Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-04 / 36. szám

(2) 1906. Szeptember 4

dául jegyezzük fel azok számára, kik némi csekély eredmény után már egymás hátán tülekednek a babérért, mit ki sem vívtak még.

Sinka Lajos már fiatal korában vezető szerepet vitt tanitótársai között. A nagybányai ref. egyházmegyei tanítóegyesületnek fiatal kora óta a mai napig (aug. 30.) elnöke volt. Működése nem merült ki ezen egyesület körében. Országos jelentőségű kérdések körül a lapokban kifejtett nézetei mindig nagy sulylyal estek a közvélemény mérlegébe. Mindig tárgyilagos és sohasem önérdekii felszólalásai gyűléseken és a hatóságoknál mihamar oly jelentőséget adlak egyéniségének, illetőleg ritka egyénisége szavaiban és tetteiben oly érvvel nyilatkozott meg, hogy Sinka Lajos nélkül fontosabb tanügyi kérdést nem lehetett eldönteni. Országos népszerűségét semmi sem bizonyítja jobban, mint azon körülmény, hogy ezelőtt tiz évvel azev. ref. tanítók országos egyesületének elnökévé választották, holott Debrecen, Szoboszló, Böszörmény, Mezőtúr, Karcag stb. 20—60 tagot számláló s a helyi kitűnőségeket mindenesetre ismerő tanítótestületeinek módjukban lett volna a központokban keresni embert e díszes állásra. Hogy a közvélemény a krassói kisded egyház tanítója mellett döntött, ez minden beszédnél ékesebben szól Sinka nagyságáról.

Az erkölcsi mellett az anyagi jutalom sem maradi el Sinkától. Magyarország legkitűnőbb tanítóinak jutalmazására fundált Wodianer-alap egyik 1000 koronás kamatát a folyó évben Sinka Lajos nyerte el. Csak az ő szerénységén múlt, hogy nem ő volt az első, aki ezt a dijat megkapta, mert mig mások rohantak utána ő meghúzódott szerényen s küzdött tovább lelkesedéssel a közügyek terén. Szerénységét eléggé bizonyítja az, hogy midőn aranykereszttel kitüntetéséről volt szó, Sinka minden eszközzel igyekezett ezt megakadályozni.

Ezt a puritán jellemű s minden tekintetben jeles férfiút ünnepeltük Szinérváralján most, midőn 36 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Az ünneplés rendkívüli gyűlés keretében történt, mit a ref. templomban a jelzett napon d. e. 10 órakor kezdettünk meg. A gyűlésre egymás után vonult fel a krassói ref. egyház 10 tagú küldöttsége, a ref. egyházmegye, egyházkerület, a ref. tanítók orsz. egyesületének képviselete, a kir. tanfelügyelő s a társadalom minden rétegéből egybegvült szép közönség. A krassói küldöttséget Ferenczy Imre lelkész, a ref. tanítók orsz. egyesületének küldöttségét, mely Simon Károly hajduhadházi tanító, elnök, Rűoók István kábái tanító alelnök és Dobó Sándor hajdú- böszörményi tanító, a ,,Tanítók Lapja“ felelős szerkesztőjéből állott, Simon Károly vezette. A nagybányai ref. egyházmegyét Sátor Dávid szinérváraljai lelkész, e. m. tanácsbiró, tanügyi bizottsági elnök, a tiszántúli ref. egyházkerületet Széli György avasujvárosi lelkész, esperes képviselte.

Amint a közgyűlés tagjai, a küldöttségek és az érdeklődők bevonultak a templomba, fel- zendült a 37-ik dicséret 1 verse: ,.Jövel Szentlélek Ur Isten!“ Az ének s az orgoua ünnepies hangulatot keltett. Az ének elhangzása után Sinka Lajos elnök elmondta hattyúdalként megnyitó beszédét, melyben a munkát jelöli meg a tanítók érvényesülésének eszközéül. Nem akarDelicia hálásan a szeme közé nézett az ifjúnak, kezet nyújtott neki s halkan csak e szót rebegte:

— Köszönöm.

László ezután mindennapos lelt a háznál. Az első nap nem tanultak, mert Deliciának nagyon sok mondanivalója volt. A második nap meg neki kellett elmesélni élettörténetét. A harmadik, a negyedik nap — egy egész héten és az ezt követő másik héten át Delicia bemutatta a szobában, a kertben legkedvesebb tárgyait, virágjait s azokat a helyeket, hol annyi édes, feledhellen órát töltött. Mikor László a tanulás megkezdésére célzott, ügyesen kitért a válasz elől s figyelmet lebilincselő epizódokkal mulattatta. László örült a szerepcserének, mert eddig nem tapasztalt élvezetben volt része és nem kellett gyönge zenetudománva miatt magának szemrehányást tennie.

Egy derült júliusi nap délutánján a társalgás szinteréül a vadszőlővel befutott kerti lugast választották. Delicia épen egy érdekes epizódot fejezett be és László most már egész komolyan megismételte a tanulásra való felhívást,

— Ne, még nem! Látja, mily szép itt minden, mily aranyos idő van. Kár volna elszalasztani e kedves órákat. Mondja inkább, foglalkozott-e valaha bizonyos szívügy félével ?

— Az igazat megvallva, nem értem rá. Meg aztán ilyen szegény legénynek, mint én is, nem szabad ilyesmire gondolni, legalább addig nem, mig tanulmányaimat be nem fejezem.

— Gyermek, igazi gyermek. Mintha a szív

S ZINÉRVÁ R A L J A

juk itt ezt a beszédet dicsérgetni, mert terünk nem engedi meg. Elég, ha jelezzük, hogy Sinka mondotta. A megnyitó után egy kisebb ügyben egyhangú határozat hozatott. A tiszlujitás volt a rendkívüli gyűlés utolsó rendes tárgya. Sinka Lajos elnök elrendelvén a titkos szavazást, a szavazatszedő küldöttség elnökévé Fábián Istvánt, tagjaivá Maák Lajost, Kajdi Lajost és Kádár Károlyt küldötte ki. A szavazás eredménye a következő: Elnök: Imre Károly felsőbányái, alelnök: Katona Zoltán méhteleki és Hajdú Ambrus nagykolcsi főjegyző: Fábián István szinérváraljai, aljegyző: Kajdi Lajos amaci, titkár : Huszár Benedek pálfalvi, pénztáros : Maák Lajos herendi tanító lett, valamennyi szavazattöbbséggel.

A választás megejtése után Sinka nehány üdvözlő szó kíséretében átadta helyét Imre Károly uj elnöknek. Fábián István indítványára a rendkívüli gyűlés diszgvüléssé alakult át. Ez volt a Sinka ünneplésének a kerete. Miután az elnök javaslatára kimondotta a diszgyülés, hogy Sinkát örökös tiszteletbeli elnökké választja, nevére 200 koronás alapítványt tesz és érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti, Széli György esperes a kerület nevében szép szavakkal üdvözölte az ünnepeltet. Sinka válasza után Bodnár György kir. tanfelügyelő a maga, a miniszter és a Széc- henyi-társulat nevében hajtotta meg Sinka előtt a zászlót, jelezvén, hogy a Széchenyi társulat egy remekművű aranyórái ad emlékül az ünnepellnek, de azt csak pár nap múlva nyújthatja át neki, mivel az aranyműves ügyetlensége miatt a névjelzés nem készült el. Sátor Dávid szívből fakadt s szívhez szóló lelkes beszédben az egyházmegye elismerését és köszönetét tolmácsolta. Simon Károly a ref. tanítók orsz. egyesülete nevében fűzte az elismerés és hála koszorúját az ünnepelt hálántéka köré. Megható volt a brassóiak bucsuvélele. Ferenczy Imre beszéde alatt könnyezni kezdett a közönség, sirt az ünnepelt s még bensőbbé lett az érzelem, fokozódott a meghatottság, midőn a tanítványok nevében Domokos Miklós, krassói presbyter keresetlen, de őszinteségében megindító szavakkal mondott köszönetét Sinkának soha el nem feledhető s meg nem hálálható buzgó tevékenységéért. Hajdú Ambrus az egyházmegyei tanítóegyesület pálmáját hintette a nyugalomba vezető útra. Sinka minden beszédre külön-külön válaszolt. Válaszai közben többször meg-meg- inogtak ajkai, könyei is kicsordullak, de meg- rikatta a hallgatóságot is. Végül Fábián István olvasta fel a Sinkának szóló, de a beszélőhöz címzett üdvözlő leveleket és táviratokat. Ezek között megemlítjük Ilosvay Aladár ,szalmárvár- megyei alispán, Szalóky Dániel csokonyai, (Somogy vármegye) Arany Bálint rinvaujlaki, Marosán János patóházai tanító levelét, dr. Gergely György jogakadémiai tanár, Szász veszprémi tanító, Dulházy Lajos és neje (Kaba), Kótai Lajos (Szatmár) táviratait. Ez utóbbi a szatmár- vármegyei ált. tanítóegyesület nevében küldött üdvözletei. A saját üdvözlését külön táviratban közlötte Kótai, melyet itt megörökítünk:

„Kedves jó Barátom, én itt vagyok veled !

Kedvelt volt előttem a munkád, jellemed.

Pihenő éveid mig lassan lejárnak.

Legyen minden órád egy boldog vasárnap!“

A táviratok felolvasása után a Hymnust énekelte a közönség s mindenki eltávozott a

világában a komoly élethivatás iránti érzés mellett nem foglalna helyet más érzelem is. A pessimislák gondolkoznak úgy, mint maga, pedig nekem megnyerő egyénisége ellene mondani látszik merev álláspontjának.-- Az lehet, de nem fogja talán kétségbe vonni kedves kisasszony . . .

— Hívjon egyszerűen Deliciának.

— Köszönöm. Nem fogja talán kétségbe vonni kedves Delicia, hogy bizonyos gyöngéd szívügy islápolása a komoly élethivatás iránti törekvés rovására lenne. E kettő egymással szemben tűz és viz, ha szabad ezzel a hasonlattal élnem. Számtalan példa igazolja, hogy nekem igazam van.

— Engedjen meg kedves László . . . Szabad igy szólítanom ?

— Örülni fogok s végtelenül lekötelez.

— Engedjen meg kedves László, de nincs igaza. Éljünk e kifejezéssel: szerelmet táplálni, kenyérért küzdeni . . . Tehát szerelmet táplálni s ugyanakkor a kenyérért kitartóan előre törni, szépen összeegyeztethető dolog, csak erős jellem kell hozzá. Azok a maga által említett elrettentő példák gyönge jellemű emberekkel történtek és történhetnek. Indokaim egyszerűek és mesterkéletlenek ... Ha tudom azt, hogy értem egy szeretett lény szive eseng, a kenyérért kettőzött enerzsiával fogok küzdeni, sőt a küzdelemben ért kikerülhetetlen szenvedések sem fájnak úgy,, ha van akivel megosszam azokat. Nem viz tehát a tűz ellen, hanem éther a tűzhöz, hogy jobban lobogjon, jobban ösztönözzön. Ah, higyje el ne36. szám.

templomból azt a kellemes érzést vivén el magával, hogy mégsem hiába él az ember, még- ; sem marad az érdem elismerés nélkül, mert a hű munkást az Isten áldása s az emberek hálája nem kerüli el.

Gyűlés után d u. '/.‘I órakor a fehér asztal mellett ismét találkoztunk. Megfogyva bár, mert csak 42-en voltunk, de lélekben megerősödve, Természetes, hogy a pohárköszöntők egymást érték; de természetes az is, hogy a legtöbbet Sinkára mondották. Elsőnek Fábián István emelt poharat Sinkára utána aztán megeredt az ár és a szebbnél-szebb köszöntők oly sűrűn következtek egymás után, hogy Feri egy nótát sem muzsikálhatott el úgy, hogy a dictió miatt meg ne kellett volna szakítania. Sátor Dávid, Simon Károly, Stoll Béla, Szabó József, Maák Lajos, Ritoók István, Sinka Lajos, Dobó Sándor, Imre Károly stb. sikerült köszöntők mellett ürítettek poharat.

Lakoma után a társaságnak mintegy tiz tagja Gerber Ödön gyógyszerész házához ment, hol a házigazda pompás óborai mellett mintegy óra hosszáig elélcelődtünk. Innen ki-ki lakóhelyére távozott egv kellemesen tanító nap édes emlékeivel megrakodva.

Krónika a hétről.

— Fővárosi levél. —

(A szegedi iparpártoló nagygyűlés. — Oroszország forrongása. — Kirabolt vasúti pénztár. — A bogárszemü kisértet.)

Szegeden a Klauzál-szohor leleplezési ünnepélye keretében iparpártoló nagygyűlést tartottak. Maga a gyűlés nem igen tért el a szokásos sablontól, de annál érdekesebbek voltak a bankett alkalmával elhangzott pohárköszöntők. Bánffy Dezső báró ugyanis kifogásolta, hogy a gyűlésen szóba se került az önálló vámterület s ebből azt következtette, hogy a kormány nem is törekszik komolyan ennek megvalósítására; különben e tekintetben nem is viseltetik bizalommal Wekerle és Andrássy miniszterek iránt. A jelenlevő Szterényi államtitkár rögtön válaszolt. Kijelentette, hogy 1917-ig adott helyzetben vagyunk, a mostani kormány csak átmeneti és nem lehet egyebet, mint alaposan előkészíteni az önálló vámterületet, nehogy arra az időre, amikor újabb gazdasági sorsunk fölött határozni kell, a készületlenség állapotában legyünk. Ezt a választ tetszéssel fogadták.

Oroszországban most már tetőpontját érte el az anarkia. Sztolipin miniszterelnök nyári palotájában bombamerényletet köveitek el, mely közel harminc áldozatot követelt. Sztolipin sértetlen maradt, egyik leánya azonban súlyosan megsebesült. Alig egv-két nappal később Mimi tábornokot lőtte agyon egy fiatal leány. A cár palotájában bombát találtak. Tiz nap alatt nem kevesebb, mint 479 merénylet történt Oroszországban, melynek hivatalos körei most egy sugalmazott újságcikkben azzal fenyegetőznek, hogy Anglia és Németország az autokráciának segítséget fog nyújtani. Egyelőre azonban ez a küíbeavatkozás csak az orosz félhivatalos sajtó kissé fantasztikus óhaja, melynek megvalósítására hiába várnak.

Hódmezővásárhelyt a vasúti pénztárt fényes nappal kirabolták. A gyanú a vasúti pénztáros,

kein kedves László, bog}7 az életben boldog önbizalommal nem töltheti el semmi jobban a keblet, mint az. ha küzdelmeink felett—az Istenen kívül — egy szeretett emberi lény gondja virraszt . . . Aztán azt mondja, hogy olyan szegénynek, mint maga, nem szabad a szerelemre gondolni Különös pesszimisztikus felfogás. Ne vegye zokon megjegyzésemet, de nincs különben. Ez a tér az, amelyen különbség nélkül az emberek között épp úgy nincs, mint az elmúlásban. Nos, ezt tudva, mire való némelyek okada- tolallan meghunyászkodása ?-- Meg kell vallanom, kedves Delicia, hogy páratlan ügyességei védi álláspontját. Ámde egy lényeges dologról megfeledkezett. Arról ugyanis, hogy a sors nem olyan bőkezű a szeretett emberi lények osztogatásában és bizony elég sokan kénytelenek nélkülözni azt a nyugvópontot, amelyen — mint igen kedvesen megjegyzé — édes pihenőt talál a zajgó kebel..

Észrevétele találó és meglehetősen fogas, de nem talál készületlenül. Maga, miként megértettem, három kategóriát különböztet meg az emberek között. Olyanokat, kik ráakadtak szivük másik felére, olyanokat továbbá, kik szerető lény helyett küzdő ellenfélre lettek szert és végül olyanokat, kik sem ilyet, sem amolyat nem kaptak. így igaz e édes László?

— Észrevételemet helyesen interpretálja kedves Delicia.

— Akkor hát tovább folytatom. Az első kategóriára nincs semmi mondani valóm. A második