Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-26 / 26. szám
SZINÉRVÁRALJA 26. szám ki lenne zárva egy községben két óvoda felállítása, akkor múlhatatlanul el kell követnie a kormánynak azt az égbekiáltó bűnt, hogy egy épületben két foglalkozási termet létesítsen és két rendes óvónőt alkalmazzon. Igv, amint vagyunk, tovább nem maradhatunk. Tiltakozik ez ellen a közönség, a közérdek épen úgy, mint a czél, mit az óvoda elé tűztünk. Azt hisszük, nem csalódunk, ha feltételezzük a nemzeti kormányról, hogy programmját nem nagy szólamokban, de maradandó becsű tettekben fogja kimeríteni. Ez a feltételünk reményleni engedi, hogy a szinérváraljai óvoda ügye sem vész örök időkig a nagy hangok zavarában, hanem életre kél a nemzeti nagy cél szolgálatára. Az illetékes köröknek különös fi- g\ elmébe ajánljuk beékelt voltunkat sa község nagy terjedelmét. Mindkét körülmény azt követeli, hogy Szinérváralján két óvoda állíttassák fel a község másmás pontján. Az egyiknek az utcák összeíü- tási helye, a piactér, a másiknak a református templom környéke volna a legalkalmasabb helye. Az" egyik a község belterületéről, a másik a végpontokról, a Közpatak, Zugó, Szinyér, Bocs és Már- hegv vidékéről nyerné apró csemetéit. Itt leirt véleményünkre, mely — hisszük — az egész község véleménye, úgy az óvoda felügyelő bizottságának, mint a kir. tanfelügyelőségnek és a tanügyi kormánynak b. figyelmét ismételve felhívjuk. f. i. (2) 1906. Junius 26. ___________ Ké pviselőtestületi gyűlés. Rendkivüli képvi«elöleslüleli közgyűlés tartatott f. hó 23-án Szinérváralján, amelyen ritkán látott szép számban jelentek meg a képviselőtestületi tagok, büszkék lehetünk arra, hogy Szinérváralján — bár csak nagyközség jellegével bir — oly intelligens és jogilag is képzett képviselőtestülettel rendelkezik, amilyennel sok rendezett tanácsú város képviseletében sem találkozhatunk. Örömünket fejezhetjük ki azon most észlelt haladáson, hogy a képviselőtestület tagjai részéről eddig tanúsított közönyösség meg fog szűnni. Városi atyáink végre meggondolják a dolgot és amint országszerte munkához láttak, — talán nagyon sok reformra és munkára váró községünkben is megkezdik a dolgot. A délután három órakor megnyitott gyűlésnek tizenegy tárgya volt. Első tárgyul a küszöbön álló kereseti adókivetéshez szükséges két bizalmi férfiúnak a megválasztása volt kitűzve, akiknek a hivatása a 111. oszt. kereseti-adó kivetésre alakított bizottságnál közreműködni, az adó mérvére, a megadóztatás tárgyra és alanyra véleményt adni. Megválasztva lettek Nagy Lajos ügyvéd és Was- serblatt Bencze. Második tárgy a községi jegyző fizetéséről szerkesztendő kimutatás volt, mely körül azon kérdés merült fel, hogy községi jegyző által élvezett 80 korona faátálány törzsfizetés-e, vagy nem ? Minthogy a képviselőtestület mellékjárandóságnak tekinteni kimondotta, a kimutatás ily értelemben lesz kiállítva. Harmadik tárgy: Egy külön felállítandó gazdasági ismétlő iskola létesítése tágyában a közig, bizottság leiratot intézett a községhez, hogy az állam hajlandó volna egy szaktanítót adni, aki a 12 — 15 éves növendékeket a kertészet ágazataiban kiképezné, ha a község a dologi előadásokat viselni hajlandó. Tekintve, hogy fenles intézményről van szó, régebben egy szü- kebbkörü bizottságnak a kiküldetése halározta- tott el. Ezen bizottság egyik tagja, Gerber Ödön, helybeli gyógyszerész, közismert gazdász, ezen iskola létesítésének üdvös voltáról véleményét a képviselőtestület előtt fel is olvasta, de — mert az előadott szakvéleményből még mindig nem volt tudható az, hogy mennyi előreláthatólag a felmerülhető fenntartási költség — előadó — jegyző pedig az ügvgyel nem foglalkozott ; az i ügy ily irányban való elkészítésére és a képviselőtestület előtt leendő előterjesztésére a volt bizottság újólag megkéretetí. Negyedik tárgyul Barbus János jelenlegi községi albiró olyan kérelme tűzetett ki, hogy hivatali elődjeinek már egyszer megszavazott fizetés részére is folyósitlassék. A képviselőtestület kérelmének csak részben tett eleget, ameny- nyiben visszatartott fizetésének egy részét rendelte folyósítani, hogy miért kíván a község ily címeken mindig takarékoskodni, azt nem tudjuk, de ha valaki a községi alkalmazottak közölt megérdemli fizetését, úgy Barbus János viselt hivatala után méltán megérdemel 400 koronát egy évre. Ötödik tárgyul Hirsch Manó segédjegyző kérvénye volt kitűzve, melyben fizetését 800 koronáról 1000 koronára felemelni kéri, tekintve hogy a községnél már négy év óta van alkalmazva és azóta — bár a tisztviselők általános fizetésemelésben részesültek, — ő még mindig csak 800 korona évi fizetést élvez. A képviselőtestület egyik érdemes tagja, Gyarmati Sándor, a kérvényező kérelmét méltányolja és ajánlja, hogy a képviselőtestület részére a kért 200 koronát adja meg éi utasittas- sék az elöljáróság, frógy az állásnak rendszeresítését kérvényezze. Mielőtt erre nézve a képviselőtestület határozott volna, dr Ember Elemér községi orvos ajánlja, hogy amennyiben ő méltányolja a se- gédjegyző kérvényét, szerveztessék egy állás 1200 korona fizetéssel és nyujtassék alkalom annak az embernek is, hogy tisztességesen megélhessen. Erre vonatkozólag előadó községi jegyző lőtt be a népség. Hol kapnak ezek helyet, gondolám. A zene még mindig szólt, egy gyors csárdásba átcsapván. Egyszerre éktelen lárma támadt. A kertben lévő asszonyok, emberek az asztalra ugráltak. Megrémülve kapkodtak összevissza, ki füléhez, hol gyémántos fülbevalója, ki óraláncára tette a kezét, óriási riadalom volt. Ezer meg ezer torokból hangzott: Fogják el! Fogják el! Izgatott öröm vett rajtam erőt. Mindent akartam látni és hallani. A másik leírhatatlan volt. A sétálók he és a kertben levők ki rohantak. Majdnem agyon tiporták egymást. A kik a kijárathoz nem voltak a kerítésen ugrottak át. összetiporva a gyönyörűen rendezett virágokat és maguk után hagyva íizeletlen számláikat. Megfigyelő képzettségem gyorsan működött, annyit már tudtam, hogy loplak, zsebmetszés történt és a tolvajt már fogják, hát eddig jól ment. Szemem a bejáraton volt szüntelen. Vérig boszantott, hogy a katonatiszt még mindig, sőt előbbeni helyzeténél kényelmesebben látszott odadülni a kapufélfához, egy arcizma sem mozdult meg, inkább blazirt kifejezést mulatott. Ez aztán hideg vér. A ki még egy pillantásra sem méltat ilyen komédiát. A mely né- hányszáz embert extázisba ejtett, A fordulatok gyors egymásután gördültek. Az izgalom folyton nőtt. A kertből egy elegáns úri asszony tört magának utat a kijárat felé; két gyermeket fogoti kézen. Az egyik leányka a másik hu volt, alig 5—6 évesek. Az asszony halálosan sápadt arczán könnyek ömlöttek végig és mintegy magához beszélve, többször ismételte hova menjek? hova meneküljek? hogy menjünk át? Már már akartam szólni, hogy csak nem akar a robogó kocsik közé rohanni a gyermekekkel? — Ennek az ura lopott! — hangzott többfelől. — Nagy szánalmat éreztem szegény asszony iránt. Megesett a szivem rajta. Szereltem volna követni, de ő eltűnt a sokaság között. En meg vártam, hogy mi lesz tovább. Egy tüzér kapitányt ki éppen a riadalom közepette lépett ki a kertből, közrefogtuk és kértük, mondja el, mit lopott a szerencsétlen. A kapitány szives udvariassággal magyarázta, hogv közel hozzá egy asztalnál ült egy kis család: apa, anya és két gyermek. Boldog mosolylval szürcsölgették a habos kávét és szívesen látszottak igénybe venni hallószerveiket, a bájos fülbemászó zene élvezetére. Kis idő múlva egy úriember lépett hozzájuk és engedelmet kért, hogy asztaluknál leülhessen, mert máshol nem talált helyet. Az engedély megadatott. Az idegen leült. Beszédbe azért nem elegyedtek, mert mindenki a maga gondolatával látszott elfoglalva lenni. Már nem is törődtem a szomszéd asztal nál ülőkkel — folytatta a kapitány, mikor véletlenül a tekintetem oda esett és láttam, hogy a gyerekek apja egy idegen ur zsebébe nyúlt. A meglopott egyén akkor vette észre, a mikor a tolvaj a pénzes erszényét a saját zsebébe akarta feltűnő ügyességgel elrejteni. Ekkor elcsattant egy hatalmas pofon és ezt követte, sűrűn a többi. Ilyen hatalmas pofonokat még sohasem láttam, mondá a kapitány, miközben eltávozott. Tényleg nagy pofon lehetett — gondoltam magamban — ba még cgv kapitány sem látott olyant. A hírforrás kimerülvén, tovább kellett mennem. Láttam, hogy a kert közepén van a csoportosulás, hát ott kellett lenni a titkos és más egyéb rendőröknek! ott volt a kihallgatás. Néhány perez múlva oszlani kezdett a tömeg, mindenki a helyére ült. Egy vézna, sovány kis előterjeszti, hogy sem az 1200, sem pedig az 1000 koronás állás szervezésére szükség nincsen, mert a segédjegyzői fizetés kiegészítésére a pénz a minisztertől ki van utalva, sőt a segédjegyző 200 korona lakpénzt is fog kapni az államtól. Javasolja, hogy a kérvénynek hely ne adassék. A képviselőtestület ezen felvilágosításért a jegyzőnek köszönetét nyilvánítva, határozatiig kimondta, hogy — amennyiben csak napok kérdése, mig a pénz leérkezik, kérvényező segéd- jegyzőnek négy évi működését méltányolva és figyelembe véve s hogy viselkedése és működése ellen semmi kifogása nem volt és nine-, részére 20 koronát (húsz*) megszavaz egyszer és mindenkorra segély cimen. Itt még megkívánjuk jegyezni, hogy a képviselőtestület eljárását nem helyeseljük, mert ös- merve a község anyagi helyzetét, túlterheltségét, a törvényben megkívánt alakiságok figyelmen kívül hagyásával 20 korona kiadást megszavazni hatáskörében nem állott és csak törvényhatósági jóváhagyás után lehet és szabad ily horribilis összeget a község rovására költeni. Több apróbb tárgy letárgyalása után a gyűlés véget ért. *) Húsz ? Ajnye, beh jó ! A községi szegényeknek mennyit adnak ? Szerk. Gazdasági egyleteink és a gyümölcsös fák termelése. Hazánkban az a szokás, hogy gyümölcsfák ültetéséhez rendesen két éves gyenge facsemetéket hozatnak a faiskolákból. Ezeknél a nyereség meglehetős biztos ugyan, de az eredmény szerfelett kétes, mert a kifejletlen, gyökérnélküli fácskákból 30—40% kivé-z. Ellenben a négy éves, kifejletteknek növése szembeszökő. Gazdasági egyleteinknek kellene arról gondoskodni, hogy tagjaik ingyen juthassanak négy éves gyümölcsfákhoz és erre, szükség esetén, kikérni az állami támogatást. E kedvezmény jelentőségét meghatározni előre alig lehetne; k ét - ségbevonhatlan, hogy a tagok az ily utón nyert nemes fát nagyobb szorgalommal és elővigyázatta] ültetnék el s jobban is gondoznák. Az ültetvényeket, mint megannyi családfát, külön nevekkel jelölnék,, s ily módon nemes- fatenyészlésünk úgyszólván összeolvadna társas viszonyainkkal és egyik-másik jeles fa emléke becses ereklyeként ivadékról-ivadékra szállana, mindig újabb ö ztönt és hajlamot keltene a fák lovatenyésztésére, tehát folytonos ápolásuk el- maradhatlan kellékké válnék. Ha ennek anyagi és erkölcsi hatását fejtegetjük, nem csekély érveket említhetünk; újabban egyik rendelet a másikat éri hazánk fatenyésztése ügyében ; minek következménye a kényszeres eljárás; igaz, hasonló intézkedés folytán számos fa-iskola létesült, de biz azoknál nem nagy a köszönet; ellenben, ha gazdasági egyleteink minden fa-iskolája bírna például 50,000 nemes csemetét, s abból 500 tagnak egyenkint 25, összesen 12,500 darab osztatnék szét, a ren- delkelkezésre álló 37,500 csemete jó keletnek örembert láttam kijönni a kertből, kezében két kis crém gyermek-kalappal. Eszembe jutott, hogy annak a két gyermeknek, kiket az a siró asszony vezetett, nem volt kalap a fején. — Ez a tolvaj, morajlolt a nép ajkán; mint egy halálos Ítélet ügy hullott a szegény ember fejére a »tolvaj« szó. — Tolvaj! tolvaj! — hangzott mindenfelől, mind erősebb hangnemben. A vézna kis ember csak nézett nézett révetegül, mintha könny csillogna apró, piciny szemeiben. Lázasan kutatott az emberáradatban, bizonyára a feleségét és gyermekeit kereste. Önkénytelen azokra a hatalmas pofonokra gondoltam, hogy is bírta ki ez a gyönge, kis ember, pedig úgy láttam, kibírta. Olyan szánalomfélét éreztem iránta. Ki tudja, miért lopott ? Igazolta magát, a jegyzőkönyvet felvették, ő tovább mehetett, de a szégyenfolt ott marad örökké a becsületén, azt nem mossa le semmi. Néhány perc múlva már nyoma sem volt az izgalomnak. A zene játszott rendületlenül. A kávékat csak olyan bábosán adták a pincérek, mint azelőtt. Ilyenek vagyunk mi. Ha egy pillanatra meg is zavarja valami a szivünket, de egy-égv ke- i dély hullámzás után minden a régi, mintha mi j sem történt volna, mert hát izgului nem sikk, nem elegáns. I A kirádulásommal nagyon is megvoltam elégedve. Vegyes érzelmek közt fáradtan ban- dukáltam haza. Egy kicsit leverőleg hatolt rám az a siró asszony, úgy azok a szegény ártatlan gyermekek, de azért azt hiszem, jól mulattam, sőt nagyon is jól, — pedig nem került egy fillérembe sem.
