Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-28 / 13. szám

SZINER VAR AL JA 1905. márczius 28. Meszlényi Gyula, püspök temetése. E hó 21-én temették el a szatmári egy­házmegye elhunyt jeles főpásztorát, Meszlényi Gyula püspököt. Impozáns, hatalmas temetés volt ez, a melyen nemcsak az északkeleti vi­dék, de az egész ország részvéte nyilvánult meg a nagy halott iránt. Szomorú, de fenséges ünnepségek keretében folyt le a temetés mél­tóan a nagy halotthoz. Már hétfőn a délutáni órákban élénk volt a város. A vidékiek nagy sokasága özönlött Szatmárra a temetésre. A vidéki küldöttségek, vendégek, papok, intézetek kiküldötteit lehetett látni az utcákon. A reggeli vonatok csak úgy öntötték az utasokat, a kik mind a nagy te­metésre jöttek Szatmárra. Reggel úgy nyolc óra felé a Deáktéren csak alig-alig lehetett mozogni s a Széchényi- utcán valósággal a lehetetlenségbe ütközött a járás-kelés. Ember ember hátán tolongott a püspöki székház elé, a melynek udvarán már felállították a díszes ravatalt. Az udvaron lassan lassan sorakoztak a ravatal körül az emberek. Kilenc órakor ott vol­tak a küldöttségek, a kerületi papság tagjai, az 5. és 12. gyalogezred tisztikara teljes dísz­ben. Ott láttuk a vidéki notabilitások között Molnár János pápai prelátus országos képviselőt, Károlyi György grófot, Kölcsey Antalt, Bory Bélát, Perényi báró főispánt, Kemény Alajos p. ü. igazgatót. Szatmár város részéről Pap Géza polgármestert, Kőrösmezey Antal főjegy­zőt, Tankócy Gyula főkapitányt és a tanács tagjait, Nagybánya, Nagykároly, Nagyszöllős, Ungvár, Felsőbánya, Beregszász polgármestereit, Komárom, Székesfehérvár, Esztergom, Szabolcs és Ugocsa megyék küldöttségeit. Igen szép küldöttség volt a mármarosmegyei, melyet báró Perényi főispán vezetett és húsz tagból állott. Megjelentek még Szieber Ede tankerü­leti főigazgató és az egyház kerület papjai kö­zül számtalanok. Városi Gyula püspök hétfőn délután érkezett Szatmárra. Az elhunyt rokonai közül itt voltak: Mesz­lényi Pál, Meszlényi Bencze, Meszlényi Géza, Meszlényi László, Meszlényi Ferenc, Meszlényi Zoltán és Bory Gyula. Kossuth Ferencz beteg­sége miatt nem jöhetett el. Valamivel kilenc óra után harangzúgás je­lezte a nagy temetés kezdetét. Városi Gyula előbb imát mondott a székesegyházban, a hon­éi, de azér’ már lehet a Vilmához radinába menni. — No né. Szegént de beáztatták. — Az. Mánuel mikoron keringeni ment, mindig későig nálok marada, sokszor az égbe­kiáltó szavára mene csak haza, oszt’ most nem bánja a jányt, csak kacagja. — Vaj igen. Hanem eridj csak legénykém, nézd meg, a lesbeteg nem vitte-é el a csirkét, oszt’ készítsd ki a lóbadugót, reggel menjünk szántani, viszünk kenyeret, azt bé kell majd csongolyitni a karinczába. — - A székelyek maguk közül a leg­tehetősebb s közöttük szerepvivő földesgazdákat mágnásoknak hívják. Nem hagyhatom dicsérő felemlitás nélkül a székely nép páratlan szorgalmát, vállalkozó kedvét és kitartását. Mivel Siculiában minden épületet, még aféle hat szál deszkából összetákolt tyúkketrecet is, cseréppel fednek; a téglacserép készítésével faluszámra a lakosság apraja-nagyja foglalkozik és pedig igen szép üzleti nyereséggel. Ezt a kormány is méltányolta azzal, hogy egyik község — gondolom, Magyarhermány — cserép­vetőinek közhasználatára értékes munkagépeket adott teljesen ingyen. Az ilyen törekvő nép meg is érdemli a támogatást. — — Öt napi pihenő után kincses Kolozs­várra hozott az utam. Ezt a várost lehetne kötet­szám méltatni, de arra itt nincs helyem. Br. A. 0. nét az udvaron levő ravatalhoz jött az egyház- ] megyei papság kíséretében. Kevéssel ezután a kispapok énekkara gyászdalba kezdett, a melynek bevégezte után Városi Gyula rövid I szertartás keretében beszentelte a koporsót, melyet az egyházmegyei papság vállaira emelve, a székesegyházba vitt. A templomban újra ravatalra helyezték a koporsót és hosszabb gyászmisét mondott Vá­rosi püspök. E szertartásnál az egyházmegyei énekkar énekelt gyönyörűen. A szertartás után a koporsót a temetőbe vitték. Hatalmas menet volt ez. Elől a papság óriási serege, utána a halottas s azután a rengeteg koszorút vivő kocsi. Az Eötvös utczán át ért ki a menet a temetőbe. Ott ismét rövid szertartás volt, mely­nek elvégzése után a koporsót a kápolna sír­boltjába helyezték el és befalazták. A siriiregbe az élővirágokból készült csok­rokat is betették, mig a koszorúkat nem. A temetés alatt a Deáktér csaknem ösz- szes üzlethelyiségei be voltak zárva és a leg- példásabb rend uralkodott úgy a püspöki pa­lota, min a székesegyház előtt. Az elhunyt főpásztor kívánsága szerint koporsójára csak élővirágból fontak koszorúkat, melyek egészen megtöltötték a gyászkocsi előtt haladó koszorús kocsit. Az egyes koszorúkon a következő felírásokat olvashattuk le hirtele- nében: Felejthetetlen Gyula bátyánknak - Ernő és Lujza. A Vécsey család. Hálás szívvel — Kata. Legjobb atyjának — Pásztory Árkád. Jó Urunknak Zsérci erdejéből — Rausz István erdőmester és családja. Szatmár sz. kir. város közönsége — Nemeslelkü főpásztorának. A szatmári 12. honvéd gyalogezred — Kegyelete jeléül. Mély tisztelete" jeléül — Komárom sz. kir. város közönsége stb. síb. Pax. HÍREK. Kinevezés. A király Őfelsége Szilágyi Tihamér kir. aíbirót a helybeli járásbírósághoz járásbiróvá nevezte ki. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük az előléptetés alkalmából! A kinevezéssel meg­ürült albirói állásra Székely Farkas dr. debre­ceni ítélőtáblái tanácsjegyző neveztetett ki. Áthelyezés. Kolumbán Sándor urai tanító szolgálattételre az esztergomi kir. tanfelügyelőség­hez lett áthelyezve. Uj telekkönyvvezető. Az igazságügyminiszter Horváth Jenő fehérgyarmati s. telekkönyv­vezetőt, a fehérgyarmati járásbírósághoz telek­könyvvezetőnek nevezte ki. Kinevezés. A debreceni kir. Ítélőtábla elnöke, Bretán Sándor szatmárnémetii díjtalan gyakor­nokot ugyanoda díjas joggyakornokká nevezte ki. Esküvő. Fényes Péter batizi földbirtokos f. hó 26-án tartja esküvőjét Sepsy Ilonka kis­asszonnyal, Sepsy Dezső földbirtokos kedves leányával. Lelkész meghívás. A mikolai ev. ref. egy­házközség az üresedésben lévő lelkészi állásra egyhangúlag Szabó Bertalan batizi lelkészt hívta meg. A nagybányád ev. ref. egyház 1904. évi állapotáról szóló jelentés most jelent meg az egyháztanács kiadásában. A jelentés részletesen beszámol a múlt év nevezetesebb eseményeiről, megemlékezik a jelentősebb presbyteri s köz­gyűlési határozatokról s részletes áttekintést nyújt az egyház vagyoni viszonyairól. A jelentés közli az adózó egjdiáztagok névsorát is adó­hátralékaikkal együtt. Semmi kifogás nem emel­hető az adófizetésre való serkentésnek e módja ellen, de arra kérjük az egyháztanácsot, szíves­kedjék arról is intézkedni, hogy az adószedő az adófizetőknél legalább minden félévben egyszer jelenjék meg, mert vannak oly adó­fizetők is, kik az adószedőt két év óta sem látták. Steinberger utódja. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a katholikus tanítók országos bizottsága és a kath. tanügyi tanács elnökének szentgyörgyi Jordán Károly dr., szaniszlói apát­plébánost nevezte ki. Mig egyrészről örvendünk, hogy a hercegprímás választása ismét egyház­megyénkre esett, másrészt a kath. tanítóság ügye is megtalálta Jordán Károlyiban azUa férfiút, kinek kezeibe ez a fontos missio bátran tehető le. Jordán Károly magas műveltséggel és sokoldalú tudományos képzettséggel biró férfiút, ki szilárd elhatározással fogja terelni a gondjaira bízott kath. tanítás és nevelés ügyét abba az irányba, melyet az egyház és a magyar haza közérdekei egyaránt igényelnek. A tanítók országos egyesületének küldöttsége e hó 26-án kereste fel uj elnökét Szaniszlón, hogy díszes állásában üdvözölje. A bikszádi vasút építése. A szatmár-bikszádi' vasút megkezdődött és nagy szorgalommal köze­ledik megvalósulása felé. A kisajátítások a vasút vonalra nézve Batiz község kivételével mind letárgyaltattak, eme községnél azonban bírói eljárásj lesz foganatba teendő, mindazonáltal az építkezés ez év nyarán befejezve lesz s a vasút átadatik rendeltetésének. Megtámadott mandátum. Említettük, hogy a kir. kúria Bay Lajos nagybányai képviselő mandátuma ellen beadott petíciót formahiba miatt visszautasította. A kérvényezők a törvény által előirt 15 napi határidőn belül a hiányok pótlásával a petíciót újból beadták. A szatmári Káptalan a püspöki szék üresedés idejére a joghatóság gyakorlatára, Pemp Antal prelátus-kanonokot káptalani helynöknek; a püs­pöki vagyon kezelésére pedig dr. Lessenyey Ferenc prelátus-kanonokot káptalani gondnoknak választotta meg és a püspöki javak átadásánál a káptalan képviseletével Szabó Norbert nagy­prépostot bízta meg. Pályadij az alkalmazottak nyugdíjügyének szabályozására. A magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete pályázatot hirdet egy tudo­mányosan megalapozott és a gyakoriak viszo­nyokkal számoló munkára, mely a kereskedelmi alkalmazottak nyugdíjügyének mentül előbb való szabályozását tárgyalja s a végleges és általános szabályozásnak alapjául szolgálhat. Tanügyi bizottsági gyüiés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye tanügyi bizottsága e hó 30-án Szatmáron, a főgymnasium első emeletén levő egyházi tanácsteremben gyűlést tart. Tanitóválasztás. Vojnár István okleveles tanítót, a paposi róm. kath. hitközség tanítóul megválasztotta. Véres kardpárbaj. F. hó 17-én reggel véres párbajnak volt színhelye a szatmári honvéd lak­tanya. Hoffmann Móric honvéd főhadnagy és Jakó Gyula Mármarosszigeten állomásozó m. kir. honvéd százados voltak az ellenfelek, a kik igen súlyos feltételű párbajt vívtak nehéz lovas­sági kardokkal. A párbaj harcképtelenségig ment. Egy heves összecsapásnál Hoffmann főhadnagy hatalmas vágást mért ellenfelének a fejére, melyet az már nem tudott kivédeni. A roppant erős vágás Jakó százados homlokán a jobb szem felett elhúzódó 15 centiméter hosszú és csonton is áthatoló súlyos sebet ejtett, mire azonnal ki­ejtette kezéből a kardot és nyomban összeesett. A párbajnak ezzel természetesen vége szakadt. A sebesültet párbajorvosa dr. Lükő Géza vette kezelése alá s egy csontszilánkot eltávolitva, összevarta a hatalmas sebet. — Jakó százados még az nap folyamán annyira jobban lett, úgy hogy este már hazautazhatott Mármarosszigetre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom