Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-25 / 39. szám

szín érvár alja

39. szám.

(2) 1906. Szeptember 25

igazodásra vezető utat megtalálni alig-alig lehet. Hosszas közigazgatási előtanulmányokkal biró közigazgatási kapacitások részleteiben foglalkoztak már az országunkat fenyegető ezen veszedelemmel s bárha a különféle álláspontokon nyugvó vélemények sok tekintetben el is térnek egymástól: egyben azonban ma már összetalálkoznak s ez az, hogy a kivándorlás amekkora anyagi előnyökkel jár az illetőkre és hozzátartozóikra nézve a pénzszerzés és vagyonosodás tekintetében, annyival nagyobb arányú veszedelemmel fenyegeti az ország közgazdasági állapotát s ebben a birtokosok megélhetését a hovatovább érezhető munkáskéz hiánya miatt.

Napilapok hirülhozlák már, hogy a belügyi kormány az aggasztóan növekedő kivándorlást, a személyes szabadság megsértése nélkül, megnehezíteni és ,szükebb határok közé szorítani igyekszik. S talán már a közel jövőben egy újabb kormányzati intézkedés fog napvilágot látni, amelyben törvényes alapokon leend korlátozva a kivándorlási készség s ez által legalább némi tekintetben csökkentést is nyer az országszerte tapasztalható napszámbér emelés.

Maradjunk azonban egyelőre Kisküküllő- vármegyében és az itteni kivándorlásnak ijesztő rémével foglalkozva, hiteles adatok nyomán állapíthatjuk meg, hogy augusztus hó végéig ez évben 2260 útlevél adatott ki s azokkal — az utitársakat számítva — mintegy 3000 személy vándorolt ki a vármegyéből idegen hazába. S ha már ebben az évben ezideig mintegy 3000 munkáskezet veszített el a birlokosság, az idén is vármegyeszerte tapasztalható különféle elemi csapások által sújtott népünkből az ijesztő tél nyomora elől még hányán fogják kezükbe a kivándorlás botját és igyekeznek boldogulásukat a pénzszerzés vágya állal is űzetve, a külföldön megkeresni ?! . . .

A kivándorlás ebbeli részleteivel azonban ezúttal foglalkozni nem óhajtunk, hanem rátérünk az útlevelekkel űzött kereskedés kérdésére és pedig közvetlen tapasztalatok alapján.

Nap-nap után jönnek a feljelentések, hogy egyik-másik kivándorló útlevelét eladja és pedig különös előszeretettel az állitáskötelezetteknek, mert az útleveleknek mai gyarló, hiányos és a személyazonosságot kétségtelenül meg nem állapitó személyleirása ezt igen könnyen előmozdítja. A hosszú-aszói járásba tartozó Lunka kisközségből ugyanis az utóbbi időben — amiről csak tudomással bírok — több mint tizenöt 18—25 év közötti legény szökött ki másoktól vásárolt útlevéllel Amerikába a falusi furfangos paraszt észjárás kiaknázása mellett olyképen, hogy ezen útleveleket rendesen más vármegyék lakosaitól szerzik be. Természetes dolog, hogy az idegen vármegyék tisztviselői az útlevél-kereskedéssel titokban foglalkozó egyének részére nyugodt lélekkel véleményezik és adják ki az útleveleket s azoknak birtokában elindulnak a mi vármegyénk területén házalni és busás pénz, avagy egyéb sáp ellenében szöktetik külföldre a katonaköteles korban levő egyéneket. A határszéli kilépő állomásokon pedig az illető hatósági közegeknek alig van módja és ideje ahhoz, hogy az útleveleknek az előmutatók személyére is rendesen találó személyleirása ellenében az azonos ságot kétségtelenül megállapíthassák.

Csak közelebbről fordult elő egy olyan eset, hogy az útlevelet kért egyénnek jobb kezén a mutatóujja hiányzott s ez a fogyatkozása az útlevélben fel is volt jegyezve, az útlevéllel szökő

ide oda, arca égett és apró kezecskéje olyan forró volt. Az anya aggódva nézett gyermekére. Félig nyitott, sápadt ajkai közt el-el akadt lélek- zete, méhecskéje nehezen emelkedett föl és alá, szemeit bágyadtan nöitolta fel s gyönge elhaló hangon suttogá :

— Mama ! mama !

— Itt vagyok édesem. Mi ba'jod, hol fáj, gyermekem ?

Giziké nem tudott válaszolni. Szemei újra bezáródtak, úgy feküdt hófehér párnái közt mint egy halott.

Az anya kétségbe esett kiáltással futott át a szomszédos szobába.

— Orvost! orvost!

Mit törődött most a tengerész tiszttel, aki már türelmetlenül várta az állomáson. Nem gondolt most senkire, semmire, csak beteg, haldokló gyermekére.

Megjött az orvos. Valami csilapitó szert adott a kicsikének és a mama gondos ápolásába ajánlotta őt, mert veszedelmes gyermek-beteg; ség támadta meg Gizikét.

— Melletted maradok gyermekem, zokogott a szép asszony.

Nemsokára jelentették Dezsőt. Borzalom futott végig a leikén.

— Nem fogadok senkit, kiáltá hevesen az utasnak, mondja meg a kapitány urnák, hogy nem hagyhatom el beteg gyermekemet.

A tengerésztisztet nem eléghette ki a válasz.

egyénnek azonban nem volt ilyen fogyatkozása és csak a legalaposabb körültekintéssel sikerült a határrendőrségi tisztviselőnek megállapítania, az illető járási tisztviselővel váltott távirat utján azt, hogy az útlevelet előmutató egyén szökésben van. S mindennek az okát abban véljük feltalálni, hogy az útlevelek személyleirása nem nyújt biztos és megnyugtató támpontot a személy- azonosság kétségtelen megállapításához. Mert hiszen hány teljesen egyforma kinézésű és egymáshoz a megszólalásig hasonló egyén van egy- egy községben, akik a hatóságok mulasztása nélkül is nagyon szívesen kihasználják ezen alkalmat arra, hogy az útlevelekkel kereskedjenek.

Nézetünk szerint ezt a tiltott kereselforrást legkönnyebben meg lehet előzni az arcképpel ellátott útlevelek utján. A kivitelre nézve pedig ajánlatba hozhatjuk, hogy minden útlevélért folyamodó egyén köteles legyen egy éven belül készített mell-arcképet az útlevélbe illesztés és felülbélyegzés céljából a vármegye alispánjához benyújtani azzal a megszorítással azonban, hogv miután a kivándorlók condrában avagy harisnyában amúgy sem szállhatnak hajóra, kötelesek legyenek abban a ruhában készíttetni az arcképet, amelyben kivándorolni szándékoznak.

Szükséges volna továbbá ezenkívül az is, hogy a vasúti személypénztárnokok a menetjegy megváltásánál a kivándorlótól az arcképpel ellátott útlevél felmutatását követeljék s a vasúti menetjegyet csak abban az esetben szolgáltassák ki, ha az illető azonossága az útlevélben levő arképpel kétségtelenül megállapítható. De továbbá az ellenőrzésnek ezt a módját a vasúti jegyvizsgáló kalauzok is követhetnék, amely esetben majdnem ki lenne zárva a más személyére szóló útlevelekkel való kivándorlás.

Csaknem feleslegesnek tartjuk ezek után megindokolni, hogy a kötelező arcképes útlevél mily nagymértékben korlátozná a legjobb munkaerők kivándorlását s mennyire megkönnyítené az útlevelekkel való visszaélés bonyodalmainak tisztázására hivatott járási hatóságoknak más irányban kifejtendő intenzivebb tevékenységét.

Bizton hisszük ugyanis, hogy a belügyi kormány a kivándorlás szükebb korlátok közé szorítására irányuló munkájában irányelvül fogja tekinteni, hogy a kivándorlás lehetőségét olyképen nehezíti meg, hogy nemcsak megköveteli az utazáshoz szükséges költség felmutatását, hanem miután ma már ebben is nagy segítségére vannak az egyes ügynökök, különösen a szegényebb sorsú népnek, fel fognak állítani olyan megszorító korlátokat is, amelyek az útlevél megszerzését fogják drágábbá és nehezebbé tenni.

Tapasztalataink vannak ugyanis arról, hogy az útlevél kiállításáért a vagyonosabb osztály részéről fizetendő dijat is számosán igen soknak tartják. Pedig még annak mérvét is lehetne fokozni s ha e mellett teljesen uj arcképet lesznek kötelesek a kivándorlók felmutatni, aminek az előállítása szintén költségbe kerül, különösen a szegényebb s tehát a napszámos néposztály hova-tovább visszariadna a kivándorlás özöné- től. kiváltképen pedig attól, hogy másnak nevére szóló útlevelet használjon a maga céljaira. Ebben pedig minden kétséget kizáró módon megakadályozná őket az arcképes útlevél.

Rövid vonásokban előadott javaslat ez, a melynek megfontolására és életbeléptetésére a belügyi kormányt hivatottnak tartjuk.

— Igen fontos ügyben óhajtok beszélni ő nagyságával, izent be ismét.

Karola felkelt, még egy gyöngéd pillantást vetett a kis betegre s belépett a mellékszobába.

— Mi ez ? kérdé ingerülten Dezső. Miért várakoztat ?

— Mert nem akarok önnel menni. — Ezzel sarkon fordult s bement kis betegéhez. A tengerész pedig lefőzve távozott s a legelső vonattal elhagyta a várost.

Mikor Vámos hazajött, neje már futott elébe.

— Végre, végre! — kiáltá könnyes szemekkel, — az orvos éppen most mondta, hogy van remény.

A meglepett férj átölelte hitvesét. Mi történhetett távoliélében. Karola igy még soha sem fogadta.

Nem akart hinni szemeinek. Mily változás állott be neje egész lényében. Karola aztán bevallott mindent férjének, aki megbocsátott neki. A nő szólt:

— Azért akartam távozni innen, mert azt hittem nem szeretsz és nem is tudsz szeretni.

— Tekints reám ! — válaszolt a férj.

Hallgatagon csiiggeszté fejét, keblére a nő,

karjai átölelték a boldog férjet aki csak annyit tudott meghatottan mondani:

— Ki fogom érdemelni szerelmedet.

Alpári Lajos.

Krónika a hétről.

— Fővárosi levél. —

(Washington ünnep. — Megsemmisített mandátum. — Bérezi Béla öngyilkossága. — Andrássy Kassán.)

Ritka szép ünnepély folyt le vasárnap a városliget immár sárguló fái között, a gyönyörű fekvésű, poétikus tó partjánál. Amerikába szakadt véreink szobrot állítottak idehaza a legnagyobb amerikai polgárnak, a szabadsághősnek, Washington Györgynek. Számos künn élő honfitársunk jött haza erre az alkalomra túl az Óceánról. Nagy fényt adott a szobor leleplezésnek, hogy erre megjelentek Kossuth Ferenc, Apponyi és Polónyi élén a képviselők egy tekintélyes része. Rákosi Jenő hatalmas szárnyalásu, remek szép beszédet tartott, melynek folyamán lehullott a lepel a szoborról, mely gyönyörű alkotás, mely díszére válik a magyar szobrászatnak. Zempléni Árpád elszavalta fenkölt eszmékben gazdag ódáját, majd az amerikai magyarok közül dicsőítették a nevezetes momeutumot és ezzel Bárczy István polgármester átvette a szobrot.

Szenzáció számba megy a kúria ítélete, mely- lyel Achim András, békéscsabai képviselő mandátumát megsemisitette. A parasztpárti képviselő talán megválasztásakor nem sejtette, hogy a kúria ilyen szigorú ítéletet fog hozni, mert nemcsak a mandátumát semmisítette meg, hanem egy évre felfüggesztette választói jogát, vagyis nem is vál asztható. Az ellenpárt, amely megpeticionálta a választást, szorgalmasan gyűjtötte az adatokat Achim ellen, a kit többek között izgatással is vádolt a petíció. Ez a vád beigazolást nyert és a kúria döntött is ennek alapján. A legutóbb lefolyt tárgyalás során Achim látta, hogy nem a legjobban ált a dolga. Kevés reménye van ahhoz, hogy a peticionálókat elutasítsák keresetükkel, miért is — a rengeteg költségek elől menekülendő — azt tervezte, hogy lemond a mandátumról. Azonban Achim elszámitotta a dolgot. Csak jövő hétre várta a tárgyalás befejezését és az ítélet kihirdetését. És igy még mielőtt lemondhatott volna, meg lelt a súlyos Ítélet; elvesztette mandátumát, nem választható egy esztendeig és a temérdek költség a nyakába szakadt. Az hírlik, hogy párthívei újból jelölni akarják.

Váratlanul jött a hir, hogy a rettegett félelmetes Bérezi Béla rendőrtanácsos öngyilkos lett hivatalában. Senki se gondolta volna, hogy ez a kemény, rideg ember a halálba menekül a legutóbb ellene folyó nagy üldözések elő. Ugyanis fegyelmi volt folyamatban ellene, a miért Roth Sándor ügyvéd halálával őt okolták, a miért igazságtalanul járt el egy ártatlan ember ellen, hónapokig zárva tartotta, úgy hogy mire kikerült a fogságból, őrültként ténfergett, mig végre a halál megkönyörült rajta. A fegyelmi során a főkapitányságról a dunai kapitánysághoz tették át, a mi már magában véve megaláztatást jelentett rá nézve. Már ez a körülmény mélyen sértette önérzetét, mert képessége, ambíciója, tudása itt nem találtak kielégítést. Bus- komorrá tette ez a mellőzés. Midőn megtudta, hogy fegyelmije a befejezéshez közel áll és ez egy szemernyit se kedvező rá nézve talán állásába is kerül, a szégyen elől a halálba menekült Nagy tehetségű, kiváló nyomozó képességű ember volt, csakhogy taktikája, a legtöbb esetben távol állott minden humanitástól. Még ha nem is volt meggyőződve a gyanúsítottak bűnösségéről, akkor is sanyargatta, kínozta, gyötörte őket; erőszakkal akart belőlük vallomást kicsikarni. Halála előtt hosszabb leveleit irt a belügyminiszterhez, melyben ártatlanságát igyekszik bebizonyítani.

Andrássy Gyula grófot nagy lelkesedéssel fogadták kassai választói, akiket meglátogatott a belügyminiszter. Nagyszabású programmbeszé- det tartott, melyben minden fontosabb kormány- programinpontra kiterjeszkedett. Nagy jelentősége van az általános választói jogról tett nyilatkozatainak, melynek keretében hangoztatta, hogyez elől nem bujkál a kormány, mint ellenségei rákenni akarják; ellenkezőleg: alaposan, részletesen kidolgozzák az egész javaslatot s mint kerekded egész fog a képviselőház elé kerülni a nagyszabású szociális javaslat. Nem húzzák, nem odázzák el az általános választói jog megvalósítását, csak alaposan megcsinálják s ha késik is egy keveset, még mindig elég jókor fog jönni.

HÍREK.

Tanári kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szatmári kir. kath, főgimnáziumhoz. Csellár Arnold oki. tanárt a latin-magyar tanszékre és Papp Aurélt a rajz. geometriai tanszékre h. tanároknak nevezte ki.

Kinevezés. A főispán Dr. Grózner Elek nagykárolyi ügyvédet vármegyei tb. aljegyzővé nevezte ki.