Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-08 / 19. szám
19. szám. Mayer Béla utóda A szatmári püspöki széket még el nem foglalt Mayer Béla helyébe majd Csernoch János esztergomi prelalus kanonokot. majd pedig Jordán Károly plébánost emlegetik. Ismerve a helyi viszonyokat, sokkal valószínűbbnek tartják Csernoch-nak püspökké való kineveztetését. Programmbeszéd. Dr Földes Béla, kerületünk országgyűlési képviselője április 30-án programmbeszédet tartott a Korona dísztermében. Az érdeklődés nem valami nagy volt, de a beszéd hatása annál közvetlenebb. Az általánosságban tartolt beszéd keretében megemlékezett a képviselő a felszínen levő összes kérdésekről. Dr Ember Elemér a választók nevében elismerését és bizalmát fejezte ki dr Földes iránt. A déli vonattal ide érkezett a képviselő neje Öméltósága is, kit az indóháznál ünnepi ruhába öltözött férfiak és nők vártak. Bárány Béla élővirágcsokrot nyújtott át a kedves vendégnek. Az indóháztól dr Ember Elemérhez, onnan kevés idő múlva a Koronába hajtattak a vendégek, hol 70 teritékü közös ebéd volt. Az ebéden előkelő hölgyeink közül is részt vettek nehányan. Pohárköszöntőt mondott Gerber Ödön dr Földesre, dr Székely Farkas a hölgyekre, Fábián István a nagybányaiakra, dr Földes Frank József plébánosra. Az üdvözlést dr Földes szép beszédben köszönte meg. A nagybányaiak nevében Torday Imre válaszolt a felköszöntőre. Délután 3 órakor kocsikon Si- kárlóra, onnan Nagybányára utazott képviselőnk és kísérete. Fényes esküvő. Ujfalusi Miklós huszárfőhadnagy, vármegyénk előkelő földbirtokosa, a napokban vezette oltárhoz Budapesten néhai Gaál Jenő fregeltkapitány leányát, Anunciát. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Lévay Béla számellenőr, nagybányai járási számvevőt és Schmakk István nagykárolyi számlisztet, azonos tiszti minőségben, saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte. Eljegyzés. Koós György, nagysomkuti kir aljárásbiró eljegyezte Yisky Clarisset, Visky Károly debreceni láblabiró leányát. Sternberg Ottó, a »Szalmármegyei Közlöny« szerkesztője — május elsejével — megvált a laptól. A választások eredménye az országban. Lapunk zártáig megválasztottak Magyarországon 239 függetlenségi, 70 alkotmánypárti, 32 néppárti, 1 szocialista, 32 nemzetiségi, összesen 386 képviselőt. Pótválaszlás lesz 12, uj választás 5, összesen 17 kerületben. Szatmárvármegye kir. tanfelügyelője felhívta az összes állami és községi elemi iskolák igazgatóinak figyelmét a gondnoksági ulasitás 90. §-ának a) pontjára, mely szerint az évzáró vizsgálatok junius 15-ike élőit meg nem tarthatók. A választások eredménye vármegyénkben. Szatmárvármegyének nyolc kerületében május 3-án, egyben április 30-án ejtették meg a képviselőválasztást. Ez az egy Szatmárnémeti város volt. — Egyhangú volt a választás Nagybányán, hol Földes Béta dr. egyetemi tanár, európai tekintélyű iró és nemzetgazdász választatott meg; Szalmáron, hol Kelemen Samu dr ügyvéd; Mátészalkán, hol Dienes Lajos visszalépése folytán Szúnyog Mihály dr; Nagykárolyban,hol Károlyi István gróf; Csengerben, Liiby Béla-, Fehér- gyarmaton, Luby Géza függetlenségi jelölt nyerte el a mandátumot. Krassón Lukács Konstantin nemzetiségivel szemben Pilisy István dr függetlenségi jelöltet választották meg nagy szótöbbséggel. Aranyosmegyesen Tatár János drral szemben Vécsey László báró, alkotmánypárti győzött. Nagysomkuton Vajda László nemzetiségi jelölt a nagy bujlogatás daczára is elbukott s Teleky Pál gr., alkotmánypárti lelt a képviselő Választások a megyénél. Nem szenved kétséget, hogy vármegyénk alispánjává Ilosvay Aladár főjegyzőt egyhangúlag fogják megválasztani. Ha politikai bosszú és üldözés nem fog közrejátszani, a főjegyzőséget Nagy Sándor tb. főjegyző, I. aljegyző nyeri el, mert hosszú, kitűnő szolgálata erre az állásra első sorban őt érdemesíti. Ha azonban Nagy Sándor vagy nem vállalja el a főjegyzőséget, vagy politikát vegyítenek a választásba, akkor Mangu Béla II. aljegyzőnek van kilátása az Ilosvay örökére. Metropoliták - Wekerlénél. Múlt hó 17-én dr Mihályi Viktor, balázsfalvi g. k., Meliánu János szebeni gör. kel. metropoliták — a románok részéről Partén Kozma, dr Lukács László, dr Mihályi Tivadar, Bredilián Koriolán Wekerle miniszterelnöknél voltak, ki Andrássy, Apponvi és Kossuth jelenlétében fogadta — sérelmeiket kihallgatta s a lehetőségig orvoslást is Ígért. A szatmár-nagybányai vasút igazgatósága nem teljesítette az arcképes igazolvánnyal biró tisztviselők azon kérelmét, hogy ezen igazolványok érvénye az igazgatása alatt álló vonalra is kitérj eszlessék. Tekintettel arra, hogy az egész országban csak a szatmár-nagybánvai vasul az, SZINÉRV ÁRALJA mely a tisztviselőket ezen állandó kedvezményben részesíteni vonakodik, mi érthetetlen; tekintettel arra, hogy a féláru menetjegy váltására jogosító igazolványt az igazgatóság minden esetben megadja, ha azt esetenkint külön-külön kérik; tekintettel arra, hogy ezek az igazolványok a kérelmezőknek is, meg az igazgatóságnak is csak munkát és költséget okoznak, de hasznot az utóbbinak nem hajtanak; tekintettel arra, hogy az igazolványok sokszor szabálytalanul állíttatnak ki s a jogosítottnak sok kellemetlenséget okoznak; tekintettel végül arra. hogy az arcképes igazolványok érvényének ki- terjesztésével az üzlet kárt nem szenved, mert a kedvezmény birtokában a tisztviselők többször és drágább helyen utaznának : most egyenesen Hollós Jakab igazgató ur jóakaratát kérjük ki a több százra menő tisztviselők nevében. Az ő előzékenységéről mi teljesen meg vagyunk győződve. Kérjük vesse latba befolyását, győzze meg az ügy ellenzőit arról, hogy ami Magyar- ország egyetlen vasutjának sem volt kárára, nem lehet kárára a nagybányaiaknak sem. Ezen kérelmünkre Hollós Jakab igazgató úrtól lehetőleg kedvező, de mindenesetre indokolt választ kérünk. Epizód a megyesi választásról. Érdekesnek Ígérkezett a megyesi választás, azért Váraljáról is sokan átrándultak szemlélődni. A kíváncsiság elvitte azért egyik kereskedőnket is, ki előnyös anyagi viszonyok között élő, gyermektelen, de túlságosan takarékos ember hírében áll. A társaság Megyésről hazafelé is vonaton akart utazni. Kereskedőnk olcsón akarván utazni, rávette társait, akik valamennyien úri emberek voltak, hogy — mivel — szerinte — ha húszán egyszerre kérnek jegyet, munkásjegygyel, olcsón utazhatnak — váltsanak munkásjegyet. A jókedvű társaság látszólag belement az üzletbe. Neki lát tehát Takarékos, hogy 20 embert összetoborozzon, de nehezen ment. Végre összeverődött 18 ember. Szerencsére egy asszony meg egy leány is hallotta a beszélgetést, bennök is fölébredt a spórszellem és nagy alázatosan megszólítja Takarékost: »Kérem alásan, tessenek bevenni minket is!« — »Szívesen, lelkem, válaszolt Takarékos, kapva a kedvező alkalmon, s nyomban oda is áll a pénztárablak elé. — Kérek munkásjegyet. Húszán vagyunk. — Kérek munkakönyvét, vagy igazolványt válaszolt a pénzláros. — Az nincs, kérem, de buszán vagyunk. A jóízűen kacagó társaságból kiválik E. N. és egész komoly ábrázattal szól: »Kérem, én igazolom, hogy Takarékos nálunk a bank építésénél mint kőmives dolgozik.« Erre már kitört a habola s maga Takarékos is pompásan kacagott. — Megakartalak benneteket tréfálni mondá. Ha kapok munkásjegyeket, átadom nektek, én pedig gyalog megyek haza. Nem azért pedig, mintha a pénzt sajnálnám, hanem csak azért, mert megraktatok volna. Titeket bizonyosan lelepleznek s megbüntetnek a vonaton én pedig kacagva sétáltam volna haza. így magyarázta ki magát Takarékos, de társai nem akarják elhinni, hogy viccszándék volt a dologban, Fgy a társaságból. Schuster Ferenc, előnyösen ismert fogspecialista értesülésünk szerint tegnap Szinér- váraljára érkezett s pár napig a Burghoffer- íele vendéglő helyiségében fog tartózkodni, hol a hozzáfordulók a nap bármely részében feltalálhatják. Anyakönyvi adatok. Szinérváralján 1906. április 29-től május 6-ig született : Kánya Zoltán ev. ref. és Szilágyi Mária gör. kath; meghalt : Miklósi Mária 68 éves róm. kath., (végkimerülés). Tyira Erzsébet ev. ref., 4 éves (gyermekaszály). Giz Mária 10 napos, gör kath., (veleszületett gyengeség.) Grünvald Májer, 55 éves, izr. (sziv- szélhüdés.) Nagy Sándor, 1 hónapos, gör. kath. (görcsök). Budi néni. Dudi néni vállaira az idő súlya nagyon reá nehezült. Hja, régi história az, talán már nem is igaz, hogy ő valamikor leányéletet is élt. Nem itt, ezen mogorva, sötét, komor, minduntalan az élet múlandóságára emlékeztető falak között s az ablakból látszó és a végtelenségig elnyúló rónaságon, hanem a messze lávolban, az örök hófedte havasok aljában, az Olt vize által öntözött tündérvölgyben; hol édesebb, ré- szegitőbb a vadvirágos rét illata, árnyasabb az erdő. csaltogóbb a patak, partjain szebb a ne- felejts, okosabbak a katica-bogarak, s a kakuk- madár is inkább megmondja az igazat, mint itt. A gondtalan, örömteljes leányéletre már csak halványan emlékszik Dudi néni. Azóta nagyol fordult az idő kereke. A mult most már legfeljebb emléknek jó, de semmi esetre sem a szív érzelmeit felkorbácsoló gondolatnak. A végzet titkai s céljai kiszámíthatatlanok, megfej thetetlenek. Lehet, hogy igy volt jobb. Lehet, hogy a leánykorában annyira dédelgetett, s később any- nvit ostorozott szivét az általa óhajtott utón több csapás érte volna. Lehet, minden lehet. Szegény Dudi néni, jóllehet lelke meg van törve s szive összezúzva, s mégis oly finom mosolyával, igazi barátsággal fogadja tisztelőit, látogatóit, mintha ez az élet mindig csak rózsát hintett volna útjába, mintha bánata sohasem volt volna, mintha homlokára a barázdákat nem a fájdalom, hanem egyedül az idő ekéje szántotta volna. Kedvesen, édesen beszélget el velők egy- egv félórócskát. Az emberek ügyes-bajos dolgaira nem kiváncsi, de saját bensejét sem tárja fel. ügy hiszi, megszentségtelenilené a mély bánatot, s a gyászos emlékű titkot, melyet szivében mélyen elrejtve hordoz, ha a rossz nyelvek kritikájának prédául engedné át. Könnyezni senki sem látta férje és fia temetése óta, de kacagni sem, legfeljebb mosolyogni, mely mosoly finom ajkán olyan, mint az őszi napfény : világit, de melegítő ereje nincs. Az is oly rég volt már, hogy egyetlen fiát, majd később férjét bus harangszó mellett kisérte ki a temetőbe; azóta lehetett volna már feledni, legalább a tapasztalat e mellett bizonyít. De Dudi néni szivének bánata nem enyhül; az idő múlása reá nincs hatással. Bánata, gyötrő fájdalma mély, gyásza marad a régi. Ha egyedül van, gondolata minduntalan visszabotorkál a múltba, s ilyenkor megerednek könnyei, végig peregnek elhervadt orcáin, s nyitott imádságos könyvében egy régi, egy nagyon régi képre hullanak. A kép nem Krisztust, nem Máriát ábrázolja, sem övéit, kik rég elhaltanak, hanem egy élőt, aki az ő elárvult szivében élve van eltemetve. A sok könnytől elfakult a kép, s vele együtt az ő régi rózsás leánykori álomképei is. Igen, a megkopott kép alakja él ott a messze távolban, a vadvirágos rét borította Olt völgyében. Szivében nem kisebb a bánat, mint Dudi néniében. Ő is csak a múltnak él, annak foszlányos ködében botorkál gondolata, abban keres megnyugvást, erőt a még hátra levő napjaira. Sohasem nősült meg. Dudi néni nagyon jól tudja miért. Azok a forró könnycseppek, melyeket naponként hullat az imakönyvébe rejtett becézet, képre, tudnák megmagyarázni legvilágosabban hogy Dudi néni szivét mi bánat nyomja, mi bu marcangolja. Szeretett, nagyon szeretett; s a kit szeretett, nem a férje volt. Mindennek dacára liszla lelkét, melyet a keresztvíz mosott fehérre, a bűnnek még csak árnyéka sem érintette soha. Tisztelte férjét hitvesi kötelességből, neki élt teljes odaadással szerelem nélkül. Férjének nem is volt panasza reá soha; s nem is lehetett. Nagyon felvilágosodott ember volt, megelégedett azzal, hogy szeret, azzal nem törődött, hogy nincs szeretve. Mig férje s gyermeke élt, addig valahogy eltellek Dudi néni napjai; a férje s gyermeke iránti kötelesség tudata, a házi gond elterelték figyelmét arról a régi köddé foszlott rózsás álomképről, mely oly szép jövőt Ígért neki. De most, hogy egyedül áll a világon, mert hiszen csak halottjai vannak, nagyon szomorú az élete. Ha azokat a halottakat szívből tudná megsiratni, avagy legalább élő halottja nem volna, talán inkább tudná elviselni a szomorú jelent. Az emberi kor ily végső határon szinte csodálatos, hogy Dudi néni nem tudja elfelejteni azt a percet, mikor le kellett mondania arról, akit szive egész hevével szeretett s ahhoz a férfiúhoz kellett kötnie életét, akit szülei jelöltek ki számára. Engedelmes jó leány létére, szüleinek engedelmeskedett. Akarata felett szülei szabadon rendelkezhettek, de a szivét, a lelkét már előbb odaadta másnak — a felett már rendelkezni nem lehetett. S hogy férje elhalt, az, akinek a szivét egykor odaadta, mindenáron szerette volna, hogy legalább életük alkonyán legyenek egymáséi. Hej, de Dudi néni az egykor imádott szépség erről hallani sem akart. A meleghangú levélre annyit válaszolt, hogy annak az álomnak régen vége, vége, hogy akinek ő élete rózsáit nem nyújthatta, elszáradt kóróit nem nyujtandja, különben is tisztességben őszülvén meg, ilyen előrehaladott korban a világ előtt sem akart nevetségessé válni. Azóta Dudi néni él tovább egyedül. Ha délutáni látogatói eltávoznak s magára marad, lelke nap-nap után visszaszáll a múltba, könnyei sűrűén hullanak az imádságos könyvbe rejtett elfakult képre. Xaliens. Főmunkatársak. Kaba Tihamér dr. és Katona Sándor dr. 1906. Május 8. (3)
