Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-12 / 24. szám
Szinérváralja, 1906. Junius 12. // 24. szám.---------------------------y+4 y Ha rmadik évfolyam. SZINERVARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos z T J\. 23 I _A. HST IST -V-ZL IT A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Helytelen gazdálkodás. Minden embernek természetszerű törekvése, hogy gazdaságának forgalmát emelje és szaporítsa. E czélból minden kínálkozó alkalmat igyekszik megragadni, amit csak az észszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változatait, az általános, vagy részleges mezőgazda- sági fordulatokat, alakulásokat és legfő- képen a jó és olcsó kölcsönt. Apáink irtóztak az adósságcsinálás- tól, ami bizony nem is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel és élnek is vele az emberek, talán még túlságosan is. De ne vegyük azt, aki könnyelműen, céltalanul s talán igaz ok nélkül csinál adósságot, nézzük azokat, akik számítással, észszerüleg, mondják hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy aki jól számított és megállapodott gondolkodású ember, jó és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági ho- zadékát s a kölcsön csak hasznára válik. Sajnos azonban, sokan vannak, akik tervszerüleg és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek első gondolatuk után, vagy másoknak netán sikerült, de az ő körülményeik között nem alkalmazható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoribb elhibázott számítást a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint ma, ami különben az alacsony kamatlábban biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek olcsóbbá való átalakítása. Ez a divat aztán áldozatokat követel és a ki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverzióra, mert bizony az nem minden körülmények között vezet haszonra, még ha úgy látszik is, hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes konvertálóknak világosabban beszéljek, egy példát állítok ide, a melynek iratai csak a napokban voltak kezeim között. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben egy fővárosi intézethez fordult és amit kért, megkapta, vagyis felvett 8000 korona külön jelzálogkölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy, hogy a a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat még különfélébb bélyeg, esetleg ügyvédi költségeket, mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsön. E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítette s mindkét kölcsön után 3—3"/o-os kártalanítási dijat (stozuó) kellett fizetni, ami már magában véve 210 korona volt. A két kölcsön törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlési munkadij a lehelő leg- mérsékelteb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona. Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kölcsönének bekebeleztetése, majd a leszámítolás és ekkor V2% értékesítési dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros visszafizetés mellett mint minden pénzintézetnél, úgy itt is feltétlen veszteséget jelent az adósra nézve. Az eddigi veszteség tehát 320 korona. Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnek nem voltak bélyegköltségei s amellett kártalanítási dijat nem számított, amely kedvezmény ha meg nem lett volna, még nagyobb veszteséget tudnék kimutatni. Mert az adós itt nem állott meg. Hallott valamit olcsóbb pénzről beszélni, kapja tehát magát és visszafizeti a fővárosi intézeti kölcsönt akkor, mikor még alig melegedett bele. A legújabb kölcsönét már ügyvéd csinálja. Tegyük fel, hogy az ügyvéd semmi közvetítési dijat nem számit, még ez esetben is mi lesz már a folyósítás előtti költsége? Iratok beszerzése, kötelezvény bélyege, bekebelezési illeték, bekebelezés körüli bélyegköltség, munkadij, a budapesti intézet 8000 koronás zálogjogának töröltetésével bélyegköltség és munkadij az ügyvéd számlája szerint legkevesebbet kitesz 200 koronát. Tehát most már 520 koronára rúgott a veszteség. legújabb kölcsön talán látszólag egv igen kevéssel olcsóbb kamatlábú, de feltételeiben sokkal hátrányosabb, mint a fővárosi intézeti kölcsön volt. Itt nem készpénzben, hanem 962 árfolyamértékű záloglevélben kapja a kölcsönt, mi a folyósítás alkalmával kerék 360 korona hiányzatot jelent. Végeredményében azt látjuk, hogy attól az időtől fogva, mikor adós az első takarékpénztári kölcsöneit rendezte, a budapesti intézeti kölcsönt felvette, visszafizette és uj kölcsönhöz folyamodott, szóA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A lelkem száll, repül.. . A lelkem száll repül A nagy messzeségbe. Leni a szép természet, Fent az ég kéksége. Madarak dalolnak, Minden virág nyílik. Érzem, e környezet Hozzám már nem illik. Különös kép is ez így bájos tavaszon: Üde virágzó táj. S egy hervadó asszony. _____ Bartók Ida. Ma nőveren. Manőverre készültünk. A hornista szomorúan fújta utolsó este a cappenstreichot, mert neki is elkvllelt marsiroz- nia. Losonc városából, mialatt az ő Katáját más veszi majd pártfogás alá . . . A kaszárnya udvarán szokatlan csend van. Az ezredes szigorúan meghagyta, hogy a legénység már kilenc óra előtt, feküdjék le, mert a másnapi abmarsch nagy iibunggal lesz egybekötve. A kantinban még egy-két zupás őrmester szürcsöli az árpalét, az ott levő regruta altisztek jóvoltából, amiért aztán egyet-mást elmondanak nekik a manőver rejtelmes világából. Azonban a cappenstreich utolsó akkordjai zendülnek meg, mely távozásra készteti őket is. Ekkorra már a kaszárnya hatalmas vaskapui is bezárulnak és a teljes csendet csak a schnarpost egyhangú topogásai zavarják meg. * Másnap már hajnalhasadáskor ébren voltam és a kaszárnyába készültem. Szegény jó anyám — az Isten soká éltesse — szobámnál várt reám. Még egyszer lelkemre kötötte, hogy vigyázzak az egészségemre, ne igyák vizet, ha melegem lesz stb. efajta jó tanácsot osztogatott. Megnyugtattam. Sohse féljen édes anyám, van nekem hála Istennek elegendő eszem, nem maradok én sehol az ecetes hordóban. Ö azonban mégsem vigasztalódott meg, féltett a három hétig tartó gyaloglástól. Elbúcsúzva tőle, gyorsított léptekkel igyekeztem a kaszárnyába. Olt már nagy volt az élénkség. Az óriási udvar tele katonákkal. A százféle ruházatú re- zervislák kaleidoskopszerü képet varázsoltak a néző elé. A kantinból szinte özönlöttek ki a bakák, szalonnát pálinkás bütyköst vagy fehér cipót szorongatva kezükben. Az udvaron levő egyetlen kutnál pláne majd agyonlapitották egymást. Kezükben az ismert pléh kulacscsal nyomullak előre. Mindegyik első akart lenni, friss vízre van szükségük, nagy az ut, nagy lesz a fáradtság. Szegény baka! — kevés terhet cipel a vállán, mellére egy nehéz kulacsot is kell akasztania, mely aztán menés közben bizony nem kíméli : üti, veri a mellét úgy, hogy nagyböjtkor a legigazibb zsidó hivő sem teszi különben. A megszokott látványt figyelmen kívül hagyva századomhoz siettem. Szakaszomba érve, a legénységet már sorakozva találtam. Alig maradt időm őket megvizitálni, megérkezett kapitányunk. — Kapitány ur, jelentem alássan, minden rendben van, — volt az én sablonszerű jelentésem. —- Ausrücken! — hangzik néhány perc múlva a kapitány büszke parancsa. Nagy sürgés-forgás támad erre. Mindenki a maga szakaszába siet. Magára veszi a brod- zsákot, kulacsot, borjut és fegyvert; meg-meg rántja vállán a terhet, aztán — kiáll a sorba. A szakaszvezető megvizsgál minden katonát, vájjon tisztán öltözött-e, egyiken, másikon igazit egyet, azután az udvarra vezeti őket, ahol ugyanolyan eljárás mellett szakaszonként gyülekeznek, a többi századok is, alig telik bele egy' negyed óra, az ezred együtt van az udvarban Legutóbb érkezik a katona-banda. Ennek látásán szinte felpezsdül vérük a fáradt katonáknak. Mindmegannyi mozgolódik, csak az utolsó század áll lehorgasztott fővel. Hozzájuk már nem fog elhallatszani a zene. Gewehr heraus — kiáltja el magát most a schnarpost. Az ezredes jött. A kapitányok haptákba ko- mandirozták századukat és jelentést tesznek a
