Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-20 / 12. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Ntjilllér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: FÁBIÁ1T ISTV^.U A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A hazai ipar pártolása. A súlyos helyzet, melybe a politikai zűrzavarok által szorittattunk, a legszin- telenebb helyeken is tevékenységre indította a társadalmat a magyarság ki- domboritása s a magyar érdekek előmozdítása érdekében. Különösen az iparpártolás hangoztatása foglal el lényeges helyet ebben a tekintetben. E fontos ügyben a következő levelet vettük: Tekintetes Szerkesztő Ur! Az ország minden részében megindították már lelkes hazafiak a magyar ipart pártoló egyesületek megalakítását. Azt hiszem, nem lesz időszerűtlen, ha felkérem tisztelt szerkesztő urat, ismerve hazafias intencióit, szíveskedjék eziránt a kérdés iránt a mi szükebb hazánkban is becses lapja utján az érdeklődést felkelteni. Első sorban kereskedőinket és iparosainkat szólítsuk fel, hogy csak hazai, vagy vámkülföldi gyártmányokat iartsanak raktáron, a nagyközönséget pedig az iránt, hogy csak hazai gyártmányt vásároljon és csak olyan kereskedésekből, ahol osztrák gyártmányú árucikkeket nem tartanak. Hazafias üdvözlettel Szinérváralja, 1906. márc. 12. igaz tisztelője Mándy Árpád. A milyen szívesen adunk helyet e levélnek, olyan szívesen támogatjuk egyebekben is ezt a mozgalmat. A magunk részéről nem ellenvetésül, nem akadályul, sőt inkább a siker biztosítása céljából nehány megjegyzést kell füzünk a dologhoz. Ismerjük közönségünk gondolkozását. Tudjuk, hogy minden kereskedésben olcsót és jót keres. Hogy a hasonló jó és hasonló drága magyar gyártmány-e, vagy külföldi termék, arra száz közül egy ember is alig gondol. És ez hiba. De lényegesebb s a mozgalom sikere szempontjából különösen fontos az a sajnálatos körülmény, hogy gyáriparunk az árak tekintetében nem képes versenyezni a külföld fejlett iparával. Itt tehát a magyar ipar pártolásánál áldozatról van szó. Lehet, sőt valószínű, hogy egy ilyen, lehetőleg minden irányban érvényre jutó hazafias mozgalom a magyar iparnak rövid idő alatt oly lendületet ad, hogy a magyar ipartermékek pártolása nem áldozat, de a vásárló közönség egyenes érdeke lesz s végeredményében az ország gazdasági és kereskedelmi haladásának megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Teljesen osztjuk a tisztelt levélíró felfogását az iparpártolás tekintetében, csak a sorrendet gondoljuk másként. Kereskedőink a közönség igényére és ízlésére alapítják bevásárlásaikat. Ha a közönség magyar gyártmányt, magyar iparterméket fog követelni mindig, a kereskedőnek legegyenesebb érdeke, .hogy csakis ilyen czikkeket tartson raktáron. Tehát eíső sorban nem a kereskedők, hanem a vásárlók győzendők meg a hazai ipar pártolásának szükséges voltáról. Kezdeményezésnek jó, de a sikert egymagában nem vbiztositja, ha elősegíti is a hírlapi buzdítás. ?.:en a téren erős, egyöntetű munkára van szükség. Az egész társadalomnak meg kell mozdulnia. A legelső dolog az akció népszerűvé tétele, azután annak formába öntése, az iparpártoló egyesület megalakítása Mi belőlünk minden nem telhet ki. Indítson mozgalmat mindjárt maga a tisztelt levélíró s mi a legelsők között sietünk hazafias törekvésében támogatására. Az ügyet felette fontosnak tartjuk, azért minden tekintetben rendelkezésre bocsátjuk lapunkat a mozgalom sikere érdekében. Szóljanak a tárgyhoz többen, vitassuk meg a kivitel eszközeit és lépjünk munkába.? Példánk másokat is hasonló cselekedetre fog ösztönözni s el fog jönni az az idő, midőn a magyar ipar minden magyar embert el tud látni termékeivel, úgy, hogy a külföldi termékek hiányát senki sem fogja érezni. Föl tehát a szép munkára! A bor kezeléséről és különösen a pincéről. Lapunk két előbbi számában boraink kezelésének hiányos voltára utalásomnak nem lenne semmi értelme, ha a helyesebb borkezelésről és annak nélkülözhetetlen kellékéről, a jó pincék szükséges voltáról se tennék említést. Milyen is a jó pince? Régi közmondás, hogy a pince teszi a bort jóvá. A pince ne legyen se száraz, se nedves, gyors hő ingadozásnak ne legyen kitéve s legyen szellőztethető akkor, a mikor annak szükségét látjuk. Itt azon kérdést intézhetjük termelőinkhez, van-e hőmérő pincéjükben? Ha nincs, miért'? Ha hőmérőjük lenne, hamarább belátnák, hogy nem jó a pince. Hőmérő nélkül a bor kezelésnél vakon dolgozunk, véletlennek vannak boraink kitéve, mert nem tudjuk, hogy ha télen -f- HP C. alá sülyed a hőmérő, borkő kiválás következik s a bor megzavarodik. Ez okból a hőmérsék emeléséről kell gondoskodni. Ha nyáron -+- 15ü C. felül emelkedik a hőmérséklet, a bor ecetese- désnek s megtörésnek van kitéve. Ekkor a hőt okvetlenül sülveszteni kell. Ez az eset nem áll be ott, a hol a pincék a hegy gyomrába vannak vájva és előpincével, pincegátorral bírnak. Ha pincénk + 10—15° C. nagyobb hő ingadozásnak van kitéve, mint ahogy nálunk mindennapos, az esetben az hosszabb ideig, vagyis állandóan nagyobb mennyiségű borok eltartásához alkalmatlan és azon változtatni kell, ha Szinérváralja borainak oly hirt akarunk szerezni, hogy azok jó kezelése folytán a jó borok iránt érdeklődő nagy kereskedők figyelmét felköltsük s őket ide j édesgessük. Az átváltoztatás pedig csakis aként történhetik meg, ha eddigi pincéink helyett, melyek inkább kamarákhoz hasonlók, a borkezelésre alkalmas jó pincéket építtetünk. Jó pincéket szőlőhegyeink aljába majdnem mindenütt ásathatunk. Bár némi költséggel jár egy ily pince előállítása, de tekintve, hogy a hegyben készüli pincefalinak kivájásakor majdnem készen is van, jóval kevesebbe kerül, mint egy földbe épített és boltozott pince, mert anA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Sürgős levél. — Kép a katonaéletből. — — Te, te ökör! — Igenis, jelentem alássan. — Ide vigyázz, mert kitépem a füled. — Parancs ? — Jártál-e már a postán ? — Nem. — De csak láttál postát ? — Nem. — Ezt a levelet elviszed és ahol azok az oszlopokhoz kötött drótok végződnek, ott föladod ! Értetted ? — Igenis. — Ha ügyesen végzed, kapsz egy pipa dohányt. Mely utasítás és Ígéret után Potvka Gyuri, a 3-ik huszárezred 2-ik századának vitéz közlegénye, hatalmas sarokösszecsapás közt, jobb kezét sapkája mellé nyomva, félfordulatot lett balra s lépteit az ajtó felé vette. — Halt! Gyuri öcsénk egyszerre megállóit oly egyenesen, mint a torony. — És el ne feledd bekiáltani, hogy sürgős, mert szíjat hasitok a hátadból! — dörgött rá az utasítást adó führer, Mási József. — Meglészen! fogadá erősen a huszár és peckes léptekkel indult kifelé. — Csak látom, firer uram engem tart legokosabbnak a legénység közt, — dörmögé, — de el is végzem emberül. Ahán! ott látom azt a bizonyos drótot ni! Csak annak az irányában s meglesz a pipa dohány. Bevégezvén monológját a derék huszár, a sürgönyhuzalok felé tartott s azok irányában vig sarkantyupengés és kardesörtetés közt Indult útnak. Nagyon épen nem tévedt a jámbor, csak az irányt nem választó meg helyesen, melyen haladnia kellett volna s ahelyett, hogy céljához közeledett volna, még inkább távolodott. Egyszer aztán azon vette észre magát, — hogy a várost háta mögött hagyta. Mindez azonban emberünket nem hozta zavarba. — Majd csak vége lesz valahol, okoskodék magában s csak haladt tovább. Mási József führer a következő nap boszu- san járt fel és alá a kaszárnya egyik szobájában. — Hova a pokolba mehetett az a gazember ?! ... Bizonyosan megszökött. Csak legalább a levelet föladta volna, hogy az öregek minél előbb megkapnák, mert bizony pénz már kellene . . . Már látom, be kell jelentenem, hogy eltűnt, — gondolkodók, végig nézve a szobát. Egyszerre beszédet hall s a napos káplár ront be, még az ajtóban kiáltva: — Megkerült a Potvka, megkerült! — Hol van? — Itt vagyok jelentem alásan! — sompolyog be az eltűnt huszár. A führer ur meglepetve bámult az előtte álló ablakra. A díszes huszárruha helyett bő bo- gyogó és foltos bekecs ékesiték Gyuri öcsénk testét, mely öltözéket egy pár rongyos bocskor s a feje búbjára csapolt ócska cilinder egészité ki. — Hát azt a fehérvári bicskával kikanyar- gatott s kócmadzaggal összefüzögetett bocskoru teremburáját a pofoncsapott vaskalapos vakapádnak ! — káromkodék a führer, hol jártál ennyi ideig és hová tetted a ruhád. Jelentem alásan, firer ur, nem jártam én sehol, csak föladtam, illetve föltetiem azt a bizonyos levelet, — mentegefődzék az árva huszár, — Hát a ruhád? — Hosszú története van annak ; elmondanám, ha . . . — Hadd hallom! — Hát amint a parancs szólott, elindultam a drótok irányában s elhagyván-: a várost . . . — Ki az ördög hurcolt arra?! — dörmö- gött közbe a mérges führer. — Az volt a parancs, hogy a drótok irányában menjek s azok arra vezettek, — véde- kezék a jámbor. — Oh! te szamár! . . . Folytasd! — Igen. jelentem alásan. Tehát elhagytam a várost, s menlem-mendegéltem, mígnem egy
