Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-03 / 27. szám

(2) 1906. Julius 3. 27. szám lakosok a sérelmes határozatot röviden itt fel­tüntetni Hirsch Manó segédjegyző azon kére­lemmel fordult a képviselőtestülethez, hogy fizetése 800 koronáról 1000 koronára emeltes­sék. A tárgyalás során azon indítvány adatott be. hogy nemcsak, hogy a fizetés emeltessék, hanem az állás egyúttal reudszeresittessék is. Uray Bertalan közs. jegyző ur mint elő­adó kötelességszerüen felvilágosította a képvi­selőtestületet, hogy nem szükséges a segédjegyző fizetését a községi pénztár terhére emelni, mert ki fogja azt egészíteni az állam a saját zsebé­ből. Az indítványról más szó nem esett és a véghatározat pedig az, hogy a kérvény eluta­sítandó, ellenben 20 korona segélyben részesit- tetik folyamodó. A hozott határozat — eltekintve attól, hogy alakilag semmis, mert az indítvány felelt nem rendelletett el a szavazás - a község lakossá­gára sérelmes is. Itt ugyanis a község lakossága és a közs. jegyző között egy kis nézeteltérés van. A községi jegyző talán úgy fogja fel a dol­got, hogy a segédjegyző az övé ö felfogadja és ti bocsátja el, vagy magyarán kimondva, a se- gédjegyző szolgasági viszonyban van a községi jegyzővel szemben.*) Ez pedig ellenkezik a la­kosság érdekével, sőt esetleg a jó ízléssel is. A községnek ügyeinek intézésére tisztviselőre van szüksége és ennélfogva elengedhetetlen kellék, hogy a segédjegyzői állás rendszeresítve legyen. A segédjegyző telteiért nem elbocsátás terhe alatt, hanem fegvelmileg legyen felelős. De megsemmisítendő a határozat azért is, mert a közs. jegyző felvilágosítása nem minden­ben felel meg a valóságnak, sőt épen a törvé­nyekben való járatlanságra vall. Közs. jegyző azon kijelentést telte, hogy az állam ki fogja egészíteni a segédjegyző fize­tését. Hát ez egyenesen nem lehel, mert a mi­niszter már egyszer döntött ebben az ügyben és pedig ilyképen. »A szinérváraljai segédjegyző fizetéséi nem egészítem ki, mert nevezett segédjegyző nincs élethossziglan megválasztva.« Erre szószerint olvashatja mindenki a vármegyei hivatalos lap egyik. 1905. évi számában. De az 1901 XI t.-c. vilá­gosan körülírja, mely segédjegyző tarthat igényt fizeléskiegészitésre. E törvény szerint a szinérvár­aljai a jelen körülmények közölt soha. De igazolja a törvényekben való járatlanságot még az is, hogy előadó közs. jegyző lakbérről is beszélt, holott az 1904. évi XI. t.-c. egyáltalán nem állapit meg lakbért a segédjegyzőnek. A segédjegyzői állás rendszeresítését a képviselőtestületnek kell kez­deményeznie. Minthogy a fent előadottakból nyíltan lát­szik, hogy a hozott határozat a közs. jegyző té­ves informálásán alapszik, tisztelettel kérem a tek közs. elöljáróságot, méltóztassék a hozott határozatot teljes színvonalban a törvényható­sági bizottsághoz terjeszteni, ahol is kérem a közs. lakosságára nézve sérelmes határozatot *) Mi nem tételezzük fel a közs. jegyzőről ezt a fel­fogást. Különben kérjük ez ügyben az ő véleményét is. Szerk. füröszlötte, aki egy fájdalomkiáltással össze­rogyott. A többi sem védte magát sokáig; vas- ingeikre hulltak a csapások és a leghencegőbb futott legelői. — Meneküljön, aki tud — ez maga az ördög! — recsegé a sörtől hevült francia. Gyá­ván hagyták ott letéri lel t társukat. — A harag és részvét vegyülelével nézett a győztes maga elé, majd igy szólt. — Temessétek el! A/ért esett el, mert a német nevet gyalázta Pakoljon mindenki, akt elég vakmerő fejedelmem nevén csorbát ejteni hazug, pletyka nyelvével ! Azután eltávozott. Nemsokára azt, aki ma­gát egyszerűen »Senki«-nek nevezte, Velence leghíresebb tudósánál látjuk, az ősz Azulans- nál, ki inté családját: — Lássátok, ez egy nemes költő, fenkölt gondolkozásu bajnoka minden nagynak, szépnek, ez Hutton Ulrik. Tiszteljétek és legyen példátok éltetek utjain Augsburgban a császár maga tette fejére a babérkoszorút és lovaggá ütötte, egész udvara jelenlétében. A reformációba is befolyt működése, de nem szerencsésen. Miután patronusa, a hős Szikkingen meg­halt, vándorbotot vett a kezébe és mint egy­szerű polgár és költő hall meg. Minden tekintetben derék ember volt s azért a németek még ma is nagy tiszteletben tartják emlékét. A kardja elől megfutamodó franciákkal való jelenete pedig igazolja, hogy nemcsak a lantot pengette művészies érzéssel, hanem ha nemes haragja fellobbant, hős is tudott lenni. SZÍN ÉRVÁRALJA megsemmisíteni és az elöljáróságot szabályszerű eljárásra utasítani. Szinérváralja, 1906. junius 29. Érdekelt. Maga a lulajdonképeni érdekelt, Hirsch Manó segédjegyző a következő levelet intézte hozzánk: Tekintetes Szerkesztő ur ! B. lapjának múlt heti számában »városi közgyűlés« rovatában közölt egyik tárgyként le­adott kérvényemet is sorolja, s azzal kapcsolat­ban a képviselőtestület határozatát is közli. En­gedje meg tekintetes Szerkesztő ur, hogy ezen engemet érdeklő tárgyra vonatkozólag felvilá­gosítással szolgálhassak. A képviselőtestület részemre nem egyszer- smindenkorra szavazta meg a 20 korona össze­get, hanem mindazon időre, mig a rendesen foglalatoskodó két segédjegyző leendőit — mun­kaerő hiányában — magun végzem, a vissza­maradt egyik fizetésből részemre havi 20 ko­ronát engedélyez pótlék címen, igy tehát nem 20 koronáról van szó, hanem mint jelen eset­ben is 2—3 hétig tart ezen állapot, mert tovább munkahalmaz miatt nem is tarthat, ennek meg­felelő aránylagos pótlékra tarthat igényt. Bocsánatot kérek tekintetes Szerkesztő ur, hogy a rosszul értelmezett képviselőtestületi határozatot ez utón kívántam megmagyarázni, nehogy a dolognak az a látszata legyen, mintha a képviselőtestület velem szembe talán a sziik- keblüség lanujelét adta volna. A tekintetes Szerkesztő urnák vagyok ki­váló tisztelője Szinérváralján, 1906. junius 30. H. M. Az aratógép-ügy. A szociálista lapok révén nyilvánosságra került, hogy a földmivelési minisztérium a fe­nyegető arató-sztrájkra való tekintettel két kül­földi gépgyáros ezégnek megbízást adott, hogy az esetleg szerződésszegő aratómunkások pólol- hatása végett nagyobb számú aratógépet tartsa­nak készenlétben s hogy a minisztérium erről a közigazgatási hatóságokat és a gazdasági körö­ket bizalmas köriratban értesítette. Ebben az eljárásban több napilap a magyar igar meg­károsítását látta, a szocialisták lapja pedig azzal vádolta a minisztériumot, hogy ez intézkedésé­vel a munkásokat ki akarta szolgáltatni a földes­urak önkényének. E vádak alaptalansága nyom­ban világos lesz, ha a tényállási, melyet a »Magyar Kereskedők Lapja« közöl, az alábbiak­ban megismertetjük. Még Eeilitzsch miniszter­sége alatt, a múlt év végén a földmivelési minisztérium a földműves munkások sztrájk- inozg ilminak terjedésére való tekintettel kérdést intézett a mezőgazdasági gépgyárakhoz, hogy hajlandók-e nagyobb mennyiségű aratógépet tarlani. A minisztériumnak, mint a mezőgazdaság legfőbb állami szervének kötelessége volt arról gondoskodni, hogy biztosítsa valami módon a termés; learatását azokon a helyeken, ahol a munkások sztrájkba lépnek. Ez a gondoskodás elsőrendű országos érdek s ezért gáncs a minisz­tériumot, mely ezzel csak hivatását teljesítette, nem érhette. A gépgyárak közül a felhívásra jelentkeztek a Máv. gépgyár, a HolYnerr és Schrantz féle gépgyár, Mc. Cormik Harvesting Machine Company budapesti igazgatósága és a Bücher Rudolf és Melichár Ferencz gazdasági gépgyár budapesti képviselője, Szűcs Zsigmond A Máv. gépgyára kijelentette, hogy ily gépek nagyban való gyártására nincsen berendezve, de különben sem hajlandó azt a nagy kocká­zatot magára venni, hogy raktárra készítsen nagyobb számú aratógépet. A Hoífherr és Schrantz gyár szintén nem vállalkozott arra, hogy ily aratógépeket nagyobb mennyiségben készít­sen s legfeljebb lü darabot helyezett kilátásba. A Magyarországon ily gépek szempontjából számba- vehető két gyár e tagadó válasza után a minisz­térium a két külföldi gyárral folytatott tárgyalást, mely Darányi minisztersége alatt ért véget. A Mc. Cormik-gyár minden különösebb ellenszol gáltalás nélkül vállalkozott nagy mennyiségű marokrakó gép készenlétben tartására, amit könnyen megtehetett, mert az amerikai gyár mintegy 300,000 drb gépet produkál évente, amelyből Európában amúgy is elfogy tekintélyes szám. A magyarországi fiók a kedvező konjunk­túrára való tekintettel minden miniszteri fel­szólítás nélkül is nagyobb mennyiségű ilyen gépet tartott volna raktáron. A Bücher és Melichár ezég és ennek budapesti képviselője, Szűcs Zsig mond, pedig együttesen kötelezték magukat arra, hogy 500 drb amerikai Johnston féle aratógépet tartanak raktáron. Ez a vállalkozókra nézve a rendkívül nagy vámmal együtt 650 000 korona befektetést jelentett, mellyel szemben a minisz­térium semmi egyéb viszontszolgáltatást nem vállalt, mint azt, hogy az el nem adott gépek árjegyzéki értékének megfelelő tőke egy eszten­dőre járó 6% kamatját restituálja vállalkozók­nak. Nehogy azonban a gépek beszerzése foly­tán a földbirtokosokra nézve az aratási szerző­dések megkötése esetleg feleslegessé váljék, a minisztérium kikötötte, hogy junius 10-ike, tehát közvetlenül az aratás megkezdése előtt egyetlen gépet sem szabad a gazdáknak elszállítani. Ezzel tehát a földmivelési minisztérium kötelességszerüen szem előtt tartotta a földmives munkások érdekeit. Ezeket különben sem fenye­geti valami túlságosan az az ötszáz aratógép, amely legfeljebb 10,000 aratómunkást pótol, holott ezidén a termés nagyobb mennyisége folytán e tízezernél sokkalta több munkásra van szükség. Mint a bekövetkezett események mutatták, aratógépek készenlétben tartásának ilyetén biz­tosítására nagyon is nagy szükség volt, mert az aratósztrájk falra festett ördöge csakugyan meg­jelent. S igy maga a Bacher és Melickár féle 500 aratógép, mely utolsó szálig elfogyott, több mint kétszáz gazdának mentette meg a termését, mellyel a nemzetjövedelemnek egy tekintélyes részét a biztos pusztulástól. Nem kell tehát sem egyoldalú agrárius, sem pedig kapitalista szem­üveg ahhoz, hogy az elfogulatlan bíráló miniszté­rium ez előrelátó gondoskodásában igen üdvös tényt lásson, melyért nem gáncs és támadás, hanem dicséret illeti. A magyar ipart pedig semmiféle kár nem érte, mert oly czikkből hozlak he az országba nagyobb szállítmányt, amelyeknek gyártására a létező magyar iparvállalatok nem vállalkoztak. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — (Uj főispánok. — Választások. — Barabás Béla mandátuma. — Budapest uj polgármestere.) Az ország vármegyéiben még nem feje­ződtek be egészen az uj főispáni kinevezések. A mostani kormány jól megválogatja a maga embereit. Rövidesen azonban mindenütt uj em­berek fognak ülni a főispáni székekben. Leg­utóbb is négy vármegye kapott uj gazdát. Fő­ispánoknak kineveztettek : Kállay Ubul, Szeder­kényi Nándor, Kabdebó Gergely, országgyűlési képviselők és Bornemissza Lipót, báró földbir­tokos. A megürült, három kerületben uj válasz­tások lesznek. Az elmúlt héten két helyen volt képviselő- választás, nevezetesen Pécsett és Nagyváradon; mind a két helyen függetlenségi honatyát vá­lasztoltak; Pécsett: Pleicsinger Ferencz; Nagy­váradon : Szokoly Tamás választatott meg óriási szótöbbséggel. Nagy konszternációt kelteit országszerte, I de főleg Budapest VII. kerületében, az a hir, j hogy Barabás Béla későn jelentette be Juslh Gyulának az aradi mandátumról való lemon­dását, mely szerint — az idevágó paragrafusok értelmében —- az aradi mandátumát, hol leg­utóbb képviselő volt) kell megtartania és igy a főváros VII. kerületében, uj választás lenne. Nagy érdeklődéssel néz mindenki az összefér­hetetlenségi bizottság döntése elé — a hová ezen ügy tartozik — mert valóban nagy izga­lommal járna még egy választás a főváros Vll. kerületében. Barabás Béla kijelentette a polgár­ság előtt, hogy őt a fővárosi kerület akarta meg­tartani és csupán tévedésen alapszik, illetve fe- ledékenységen hogy később jelentette be le: mondását az aradi mandátumról; pedig nagy súlyt helyezett a fővárosi kerületre, mert meg­választásával sikerült lefőznie az egész kerület­ben oly erősen mcggyökeredzelt klikk-rendszert. Tehát immár megvan a főváros uj alpol­gármestere is választva. A zaj, a lárma elült; a fővárosnak vannak fejei már. Amint előrelát­ható volt, a két komolyabb jelölt közül Vaszi- lievics János tanácsnok neve került ki győzte­sen, kinek 188 szavazatával szemben Kun Gyula tanácsnok 123 szavazatot kapott. HÍREK. Tisztelettel kérjük hátralékban levő előfizetőinket, hogy a hátralékos összeget beküldeni, — azokat pedig, kiknek elő­fizetése lejárt, hogy azt megújítani szí­veskedjenek. Tanári kinevezés. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter, Szabó István nagybányai állami főgimnáziumi rendes tanárt, a budapesti III. kér. állami főgimnáziumhoz helyezte át. Anyakönyvi kinevezés. A m. kir. belügy­miniszter Szalmárvármegyébeu, a vámfalu-anya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom