Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-20 / 8. szám

(2) 1906. Február 20. 8 szám SZINÉR VÁRALJA gén eltörölt, de bevált céhrendszer szerint. — A kevésbé tanult kisiparos nagyon ki van téve — a szabad ipar leple alatt — a kereskedelmi szellem térfoglalására. Nagy az igaz szabadság! A képesítést igen szűk korlátok közé kell zárni s a tanonc­képzést szigorú ellenőrzés alá kell vetni. A tanonc-nevelés nemcsak ipari, hanem nagy nemzeti érdeket is képez, mert az ipar jövője a mai kor tanoncaitól volna remélhető, hogy a meglévő s mérhetet­len bajokon is segitve legyen. Boraink helyesebb kezelése. II. Bármennyire hálátlannak és kevés haszon­nal biztatónak látszanak is mindazok, a miket előbbi cikkemben boraink helyesebb kezelésé­nek szükségességéről írtam, egészen világos képe tárul elénk ama, nem nagy messzeségben levő jövőnknek, a melyben vidékünkön a mai cse­kély szakértelemmel kezelt szőlőinkből is oly nagy mennyiségű bor lesz leszűrve, hogy azt (tekintve a nagy homokos területeken termett s nekünk még ma is visszaesést okozó s a miénk­kel versenyképes borokat) egykönnyen nem fogjuk tudni értékesíteni. Azok az idők elmúltak, melyekben a phil- loxera előtti bőven és jó bort termő években Szinérváralja és vidékét elárasztották a mármarosi s erdély közeli vidékének borkereskedői, a kik a mustot jó áron vették meg. Ezek, valamint a termelők is elköltöztek az élők sorából. A sző­lők elpusztulásának idejétől az újonnan települ­tek terméséig mintegy 16 év múlt el. Ezen időt az élelmes homoki szőlőbirtokosok felhasználván a maguk javára, könnyű szerrel jó és korai faj­szőlőkkel nagy területeket telepítetlek be s az előbb ide utalt kereskedőket magukhoz édesget­ték. Rólunk megfeledkeztek. Magunkra marad­tunk. Ezeket mai napig csak igen kis részben tudtuk visszakapni, már pedig az legyen fő tö­rekvésünk, hogy a régi helyzetet vissza hódítsuk. Mert arra is számítanunk kell, hogy a szőlőmi- velés helyesebb gyakorlatát évről-évre jobban elsajátítjuk s az eddiginél még nagyobb ered­ményt fogunk elérni s bekövetkezik azon idő, mint egy jeles szakember már meg is jósolta, hogy 10 filléres bort fogunk termelni. Ezt csak is úgy kerülhetjük el, ha borainkat vagy szö- vetkezetileg kezeljük, vagy rászánjuk magunkat a pincegazdálkodás helyesebb folytatására, hogy termésünk azon részét, melyet mint mustot eladni nem tudtunk, azt mint tetszetős és jó óbort eladhassuk, esetleg üvegekbe lefejtve áruba bo­csáthassuk. Ezen eszmével kell megbarátkoznia a mai nagy részben újabb nemzedékit szőlőbirtokosok­nak. kik a szőlőmivelés és borkezelésről vajmi kevés tapasztalatot szerezhettek, mert a mikor ezt tehették volna, még nem érdeklődtek ez iránt, de másrészt — már nem is voltak termő­szőlőink s a szőlőkkel együtt elhaltak az apák is, kiktől valamit tanulhattak volna. poharat, mint a gyermek, ki rossz fát tett a tűzre, összerezzent. Istenem, még bejön a te­lepre s bajom kerekedik belőle. — Dehogy jön, dehogy jön. Ha pedig már bejött András bácsi, egyék is valamit, ne féljen ki nézhet az ablakon. — Ha megengedi, az Úristen áldja érte meg a lelkét, nem is tudom hogyan köszönjem meg. S élve az engedelemmel, eltávolította a függönyt az ablakról annyira, hogy ki, — de be is lehetett látni. Majd, mint a ki jól végezte dolgát, áradozva köszönte meg ismét a kapotta­kat s kihúzódott. A férj az ablak alatt. Bár gyötörte előre a gondolat a látandóktól, valami mégis arra ösztökélte, hogy ezt végig kell néznie és szén- j vednie. Rettenetes önuralmat tanúsított. Látta, hogy az imádott nő hogyan feledkezik meg oly gyorsan róla a csak imént távozott hitvesről: hogy mily kedveskedve jár utána annak a má­siknak a jogtalan, bitorlónak. Keze rá-rá tévedt revolvere agyára s már-már mindkettőjük agyon- lövésére határozta el magát, mikor gyermekei jutottak eszébe. Egyik kezével fogta le a mási­kat, nehogy borzasztó tervét megvalósítva, gyer­mekeit árvákká tegye. Fejét mellére hajtva, egy pár percig tompa lethargiába merült, majd erő­sen felhördülve, fejéhez kapott és elrohant. * * * **) Késői reggel volt már, mikor — mintha a vasútról érkeznék, az igazgató irodájába ment, jobban mondva tántorgott, mert a hatalmas em- j bért az éjszaka izgalmai teljesen megtörték. Köszönni is alig birt, s mikor a sápadtságától megrémült igazgató ennek oka után kérdezős­Ez okból lenne kívánatos, hogy szőlőter­melőink értelmesebb és haladni vágyóbb része olykor-olykor hol egyik, hol másik szőlőtelepén összejönnének s mielőtt a barátkozásba mélyeb­ben hatolnának, a borkezelésről, a gyümölcs te­nyésztésről, ezek mikénti feldolgozásáról, érté­kesítéséről eszmecserét folytatnának. Csakis ily móddal lehetne egyöntetű kezelést létrehozni s szőlő- és gyümölcseinknek a hajhászok mellő­zésével állandó vevőket biztosítani. Ha én ma­gam családtagjaim segítségével képes vagyok kedvező években 2—3 ezer koronányi bevételt csak a gyümölcseladás és feldolgozás­ból eredményezni, s gyümölcseimet, diós szil­vánkat minden közvelitő nélkül az ország min­den részébe eljuttatni, miért ne lehetnék ezt többi, gyümölcsösökkel biró társaim is ?’) Mentői többen foglalkoznánk ezzel a hasznos munkával, annál biztosabban adhatnék el, mert nagyobb tömeg eladhatása végett érdemes lenne a szom­széd Galicziát is felkeresni, hogy ott vevőket szerezhessünk. Az itt mondottak nem tartoznak ugyan a borkezeléshez és csak azért lellek megemlítve, hogy példával és biztatással szol­gáljak a kétkedőknek, hogy meggyőződjenek arról, hogy a következetes munkálkodás mint általában kifizeti magát, ép úgy megfizetné fá­radságunkat a helyes borkezelés is. Igyekezzünk visszaszerezni Szinérváralja és vidéke borainak régi jó hírnevét, a mikor Szé­les Endre ev. ref. lelkész borát az itteni ven­déglőben itcénként 50 krért mérték s Papp An­talnak Szárhegyen termett asszu essentiájának itcéjét 5 forintért vették meg a bécsi világ kiállí­táson, magam is több elösmerő érmet nyertem egyes kiállításokon, sőt a párisi világkiállításra is elvitte boromat a jelenlegi szőlészeti és gvümölcs- észeti miniszteri biztos, Molnár István ur, s olt az apahegyi bort a »Macon« vidéki borokhoz hasonlí­tották. Mindezeket azonban legfőkép jó pincék­kel, elegendő jó és tiszta edényzelü felszéreléssei, türelmes, kitartó munkával, áldozatkészséggel érhetjük el. Borainkban meg van a jó anyag, mit a jó pince nevel még jobbá. Jó pincének való helyet pedig könnyű szőlőhegyeink alján találni, a hová ha behatolunk, jobbat és olcsób­bat kapunk, mintha azt szabad ég alatt építjük. Megjegyzem, hogy előpince nélkül keveset ér a pince. Gondolkozzunk tehát minél gyakrabban boraink helyesebb kezeléséről s valósítsuk is meg ez eszmét, hogy ezáltal úgy magunknak, mint városunknak s vidékének hathatós jöve­delmi forrást nyújtsunk. *) Nem mindenkinek van hasonló tagokkal biró családja. Szerk. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — (Nagy kártyabotrány. — A Kisfaludy-társaság uj tagja. — Meddő pályázat. — Operabál. — A herczegprimás születése napja. — Mi lesz? Rég tudott dolog, hogy gyönyörű főváro­sunkban rettentőek az erkölcsök. Annyi züllött, kétes egzisztenciát egy világváros sem tud fel­mutatni, mint Budapest. És nincs mit csodál­ködött, szót sem szólva, fejét tenyerébe temetve a pamlagra roskadt. Rögtön a megkínzott em­ber neje után küldött, de midőn azt a választ kapta, »őnagysága még alszik, nagyon ki van merülve — maga sietett utána. Csakhamar meg is érkezett a nő elragadó reggeli pongyolában. Sikoltva borult férjére s csókokkal akarta elborítani. De ez eltávolította magától. — Menj, távozz tőlem! Neje érintésére kínzó idegrángás vett rajta erőt, szemei vérben forogtak s különben szép és kellemes vonásai eltorzultak. Minthogy pe­dig neje újabb közeledtére az idegrángás is is­métlődött, társai bár csodálkozva, nejét eltávo­lítani voltak kénytelenek. Lassankint magához tért aztán s egyedül maradva öreg igazgatójá­val, ki már sejteni kezdte, hogy mi történt, — lábaihoz borulva kérte, hogy nejét mielőtt még ő lakásába menne, távolítsa el, mert ha ő még ott találná, az egész családja és saját életébe ke­rülne. Bővebb felvilágosítást akart ez kérni, de látva az eltorzult arcvonásokat, mikor nejét említette, szófián távozott kívánságát teljesíteni. * * * R. P. D.*) _ — — _ — _ — Gyártelep. Ha Istent ismersz s még van irgalom szivedben, bocsáss meg az egyszer el- tévelyedett anyának gyermekeiért. Fogadj há­zadba vissza, ha csak mint cselédedet is. Anna. Ebben az életben soha! *) Sürgős válasz fizetve. Szerk.) **) Sürgős távirat. Szerk. kozni, ha csak azon egy körülményt vesszük figyelembe, hogy a fővárosban nem kevesebb, mint 500 nagyobb-kisebb kávéház van. Ez elég bizonyság arra nézve, hogy van elegendő hely a tömérdek dologkerülő, ingyenélő, semmittevő befogadására. Nagyon gyakori foglalkozási ág nálunk a sipistaság, hamis kártyás, a kik több­nyire együtt működnek és a gyanútlan laikust alaposan kifoszlogatják. így járt legutóbb egy tehetősebb ügyvédjelölt is, a ki egyik legelőke­lőbb kávéházban, idegen, előkelőnek látszó urak­kal leült kártyázni; majd később egy szálló kü­lön szobájába térlek hazárdjátékokat játszani, melynek végén — természetes — egy krajcárig elvesztette az ügyvédjelölt a pénzét. Másnap arra a tudatra ébredt, vájjon nem volt-e dolga hamisjátékosokkal; ebbeli gyanúja nem hagyta nyugodni s a rendőrségnél jelentést tett ellenük. A rendőrség kihallgatta az illetőket, de miután nem leheted megállapítani, hogy tényleg hami­san játszottak, nem tartóztatták le őket, ellenben vizsgalat folyik az ösmert alakok ellen, mert valamennyi elösmert, hírhedt kártyás, jó részük­nek nincs is rendes foglalkozásuk. A Kisfaludy-társaság legutóbbi közgyűlésen betöltötte az egyetlen üresedésben lévő helyet, még pedig régi, érdemes férfiú, Haraszti Gyula, egyetemi tanár, kiváló esztétikus által Haraszti már évtizedek óta kiváló munkása az irodalom­nak, főleg az idegen irodalom ismertetése által. A Nemzeti színház dráma biráió-bizottsága legutóbb már ötödször a néhai Mészáros Károly- féle alapítványt, 2000 koronát nem adta ki, mi­vel a beérkezett pályamunkák közül egyet se talált olyat, mely irodalmi becscsel bírna és színpadon sikeresen előadható volna Ez a pá­lyázat, a mely immár ötöd esztendeje meddő maradt, jellemzi nálunk a komolyabb szinmü- irás gyatra viszonyait, annyiból jellemzi, hogy a tényleg tehetségesebb, kiválóbb Íróink tartóz­kodnak ily pályázaton részt venni — teljesen megmagyarázhatatlan és érthetetlen okokból. Operabál volt az elmúlt hét végén. Az opera bálnak azért kellett volna jelentőséggel bírna, mert a jótékonyság jegyében fogant, tisz­tán a humanismus volt rugója e bálnak Csak­hogy kevesebb jót és több rosszat mondhatunk az ilyen bálokról; elsősorban azért, mert a leg­vegyesebb (nagyon is vegyes) közönségnek kell átadni az operaházat, mely sokkal nagyobb hi­vatást tölt be; másodszor — ez tulajdonképpen a lényeges — a kiadások úgyszólván felemész­tik a bevételeket, a mire számadásra kerül a sor, kisül, hogy a jótékonyság érdekében egy néhány korona befolyt; ellenben a közreműködő hölgyek százasokat adtak ki magukra, tömérdek sok étel, ital fogyott el; a pezsgő úgy úszott, mintha viz lett volna és a mulató közönség mindezt a hamisítatlan jótékonyság jegyében cselekedte, hogy a szegényeknek teljék nehány — garas. Igen, értelme akkor lett volna az operabálnak, ha — bált nem tartottak volna, ha a kiadásokra szánt pénzeket összegyűjtötték volua (tekintélyes összeg folyt volna be) és úgy osztották volna el a szegények és gyámoltalanok között. Csakhogy manapság nincs önzetlen jó­tékonyság. A veszedelem elmúlt. Az ég jóvoltából, a nagy beteg herczegprimás fölépült, annyira, hogy felkelhetett ágyából és nagy csendben, szűk környezetében ünnepelte meg születése napjának 74. évfordulóját. E nap alkalmából Vaszary Kolos herczegprimást mindenfelől üd­vözletekkel halmozták el. A kérdések kérdése: mi lesz? Mert vala­hogy csak kell lenni. A sajtó egyértelmüleg a ház feloszlatásáról beszél. Sőt ezt már teljesen bevégzelt lényként emlegetik. Jön az abszolu­tizmus; jönnek uj főispánok, kormánybiztosok; szigorú intézkedések s talán mig nem lesz par­lament, újólag felveszik a béke fonalát, ha le­hetséges, megkötik a békét; ha nem — marad minden a régiben. Általában sok mindenfélét korpoltálnak ; szinte a megannyi találgatáson és híradáson alig tud emberfia eligazodni. Vala­miként csak lesz, mert hát még nincs veszve Magyarország. Majd csak sikerül előbb-utóbb a békét úgy megkötni, hogy mindenkinek öröme fog benne telin. HÍREK. Lelkészválasztás. Ballay Aladár, józsefházai ev. ref. lelkészt a dancsházai gyülekezet a na­pokban nagy szótöbbséggel lelkészévé választotta Ki lesz a főszolgabíró? A jó Isten tudja. Találgatás van elég, vállalkozó is van bőven. Emlegetik Nagy Sándor, vármegyei tb. főjegy­zőt, Böszörményi Endre csengeri főszolgabírót, Neubauer János tb. főszolgabírót, Izik Vilmos, Péchy László szolgabirót. Mi a hangulatból azt vesszük ki, hogy ezek közül Bay Miklós lesz a szinérváraljai főszolgabíró. Egyébiránt majd el­válik május 11-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom