Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-23 / 4. szám
■ . I 90S UL 10 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkinl 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: IF1 Jk. 33 Z 2ST ISTVÁ.2ST A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Tapintatlanság. Udvarias századunk a »tapintatlansá- gok« rovatát ama vétkek részére találta ki, melyeket a müveit osztály kíméletlenségből, meggondolatlanságból vagy a kedély időnkénti hiányából oly gyakran elkövet. Ha a nép embere követi el ezt a hibát, a melyet »tapintatlanságának kereszteltünk el, úgy menten eszünkbe jut a vétek helyes neve, egy pillanatig se késünk azt kedélydurvaságnak vagy gorombaságnak bélyegezni s azok közülünk, kik legenyhébben szoktak ítélkezni, csak nagynehezen találták meg a mentséget, hogy az illetők nem értik jobban. Egészen más világításban tűnik fel azonban a teljesen hasonló esel a válogatott társaság körében; ekkor sajnálkozóan vállatvonitunk és még a legkirívóbb esetekben is tapintlanságnak nevezzük, a mi vollakép — nem az. Miért ez az elnézés, a mely épp olt nincs helyén, a hol a magasabb műveltségnek, a finomult szellemnek minden udvariatlan cselekedetet, minden sértő szót ki kellene zárnia ? A társadalmi kötelességeknek és formáknak nem szabad azt az elnézést reánk tukmál niok, különben fájdalmas Nessus-ingünkké válhatnának. A tapintatlanságok és válfajaik határtalanok, épp úgy, mint az a szelídség, melyet megkívánnak. Mindenütt tenyésznek, leginkább azonban a betegszoba egészségtelen levegőjében. Mi minden történik itt a tapintatlanság i nkog- nitója alatt. Nem kevésbbé sajnálatosak ama szám- talan^tapintatlanságok, melyek kifejezésére nem a mások fizikai, hanem erkölcsi fájdalmai nyújtanak tág teret. Ilyen tapintatlanság például a saját javaknak dicsekvő felsorolása mostoha sorsban sinlődők előtt, oly szokás, mely megfelel ugyan a saját jóllétben, kényelemben való sütkérezésnek, mert az ellentétet élesen kiemeli de a szegények keblében csak elkeseredést szülhet. És még sem ezek a legrosszabb, a legkárhoztalandóbb példák, mert ezekben a hiúság és édes testvére: a kérkedés játszanak közbe. Ám mi mentséget hozhatunk fel arra, ha példának okáért egy asszony, kit az ég családi boldogsággal, férji és gyermeki szeretettel áldott meg, hetykén eldicsekszik ezzel olyan barátnője előtt, a ki e drága kincseket elvesztette vagy tán sohasem bírta. Társaskörökben hangosan beszélnek el olyan históriákat, melyekről nagyon jól tudják, hogy valamelyik jelenlevő keblében kellemetlen húrokat pengetnek meg és kínos érzést ébresztenek benne. S különösen drasztikus elbeszélők ilyen alkalmakkal nem vetik meg, hogy a kellemetlenül érintett hőst, aki amúgy is érzi, hogy minden szem reá van szegezgo, klasszikus tanúnak hívják fel és újabb részleteket kérjenek tőle.' Szóval: számtalan esetben megbocsát- hatlanol és kíméletlenül járnak el, a nélkül, hogy előbb tanácsot kérnének ama bölcs és jóságos bírótól az emberi kebelben: a szívtől. Ha neki, vagy legalább a józan, megfontoló észnek gyakrabban en- gcdnők át a szót, úgy sok tapintatlanság elmaradna. Minden embernek, még ha sorsa a legjobb is, van egy helye, melyen megsebezhető, a hol fájdalmat érezhet. Ez a fájdalom és mindama kisebb bajok, melyekkel az élet jár, szentek legyenek előttünk. Ha egyszer megtanultuk, hogy minden meggondolatlan szótól óvakodjunk, minden nem szép cselekedettől tartózkodjunk, úgy a tapintatlanságok nagy listája csakhamar kicsi, alig érezhető semmire fog törpülni. Tapintatosságot tanulni, tapintatlanságról leszokni lehet! Farsang. Az idei kalendáriom elődeihez hiven, azt jelzi nekünk, hogy Vizkereszt napján kezdődik farsang. Köszönet érette! Nélküle biz’ mi sem emlékeztetett volna arra, hogy itt a vigasság, a mulatozás ideje. A vidámképü Karnevál herczeg az idén csak olyan vígan lengedezi csörgő sapkáját, akár máskor, csakhogy a visszhangja nem olyan élénk, mint a milyent megszoktunk. Kemény diót kell az örökké jókedvű fickónak meg törnie az idén, az aggódó sziveket fel kell vidítania, életkedvet kell csepegtetnie a gondokkal terhelt fejekbe s el kell felejtetnie azokat a szomorúságokat, mik a magyart nyomják, hogy frissen perdüljön a táncz, s legalább az ifja gondtalanul ropogtathassa a csárdást. Mert a csárdásra rossz idők járnak mostanában 1 Nem a francia táncok ártanak neki legtöbbet. Azokat még csak valahogy eljárnók, mert a muzsikája nem bántja a fülünket. Az osztrák keringő az, mely a csárdást le akarja fokozni. A nemzeti táncokat ez akarja leszorítani s mégis azt követeli, hogy a magyar Karnevál vidám arczot vágjon a csúnya játékhoz. Nem parabelában beszélünk. Tény, hogy nemzeti táncaink: a csárdás és a körmagyar mindinkább sarokba szorulnak. Helyettük a magyar jellegnek teljesen idegen, czifrán-formás, mondhatnék tartalomnélküli táncok szerepelnek a modern bálok táncrendjein s a csárdást, kivetkőztetve eredetiségéből, a külföldi táncok ratfinált cikornyáival hamisítva, lejti immár ifjúságunk, közbe-közbe csak egy: »Soh’se halunk meg!« kiáltással mentve meg ősrégi eredetét. Pedig ha igy tovább haladunk úgy még A „SZINÉRVÁRALJA1 TÁRCI A törvényszéki teremben. Irta: Lagerlöf Zeltna. Egy vidéki törvényszéki terem. A bírói széken, az emelvényen ül a biró, magas, erős férfi, széles, durvavonásu arccal. Gyors egymásutánban intézte el az ügyeket és most kedvetlenül, bosszúsan tekint maga elé. Nehéz megállapítani, vájjon a hőség miatt szenvedett-e vagy ezek a kicsinyes ügyek rontották el a hangulatát. Most az utolsó ügy tárgyalásához fogott, amely valamely tartásdijra vonatkozott. Ezt az ügyet az előző napon is tárgyalták és most felolvasták az előbbi per jegyzőkönyvét. Ebből először is az tűnt ki, hogy a panaszos egy szegény cselédleány, a vádlott pedig nős ember. Továbbá kitűnt ebből, hogy a »panaszos kijelentette, hogy a panaszosnő igazságtalanul és csak nyereségvágyból perelte be.« Bevallja, hogy a cselédleány egy ideig nála szolgait, de nem volt vele bizalmas viszonyban és ezért nincs joga tőle támogatást kérni. A panaszosnő megmaradt állítása mellett és miután néhány tanút kihallgattak, a vádlottat felszólították eskütételre, ha nem akarja, hogy elitéljék a tartásdij megfizetésére. A két fél egymás mellett állott a biró asztala előtt. A panaszosnő igen fiatal leány. Szégyenében sir és gyűrött zsebkendőjével törli a könyeit. Ej fekete ruhában jelent meg, de ez oly rosszul áll testéhez, mintha csak azért vette I volna fel, hogy tisztességes öltözetben léphessen fel a törvényszék előtt. Ami a vádlottat illeti, külsején is látszik, hogy jómódú ember. Körülbelül negyven éves lehet, az arca szemtelenül fiatalos. Miután a jegyzőkönyvet felolvasták, a biró a vádlotthoz fordult és megkérdezte tőle: vájjon fenlarlja-e a tagadását és hajlandó-e letenni ; az esküt ? A vádlott gyors »igen«-nel felelt. Mellény- zsebébből kivette a pap bizonyítványát, amely arról tanúskodik, hogy isméi i az eskü fontos- sugát és hajlandó letenni azt. Ezalatt a panaszosnő folyton sirt. Szemét a földre sütötte és még egyszer sem pillantott a férfire. Amikor igent mondott a leán\r összerezzent. Néhány lépéssel közeledett a bíróhoz, j mintha valamit mondani akart volna, de azután I hirtelen megállt. Nem lehet, mondogatja magá- | ban, ezt nem mondhatta. Bosszul értettem. A biró kezébe vette a bizonyítványt és in- ! tett a törvényszéki szolgának. A szolga az asztalhoz lépett, hogy megkeresse a bibliát és a vádlott elé legye. A panaszosnő látja, hogy a törvényszéki szolga a bibliát az asztalra teszi. Mintha szólni akarna De hallgat. Nem, lehetetlen, hogy a férfi megesküdjék. A bírónak ezt meg kell akadályozni. A biró okos ember és bizonyára tudja hogy mit gondolnak és éreznek az emberek a | szülőföldjén és milyen szigorúan vélekednek a házasságról. Hát bevallana ilyesmit, ha nem volna igaz? A biró jól ismerte a viszonyokat, tudta, hogy milyen megvetéssel tekintenek az ilyen leányra; a nyomorúság várt reá. Senkisem fogadja többé szolgálatba. Á szülei sem tűrték meg otthon. A biró tisztában lehetett azzal, hogy nem kérne tőle támogatást egy nős ember, ha nem lett volna ehhez joga. Igaz, a biró gondolkodva tekint maga elé. Több ízben pillantott a panaszosnőre, de ilyenkor mindig kedvetlenül. Mintha nem volna az ő pártján. Hiába van mellette az igazság, mégis rossz teremtésnek tartják, ha a biró nem érdeklődik iránta. A biró átnyújtotta a vádlottnak a bizonyítványt és néhány szóval figyelmeztette a hamis eskü következményeire. A vádlott nyugodtan hallgatja, végre is büszkén felelt a biró kérdéseire. A panaszosnő ijedten tekintett reá. Ossze- szoritolta a kezét A biró előtt beszélni akart. Rettenetesen küzdött a sírással és a borzalommal. A vége az volt, hogy ismét némán maradt állva.' Tehát a férfi megesküszik. Senkisem fogja megakadályozni őt abban, hogy vétkezzen. Eddig nem akarta elhinni, hogy ilyesmi történhessék Jól tudta, hogy a felesége miatt akar megesküdni, hiszen nős 'ember ! A biró pedig ezalatt megmutatta [a vádlottnak, hogyan kell a kezét ai bibliára tenni. Azután fellapozta az eskü mintáját a törvény- könyvben és előolvasta. A vádlott ismétli, de közben hibát követett el, tehát újra kell elkezdeni. A leány minden reménye szétfoszlott. Most
