Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-06 / 6. szám
6 szám törléssel és végül az adótéritménvnyel. Mindezek dacára az adóhátralékok hajmeresztők. Legjobb rendben vannak Szinérvá- ralján (váljék a Bartus dicsőségére), a kisebb polgári peres ügyek. Hogy az utcák és utak milyen rendben vannak, győződjék meg minden képviselőtestületi tag, mikor a mezőről egyenesen gyűlésre jön. Hol és miképen hasz- náltatik fel a közmunka, arra nagyon kevés ember tud felelni. A mezőrendőrség jótékonyságát mindenki, ki egy talpalatnyi földdel bir, érzi. Hát tek. képviselőtestület és községi elöljáróság, — itt bizony baj van. Ezen segiteni egy kis jóindulattal nagyon köny- nven lehet, csak akarni kell. Idővel még akarni is muszáj lesz. Az első lépés legyen egy tisztességes szervezési szabályrendelet alkotása. A községi elöljáróság tagjait tegyük azokká, nem pedig községi szolgákká; a kik pedig az irodában dolgoznak, — intézkednek, legyenek tisztviselők, nem pedig máról holnapra felfogadott emberek. Milyen jó gyümölcsöt hoznak a felfogadott emberek, azt legelső sorban az igen tisztelt elöljáró urak érzik. A rendőr- és szolga-személyzet részére tessék szintén szolgálati utasítást kidolgozni. Azt mondta egy görög bölcs: »Helyes kezelés mellett a Nilus eléri a pusztát, helytelen kezelés mellett a puszta eléri a Nílust.« Helyes intézmények mellett a község meg fog felelni a követelményeknek és nem fog kerülni a fekete táblára. Mostani intézményei mellett pedig rövid időn belül a K. T. 61. §-ára (Nem 117. §? Szerk.) lesz szükség. (2) 1906. Február 6. Gazdasági munkásotthonok. A munkásnép jóléti intézmények között kétségkívül példaadó, hogy Békéscsabán, hol ugyanis mintegy 4000 gazdálkodó munkás van, munkásotthon készül. Eddig a munkások — mint az Alföldön a legtöbb helyen — a piactéren verődtek csoportba rendesen a korcsma előtt; nagy erkölcsi jelentősége van tehát a munkás- otthonnak, ahol olvasókör, népkönyvtár, a gazdasági munkaközvetítő és segélypénztár intéző- bizottság együtt lesz és a munkást munkába szegődésig a maga otthona várja. Népközi otthonról van szó, melynek keretében tanfolyamok, esetleg háziipari tanítások is lennének. Kívánnunk kell, hogy a jó példa utánzásra találjon különösen oly helyeken, ahol gazdasági belügyminiszteri engedély, mely szerint elvesztettem a Kopf-ot, de megnyertem a Fő t. Lelt belőlem : Fő István. A főnök értesülvén az uj nevemről, csak fejét rázta, hogy lehet ilyen fura nevet váltani, mikor annyi ezer szép magyar név van. De hát ezen már változtatni nem lehetett. Másnap újból elutaztam, még pedig De- berény városába, hol sok a vevőnk, de meg gyakorta kell e városba ellátogatni, mert a kon- kurrencia nagy erőfeszítést fejt ki. Éppen rendezgettem a vevők könyvét, mikor hallom a kalauz kiáltását: — Jeberénv, tiz perc. Leszálltam. Sokan leszálltak velem. Kiérve a pályaudvarról, óriási tömeget láttam magam előtt, amit dörgő hangon, de zavarosan kiáltozzák : — Itt jön a Fő István, itt jön a Fő István ! — Gazember! Bitang ! Hazaáruló ! Bérenc ! Elsápadtam kétszer egymásután. Először, hogy honnan tudják ezek a három napos nevemet; másodszor — mit akarnak tőlem. A tömeg vészjóslóan a magasba emelte botjait s egyéb szerszámokat. Majd valami az orromhoz ütődött, szagáról tndtam meg, hogy — záptojás. Azután kettesével, négyesével, tízesével röpködtek felém a záptojások, közhe folyton kiabáltak: — így jár a Fő István! Ez kell a Fő Istvánnak ! Czimeres betörő! Akasztófára való bérencz! Akartam valamit hebegni, hogy minek köszönhetem e szerencsétlenséget, de mikor szájam szólásra nyitottam, — egy záptojás éppen beSZINÉRVÁRALJA munkások nagyobb csoportokban élnek. Nemcsak emberbaráti szempontból óhajtjuk, hogy az ingatlan vagyonnal nem biró legszegényebb néposztály részére egészséges, tiszta és szilárd házakat építsenek. Nemzeti érdekek is parancsolják. Az egész világon előtérbe lépett a törekvés, hogy a munkások helyzetén javítsanak. A munkásosztály erőteljes szervezkedése, amely többnyire ferde irányba terelte az osztály törekvéseit és romboló, rendbontó törekvéseket váltott ki az elkeseredett lelkekből, a legújabb idők sürgős faladatává tette az úgynevezett szociális kérdés megoldását. Időnként és helyenként veszedelmessé mérgesedett a viszony a munkás és munkaadó, sőt a társadalom összes vezető osztályai között önző érdekekből vezetett elemek, igen sokszor a munkásokon kivül álló körökből rávetették magukat az elégedetlenek millióira. A könnyen izgatható lelkek képzelete elé képtelenül merész álmokat varázsoltak. És a sokszor elhanyagolt munkásnép mohón szívta magába a mérges kábító gőzöket. Nem vette észre, hogy hamis vezetőik csak érvényesülni akarnak, de nem őszintén törekednek a helyzet javítására. Magyarországon is hasonló jelenségek tűntek fel Mintegy tiz évvel ezelőtt annyira fejlődtek az izgatások, hogy még a mezőgazdasági munkások is, akik pedig gondolkozásban és érzésben nyugodtabbak, a városi gyári munkásoknál, zendülésbe törtek ki. Azóta nagy lépésekben haladt előre a munkásnépről való gondolkodás. Szabályozták a gazda jogviszonyát. Megalapították az Országos Magyar Gazdasági Munkás- és Cselédsegélvpénz- tárt. Es úgy a törvényhozás, mint a kormány szívesen támogatott minden oly kezdeményezést, amely a munkások jogos kívánságainak teljesítését célozta. Ugyanebben az irányban tett újabb lépést a gazdasági munkásházak, illetőleg otthonok létesítésére. Minden embernek ellenállhatatlan vágya, hogy akkor, amidőn a családalapítás ideje elérkezik, nyugodt és biztos otthont teremtsen magának. Ä városi ember, akinek alkalma van a sok szép üresen álló bérlakás közül választani, ha nem is elégedett, de meg tud nyugodni kényszerűségből abban, hogy nincs saját háza, állandó otthona. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a városi munkás részére nem volna szükséges állandó otthon létesítése. De ami ránézve különösen kívánatossá teszi, az a lakásuzsora, az érthetetlenül magas lakbér elleni védekezés. Ez egyelőre másként is teljesíthető. Más helyzet a mezőgazdasági munkásoknál. A falvakban az emberek nagy része saját házában lakik; e tekintetben jórészt egyedül a munkás kivétel. A földnélküli János kénytelen lakást bérelni. De a falvakban kevés az ilyen lakás. S ha van, az is igen bizonytalan. Egy tűzvész, egy árvíz, amely a rozoga épületet megsemmisíti, vagy a tulajdonos családjában beálló változás akármikor azt eredményezheti, hogy a munkás lakás nélkül marad. Már maga ez a rettentő bizonytalanság a jövő miatt való folytonos aggódás súlyos gondként nehezedik a munkás lelkére, aki e miatt tapasztotta. Majd egy botütés a kalapomra, egy másik a hátamra, aztán bot és záptojás, ülés és záptojás, ütés és kiáltozás : — Mondjon le, mondjon le ! Most már öntudatra ébredtem. Ezt valószínűleg a konkurrens czég utazója követte el. Na megállj Schlenger Dóri, ezt megkeserülöd, mormogtam magamba, mire egy újabb ütés, majd egv poíon ért. — Hát maga a Fő István, ugv-e ? — Igen, én vagyok — feleltem elhaló hangon. , — Szép, hogy bevallja, — mondja egv hórihorgas ember, miközben megfricskázza az orrom, de még ma is érzem. — Hát mondjon le! Én nem értettem, de meg már azt hittem, hogy kigázolják a lelkemet, azt hittem, úgy értik, hogy felmondjak a principálisomnak s ekkor megszűnik a Dóri haragja. — Igen, igen, hörögtem, — felmondok, felmondok. — Maga se lesz itten többé főispán mondta tisztán csengő hangon egv pocakos atyafi: Megértettem Ezek főispánnal tévesztettek össze. Nagy nehezen kimagyaráztam magam. Mire valamennyien felette sajnálkoztak az eseten és visszavontnak tekintették és tekinthettem az egész ügyet. Én meg sürgős beadványban kértem a belügyminisztert, hogy tekintettel kivételes esetemre és netáni megismétlődésére, nagy kegyesen megengedje, hogy nevemet vissza némete- sithessem — Kopf-ra. Négiusz. nem nagyon ragaszkodik lakóhelyéhez. Könnyen vándorol más vidékre újra kezdeni az életet. Vagy éppen búcsút mond a hazai földnek és kivándorol. Ez a nagy nemzeti veszedelem lebeg a szemünk előtt, amidőn kívánjuk, hogy a munkásokat minden lehetséges módon a földhöz kell kötni. Ebben a tekintetben bir kiváló fontossággal a munkásotthonok kérdése. Az az ember, akinek egv darab szilárd talaj-tulajdona van, ahol a lábát megvetheti, nehezebben mozdul el onnan, mint az, akit ily erős kötelék nem vonz. Hiszen az a biztos pont alapul szolgálhat a további nyugodt fejlődés számára. Arra lehet és érdemes építeni. Az arra fordított munka nem számára hoz gyümölcsöt, hanem a letelepült munkásnak. Az apától örökölt ház ura nem tudja igazán méltányolni azt az örömet és megnyugvást, amely ebben a pár szóban megnyilatkozik. »Az én hazám.« Csak az ide-oda vetődő háznélküli ember érti, hogy ebben egy egész világ rejlik. Még akkor is, ha az a ház valójában nem is egyéb, mint nádfödelü, rozoga kunyhó. HÍREK. A b á I. A református egyház által e hó 4-én rendezett bál minden tekintetben pompásan sikerült. Előkelő közönsége volt. Szinérváralja szépei kitünően mulattak. Ellehet mondani, hogy mulatság ennél jobban nem sikerülhet. Az Oláh Feri bandája már egymagában is élvezetet nyújtott. Világos reggel volt már, mikor a terem teljesen kiürült. Némelyikünknek még most is a fülébe cseng a kedves mulatság vidám zaja. Báli epizódokat nem jegvzünk fel. Majd a hy- menhirek beszélnek erről, amikor felvágják a nyelvöket. A hölgyközönség díszes koszorújából egy pár virágot lapunk díszítésére ide tűzünk: Asszonvok: Mándv Zoltánná, Szilágyi Ti- hamérné, Fodor Józsefné, Sólyom Zsigmondné, Takács Lászlóné, dr Székely Józsefné, Bárány Lajosné, Esztegár Lászlóné, Antal Lajosné, Slec Sándorné, Mártonffy Gvuláné. Gerber Ödönné, ifj. Makray Józsefné, ifj. Héti Józsefné, Sátor Dávidné, Venglártsek Istvánná, Széli Györgyné, Irinyi Sándorné, Papp Istvánná, Jenei Ferencné, Lugos}* Sámuelné. Leányok: Mándv Giziké, Papolczy Mariska, Stec Erzsiké, Gerber Emmuska és lrénke, Terge Vilma, Bajnóczy Valér, Sátor Jolánka és Annuska, Széli Iduska, Gere Irmuska. Fiatal uraink kitettek magukért. Sokan is voltak, de győzték is. A leányok egy percig sem pihenhettek. Olyik jókedvű fiatal barátunktól még a mamák is alig tudtak nyugodtan gyönyörködni. Táncoltatni akarták őket is. A viszontlátásra február 24-én! Esküvő. Előkelő, díszes esküvő volt e hó 4- én Szinérváralján, Sprenger Ferenc, Szatmár vármegye kir segédtanfelügyelője ekkor vezette oltárhoz városunk egyik legszebb és legkedvesebb virágát, Fényes Irmuskát. A polgári házas\ ságkötés a városházának ez alkalomra feldiszi- ! tett nagytermében történt, hol tanúként Papolczy Béla és Sprenger Zsigmond szerepelt. A róm. kath. templomban elhangzott eskü után a Fényes Béla házánál szűk családi körben ebéd volt, melynek végeztével a fiatal pár a délutáni vonattal Szatmárra utazott. Az Isten áldja meg őket sírig tartó boldogsággal. Ismét bál lesz Szinérváralján február 24-én. A szegénysorsu iskolás-gyermekeket segélyező egyesület rendezi. Műkedvelői előadás is lesz. Most gyűjtik a műkedvelőket. A rendezők erősen dolgoznak a siker érdekében. Szolgálati jubileum. Obholczer Gyula nagykárolyi m kir. pénzügyigazgatósági számtanácsos e hó 1-én ünnepelte 35 éves jubileumát Nagy- károlvban, melv alkalommal a banketten mintegy 100-an vettek részt s meleg ovációban részesítették a népszerű jubilánst. Felülfizetés a 4-iki bálon: Szilágyi Tiha- hamér lü. Mándv Zoltán, Bajnóczy Géza, Sátor Dávid, Venglártsek István és Papp István 5—5, Nagy Bertalan 4, Dr. Ember Elemér, Dr. Székely Farkas, Kauten Miklós, Esztegár László és Boér Károly 3 — 3, Szilvásy Dániel, Fábián István, Szilvásy György, Marosán László, Marosán János, Becsi Sándor és Berinde István 2—2, Sólyom Zsigmond, Bárány Lajos, Sl’ec Sándor, Illés István, ifj. Makray József, ilj. Héti József, Ballay Aladár, Papp József, Benedek József Jenei Ferenc és Petőfi Kálmán 1—1 koronával. — Megváltották a belépő-jegyet: Ujfalussy Miklós 50, Pásztori Árkád 10, Selyeby Gvuláné G, R. Nagy Miklósné, Gönczy Adolf, Koroknay Károly, Nagy Lajos, Karácsonyi János, Kepes Sándor 5— 5, Szabó Ilonka, Hirsch Manó és Fejes Már-
