Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-09 / 41. szám
(2) 1906. Október 9 41. szám. hóditó célszerűségét is, Határozott meggyőződésem, hogy kereskedelmünk ez irányú ténykedése fogyasztó közönségünknél teljesen megfelelő és rokonszenves talajra talál. Ezen ténykedés a közép és kiskereskedelemben talán némi külön munkával, egyes esetekben talán némi fáradsággal is jár, de okvetlen meghozza úgy az üzleti rehabilitásban, mint a hazai ipar terjesztése körül a várt eredményeket. Előnyösen megkönnyítené az iparpártoló kereskedelem üzleti ténykedését, ha az összes iparcikkek a gyártás eredetével láttatnának el, hogy fogyasztó közönségünk maga is tisztában legyen vele, mely esetekben lesz tényleg hazai gyártmányokkal kiszolgálva. Határozott tény, hogy igazi pártolása a magyar iparnak egyes egyedül csak a kereskedelem utján érhető el Minden törekvése az összes létező iparpártolási testületeknek kárba vész, hogyha ezeknek nem sikerül legelső sorban közvetlenül a kereskedelembe azon dogmákat bele vinni, melyek az iparpárlolásnak fontosságát, mint szükséges kereskedelmi feltételt igazolják. A magyar kereskedő saját egyéniségében oly értelmességi és műveltségi fokon áll, mely őt külföldi kereskedő-társaival egyenrangúvá teszi. De ezt éppen a modern üzletvezetés követeli, hogy minden kereskedő általános üzleti ügyeiben és a különféle üzleti kalkulációkban száz és száz fajta tényezői közé, mint egyik tényező a saját iparát vegye fel. Tekintetbe veendő továbbá a kereskedelmi árukalkuláció külömböző tényezői közt a közgazdaság fejlődése is. Igen czélszerü volna, ha az egyes szakmák nagykereskedői a külömböző iparpártolási testületeknek tudomására juttatnák, bogy minő cikkekben mennyit fogyasztanak magyar gyártmányokban. Ez hasznos gyökeret verne a magyar iparfejlesztés érdekében a kereskedelem azon rétegeiben, a hol ilyenre mégis szükség van. A nagy, közép és kiskereskedelemben leghatalmasabb iparpártolása akkor fog érvényre jutni, ha mi kereskedők magunk azon leszünk, és iparosainkkal karöltve azon fáradozunk, hogy oly esetekben, melyeknél a hazai ipar ár, vagy minőség tekintetében tényleg még nem állanak a kereskedelmi verseny magaslatán, hogy minél értelmesebb tanácsainkkal és saját magunk munkájával is igyekszünk ezen hazai iparágakat is, kereskedelmünk létfeltételeivel összhangzásba hozni — de azután oly esetekben, a hol ez eléretik, vagy már is megvan, hazai gyártmányainkat minden magyar kereskedő okvetlen előnyben részesítse. Ez a magyar kereskedelmi iparpárlolás. A magyar iparpártolás a nagy világkereskedelem hatalmas elemeit azért nem tángálja. De viszont éppen saját iparunk pártolása azon egyedüli aranyut, melylyel saját iparunkat is fokozatosan minél tökéletesebbé tehetjük és fokozatos megerősödésében mint igazi magyar termékeket, a kereskedelem nagy világversenyébe belevezethetjük. Ma, a midőn kereskedelmi kormányunk is a nemzet önállósága és függetlensége zászlaját lobogtatja, nagynevű kereskedelmi miniszterünkkel az élén, kereskedelmünk és iparunk irányítása pedig elismert munkatársa, Szterényi József kezeiben van, iparunk és kereskedelmünk már máig is elért nagymérvű eredményei ezen államThassy bevezette az uj tulajdonost már saját otthonába, hogy egyet-mást még megbeszéljenek. Odabent a nagyszobában keserves sirás közepette találják a szépséges Ilont. Pálócz Dani elbűvölve megáll előtte és a csodálattól alig tud szóhoz jutni. Szerelemre gyulád szive és a társalgás alatt megérlelődik benne az a gondolat, hogyha a leány nem ellenkezik, lele- ségül veszi . . . Thassy Imre megmaradt a kastélyban, ügy egyeztek meg, hogy tovább vezeti a birtokol, csak úgy mintha az övé lenne. Pálócz Dani mind sűrűbben lelt Thassyék vendége és az öreg végre is rábírta leányát, bogy Palóczhoz feleségül menjen. — Ha meg kell lenni, édesapám — mondá Ilon keserűen megteszem. Már az aztán mindegy Pálócz Dani lesz-e férjem vagy más, szeretni úgy sem fogom, talán nem is tudnám, hiszen nincsen már nekem szivem, összetörte, zúzta azt Zoltán, Béldy Zoltán . . . Megteszem édes apám, hogy tovább ne éljen e kegyelem kenyéren. Úgy is tudom, hogy csak azért tűrt meg itten bennünket Pálócz Dani. Felvirradt a lakodalom napja. Szomorú volt ez, akárcsak temetés lett volna. Mindenki sirt csak Pálócz Dani volt boldog. — Majd hozzám szokik, — mondotta Thas- synak — ha együtt leszünk. A szécsényi birtok tehermentes újra, Thassy I nevére került. így szólt az apa és a vőlegény S Z I NÉ R VÁR ALJA férfiúnak számos évi fáradozásának gyökereiből baj toltak ki. Sorakozzunk tehát magyar kereskedők bizalommal ezen kipróbált vezéreink mellé. Minél serényebb munkával vagyunk magunk is a hazai ipar eszméjével eltelve, annál sikeresebben kelhetnek ők is úgy saját országunk törvényhozása előtt, mint a világkereskedelem forgatagában a haza ipara és kereskedelme védelmére. Mi pedig legyünk a bástya, mi magyar kereskedők, a midőn a magyar iparnak fejlesztéséről van szó s ez legyen állandó jelszavunk : Kereskedelem szüli az ipart! Ipar teszi nagygyá e nemzetet! A munkáskérdés. Ártatlannak, nyugodtnak látszó kráter fenekén forr, háborog, zavarog a föld méhe. Mégis mindenki halad a maga utján és a többnyire békésen nyüzsgő emberlömeget látván, azt hinnéd : a sors változatos hullámzásai közepette szokott medrében folyik az emberi kéz észvezette munkája, a villámgyorsasággal kattogó gépek egyhangú zakatolása. Csodás szerencséje ■ az emberi természetnek, hogy lebecsüljük a veszélyeket, melyek lépten-nyomon érhetnek. Tán a szokás hatalma, tán a minden emberben többé-kevésbbé meglevő fatalizmus az okai, hogy a felszint, a látszatot elfogadjuk valónak, a kihűli, csendes krátert aggodalom nélkül nézzük s nem gondolunk a föld tüzes mélyéből hatalmas, elemi erővel kitörni készülő evolúcióra. Aki gondolkozva nézi mai társadalmunk berendezését, annak menten szemébe ötlik számos visszássága. E visszásságok egy része erkölcsi s orvoslásuk elhikai eszközökkel volna elérhető. A társadalmi kérdésekkel foglalkozóknak sok fejtörést okoz, miképp lehetne elérni, hogy az emberiség közelebb jutna az erényességhez és levetné mindama félszegségeket, melyek elkorcsosilják társadalmunkat. Szép kívánság, ám ki hiszi el, hogy lesz valaha oly társadalom, melynek minden egyes tagja jóravaló és becsületes ? Mindazonáltal ezen a téren megfelelő hit- és népoktatással és jó törvényekkel nagy eredményeket lehet elérni, amennyiben ezek segítségével a bűntények számát jelentékenyen apasztani lehet. A modern élet szükségparancsolta tulprak- tikus felfogásai mellett igen abszolút eredményeket anyagi téren kevésbbé lehet elérni. Mert jóllehet egy-egy nemzet, akár mezőgazdasága, akár ipara vagy kereskedelme, akár pedig szerencsés konstellációk révén előnyösebb helyzetet csikarhat ki magának, a civilizált emberiség összessége általában nyög — és bizonyára még soká nyögni fog — a megélhetési nehézségek súlya alatt. Mindig eltekintve a kiváltságos helyzetekben levőktől, kikre az általánosság elve nem alkalmazható, azt látjuk minden vonalon, hogy a sok emberi élet egymásbakapcsolása nélkülözi az összhangot. Abszolút igazságosság itt nincs, a mai viszonyok között nem is képzelhető. Az ember vagy többet vagy kevesebbet kap azért, amit nyújt, mint amennyi joggal megilletné. Különösen nagy az aránytalanság a kézi munkánál. Minthogy a munka éltető ereje a társadalomnak, méltán jogot formálhat arra, hogy minden másnál többre becsüljék. Aki keze munkájával segíti a társadalmat a megélhetésre közt az uj egyezség. Ilont pedig elvitte Pálócz Dani nagy Erdélyországba, a saját birtokára. * Immár ötéves házas Pálócz Dani és felesége mégsem szokott hozzá. Szomorú, levert volt reggeltől napestig s attól reggelig, akárcsak a lakodalom napján. Pedig nem szenvedett semmiben sem hiányt. Szereti, imádja őt férje, elhalmozza minden kedvességgel, lakosztályát királyi fénynyel rendezte be, kendvenc virágaiból nagy virágos kertet készíttetett. Mégis hideg liozzá, mint a hó. Kér, könyörög hozzá csak egy icike-picike kis szerelemért . .. mind hiába. De Pálócz még sem adta fel a reményt, sőt csak jobban ingerelte az asszony álhatatos- sága . . . Pestre készült feleségével, talán itt szórakozást talál neje. Az itteni vig élet hatni fog talán lehangolt kedélyállapotára . . . ★ A vigadóban nagy álarezos bálra gyűlt össze a pesti közönség. Pálócz Dani gyönyörű erdélyi viseletű ruhát vett feleségének aki ebben ment férjével a bálra. Mindenki megcsodálta az isteni nőt s váltig találgatták, vájjon ki lehet az erdélyi menyecske. De megkezdődik a táncz. Pálócz hévvel forgatja feleségét, majd átengedi másoknak. Az erdélyi menyecskét a férfiak egy pillanatra sem engedik pihenni, a legelőkelőbb urak egymásután táncba viszik őt. Pálócz boldogan lesi feleségét s már előre örül a sikernek. nemcsak tiszteletet érdemel, de megérdemelné bizonyára azt is, hogy maga is gondtalanul megélhessen. Hogy nincs úgy, arról nem — mint a szocialisták állítják — a nagy tőkések tehetnek. Legalább nem mindig, sőt ma már — amikor a munkások szervezkedése oly erős, hogy majdnem mindenkor sikeresen érvényesíthetik követeléseiket — alig létezik erre példa. Rendjén van, hogy a munkás megkapja megfelelő bérét s rossz ember, aki ezt tőle megvonni kívánja. Ám azért a munkások legnagyobb részének helyzete ma is olyan, hogy csak tengődnek, szűkölködnek, sőt nyomorognak is. Hiába erős a szervezetük, hiába folytatnak bérharcokat, a nagy tőke, a sárga földig lehurcolt nagy tőke nem teljesíti jogos kívánságaikat, mert — ismét leszámítva a kevés kivételt — nem teljesítheti, A nagy tőke, mely munkásokat foglalkoztat, maga is dolgozik s megkívánja a munkája bérét. A rideg mathematika igazsága az az igazság, melyet a munkabérek megszabásánál szemmel kell tartania. Amikor a mathematikai igazság vétót kiált, megszűnik a humanitás s nem lehet kívánni, hogy valaki ipart csak azért folytasson, hogy helyettesítse a jótékony intézetek filantróp feladatát és anyagilag — saját kárára — segélyezze a nála alkalmazásban levő emberekét. Van ugyan még egy másik igazság is, amelyre a munkások hivatkoznak. Követeljen a munkaadótól többet a készítményéért és juttassa a többletet vagy jelentékeny részét a munkásnak. így aztán a munkadó vállalatára nem fizet rá. Csakhogy erre, sajnos, a fogyasztók fizetnek reá. Még pedig olyannyira, hogy — ha ez igy tovább tart — mint a vízbe merülő patkányok, a hajó fedélzetére kell menekülnünk, oly hajóéra, mely elvisz messze, messzire — tengerentúlra. Erős, izmos közgazdaság — ez, csak ez kell a magyarnak. Jobb sora lészen akkor a munkásoknak is, kiket szívesen vigasztalnánk azzal, hogy amig meglesz, nyugodtan várjanak. Fájdalom, hiába vigasztalnék őt ezzel, azt mondják rá, hogy az egyszeri szamár is épp akkor adta ki páráját, mikor már legjobban értett a koplaláshoz. Igv hát, ha folyik is a munka, a kedélyek mélyében csak tovább nyugtalankodik a forrongás, háborgás. S amikor — vajmi gyakran -- kitör a kráterből a tüzes láva, mind ráhull köz- gazdasági életünkre, melyen hova-tovább annyi sebet ejt, hogy pusztulással fenyegeti nemcsak közgazdaságunkat, hanem magukat a munkásokat is kitéve utóbbiakat annak, hogy még kevés kenyeröktől meg legyenek fosztva. Noha tehát őszintén óhajtjuk, hogy a muh- kások helyzetökön annyit javítsanak, amennyit csak lehet, mégis kívánatosnak tartanók, hogy — mielőtt felveszik a bérharezot — szorgosan megvizsgálnák, kibirja-e iparuk és munkaadójuk azt a követelést, melyet velők szemben támasztanak ? Mert bizony volt rá elég eset, hogy nagy gyáraknak is csak azért kellett beszüntetniük üzemüket, mivel a munkások bérköveteléseit teljesíteni nem lehetett. Krónika a hétről. (Rákóczi hamvai. — A póttartalékosok kártalanítása. — Angol kereskedők Budapesten. — Egy nagy művésznő halála. — Színész-szerelem. — Tolvaj uriasszony.) Rákóczi fejedelem, a legnagyobb magyar száműzött hamvait a napokban hazahozzák Rodostóból. Az ünnep, melylyel a nemzet fogadja e I Most újból egy ur kéri táncra, ő mén-és csakhamar eltűnik a tánezolók tömegében. — Szép hölgyem mintha reszketne ön ? — szól az ur. — Fáradt talán? —- Nem, — feleli alig hallhatóan Ilona. — Csalódtam. Nem is csoda. Elkábitott szépsége, mely áttör a lárván is, de elárulja szépségét, bájail, karcsú termete, könnyed lejtése. Oh asszonyom, ha láthatnám csak egy pillanatra is bájos arczát, boldoggá tenne. Ilon csak hallgat, nem tud szóhoz jutni, bár szeretne beszélni. A gondolatot, melyet elmondani akarna, egymást hergelik agyában. Szeretné megállítani táncossát, leborulni előtte, elmondani neki, hogy szereti, imádja őt, könyörögni hozzá szerelemért ... de nem jön szó ajkára. A tánezos pedig tovább súgja a szavaka- és Ilon agyában a gondolatok tovább kergetik egymást. Eszébe jutnak a kerti lugasban eltölt tölt boldogórák. Igv beszélt ő akkor kedvesen, csábítóan és ő hitt neki. Eszébe jut, hogy most ugyanezt mondja egy idegen nőnek, mert hisz ő nem tudja, hogy az erdélyi menyecske — Ilon. És ekkor meggyülöli szerelmesét, Béldy Zoltánt. — És ha egy csókot kapnék piczi ajkáról — súgja tovább a táncos — nem adnám ha utána a pokol következnék. (Vége következik.^
