Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-19 / 25. szám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkinl 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

fAbiAist XST-vA^UST

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljúra küldendők.

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Nemzetgazdasági szempontok az alkohol-kérdésben*

— Irta: Dr Dóczi-Iinre. —

Mindenki előtt ismeretes, hogy a mértéktelen alkoholélvezet mennyire káros. A tudomány az utolsó években most már világosan bebizonyította azt is, hogy az u. n. mértékletes szeszfogyasztás is mérhetetlen károkat okoz úgy az egyénnek, mint az egész társadalomnak. Az elismert, nagyhírű tudósok egész sora, mint Krae- pelin, Aschaífenburg, Forel, Bunge, Gruber, Laitinen stb. kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal igazolták, hogy már a mértékletes alkoholadagok is súlyosan befolyásolják az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Mivel a szeszes italok úgy mértékletes, mint mértéktelen élvezete általánosan el van terjedve és annak romboló hatása minden téren érvényesül, egészen természetes, hogy az alkohoíkérdésnek nemzetgazdasági jelentősége is nagy horderejű és az alkoholizmus elleni mozgalom szempontjából annak megvitatása elsőrendű fontosággal bir. A szeszes italokra kiadott összeg improduktív és haszontalan kiadás s mivel a népesség leg- uagyobb része — mondhatni 90"o-a — kisemberekből, munkásokból áll, azoknak háztartását az alkoholra fordított összeg minden haszon és előny nélkül aránytalanul megterheli. Az állam, társadalom egyesek összeségéből áll s igy az egyeseknek rossz gazdesági helyzete leszállítja az egész állam gazdasági niveauját. Igen pontos statisztikai adatok mutatják, hogy a munkás- osztály keresetének Vő, y4 részét, sőt sok helyütt felét adja ki szeszes italokra, tehát jóval többet, mint lakásra és élelmezésre. Ennek következménye, hogy az életviszonyok rosszabbodnak, az alkohol káros befolyása rontja a kereset és munkaképességet; szegénységet, nyomort szül. Amerikában és Angliában a hivatalos kimutatásokban a pauperismus okai között 75-90’/o-kal, Németországban 56"/o-kal Stockholmban 51.7%- kal szerepel az alkoholizmus, úgy hogy Helsingius méltán mondhatta az iszákosságot a szegénység

*A jeles sz'rző megígérte, hogy az alkohol rombolásáról legközelebb ismét cikkezni fog lapunkban, őrömmel várjuk. Szerk.

anyjának és joggal sorolható a szociális baj főokozói közé.

Az alkoholizmus nemcsak közvetlenül rontja meg a nép jólétét és dönti az embereket nyomorba, hanem azáltal is, hogy tönkreteszi az egészséget, elkorcsositja az utódokat, és közvetve s közvetlenül okozója a bűntetteknek. Az elmebetegek mintegy 69°/o-ánál az alkoholizmus szerepel mint kórok, a bűntetteknek pedig több mint a felét alkohol hatása alatt követik el az emberek. Bezzola svájci adatok alapján kimutatta, hogy a gyöngeelméjü hülye gyermekek legnagyobb részének (mintegy felének) nemzési ideje arra az időre esett, amikor az emberek szokás szerint leginkább hódolnak az ivásnak (farsang, szüret, stb.).

Az államnak nemcsak az okoz nagy kárt, hogy a szeszes italok állal egészségünkben, gazdasági és erkölcsi épségükben megtámadott productiv munkára képes emberek millióit veszíti el, hanem az is, hogy ezeknek legnagyobb részéről az államnak, vagy a társadalmi jótékonyságnak kell gondoskodnia. A szegényügy, lelencügy, börtönök és fegvházak, kórházak s elmegyógyintézetek, epileptikusok, gyöngeelméjüek és hülyék intézeteinek, a közrendnek fentartása mind oly kötelezettséget ró az államra, amelynek teljesítését a legnagyobb részben az alkoholizmus teszi szükségessé. Vegyük mindéhez a munka- képesség csökkenését, a balesetek óriási számát, az élettartam rövidülését s világos lesz az a borzasztó kép, a melyet hz alkohol rombolása tár a figyelmes szemlélő elé. Egy angol parlamenti bizottság kiszámította, hogy egy évben az iszá- kosság folytán a munkaidőnek Ve rsze vész el és ez a nemzetnek 50 millió font veszteségét jelenti. Északamerikában Everett miniszter szerint »a szeszes italok fogyasztása a nemzetnek a 00 —70-es években 3 milliard" dollár direkt és 600 millió dollár indirekt kiadást okozott,

300.000 emberéletet oltott ki, 100.000 gyermeket juttatott a szegényházba és legalább 150.000 embert a börtönökbe, 2000 öngyilkosságnak volt oka, 10 miiló dollár kárt okozott tűzvész és erőszak folytán, 20.000 asszonyt tett özvegygyé és egy millió gyermeket árvává.«

A kérdés megvilágításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat az óriási összegeket,

a melyeket az egyes országok szeszes italokra kiadnak : Nagybrittannia évenkint 3 és egynegyed milliárd márkát, Németország ugyanannyit, Észak Amerika 4 milliard márkát. Ezen számok jelentősége csak akkor tűnik szembe, ha összehasonlítjuk az egyes államok egyéb kiádásaival. így az 1902—903. évi német birodalmi költségvetés szerint a hadsererge és flottára előirányzott ősz- szeg 870,761.889 márkát tett ki, e szerint a német nép közvetlen alkoholszámlája 3.-. -4 szer akkora, mint az összes hadügyi kiadások; cul- turára a német birodalom kb. 330 millió márkát ad ki, szeszes italokra pedig ennek a'tízszeresét. Nagybrittanniában a 70-es években évenkint 1,6 millió fontot adlak ki szeszesitalokra, mig kenyérre 70 miliőt, lakásra ugyanannyit, iskolákra 11 milliót. Ezzel szerűben az antialkoholista Svédországban szeszes italokra 80 millió koronát, kenyérre 160 milliót, oktatásra pedig 25 milliót adnak ki.

Az alkoholélvezet nemzetgazdasági kára abban is nyilvánul, hogy a népességtől óriási mennyiségű gabonát von el. Egy rossz termés valóságos nemzeti csapással ér fel és a nép mégis milliárdokat érő gabonát fogyaszt el szeszes italok alakjában s vonja azt el a táplálkozástól. Németország pl. rozstermésének Vie árpatermésének 2,3 részét fordítja szesz- és sörfőzésre s ugyanannyit hoznak be e célra külföldről ; az összes szántóföldeknek '/u része van az alkoholtermelés szolgálatába^ állítva. Ha a német flotta azt a parancsot kapná, hogy tizenegyszer vegyen fel teljes rozsrakományt és az egészet sülyeszsze a tengerbe, akkor — mint Helenius mondja — az egész ország joggal zúdulna fel ez őrült pazarlás miatt. Nemzetgazdasági szempontból ez a veszteség azonban még mindig kisebb volna annál a 3y4 milliárd márkánál, a melyet a német birodalom szeszes italokra kiad, mert ebbe az összegbe még nincsenek beszámítva azok a súlyos károk, amelyeket a szeszfogyasztás magával hoz. Hogy ezek közül csak egyet említsünk, kiszámították pl., hogy mig a 19-ik században az összes európai háborúk 7'A millió emberéletet követeltek, addig az alkoholizmus csak az utolsó 30 év alatt 7y4 millió ember halálát okozta.

A gazdasági helyzet szempontjából kell

Csetei Bandi tanácsa.

— Irta: Fazekas Sándor. —

Cselei Bandi három farsang legjobb táncosnőjét vette feleségül. Hat hét múlva az esküvő után igy szólott hozzám :

— Öreg, ha nősülni akarsz, csak azon igyekezz, hogy rossz táncosnőt végy el, hogy miért, majd megtudod, ha benő a fejed lágya.

Mikor ezt a tanácsot megkaptam, legelőbb is az jutott eszembe, hogy ennél bolondabb tanácsot ebben a században se nem adlak, se nem kaptak; de azért megtapogattam a fejem búbját s úgy találtam, hogy már benőtt. Próbáltam tehát megérteni a Bandi baljóslatú tanácsát, de sehogysem tudtam kihámozni a magját.

Felsóhajlotlam s tovább gondolkoztam, hogy hátha ez a tanács amolyan képletes beszéd, amit az ember csak akkor tud megérteni, mikor már késő. Ez pedig baj lenne.

Elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom a jó és rossz táncosnőket s mikor kellőleg kiismerem magam közöttük, megnősülök. Tekintet nélkül a Bandi tanácsára. Evégből minden hangversennyel összekötött és össze nem kötött táncmulatságot, bált, majálist és juniálist végig táncoltam. A helybeli suszteripart egészen virágzásnak indítottam. Hitelt érdemlőleg ki lett mutatva, hogy a legtöbb adót ugyan nem én fizettem, de a legtöbb lábbelit én rugóm széjjel. Ezen érdemem elismeréséül a suszterek XII. rendkívüli közgyűlésén lizenöt szótöbbséggel diszelnökké lettem választva.

Előbb a jó táncosnőket vettem tanulmányozás alá s ha akadtam egy ilyenre, a tour vegén rendesen »nyilatkoztam.«

— Nagysád, imádom, legyen a feleségem !

Táncosnőim ilyenkor nagyot néztek s kivétel nélkül odanyilatkoztak, hogy imádni ugyan imádhatom őket, de ha még egyszer ismétlem a többit, akkor baj lesz.

Látva, hogy ezen a részen nincs olyan öböl, amelyikbe betudnék evezni, kifeszitettem a vitorláimat s tovább lavíroztam. Had jöjjön a többi!

A souppé csárdást egy gömbölyű kis lánynyal táncoltam. Művésziesen rosszul láncolt; ebben egyedül én múltam felül. Erre a felfedezésre nagyot dobbant a szivem. Éreztem, hogy »ő az.« (Most illő volna, hogy megdicsérjem, szemeit karbunkulushoz hasonlítsam; de nem tudom, milyen a karbunkulus.)

Fokozatosan kezdtem bolondulni, ami abban nyilvánult, hogy táncközben mindig nagyobbakat ugrottam. Ennek azonban Ő legkevésbbé sem örült, mert ilyenkor gyakran a lábacskáira tapostam. (4í-es cipőt viselek !)

Ahogy a nagymennyiségű újra és számtalan hogy volt véget ért, siettem melegiben nyilatkozni.

— Nagysád, imádom, legyen a feleségem !

Vártam, hogy erre az attakra nagyot néz

ő is, de nem nézett semmilyet sem, hanem a lábait kissé fájlalva igy szólt:

— Jöjjön beszéljen a mamával is.

Hogy a mamával minő eredménnyel beszéltem, kitűnik abból, hogy a következő napon nyolc anziksz kártyát küldtem Icunak. Az anziksz-kártyák számát minden további napon súlyosbítottam öttel. Icu imádta az anziksz-kártyákat. Ennél jobban csak a rákszem cukrot szerelte. A sarki boltostól minden nap vettem neki egy staniszlivel, mely ugyan egy cseppet

sem hasonlított a rák szeméhez, sőt cukorabbal is lehetett nála találni, de Icu nagyon megvolt vele elégedve, mert nem tudta milyen szeme van a ráknak.

A fejlemények kapcsán eljutottunk odáig, mikor már a hozományról is lehet beszélni. Ez alkalommal ünnepélyesen tudtomra lett adva, hogy hozomány fejében 17 drb fényképet fogok kapni s azonkívül semmit.

Olyan arcot vágtam, mint aki édes pálinka helyeit "ecetet ivott. Hozománynak kissé kevés, morfondíroztam, de fényképnek nagyon sok, különösen ha az eredetijük is meglesz.

Erre aztán siettek felvilágosítani, hogy ezek nem az Icu képei, hanem az általa agyonkosarazott udvarlókat ábrázolják.

Hát köszönöm szépen. Ha ezek megnesze- lik, hogy Icu férjhez ment, mind jó barátom fog lenni. Később iparkodni fognak házi baráttá átvedleni, amint ez minden modern jó baráttól joggal elvárható. Ez pedig olyan dolog, hogy érdemes megfontolni mielőtt nem késő. Elborult arccal fontolgattam az eshetőségeket.

Látva ezt Icu, igyekezett a veszedelmes hozomány feletti aggodalmaimat eloszlatni.

— Kedves kis majmom, látom az orráról, hogy szepeg. Ne ijedjen meg, békés emberek már ezek.

— Talán megnősültek mind ?

— Dehogy. Afeletti bánatukban, hogy kikosaraztam őkét, légiót alakítottak és elmentek a pápuák ellen harcolni s harcközben a pápuákkal kölcsönösen megették egymást.

—■ Ne mondja. Hát mi bajuk volt a pápuáknak?

— Úgy hiszem általános szavazati jogot kö-