiség tévelygő része ki fog ábrándulni a realizmus mámorából és visza fog térni az Istennek egyedül üdvözítő kultuszához. Fehér, havas világban karácsony ünnepén a hit tavasza nyíljék a szivekben és zengjétek, hirdessétek büszkén, bizalommal, hogy megszületett a világ Megváltója ! Az esztendő krónikája. Ez az esztendő a magyar nemzetre nagyon, de nagyon súlyos viszonyok között pirkadt. A nemzeti ellenállás, amely még a múlt év december nyolcadikéról vette kezdetét, amikor a pestmegyei ellenzék kezdte meg a nyílt forrongást a vármegyékben, mint a lavina ragadta magával a többi hazafias és törvényhű vármegyéket és jaj volt annak, akit az akkori kormány odakül- dött, bogy ellenőrizője legyen a vármegye ügymenetének, vagy hogy reprezentálja az államhatalmat. A legsúlyosabb főispáni meggvalázás mindjárt az év második napjára esett. Debrecenben történt, hogy Kovács Gusztávot, a Fehérváry- kormány kinevezettjét véresre verték és halottas kocsin szállították a városba. Az öreg urat felhozták a fővárosba, ahol élet és halál között feküdt heteken keresztül. Ugyanekkor Zágrábból jött hire egy hosszú öt-hat percig tartó földrengésnek, amely szerencsére emberben kárt nem tett. A rá következő nap is tele históriai jelentőségű tényekkel. Hogy a nemzeti felbuzdulást valahogy lelohassza, Lukács György megvonta a selmeci bányász ifjak félévi ösztöndíját. Ugyanaznap ment Boda Dezső, akkor még rendőrtanácsos Debreczenbe királyi biztosnak. A városban valóságos katonai megszállás volt, de azért a lakosság méllóságosan és csöndesen viselkedett. A finom és előzékeny modoráról hires főkapitányt (Boda Dezsői) szinte tüntetőleg tisztelték a debreceniek. Ami nem volt históriai jelentőségű, de ami később országos szenzációt okozott, az is e napon ment majdnem végbe. Fedák Sári, az elűzött primadonna, aznap akart néhai jó Vidor Pálhoz szerződni. A szerződés azonban akkor meghiúsult. Vajha a későbbi is meghiúsult volna. Egy jóravaló müvészszel. egy fényes, példaadó jellemmel nem lennénk szegényebbek. Fazekas Ágoston, Pestvármegye főjegvzőjéA „SZINÉRVARALJA“ TARCAJA. Karácsonykor. Fehérbe öltöztek a fák, Fehér hegy, völgy berek. Itt van a szeretet nagy ünnepe. Örül felnőtt s gyerek. Merengve nézek föl s alá. Szivem nyugalom szállja meg. Hitem, reményem újra ébred. S alkonyán bús életemnek, — Gondolom, boldog leszek. — S fohászt küldök az ég Urához, Árvák, özvegyek oltalmához: Uram! véd meg az üldözöttet, Adj bánatára irt, derűt Ha megszületett a Szeretet, Legyen boldogság mindenütt Özv. Boythorné B. Emma. Legenda a gyerekek keresztes hadjáratáról. — Irta: Braun Félix. — Franciaország egy lávoleső falujában egy Etienne nevű pásztorfiu élt olyan egyforma és csöndes életet, mint a milyen egyforma és csöndes a mező, amelyen bárányai legellek. Egy este, egy csillagos szép estén, a midőn a mezőt átszelő folyók olyanok valónak, mint a folyékony ezüst, történt, hogy a pásztorfiu egy nagyot álmodott. Azt, hogy király lett és hogy fejét fejedelmi korona fedte. Az álom, azzal, kezdődött, hogy Etienne sátorában elfogyasztván kenyér és szalonnából álló egyszerű vacsoráját, elmondta a bálaadó imát. »Jer Jézusom és légy vendégem,« — és hirtelen ott állt Jézus mellette, barátságosan köszöntötte a pásztor fiút és melléje ült. A megváltó arcát egy kis szakái környezte, arca beesett volt és szemei tétovázón néztek ide s tova. A pásztorfiu nem állotta Jézus tekintetét, szemeit, lesütötte és annyira elfogult lelt, hogy a kérdés,'a mit a Megváltóhoz akart intézni, a torkára forrt. Csodálta, hogy Jézus glória nélkül jelent meg. holott a képeken rendesen rajta van a fejét övező dicsfény is. És a hogy elmerült gondolataiba a fiú, a Megváltó elkezdett beszélni. Á fiúnak úgy tetszett, mintha a távolból harang- szó hallatszanék és mintha a templomban egyszerre megszólalna az orgona. — Etienne — szólt a Megváltó engem nagy baj ért, a legnagyobb, a mi valaha ért. A mióta a hitetlenek urak a szent városban, azóta nem jönnek hozzám a gyermekek és én magamra vagyok hagyatva. Gyakran úgy érzem, hogy a vágyódás hangján kell hívnom őket, de hosszú az ut és ők vezető nélkül nem merik megtenni azt. Azt hiszem, Etienne, hogy sokan vannak, a kik hozzám jönni kívánnak és dicső dolog lehet hozzám hozni őket. Annak pedig, aki őket felhozza hozzám a templomba, álma teljesülni fog. A pásztorfiun édes fájdalom cikkázott át. Szólni akartadé akkorra a Megváltó eltűnt már a szobából. És amint kunyhójának ajtaját kinyitotta, hogy lássa az utat, a mely Jézushoz vezet, fehér ruhába öltözött gyerekeket vett észre, a kik némán álltak egymás mellett és szinte úgy látszott, hogy reá várakoznak. Etienne megijedt. Majd úgy tűnt fel neki, mintha két fehér kéz megfogta volna őt és az éjbe röpítette volna. .. Erre fölébredt és látta, hogy sötét éj vagyon... ablaka előtt bükkfák álltak, melyeknek lombkoronáját nem mozgatta meg a nyári szellő. Etienne kilépett a szabadba és bezárta maga mögött a kunyhó ajtaját. Sietve ment a piac felé, ahol keresztelő Szent János szobra állt, amelynek talapzatán még ott voltak a koszorúk fonnyadó virágaikkal. A pásztorgyerek elővette furulyáját, belefujt és a nóta csodálatos visszhangot keltett az éjszakában. Félelmesen és lassan hangzottak a hangok és lágyan terjedtek az alvó vidék fölött, majd széjjel folytak, miként széjjel folyik a kék köd a nap feljöttével. Mindig újabb nótákat fújt Etienne, mig az egész falul megvarázsolta és az emberek sürü tömegekben jöttek a piacra. A gyülekezetben pedig Etienne beszélni kezdett. Szavai világosan és ünnepélyesen hangzottak és úgy tetszett neki. hogy most el kell mondani az egész álmot. És el is mondta Jézus jövetelétől egészen addig, hogy látta a gyerekeket az utón. Záró szava pedig ez volt: Adjátok
