Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-20 / 8. szám
(2) 1906. Február 20. 8 szám SZINÉR VÁRALJA gén eltörölt, de bevált céhrendszer szerint. — A kevésbé tanult kisiparos nagyon ki van téve — a szabad ipar leple alatt — a kereskedelmi szellem térfoglalására. Nagy az igaz szabadság! A képesítést igen szűk korlátok közé kell zárni s a tanoncképzést szigorú ellenőrzés alá kell vetni. A tanonc-nevelés nemcsak ipari, hanem nagy nemzeti érdeket is képez, mert az ipar jövője a mai kor tanoncaitól volna remélhető, hogy a meglévő s mérhetetlen bajokon is segitve legyen. Boraink helyesebb kezelése. II. Bármennyire hálátlannak és kevés haszonnal biztatónak látszanak is mindazok, a miket előbbi cikkemben boraink helyesebb kezelésének szükségességéről írtam, egészen világos képe tárul elénk ama, nem nagy messzeségben levő jövőnknek, a melyben vidékünkön a mai csekély szakértelemmel kezelt szőlőinkből is oly nagy mennyiségű bor lesz leszűrve, hogy azt (tekintve a nagy homokos területeken termett s nekünk még ma is visszaesést okozó s a miénkkel versenyképes borokat) egykönnyen nem fogjuk tudni értékesíteni. Azok az idők elmúltak, melyekben a phil- loxera előtti bőven és jó bort termő években Szinérváralja és vidékét elárasztották a mármarosi s erdély közeli vidékének borkereskedői, a kik a mustot jó áron vették meg. Ezek, valamint a termelők is elköltöztek az élők sorából. A szőlők elpusztulásának idejétől az újonnan települtek terméséig mintegy 16 év múlt el. Ezen időt az élelmes homoki szőlőbirtokosok felhasználván a maguk javára, könnyű szerrel jó és korai fajszőlőkkel nagy területeket telepítetlek be s az előbb ide utalt kereskedőket magukhoz édesgették. Rólunk megfeledkeztek. Magunkra maradtunk. Ezeket mai napig csak igen kis részben tudtuk visszakapni, már pedig az legyen fő törekvésünk, hogy a régi helyzetet vissza hódítsuk. Mert arra is számítanunk kell, hogy a szőlőmi- velés helyesebb gyakorlatát évről-évre jobban elsajátítjuk s az eddiginél még nagyobb eredményt fogunk elérni s bekövetkezik azon idő, mint egy jeles szakember már meg is jósolta, hogy 10 filléres bort fogunk termelni. Ezt csak is úgy kerülhetjük el, ha borainkat vagy szö- vetkezetileg kezeljük, vagy rászánjuk magunkat a pincegazdálkodás helyesebb folytatására, hogy termésünk azon részét, melyet mint mustot eladni nem tudtunk, azt mint tetszetős és jó óbort eladhassuk, esetleg üvegekbe lefejtve áruba bocsáthassuk. Ezen eszmével kell megbarátkoznia a mai nagy részben újabb nemzedékit szőlőbirtokosoknak. kik a szőlőmivelés és borkezelésről vajmi kevés tapasztalatot szerezhettek, mert a mikor ezt tehették volna, még nem érdeklődtek ez iránt, de másrészt — már nem is voltak termőszőlőink s a szőlőkkel együtt elhaltak az apák is, kiktől valamit tanulhattak volna. poharat, mint a gyermek, ki rossz fát tett a tűzre, összerezzent. Istenem, még bejön a telepre s bajom kerekedik belőle. — Dehogy jön, dehogy jön. Ha pedig már bejött András bácsi, egyék is valamit, ne féljen ki nézhet az ablakon. — Ha megengedi, az Úristen áldja érte meg a lelkét, nem is tudom hogyan köszönjem meg. S élve az engedelemmel, eltávolította a függönyt az ablakról annyira, hogy ki, — de be is lehetett látni. Majd, mint a ki jól végezte dolgát, áradozva köszönte meg ismét a kapottakat s kihúzódott. A férj az ablak alatt. Bár gyötörte előre a gondolat a látandóktól, valami mégis arra ösztökélte, hogy ezt végig kell néznie és szén- j vednie. Rettenetes önuralmat tanúsított. Látta, hogy az imádott nő hogyan feledkezik meg oly gyorsan róla a csak imént távozott hitvesről: hogy mily kedveskedve jár utána annak a másiknak a jogtalan, bitorlónak. Keze rá-rá tévedt revolvere agyára s már-már mindkettőjük agyon- lövésére határozta el magát, mikor gyermekei jutottak eszébe. Egyik kezével fogta le a másikat, nehogy borzasztó tervét megvalósítva, gyermekeit árvákká tegye. Fejét mellére hajtva, egy pár percig tompa lethargiába merült, majd erősen felhördülve, fejéhez kapott és elrohant. * * * **) Késői reggel volt már, mikor — mintha a vasútról érkeznék, az igazgató irodájába ment, jobban mondva tántorgott, mert a hatalmas em- j bért az éjszaka izgalmai teljesen megtörték. Köszönni is alig birt, s mikor a sápadtságától megrémült igazgató ennek oka után kérdezősEz okból lenne kívánatos, hogy szőlőtermelőink értelmesebb és haladni vágyóbb része olykor-olykor hol egyik, hol másik szőlőtelepén összejönnének s mielőtt a barátkozásba mélyebben hatolnának, a borkezelésről, a gyümölcs tenyésztésről, ezek mikénti feldolgozásáról, értékesítéséről eszmecserét folytatnának. Csakis ily móddal lehetne egyöntetű kezelést létrehozni s szőlő- és gyümölcseinknek a hajhászok mellőzésével állandó vevőket biztosítani. Ha én magam családtagjaim segítségével képes vagyok kedvező években 2—3 ezer koronányi bevételt csak a gyümölcseladás és feldolgozásból eredményezni, s gyümölcseimet, diós szilvánkat minden közvelitő nélkül az ország minden részébe eljuttatni, miért ne lehetnék ezt többi, gyümölcsösökkel biró társaim is ?’) Mentői többen foglalkoznánk ezzel a hasznos munkával, annál biztosabban adhatnék el, mert nagyobb tömeg eladhatása végett érdemes lenne a szomszéd Galicziát is felkeresni, hogy ott vevőket szerezhessünk. Az itt mondottak nem tartoznak ugyan a borkezeléshez és csak azért lellek megemlítve, hogy példával és biztatással szolgáljak a kétkedőknek, hogy meggyőződjenek arról, hogy a következetes munkálkodás mint általában kifizeti magát, ép úgy megfizetné fáradságunkat a helyes borkezelés is. Igyekezzünk visszaszerezni Szinérváralja és vidéke borainak régi jó hírnevét, a mikor Széles Endre ev. ref. lelkész borát az itteni vendéglőben itcénként 50 krért mérték s Papp Antalnak Szárhegyen termett asszu essentiájának itcéjét 5 forintért vették meg a bécsi világ kiállításon, magam is több elösmerő érmet nyertem egyes kiállításokon, sőt a párisi világkiállításra is elvitte boromat a jelenlegi szőlészeti és gvümölcs- észeti miniszteri biztos, Molnár István ur, s olt az apahegyi bort a »Macon« vidéki borokhoz hasonlították. Mindezeket azonban legfőkép jó pincékkel, elegendő jó és tiszta edényzelü felszéreléssei, türelmes, kitartó munkával, áldozatkészséggel érhetjük el. Borainkban meg van a jó anyag, mit a jó pince nevel még jobbá. Jó pincének való helyet pedig könnyű szőlőhegyeink alján találni, a hová ha behatolunk, jobbat és olcsóbbat kapunk, mintha azt szabad ég alatt építjük. Megjegyzem, hogy előpince nélkül keveset ér a pince. Gondolkozzunk tehát minél gyakrabban boraink helyesebb kezeléséről s valósítsuk is meg ez eszmét, hogy ezáltal úgy magunknak, mint városunknak s vidékének hathatós jövedelmi forrást nyújtsunk. *) Nem mindenkinek van hasonló tagokkal biró családja. Szerk. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — (Nagy kártyabotrány. — A Kisfaludy-társaság uj tagja. — Meddő pályázat. — Operabál. — A herczegprimás születése napja. — Mi lesz? Rég tudott dolog, hogy gyönyörű fővárosunkban rettentőek az erkölcsök. Annyi züllött, kétes egzisztenciát egy világváros sem tud felmutatni, mint Budapest. És nincs mit csodálködött, szót sem szólva, fejét tenyerébe temetve a pamlagra roskadt. Rögtön a megkínzott ember neje után küldött, de midőn azt a választ kapta, »őnagysága még alszik, nagyon ki van merülve — maga sietett utána. Csakhamar meg is érkezett a nő elragadó reggeli pongyolában. Sikoltva borult férjére s csókokkal akarta elborítani. De ez eltávolította magától. — Menj, távozz tőlem! Neje érintésére kínzó idegrángás vett rajta erőt, szemei vérben forogtak s különben szép és kellemes vonásai eltorzultak. Minthogy pedig neje újabb közeledtére az idegrángás is ismétlődött, társai bár csodálkozva, nejét eltávolítani voltak kénytelenek. Lassankint magához tért aztán s egyedül maradva öreg igazgatójával, ki már sejteni kezdte, hogy mi történt, — lábaihoz borulva kérte, hogy nejét mielőtt még ő lakásába menne, távolítsa el, mert ha ő még ott találná, az egész családja és saját életébe kerülne. Bővebb felvilágosítást akart ez kérni, de látva az eltorzult arcvonásokat, mikor nejét említette, szófián távozott kívánságát teljesíteni. * * * R. P. D.*) _ — — _ — _ — Gyártelep. Ha Istent ismersz s még van irgalom szivedben, bocsáss meg az egyszer el- tévelyedett anyának gyermekeiért. Fogadj házadba vissza, ha csak mint cselédedet is. Anna. Ebben az életben soha! *) Sürgős válasz fizetve. Szerk.) **) Sürgős távirat. Szerk. kozni, ha csak azon egy körülményt vesszük figyelembe, hogy a fővárosban nem kevesebb, mint 500 nagyobb-kisebb kávéház van. Ez elég bizonyság arra nézve, hogy van elegendő hely a tömérdek dologkerülő, ingyenélő, semmittevő befogadására. Nagyon gyakori foglalkozási ág nálunk a sipistaság, hamis kártyás, a kik többnyire együtt működnek és a gyanútlan laikust alaposan kifoszlogatják. így járt legutóbb egy tehetősebb ügyvédjelölt is, a ki egyik legelőkelőbb kávéházban, idegen, előkelőnek látszó urakkal leült kártyázni; majd később egy szálló külön szobájába térlek hazárdjátékokat játszani, melynek végén — természetes — egy krajcárig elvesztette az ügyvédjelölt a pénzét. Másnap arra a tudatra ébredt, vájjon nem volt-e dolga hamisjátékosokkal; ebbeli gyanúja nem hagyta nyugodni s a rendőrségnél jelentést tett ellenük. A rendőrség kihallgatta az illetőket, de miután nem leheted megállapítani, hogy tényleg hamisan játszottak, nem tartóztatták le őket, ellenben vizsgalat folyik az ösmert alakok ellen, mert valamennyi elösmert, hírhedt kártyás, jó részüknek nincs is rendes foglalkozásuk. A Kisfaludy-társaság legutóbbi közgyűlésen betöltötte az egyetlen üresedésben lévő helyet, még pedig régi, érdemes férfiú, Haraszti Gyula, egyetemi tanár, kiváló esztétikus által Haraszti már évtizedek óta kiváló munkása az irodalomnak, főleg az idegen irodalom ismertetése által. A Nemzeti színház dráma biráió-bizottsága legutóbb már ötödször a néhai Mészáros Károly- féle alapítványt, 2000 koronát nem adta ki, mivel a beérkezett pályamunkák közül egyet se talált olyat, mely irodalmi becscsel bírna és színpadon sikeresen előadható volna Ez a pályázat, a mely immár ötöd esztendeje meddő maradt, jellemzi nálunk a komolyabb szinmü- irás gyatra viszonyait, annyiból jellemzi, hogy a tényleg tehetségesebb, kiválóbb Íróink tartózkodnak ily pályázaton részt venni — teljesen megmagyarázhatatlan és érthetetlen okokból. Operabál volt az elmúlt hét végén. Az opera bálnak azért kellett volna jelentőséggel bírna, mert a jótékonyság jegyében fogant, tisztán a humanismus volt rugója e bálnak Csakhogy kevesebb jót és több rosszat mondhatunk az ilyen bálokról; elsősorban azért, mert a legvegyesebb (nagyon is vegyes) közönségnek kell átadni az operaházat, mely sokkal nagyobb hivatást tölt be; másodszor — ez tulajdonképpen a lényeges — a kiadások úgyszólván felemésztik a bevételeket, a mire számadásra kerül a sor, kisül, hogy a jótékonyság érdekében egy néhány korona befolyt; ellenben a közreműködő hölgyek százasokat adtak ki magukra, tömérdek sok étel, ital fogyott el; a pezsgő úgy úszott, mintha viz lett volna és a mulató közönség mindezt a hamisítatlan jótékonyság jegyében cselekedte, hogy a szegényeknek teljék nehány — garas. Igen, értelme akkor lett volna az operabálnak, ha — bált nem tartottak volna, ha a kiadásokra szánt pénzeket összegyűjtötték volua (tekintélyes összeg folyt volna be) és úgy osztották volna el a szegények és gyámoltalanok között. Csakhogy manapság nincs önzetlen jótékonyság. A veszedelem elmúlt. Az ég jóvoltából, a nagy beteg herczegprimás fölépült, annyira, hogy felkelhetett ágyából és nagy csendben, szűk környezetében ünnepelte meg születése napjának 74. évfordulóját. E nap alkalmából Vaszary Kolos herczegprimást mindenfelől üdvözletekkel halmozták el. A kérdések kérdése: mi lesz? Mert valahogy csak kell lenni. A sajtó egyértelmüleg a ház feloszlatásáról beszél. Sőt ezt már teljesen bevégzelt lényként emlegetik. Jön az abszolutizmus; jönnek uj főispánok, kormánybiztosok; szigorú intézkedések s talán mig nem lesz parlament, újólag felveszik a béke fonalát, ha lehetséges, megkötik a békét; ha nem — marad minden a régiben. Általában sok mindenfélét korpoltálnak ; szinte a megannyi találgatáson és híradáson alig tud emberfia eligazodni. Valamiként csak lesz, mert hát még nincs veszve Magyarország. Majd csak sikerül előbb-utóbb a békét úgy megkötni, hogy mindenkinek öröme fog benne telin. HÍREK. Lelkészválasztás. Ballay Aladár, józsefházai ev. ref. lelkészt a dancsházai gyülekezet a napokban nagy szótöbbséggel lelkészévé választotta Ki lesz a főszolgabíró? A jó Isten tudja. Találgatás van elég, vállalkozó is van bőven. Emlegetik Nagy Sándor, vármegyei tb. főjegyzőt, Böszörményi Endre csengeri főszolgabírót, Neubauer János tb. főszolgabírót, Izik Vilmos, Péchy László szolgabirót. Mi a hangulatból azt vesszük ki, hogy ezek közül Bay Miklós lesz a szinérváraljai főszolgabíró. Egyébiránt majd elválik május 11-én.
