Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-30 / 5. szám

SZINÉRVÁRALJA

5 szám

kapni, hát kivándorolnak idegenbe. Kissé szomorú alapja van ennek a nagyarányú és mind- . jobban elharapódzó kivándorlásnak. Ha ily mértékben haladunk, egy esztendő leforgása alatt mintegy negyedmillió ember fogja elhagyni a haza földjét.

Vagy csakugyan olyan élhetetlen, elviselhetetlen állapotok uralkodnának már nálunk, hogy kénytelen kelletlen a szegény ember fölszedni sátorfáját és egy uj hazát keresni ? Nem hisszük. A legtöbbjét a szép remény, a hiú ábránd, a csalfa vágy bajija, űzi, kergeti. Kivándorlási inger szállotta meg az embereket s ez egy oly erős és oly hatalmas, hogy senki sem tántoríthatja el őket szándékuktól. Ami kis földjük, egyéb holmijuk van, mindazt pénzzé teszik s mennek a bizonytalanságba, az általuk vélt Eldorádóba, Amerikába.

Hogy sok idehaza a munka- és kenyérnélküli ember, azt jól tudjuk és ezen nem akadunk fenn, egy szemernyit sem, ha azok, kiknek itthon nincs mit keresniök, illetve találniok, idogenbe próbálnak szerencsét. Elvégre az ép- kéz-láb ember, a dolgos, mankakedvelő és tisztességes polgár csak nem fog koldustarisznyát a nyakába akasztani, hogy aztán alamizsnát kéregessen családja számára. Ezzel ellenkezik természete, jelleme és önérzete. Inkább nyomorog, éhezik, fázik s ha már sehogy se tud boldogulni idehaza, fölcihelődik s munkát keres idegen földön.

Szomorúnak elég szomorú, hogy országunk népét nem tudjuk ellátni elegendő munkával s ha már képtelenek vagyunk tisztességes kenyeret adni nekik, nem gátolhatjuk abban, hogy boldogulásuk útját olt keressék, ahol föltalálni vélik.

De az aztán más elbírálás alá tartozik, ha olyanok hagyják oda szülőföldjüket, kiknek van mit a tejbe aprítani, van egy kis földjük, házuk tehenük, disznajuk, szóval szépecskén, szerényen megélhetnének családostul idehaza. Csakhogy, mint már említettük, a kivándorlási inger szállotta meg az embereket, mely hova tovább mániává fajul. A kissé tehetősebbek rémképeket látnak. Azt hiszik ugyanis, hogy idehaza elúszik az a kis vagyonuk is, a mijök van s ennek elejét veendő, időelőtt pénzzé teszik mindenüket s elvitorláznak Amerikába, hol nemcsak hogy biztosíthatják existenciájukat. hanem még megduplázódhatik vagyonuk. E rögeszmével szemben aztán nem használ se szép szó, se okos beszéd, se kellő felvilágosítás.

Igv aztán odajutunk, hogy itthon parlagon, miveletlenül maradnak a földek, nincs, aki gondozza, nincs aki értékesítené a kincseket rejtő és dúsan termő kövér földeket. Avatatlan kezekbe kerülnek, akik spekulációs czélokra fordítják, úgy ; hogy félannyit sem nyújt, mint nyújtania kellene. Az a legfájóbb ebben a dologban, hogy a legszomorubb csalódások érik kivándorlóinkat. Egyik csoport épp úgy nyomorog idegenben, mint nyomorgott idehaza; egy másik rész be se teheti lábát Amerikába, miután itt a nagyfokú beözönlésnek elejét veendő, egy és más rendszabályokat léptetlek életbe. Mert manapság már az uj világban is rengeteg a munkanélküliek száma, magában New-Yorkban állandóan ődöng mintegy félmillió

(2) 1906. Január 30.

dologtalan ember s igv érthető, hogy a bevándorlók csak igen nehezen s csak a sors különös kedvezése folytán jutnak munkához.

Oda jutunk tehát, hogy az itthon aránylag jobb módnak örvendő, tehetősebb ember kis vagyonkáját, amit Magyarországon féltett, idegenben csakugyan föl eszi, mert nem kap munkát s megörül, ha valahogy vagyonának roncsaival haza kerülhet. Bezzeg napjainkban hány meg hány kivándorló jön vagy jönne vissza hazájába, vagy hányán ecsetelik végtelen rossz helyzetüket Amerikából ösmerőseiknek írott leveleikben otthon maradásra szólítván fel őket.

Mindettől eltekintve, a kivándorlás egyre emelkedőben van nálunk, nem használ semmit, mennek tömegesen egyes családok, olykor falvak is Amerikába.

Ha maholnap Magyarországon megkezdődnek a uagyobb munkálatok, mint öntöző csatornák létesítése, vizszabályozások, vicinálisok építkezése stb., talán munkás hiány lesz nálunk s ezt felhasználja az éberszemü külföld, seregestül jönnek majd ide a német, olasz és egyéb nemzetiségű munkások, mig a mieink egy szebb jövő reményében idegenbe mentek, hol semmivel sem akadt jobb doguk, mint idehaza. De hót világot kell próbálni, akárhogy is lesz. A mit itthon rossznak véltek, azt idegenben talán jónak találják s ezen körülmény kiegyenlít mindent.

Bucsuest.

Ilosvay Gusztáv főszolgabírótól búcsúztunk el e hó 27-én. A bucsuzás vidámabbá tétele céljából társas vacsorát rendeztek a távozó tiszteletére jó barátai. Ez a társas vacsora nemcsak azért említésre méltó, mert nálunk ritkán lehet ilyent látni, hanem azért is. mert azon a szeretet és tisztelet egy tisztviselő iránt oly mértékben és oly alakban nyilatkozott meg, aminőt a mai hálátlan és önérdekistenitő világban alig lehet látni. Kitűnt ezen a vacsorán, hogy a közérdek önzetlen munkását, még nálunk is megtudják becsülni, s ha ezen becsüléshez szemé- j Íves rokonszenv is járul, akkor előttünk áll az ' Ilosvay tiszteletére rendezett vacsora. Nem láttunk ott feszélyezettséget, csak bizalmat; nem tartózkodást, csak őszinteséget; nem hideg udvariasságot, csak szeretetteljes ragaszkodást. Es a legszebb a dologban, hogy mindezt Ilosvay nemcsak látszólag, hanem valósággal megérdemelte. Neki nem lehetnek látszólagos, színlelő barátai, neki csak ellenségei lehetnek látszólagosak, de a szív szerint még ezek is jó barátai. Nem is lehet ez másképpen. Az Ilosvay modora, megjelenése, kitűnő személyes tulajdonai anyucira megnyerők, hogy nálunk, ahol nem sok az elvetemült, az érzéketlen ember, nem lehettek neki ellenségei csak ellenfelei. Hogy ezek is tiszteletnek és szeretetnek kisebb-nag\obh mértékével tekintettek Ilosvayra, arról teljesen meg vagyunk győződve

Ilosvay vezető szerepre hivatott ember. Nemcsak kiváló tehetsége, tág ismeretköre képesíti őt erre. hanem az a páratlan munkakedv, erő és erélv, méltányosság és szigor, igazság és szeretet, mely talán senkiben sem összpontosult oly szerencsés hármoniában, mint ő benne

Már gyermekkorában vezetője volt iskolás társainak. Ifjú korában a budapesti ludománytést kezd a hölgygyei. Ugyan mit mondhatott neki? Tulajdonképpen nem volt megengedve neki, hogy útközben az utasokkal beszélgessen. Csodálkozásomra látom, hogy a hölgy mindinkább közeledik a kocsivezető felé, aki nagy érdeklődéssel hallgatja, amit amaz mond.

Befelé robogunk a városba. Megállunk. Fölengedünk és leeresztünk utasokat. Minden a legjobb!) rendben megy. Már láttam a mon- rei kitérőnél a lejáratot, amelyet az az ur választott. Olyan elhagyott helyen van, ahol semmi képpen sem tűnik majd föl a dolog.

Sem a hölgy, sem a kocsivezető nem beszéltek most. A kocsivezető Pat volt, a hosszú irlandi. »Lassabban menj« kiáltottam neki, amikor a végzetes helyhez közel voltunk. Már láttam a lejárat helyén egy fekete pontot. Ember fej lehetett, amely a földből mintha kinőtt volna. Az asszonyra néztem, aki ugyanarra a helyre szegezte tekintetét. Pat azonban nem lassította meg a vonatot. Rákurjantottam, hogy emberek vannak a lejáróban — semmi lassítás. Most már határozottan kivehettem a fejet. A bolondos emberé volt, aki bent állt törzsével a lyukban, feje a föld felett. Én újból a kocsivezetőre ordítottam, hogy álljon meg. Tovább hajtott. Megtörtént a szerencsétlenség. A vonat dörögve megállt.

Mindjárt sokaság verődött össze. A szerencsétlennek a fejét ott találtuk a legutolsó kocsi alatt, teste még bent volt a lejáróban. A kocsi földalatti villája leszakította kiálló fejét. A halottat eltakarítottuk, majd rendőr érkezett, aki

intézkedett. Soknak a nevét irta fel. De mellettem többen bizonyítottak, hogy kiáltottam, sípoltam és csöngettem

Pat elkérte tőlem a késemet. Nem akarta megölni magát vele, csak az egyenruha gombjait hasította le. Istenhozzádot mondott nekem és magamnak kellett a végállomásig vezetnem a kocsikat.

Egy este karácsony és újév között szabadságon voltam Végig csavarogtam a várost és amikor egy vasútállomáshoz értem, betekintettem. hogy lássam a nagy személyforgalmat. Hirtelen nevemet hallom. Körülnézek, hát nevelő arccal látom magam mellett a hosszú Patot. Kis időbe került, mig felismerhettem. Uj úri ruhában volt és levetette a szakállát. Csodálatomat egy gyönge kiáltással fejeztem ki. Ne olv hangosan. Hogy végződött a dolog ? — kérdé Pat.

— Téged köröznek — feleltem Itt a kések — mondta és átnyújtotta a kést, melyet gombjai leszakitására adtam. Én most elutazom Mondd csak, mennyit adott neked az a férfi, akit elgázoltunk? — Tiz dollárt — mondám.

— Én is éppen annyit kaptam. De az asz- szony, az jobban megemberelte magát.

— Az asszony ?

— Igen, a fiatal asszony. Egy kis üzletet csináltam vele. 2—3000 dollárt nem sajnált, ha keresztül megyek a férje testén, akitől szeretője kedvéért akart megszabadulni. Ha most elmegyek és könnyebb élethez foghatok, akkor azt annak az asszonynak a pénzéből teszem.

Fordította : Szabó Imre.

egyetemen az ifjúsági mozgalmak egyik vezető alakja volt. A »Kukorica-nóták« szerzője szerint is fennen lobogtatta az ifjúság előtt a három- szinü magyar zászlót. Kitűnő magyar ember, nem is tett másként soha. Politikai pártállása magyarságát nem érinti s nem érintette.

Ilosvay még egészen fiatal ember. 1877. május 19-én született Mátészalkán. Elemi iskoláit szülőhelyén, a gimnáziumot Nagykárolyban, a jogot Budapesten végezte. 20 éves korában 1897. május 6-án már szolgabiró lett Nagykárolyban. 1899-ben tiszteletbeli főszolgabíróvá neveztetett ki s a szatmári szolgabirósághoz osztatott be. Hozzánk 1902. január 1-én jött tele ambiczióval, lelkesedéssel. Itt töltött ideje alatt példát mutatott arra, hogy miképen lehet igazságosan, szigorral és mégis szeretettel adminisztrálni és emellett a társadalmi tevékenységből is óriási részt kivenni. Mondhatjuk, hogy rövid itt működése alatt többet tett, mint elődei évtizedeken keresztül.

Az Avas borzasztó utait megcsinálatta. Hivatalában rendet teremtett. Szövelkezettet létesített s általában minden egészséges szellemet vezetett be. Hogy a polgári olvasókör azzá lett, ami, s nem lett azzá, amivé ő és mi tenni akartuk, az nem ő rajta műit.

Lapunk méltányolni akarta azt a tevékenységet, mit Ilosvay kifejtett s tiszteletből főszerkesztővé teile. Kötelességünk volt némelykor őt is támadni, de ő támadásból is jót olvasott ki, mert tudta, érezte, hogy azokat elhordozni köteles. ha mindjárt nem ő maga szolgált is arra rá, hanem alantasai.

Ettől a derék embertől búcsúztunk el e hó 27-én. A vacsorára küldöttség hívta meg Ilosvayt A banketten mintegy 6 0-an veitek részt. A felköszöntők, a búcsúszavak egymást érték. Legelsőnek Bárány Béla szólalt fel s vett búcsút Ilosvaytól a község nevében. Utána Gerber Ödön, Fábián István. Berinde Elek, dr Katona Sándor. Stern Mór, Nyáguly Mihály, Uray Bertalan, Stauder János, Jeszenszky Béla, Nagy Sándor és Irinyi Sándor felköszöntőjét sikerült feljegyeznünk. Ezek egyike egy, másika más oldaláról dicsérte Ilosvayt. Szavaink őszinték voltak. Szívből jöttek, szívhez jutottak.

A társaság a legjobb hangulatban a késő hajnali órákig együtt maradt.

A vacsorát a Kertész kitűnő konyhája, a zenét Varga Feri újonnan szervezett bandája szolgáltatta.

Midőn Ilosvay Gusztávtól e helyen is elbúcsúzunk. kívánjuk, hogy uj hivatalában s uj állomáshelyén kisérje a szeretet, megelégedés és boldogság!

Krónika a hétről.

— Fővárosi levél. —

(Ismét földrengések. — Fedák Sári a Népszínházban. — Egy kényes ügy. — A februári fizetés meg lesz. — Kisért a béke.)

Magyarországon mostanság felette gyakoriak a földrengések. Nap-nap után hozza a táviró, hogy hol itt, hol amott megrázkódott a föld, nem csekély rémületet keltvén az emberek kö- i rében. Igv legutóbb is számos helyről, főleg Pozsony környékéről jelentenek földrengéseket, a mely körülmény már gondolkodóba kezdi ejteni a természettudósokat; vájjon minek tudható be. hogy nyakra-főre az ország legkülönbözőbb részein földrengések voltak érezhetők. Talán kisütik még, hogy hazánk földjében titkos vulkán háborog, mely elementáris erővel akar kitörni és porrá zúzni szándékozik az egész országot. No ennek örülnének csak igazán Lajt- hán túli szomszédaink, akiknek amúgy is a begyükben fekszünk. No de meg máskép ugv se bírnak velünk. Mi meg bízvást énekelhetjük kedves szomszédainknak: »No de hiszen várhatsz babám, elvárhatsz, mig csak bele nem fáradsz.

Megtörtént a hét legnagyobb szenzációja. Az eltévedett bárányka visszatérése vagy Fedák Sári odahaza, már t. i. a Népszínházban. Itt aratta első nagy siker Jt; innen ment el hülle— ! nül s ide tér még, azaz — első szerelméhez. Lázas uj darabot adtak. »Leányka« címen. A darab, a zene, a kiállítás, minden itt mellékes volt; ! mindenki leste, várta kéjes izgatottsággal az isteni Zsázsát. Es ő megjelent és frenetikus tapsvihar fogadta; s újból meg nem szűnő, megújuló, végtelenségbe nyúló taps. Vagy félórai lapsolás után — játszhatott. Nem is játszott, csak — táncolt. Táncolt szilájuk hévvel, temperamentummal. Egy csapásra visszahódította azt a közönséget, melyet el sem vesztett. Fedák megmutatta, hogy mindig uralja a színházakat s mellékes darab, szöveg, zene, díszlet — ahol ő fellép — ott nyert ügye van — a színházi direktornak.

Hát bizony furcsa ügy kerekedett Rudnav ! Budapest székesfőváros főkapitánya esetéből ki- ■ folyólag. Az Országos Kaszinóban kigolvózási indítványt adlak be ellene. Ennek nyomán az-