Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-17 / 51. szám
(3) 1906. December 17. SZINÉRVARALJA 51. szám Arad városába s a megyébe többeknek, Dévaványa többeknek, Békéscsaba, Budapest többeknek, Enving Veszprém- megye, Elek, Gölnicbánya, Győr, Kassa többeknek, Krompach többeknek, Lippa, Makó, Nagyvárad, Öregfalu, Pozsony, Pápa, Pusztafenyő, Rozsnyó, Szeged, Sárospatak, Szatmár, Szegszárd, Szoboszló, Tornallya, Varranó, Bukovár. Mind e helyekre a gyümölcsöt kiválasztva és papírba göngyölve vászonnal levarva kellett kiszolgálni. Megint csak azt hangsúlyozom, hogyha ezt én ennyire fejleszthettem, azok, kiknek a gyümölcstermelés, fő foglalkozásuk kell hogy legyen, mint a mi hegyvidéki lakossaink- nak, miért ne tudnák azt ők is ennyire fejleszteni, fejleszthetik, de csak is úgy, ha a minisztérium által javaslatba hozott és megkívánt gazd. ismétlő iskolát létre hozzuk, annak alapját megvetjük. Lássák tiszt, képviselő társaim, a milyen kicsiben az én gazdasági oskolám gyümöcsfa telepe mintegy négyezer drb fával, olyan, illetőleg külömb lehet az, a mit egyesült erővel egy község hoz létre. Csakhogy jól értsük meg, ezt nem vették önök számításba, hogy az 15 20 év múlva bizonyítja be életrevalóságát és akkor is azon feltétel mellett, hogy felügyelő tagjai nem az ön, de a közérdeket tekintsék szem előtt, mert akik ellenzik, azt elő nem mozdíthatják. Vegyék figyelembe, hogy a nemes gyümölcsfák ékességei a határnak, értékesítik a telkeket, mezőket s a népnek jólétet, megelégedést szülnek. Gerber Ödön. Túlbecsülés. Korunk egyik legnagyobb baja, hogy az emberek túlbecsülik magukat; állásai viszonyaik fölé helyezkednek — és többnek akarnak látszani, mint amennyire képességeik és vagyonuk, valamint rangjuk jogosítaná. Úgy látszik, mintha a fák az égig akarnának nőni — mint egy német közmondás tartja. A kézműves gyárosnak nevezi magát — és ha üzeméhez gőzgépet alkalmaz még ha csak egy legényt és egy inast tart is — ebédkor és este hangosan hallatja a gőzgép sípját, hogy az egész város tudja, hányat ütött a »gyár telepén.« A munkás felesége, kinek alig van egy fol- tozatlan ruhadarabja, nem nevezi fiát egyszerűen Mihálynak, hanem Misikének, a leányát nem Lídiának, hanem Lillikének. S ha a fiú elhagyja az iskolát és valami mesterséget tanulhatna, akkor ezt lehetetlennek tartják, — a fiú tehetségeit többre becsülik: bedugják valami hivatalba vagy irodába, hogy naphosszat irdogál, — ez előkelőbbnek látszik. S mivel ez nemcsak egy, hanem számtalan sok esetben történik, azért van annyi elhibázott eksistencia és terjed oly ijesztő mértékben a szervilizmus. Mindenki keresi és áhitozza az előkelő összeköttetéseket, sokan vannak, kik oly társaságokba furakodnak, hova nem valók, s ezért nem ritkán összekülömböznek egyszerű, tisztes szüleikkel, testvéreikkel és ismerőseikkel. Hogy fentarthassák a rangúkon felüli összeköttetéseket, oly költségekbe bocsátkoznak, melyekre sem szükség, sem a keresetből elég fedezet nincsen. Elfojtják véleményüket és meggyőződésüket és értelmetlenül dobálóznak az idegen szavakkal ; szóval: az átkozott urhatnámság kedvéért tönkreteszik önmagukat és családjukat, aláássák a maguk és gyermekeik boldogságát. Ha keressük, miért találkozik manapság annyi fiatal bűnös, úgy ennek okát legtöbbször a saját és más személyek túlbecsülésében fogjuk találni. Sohasem volt annyi jogosultsága a közmondásnak: »Addig nyújtózkodjál, a meddig a takaród ér!« mint éppen napjainkban. A nagyravágyás még nem hiba. ha az eszközöket csinyján megválogatjuk, a melyekkel a magunk elé tűzött célt elérhetjük, ^erncsak egyeseknek, magának a nemzetnek is érdeke, hogy mindenki minél többibe törekedjék, A ki a nagy küzdelemből, az általános versenygésből visszavonul, a ki inkább megelégszik a nyomorral, semhogy az élet tülekedésében neki is szerep jusson, az nem szerény, hanem élhetetlen. Az nemcsak hogy nagyot alkotni sohasem fog, amivel a maga, esetleg hazája sorsát is előbbrevi- heti, hanem el fog merülni a semmiség posványába. Vágyódjék tehát mindenki nagyra, de ne állapodjék meg a vágynál, hanem tegyen is, dolgozzon is akként, hogy czéljához mind közelebb jusson. Ezt nagyzással elérni nem lehet; a külsőségek, a finom kezek nem emelik a becset — ahhoz becsületes, tisztességes munka és megfelelő képesség kell. Belső becs nélkül a nagyravágyás nemcsak lealacsonyítja az emberek értékét, de egyúttal anyagilag is érzékenyen megkárosítja őket. A mai praktikus kor szigorúan megköveteli a szorgalmas önművelődést és rendesen előbb — utóbb kemény büntetéssel sújtja azokat, kik többnek akarnak látszani, mint a mennyire tehetségeik feljogosítják őket. A sok bűn, sikkasztás, lopás, rablás és ön- gyilkosság, mind a nagyravágyásban megfogam- zott túlbecsülésben leli eredetét. A magyar faj, mely lázasan dolgozik megizmosodásán, bűnt követ el, ha a kor intő szavát nem akarja követni és a rendelkezésére álló erővel takarékosan nem bánik. Nekünk ezt az erőt az urhatnámság felesleges költségeire nem szabad elfecsérelnünk, hanem törekednünk kell, hogy becsvágyunkat ernyedetlen, lanka- | datlan munka révén elégíthessük ki. Munka kell a hazának! S derék, jó hazafi csak az, a ki a haza javára munkálkodik, nem pedig az, a ki többnek akar látszani, mint a mennyi — bármi hangosan kürtölje is világgá hazafiságát! ______________________________ HÍ REK. Hivatal vizsgálat. Obholcer Gyula, pénzügyi tanácsos e hó 12-én vizsgálatot tartott a helybeli apánk. Úgyis oly ritkán látjuk jókedvűnek, mindig csak szid bennünket. — Te, Juliska, nem szabad édes jó apánkról igy beszélni! Mi nem tudjuk, miért nincs soha jó kedve. Pedig tudták, tudta mind a kettő. Boldogabb, megelégedett napokat élt még egy év előtt is a kis család. Az apa egy bányatársultnál volt alkalmazva, mint munkás, igen tisztességes fizetéssel. De pálinkaivásnak adta magát, amellett hanyagul végezte dolgát, úgy. hogy állását elvesztette. Attól kezdve vége lett a házi boldogságnak, a nyomor ütött tanyát a kis családban. Dolgozgatott ugyan az apa, mint napszámos, de keresetéből családja egy fillért sem látott soha, azt elitta és hozzá még megkövetelte, hogy szegény felesége minden nap terített asztallal várja. Az asszony emberfölötti erővel dolgozott, hogy kis leányainak a mindennapi kenyeret előteremthesse. A folytonos bánat, munka és nélkülözés már annyira elgyengítette a gondos anyát, hogy jártányi ereje is alig volt. Planem küzdött, szenvedett. Most is a szent estét várta és kérte Istent, hogy a vásár sikerüljön és legalább e szent estén enyhüljön nehéz keserűsége. — Édes anyám! — kiáltott Erzsi, amint örömtől sugárzó arccal a szobába léptek — ugyancsak kapósak Voltak ám a virágok! Nesze, mit vettünk ! . . . meg pénzünk is maradt holnapra — és az asztalra rakosgattak mindent. — A jó Isten nem hagyott el bennünket — szólt az anya könnyes szemekkel. — Most csak vetkőzzetek le és fölállítjuk a Jézuska asztalát. Egy kis karácsonyfáról már gondoskodojt az anya Azt a hófehér abroszszal megtérített asztalra állította, ráerősitette a gyertyácskákat, ráaggatták az almát, diót, meg egy pár virágot, melyeket e célból visszatartottak. A fa alá telte az anya a kenyeret, melléje sót, paprikát, vöröshagymát. így szokták tenni a szülei is, hogy ha a Jézuska erre jár, terített asztallal várják. Boldogsággal nézegették a leányok a csinosan elrendezett asztalt; már előre örültek, mikor az almát, meg a diót a fáról elosztja közöttük édes anyjuk. Mikor mindennel elkészültek, az anya gyermekeivel együtt az asztal köré térdelt és imádkoztak, majd elénekelték a karácsonyi énekeket. — Most imádkozzunk édes apátokért — szólt végre az anya — hogy a jó Isten adja reá szent áldását. E pillanatban lépett be az apa. Mintha villám sújtotta volna, annyira meglepte őt a kedves jelenet ... Ott áll a karácsonyfa. Gyertyácskái bevilágítják a szűk, egyszerű, de tiszta szobát . . . Körülötte térdepel kis családja... és imádkozik . . . őérette imádkozik ... őérette, aki hónapok óta csak épen enni és hálni jár haza . . . őérette, aki oly régóta még csak egy alat kenyeret sem hozott a házhoz!,.. Megrendülve nézi az imádkozókat, akikelmerüllségükben észre sem vették őt . . . Csak állt, állt egy darabig . . . Lelkében iszonyú vihar dúlt . . . Végre könnyek csillogtak szemeiben, ragyogóbbak, mint a karácsonfa gyertyácskáinak fénye . . . azután csöndesen lérdreereszkedett, kezeit összetette és imádkozni kezdett előbb csöndesen, majd szavgi belevegyültek kis családja könyörgő szavaiba. adóhivatalnál s a tapasztaltak felett megelégedését fejezte ki. A vizsgálat napján este az adóhivatal tisztviselői a népszerű pénzügyi tanácsos tiszteletére egybegyűltek a Burghoffer-féle vendéglőben s a közszeretetben és becsülésben álló tanácsost — váratlanul — meleg ovációban részesítették. Esküvő. Szinérváralja társadalmának egyik előkelő és munkás tagja: Gerber Ödön és neje, született Tegze Emma kedves leányát: Emmát e hó 16-án vette nőül Szabó Géza, szatmári derék kereskedő. A polgári házasságkötés Fábián István anyakönyvvezelő előtt történt, hol tanúként Mertz István szatmári kereskedő és Teleky Antal oki. gyógyszerész szerepelt. Az egyházi áldást Sátor Dávid ref. lelkész adta az uj párra remek beszéd kíséretében. A szépen rendezett, előkelő nászmemenet kedves látványt nyújtott Adakozás. »A szinérváraljai szegénysorsu iskolás gyermekeket segélyző egyesület« részére a rendes évi gyűjtés alkalmával eddig a kövef- kező adományok folytak be : Irinyi Sándorné és Baum Károlyné gyűjtő-ivén: Urayné 2 K, Bati- zayné 1 K, Papp Istvánné 2 K, Sebő Béla 40 f. Koráné 1 K, Láng Lajosné 1 K, N. N. 40 f, Tericsán György 40 f, Fejes Mártonná 4 K, Jablonkayné 1 K, Bavné 3 K, Vasváry Emil 3 K, Fried Béla 1 K, Dominusz Dezsőné 20 f, Lipcsei Sándor 4 K, Frank József 3 K, Kártyakompánia 60 f. összesen 28 korona; Göncy Adolfné gyűjtő-ivén: dr. Székely Józsefné 2 K, özv. Wolkenberg Károlyné 1 K, özv. Boythor Károlvné 60 f, Koroknay Károlyné 1 K, Bodon Mihályné 20 f, N. N. 30 f, Winkler István 1 K, H. I. 60 t, Gyarmati Sándorné 1 K, Lauer Józsefné 1 K, Fekete Róza 60 f, Sárga Róza 1. K, Neupauer János 1 K, dr. Ember 1 K, Mándyné 1 K, dr. Tatár János 2 K, Nagy 1 K, M. M. 1 K, K. Her. 50 f. Szilvássy Dániel í K, Kamenszky 60 f, Braun Sándor 60 f, N. N. 60 f, dr. Keller 1 K, Esztegár László 1 K, Wasserhlattné 1 K, Markovits 60 f, Wilkovits Miksa 1 K, Bosco György 30 f, Urián 1 K, Kepes Sándorné 2 K, R Jakab 40 f, Birkner Vilma 30 f, Mandel 20 f, Boér 1 K, Selyeby Gyula 1 K, összesen 31 K 40 fillér. Ezenkívül Osztiáu Antal ur 30 méter harchetet és egy uj télikabátot, Winkler Istvánné úrnő 2 elkészített leányruhát adományozott. Úgy a buzgó gyűjtő úrnők, valamint a nemes szivü adakozók fogadják ez utón is az »Egyesület« hálás köszönetét. Bál. A farsang első táncmulatsága a ref. egyház bálja szokott lenni. A következő farsangon szintén ez lesz nálunk a legelső és — amint az előkészületből látszik — a legszebb táncmulatság, mely 1907. január 12-én, szombaton, a Koronában lesz megtartva. Jubileumi bankett. E hónap 15-én díszes bankett volt Budapesten a Royal szálloda dísztermében. A bankettet hirdetési vállalatának tiz éves jubileuma alkalmából Leopold Gyula rendezte, aki a bankettre a fővárosi és vidéki sajtó minden szereplő alakját meghívta. Betörés. Ráksa község házát f. év és hó 12—13 közötti éjjelen feltörték. Az ablakfa kivágása után az ablakon bemásztak és a werlheim- szekrényt helyéből elvéve, annak alsóbb részét kivágták. De — hihetőleg — látva, hogy ott csak a könyvek vannak, az ajtózár ütközőjének kiImádkoztak oly bensőséggel, mint még soha sem tette életében. Az anya, meghallván férje szavat, rápillantott és azzal a boldog tudattal végezte imádságát, hogy Isten meghallgatta könyörgését. — Jó estét, édes apám! — Kiáltottak a leányok amint az asztal mellől fölálltak. — Be jó, hogy hazajött, legalább meglátja a karácsonyfát. — Jó estét — válaszolt az apa és mindnyájukat megcsókolta. — Hol vettétek ezt a sok mindenfélét? — A virágok árából — szólt Erzsi. — Jó vásárunk volt, sokat árultunk . . . pénzünk is maradt . . . meg . . . meg pálinkát is hoztunk . . . jót . . . édeset, édes apának. Mintha késsel szúrták volna át szivét az apának, amint a pálinka szót hallotta. Egyszerre, előtte állt, hogy annak köszönheti, hogy annyira sülyedt, hogy oly hitvány férj és apa lett. A pálinkás üveget átvette leányától, feleségének nyújtotta., — Édes feleségem — szólt. — Ezt az üveget úgy amint van, tedd el emlékül. Az én számba többé az életben egy csöpp pálinka nem jön ; ma ittam utoljára ezt a pokoli italt . . . Hoztam pénzt, jó keresetem volt. A Karácsonyfáról elkéstem vele, de lesz annak más helye ... Ne édes, tedd el! Az anya boldogságában szóhoz sem jutott, csak zokogva borult férje nyakába.
