Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-09 / 2. szám
(2) 1906. Január 9. 2 szám. nevezetes férfiút mondhat jelöltjének, mint Földes Béla dr., egyetemi tanár. A jelölt és kísérete dr. Ember Elemér vendégszerető házához szállott, hol barátságos reggeli várta őket. Reggeli után d. e. 10 órakor megjelent dr. Földes a Korona-szálló nagytermében, hogy programmbeszédét megtartsa Ká- vássy László pártelnök megnyitó beszéde után Günther Antal, az iglói kerület orsz. képviselője, a függetlenségi 48-as párt egyik alelnöke, Kossuth Ferenc üdvözlésének tolmácsolása után bemutatta a választó közönségnek dr. Földest, mire az megtartotta programmbeszédét. E beszéd keretében röviden érinté a jelölt mindazon eszméket, melyekért a 48-as párt s igy ő is küzd. Ezek a magasztos eszmék mindnyájunk előtt ismeretesek. A tudós statisztikusra erősen rávalló beszédet nagy tetszéssel fogadta és lelkes éljenzéssel sokszor megszakitotta a hallgatóság. A jelölt után Ballagi Aladár dr., budapesti egyetemi tanár és képviselő beszélt oly tűzzel, hogy az egész hallgatóságot magával ragadta. Ily szónoki tehetség láttára nem csodálkozunk azon, hogy Ballagi Budapesten az igazságügyi minisztert képes volt megbuktatni. Ballagi után Kelemen Samu dr., a másik miniszterbuktató, Szatmárnémeti város képviselője lépett az emelvényre és gyújtó szónoklatában a választóközönség támogatásába ajánlotta Földest. A közönség nagy derültséggel, meg-meg- ujuló tetszéssel és éljenzéssel jutalmazta dr. Nagy Emil, szolnoki képviselő humoros dolgokkal fűszerezett lelkes beszédét. Adomákkal tette nevetségessé az ellenjelölt Bay Lajos pártállását, illetve pártonkivüliségét. Az elhangzott beszédek tartalmát Simon Aurél, misztótfalusi kapszulagyáros ismertette a jelen volt román választók előtt tömören és nagy lelkesedéssel. Simon beszédének elhangzása után ismét Günther Antal lépett az emelvényre és felolvasta Kossuth Ferencnek a választókhoz intézett levelét. Ezt a lelkes hangú szép levelet eredetiben sikerült megszereznünk, de azt — őszinte sajnálatunkra — politikai tartalmánál fogva a mi társadalmi lapunkban nem közölhetjük. Délután 1 órakor mintegy 100 terilékü bankett volt a Koronában, melyen — a dolog természete szerint — pohárköszöntőkben nem volt hiány. Az ebéd alkalmával táviratilag üdvözölték Kossuth Ferencet és az ellenzék vezető férfiait. A délután */45 órai vonattal Nagybányára utaztak a képviselők, hol Földes másnap, 7-én délelőtt programbeszédet mondott. Az előjelekből Ítélve erős küzdelem lesz a pártonkivüli Bay Lajos és Földes között. — A győzelem valószínűleg a Földesé lesz. Különben majd elválik 10-én. Háziszerek és babona. A jóságos természet számtalan növénynyel ásványnyal és egyes állati terménynyel módot nyújtott, hogy betegségeinket gyógyíthassuk, s az orvosok tudománya, azoknak céltudatos felhasználásával enyhítheti vagy teljesen megszüntet, heti a fájdalmakat. Abban is óriási kulturhala- dás mutatkozik, hogy mai erősen fejlődött orvosi tudományunk, támogatva a kémia kutatásaitól, meg tudja jelölni az igazán hatásos gyógyszerejövedelmem biztosíthatom is számára — kiált fel a »reményteljes« joggyakornok és az órára tekint, mely csendesen veri a tizenegyet. III. Piroskájék »szalon«-jában. Kopognak. Ah ! Ez »0.« Berci belép. Piroska fülig pirul — Berci elvörösödik. Édes zavar! Zavart édesség! Piroska »bársony« ajkain »drága« mosoly- lyal fogadja Bercit és »ezüst csengésű« hangon üdvözli. Méltőztatik látni, hogy ebben az anyagi világban, még a szerelmesek között is van mindennek értéke. Bársony ajak, drága mosoly, ezüst hang. — Van szerencsém tiszteletemet tenni! — rebegik Berci rózsástalan ajkai, Berci ezúttal természetes állapotban jelenik meg; amennyiben a bálokban természetellenes, fölsütögetett gyürös fürtéi, most már saját gyü- rütlenségökben fogják körül koponyáját. Piroska ellenben most még bajosabb, ameny- nyiben háziasán felöltözve nagyon jól fest; mert a bálokban tündériesen »kiöltözve« volt, — mint azt különben a divat parancsolja. És e szerény toilettea Berci nagyobb gyönyörrel nyugtatja szemeit, mert most csak sejt, de akkor látott. — Azt hittem, hogy már el is felejtett bennünket, — zengedezi Piroska piruló arccal. SZINÉR VÁRALJA két és a modern orvos tudja immár, mely szernek van a sok, emberemlékezet óta használatban levők közül gyógyító hatása. Még ma is azonban nagy szerepet játszik a babona és a tévhit, mely az úgynevezett háziszerekben látja a gyógyítás sikerének egyedüli előfeltételeit, úgy, hogy hasztalan kérdezzük, vájjon az újabb kor vívmányai, napjaink előrehaladottsága nem voltak-e elegendők, hogy a tudatlanság és babona zagyvalékét eloszlassa? Az emberek tapaszlalat révén, legtöbb- nyire véletlen következtében ismerték meg némely növény és némely állati és ásványi ler-, mék gyógyító tulajdonságát és ennek ismeretét sikerrel alkalmazták hasonló vagy hasonlónak tetsző ese'nél. Ahol ilyen gyógyszernek alkalmazása a hozzá használt anyagnak igazán hatásos alkatrészére vezethető vissza, lelkiismeretesen csak azt lehet tanácsolni, hogy alkalmazását egy szakférfiú, az orvos írja elő, mert könnyen megtörténhet, hogy a laikus legjobb gyógyszerrel érzékeny kárt okozhat,, ha azt nem a beteg konstitucziójá- nak vagy a betegség fellépése szerint használják. Ám itt is még egy lépéssel tovább mehetünk, minthogy vannak elismert jó és amellett ártalmatlan háziszerek, melyek üdvösen hatnak és igen sok esetben sikeresek is —- véletlenül, mert mindig újból kell hangsúlyozni, hogy az egészség bajainál csak orvosnak szabad és lehetséges a kezelés. Hársfabimbó, kamilla, bodzafabogyó, armika és számtalan más növény nagy néprétegekben töltöttek be és töltenek be még ma is, fontos szerepet az egészség ápolása tekintetében; bárminő zsiradékkal való bedörzsölés nem ritkán enyhítheti a fájdalmakat és ezeknek felsorolását hasábszámra lehetne folytatni. A gyógytudomány ilyetén empirikus, utón könnyen kapható segitő- szerekkel való kezelése, bizonyos fokig legalább enyhébb megbirálás alá eshetnék. Másképp áll azonban a dolog, hogy közbejátszik a babona és olyan anyagokat használnak gyógyítás céljából, melyeknek soha nem lehet semmiféle gyógyító hatásuk. A beteg ilyenkor a legundoritóbb anyagokban, melyeket a tévhit sikereseknek tart, keresi a szert, melylyel meg- ronlott egészségét helyreállíthatja; bízik a babonában és elmulasztja, hogy idejekorán az orvoshoz forduljon. Ha a statisztika ezt az ágot számon tartana, az áldozatok ijesztő számáról nyerhetnénk tudomást. A különféle néprétegekben mindennemű magyarázatokkal áltatják magukat, csakhogy az érthetetlen szerek gyógyító hatásába vetett hitet fenntartsák s más körülményeknek tulajdonítják mindig újból bebizonyo- suló sikertelenségüket, ahelyett, hogy nyíltan be- railanák, mikép ismét áldozatot hoztak a balgaságnak és a babonának. HÍREK. Kovács Gusztávra, a most szomorú körülmények közt híressé lett debreczeni főispánra, nálunk kevesen fognak visszaemlékezni. Pedig az 1880-as években sokáig működött vármegyénkben néhai Balogh Samu, volt kir. adófelügyelő mellett, mint pénzügyi fogalmazó, illetve titkár. (3 vezette 1882. évben az akkor megye- szerte nagy szenzációt keltett méhteleki adósikkasztási ügyben a vizsgálatot Stern Mór, a mostani ilobai körjegyzővel, mint kirendelt leszáBerci melodikus hangon válaszolja ? — Ah, hogy gondolhat ilyet, kisasszony. — Én Istenem, a férfiak oly hamar felednek, — vélekedők Piroska. — Lehet, de nagy Bertalan — soha, ha erre okot nem adnak — szavalja Berci. IV. Ä mama előtt. — Szeretsz tehát angyalom, drága kedvesem? — Tied vagyok örökre, édes Bercim. És a boldog frigyre ráüti a forró szeretet az édes csókokat. Az első után következik a második, hogy annál erősebb legyen a pecsét. A A harmadik vagy századik után belép — a mama. Piroska kisasszony oly piros, mint a rózsa, Berci ur mint a pipacs. A mamának azonban nem kell magyarázat. Az ő gyakorlott és tapasztalt szemei eleget hittak, hogy — kimondja a szentenciát. Ki is mondja, rögtön sietvén a szerelmes fiatalokat me'egében megáldani : — Legyetek boldogak 1 A függöny legördül; a vígjáték, amely házassággal végződik, — be van fejezve. Lesz ugyan még folytatása, de ahhoz nekünk semmi közünk. móló biztossal, a mely vizsgálat egyhuzamban 111 napig tartott. A különben szimpatikus, de hivatalában tulszigoru finánc sakszor a közigazgatási-bizottság ülésein is résztvett és — állítólag — egy itt támadt konlliktusa következtében lett vármegyénkből áthelyezve. A harmadéve bezárt m.-szigeti jegyzői tanfolyamnak is ő volt az igazgatója. Az ellene Debreczenben elkövetett merényletről annál nagyobb részvéttel értesültünk, mivel a nálunk köztiszteletben és szeretetben álló Gerber- és Kamaráth-családdal közeli rokonságban áll. Kérelem. A szatmár—nagybányai vasút igazgatóságát tisztelettel kérjük, hogy az állami alkalmazottak arcképes igazolványának érvényét a szatmár—nagybányai vonalra is szíveskedjék kiterjeszteni. Kérjük ezt nemcsak azért, mert a féláru menetjegy igazolványt az igazgatóság minden egyes esetben úgy is megadja s a sok kérelmezéssel önmagának is, meg az igazolványt kérőknek is felesleges munkát okoz, hanem kérjük azért is, mert halomszámra feküsznek előttünk erre vonatkozólag a panaszos levelek s élőszóval is sokan tettek emlitést az igazgatóság ilyen, nem célszerű intézkedéséről. Ha az arcképes igazolványok érvényének kiterjesztése szabályokba ütközik, tessék ezeket a szabályokat úgy módosítani, ahogy azt az állami tisztviselők s a vasút érdeke megkívánja. Mi oly előzékenynek ismerjük a szatmár—nagybányai vasút igazgatóságát. hogy ezen kérelmünk teljesítését teljes bizalommal merjük várni. Baleset. Máre Juon Tursza, mózesfalusi lakos december 29-én késő éjjel egy szán fát szállított haza lakására az erdőből. Midőn a lakása közelében levő nagy patakon akart keresztül jutni, a nagy esőzéstől megáradt patak vize a fával terhelt szánt, a szánba fogott 2 lovat és Máre Juont elsodorta. Csak Máre Juonnak sikerűit élve menekülni, a lovakat a viz megölte, a szánt összetörte s darabjait a fákkal együtt elsodorta. Ez mind annak köszönhető, hogy a kérdéses patakra Mózesfalu község lakossága egv hidat nem épit. A »Szatmárvármegyé«-böl vesszük át a következő jóizü történetet: Ujfalussy Miklós szat- márvármegyei főispán korában a még fennállott Kővárvidéknek is kapitánya volt. Rövid idővel székfogialása után közgyűlést hirdetett Som kútra. A mint belekezd az elnöki megnyitóba, feláll az oláhság egyik főkolomposa s kéri, hogy vezesse a kapitány oláh nyelven a tanácskozást. Ujfalussy összeráncolja a homlokát s kereken megtagadja a kívánság teljesítését, melynek sem a nemzetiségi, sem egyéb törvényben nincs semmi alapja. A szónok nem enged. — Még ha nem is volna, — úgymond — szigorúan törvényes alapja kívánságunknak, akkor sem lehet az elől ridegen elzárkózni. Mi, románok, a közgyűlésnek több mint háromnegyed részét képezzük. Magyarul nem tudunk, de nem is akarunk. Hát jogállam-e az, melyben egy törvényhatóság gyűlését olyan nyelven lehet vezetni, a melyet a tagoknak csak egy csekély töredéke ért? És igy tovább. Ujfalussy végig hallgatja, majd egyet gondol s a mint a szónok zajos helyeslés közt befejezi beszédét, kijelenti, hogy a felhozott méltányossági okoknak enged s oláh nyelven fogja vezetni a tanácskozást. Viharos se treasca kiáltások, — a nemzetiségi vezérek megelégedetten összemosolyognak: Na, ezt ugyan könnyen lefüleltük. Ujfalussy beszélni kezd, Ígérete szerint oláh nyelven. Ámde a mély csendet melylyel a beszédet hallgatják, már az első mondatok után feszélyezett nyugtalanság váltja fel. A vezérek zavartan néznek egymásra, itt is, ott is meglepetve sugdosó csoportok alakulnak. A főispán úgy tesz, mintha nem venne észre semmit. Rendületlen nyugalommal beszél tovább, folyik ajkáról a szó hatalmas periódusokban, de nem a nálunk ismert és beszélt kulináris oláh nyelven, hanem azon a kifinomitott, franciás irodalmi nyelven, melyet Bukarestben is csak a legműveltebb társaság használ. A közönség pedig egyre türelmetlenebb, a vezérek halkan kérdezősködnek egymástól, ám a felelet, mindig csak tagadó fejrázás. Végre befejezi a főispán majd egy órás megnyitó-beszédét. Halotti csönd. Körülnéz és ime némi huzakodás után feláll ugyanaz a vezér, aki az oláh nyelvű tanácskozást indítványozta s szól, kissé restelkedve : — Méltóságos főispán ur, minthogy az elnöki megnyitóból egy szót sem értettünk, kérjük, méltóztassék azt még egyszer elmondani —- magyarul. — Hát értenek az urak magyarul? — Értünk. —- Akarnak is érteni? Rövid habozás, egy kis összesugás után egyhangúlag: »Akarunk.« — Senki sem kívánja, hogy a tanácskozás oláh nyelven vezettessék?
