Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-09 / 19. szám
2 SZINER VAR AL JA 1905. május 9. kerülnie kell, ha az életben örömet és boldogságát komolyan megszerezni szándéka van. E helyett mit tesz a mai ifjúság? Felcsap mindjárt, még idő előtt, modern világpolgárnak! A mit lát, azt, ha jó, ha rósz, esztelenül utánozza. Örök igaz és örök jóra nem törekszik, mert ezt ritkán észlelheti és utánozhatja. Majma és rabja a szokásoknak. Éretlen eszméknek, erkölcsLeányok! Ilyenkor felétek fordul a mai fiatalság s mosolygó arccal — de nehéz szívvel, üres zsebbel hajlong előttetek . . . Felétek és — belétek szeret — ha van tömött erszényetek! Általatok akar férjemuram jutni egy csapásra: főkötőhöz, (már t. i. annak viselőjéhez, az asszonyhoz) pénzhez, kezeshez, (adósságaira nézve) lakáshoz s életpályájának megkezdéséhez szükséges — télén divatoknak önként hódolnak. Cigaret- tázás után jön a kártya, azután a zene és egyeb költséges és még sem üdítő és ujitó szórakozások. Pajkos tréfák. Minden nemesebb irány és magasabb cél nélkül való időtöltések. Valóságos időagyonütés ! A keresményt felemésztik a jó cimborák. Megélhetési pályáját nem tekinti oly tőkének, mely létének s majdan övéinek leszen a szerencseforrása, csupán olyan keresetnek, melylyel élvvágyait kielégíthesse. Nem tanulmányozza azt kellő eréllyel, nem búvárkodik abban s nem törekszik az igazi, a szép mesteri névre! Nem készül semmire. El máról-holnapra, ahogy lesz, úgy lesz. Valahogy csak lesz. Mit gyötörné magát jövőjével? Minek rontaná ifjúsága édes mámorait s miért vonna ifjúsága felhőtlen egére időelőtti fellegeket? . . . Boldog ifjúság! Igazán boldog? Talán balga ifjúság? Sebes léptekkel halad az idő s a ki semmit sem csinál is, idősödik. Hát a ki adósságokat is csinál? Két kézzel nem győzi saját vágyainak kielégítését, tehát érette több kéznek kell igyekeznie, mozognia, hogy az ifjúnak kedve szerint telhessenek napjai! Készül ama nagy feladat teljesitésére, az önállóságra, a család- alapítás és honpolgárság megteremtésére. Ezt adósságcsinálás utján vélik elérhetőnek? Oh boldog ifjúság! Igazán boldog? Talán balga ifjúság? Most már vagy azért, mert megérett az önállóságra, vagy mert érdektársaiba és élvezethajhászásába belecsömörlött, a — házasságra gondol. Nagy sor! Fogas kérdés! Kezdeni; lenni kellene már valamivé, mert a mi eddig volt, az semmi! Az adósságot leróni nem lehet. tőkéhez! Mégis csak boldog ifjúság! Hogy mint ifjú, mennyit ér? Miért élt eddig? Mit reménylhet ezután tőle és általa az a gyenge nő? Hogyan fogja nejének hozományát megbecsülni és fel- j használni — emelni e, vagy tönkretenni? j Mind sötét homályba burkolt s mégis nyílt ; kérdések annyiban, amennyiben férjemuram előéletében — még esküvő ruháját is — adósság utján szerezte be s egyéb fenlevő adósságaival együtt a mézeshetek i alatt kifizetni édes és kellemes kötelességének ismeri! Boldog, de szegény ifjúság! A mai ifjúság megkívánja, hogy neje (hozománya) is megfeleljenek várakozásá- ! nak — s ő, a férfi, az erős, a büszke, gőgös férj, nem képes bemutatni nejének, hogy ez órában megnnyit ér! A kinek több az adóssága, mintsem a vagyona, az a semminél annyival kevesebbet érő, menynyivel felülhaladja amaz, emezt. Oh boldog, de meggondolatlan, értéknélküli ifjúság! Örökké igaz és örökké jóra törekedjetek ifjak! Szégyen az — de még milyen nagy! — ha egy ifjú, nejének ezzel nem állhat elő: „Nézd édesem, eddig ennyit szereztem, a mig enyémmé nem lettél s most a tieddel egybetéve, azt megosztom veled együtt, Isten segélyével tovább gyarapítani igyekezem. A nő szemében erre könnyek ragyognak, e cseppek legbiztosabb zálogai lesznek férje iránti igaz tisztelete és szeretetének. Boldog ifjúság! legyetek engedelmesek tapasztalásban megőszült atyáitoknak. Hallgassátok s vegyétek be az idősebbek józan tanácsait. Járjatok az örökkön igaz neki számra, főre elég; de mégis gyenge volt őkegyelme, mivel Erdélynek szine-java II. Rá- kócy György mellett állott. Ez sem volt nagy baj. Adott neki a török katonát eleget. A török katonákkal aztán elindult őkegyelme s beszállásolta őket a keze ügyébe eső várakba. Ide, a Mike várába is hozott egy csorda muzulmánt, ahoz való basával. Egy szép, szellős reggelen kivezette a basát a vártorony könyöklőjére. Ott aztán elefántcsontos diófapálcájának szebbik végével kikanyaritotta neki birodalmúi az Avas völgyét, meg a Szamoshát jó részét. Hátat fordított a basának is, az Avasnak is és a Szamos mentén békével hazament pontosan, amikorra az asszonynak bucsuzáskor megígérte volt. Nagyot lélekzett, hogy szerencsésen megmenekült attól a sok pogány kosztostól. Alig távozott el a várból Barcsai uram, a basa is nagyot lélekzett, hogy tele tüdővel diktá lhassa a parancsot íródeákjának pennája alá. A parancs pedig kutyabőrre eképen Íratott le: Tudtára adodic ,,ez és ez“ helisegh decimat nem fizeteo nemesinec, hogi „ennyi és ennyi“ ideore az elmaradott ieoveo esztendeore szóló decimat a varba felhordiac, mert ha nem hordiac, a nemesec elseoben meghniomatván, a parasztoc caróra huzodnac. Punctum. Egy szóval a basa emberül hozzálátott a dologhoz. Adón felül aztán a sziklacsucsot meg- hordatta völgyi kövérfölddel egy néhány holdnyi területen. Nagyon nehéz munka volt! Nem is kívánt volna ilyet a basa, de ő is ember volt, neki is volt szive. Nagyon szerette szép Zulimáját, a szép Zulima meg a virágokat, a virágok meg a jó földet. Mintha varázsszóra állott volna elő, oly rövid időre elkészült a tündérkert. Mert igazán tündér szépségű volt! Törpe pálma, sugár cédrus, füge cserje, ananász fajok, kaktuszok, vaníliák, piros virágú óriás sásak, veres levelű, zöld virágú lapu fajok, fényes zománcu, pompás repkények . . . mind, mind úgy elrendezve, ahogy legelragadóbb volt. Szép Zulima mir kora reggel eljött ide, hiszen úgy szerette ezeket a virágokat! Nagyon szerette, mert ezek is oly szomorúak, oly csüggedtek voltak, mint ő. A szép pásztorfiutól ő is úgy el volt szakasztva, mint a pálma meg a füge a meleg égaljtól. Egy szép nyári estén szép Zulima busán járt virágai között, melyeknek kelyhét gazdag harmat nedvesité. Az ő szemében is csillogott egy harmatcsepp. Nagyon, nagyon szomorú volt! Pedig ma minden örömmámorban úszott a Mikén. A vár ura vadászlakomában dőzsölt. Alig suhant le a nap a láthatáron, kigyult a fény az öblös termekben. Sip, dob, trombita zűrzavaros zaja szoritá ki a csendet, a váriakból. Lent a völgyön ütött tanyát a csend, hol csapodár kedvesét, a lágy szellőt is lebüvőlve tartá. Pásztor furulya panaszkodó dala kél, mit a bérei visszhang sem utánoz gúnyosan, csak olykor a dallam végét sírja vissza. Szép Zulima összeretten a mámoros zajra, és jó utón. Legyetek addig is valamik, mig nejeitek hozománya által többek lehetnétek. Gondolkozzatok pályátok tisztessége és fontosságáról jó előre s annak kellő idejében is. A férfinak szerepe a társadalomban igen nagyfényességii, ha azon a saját maga, nem pedig neje hozományának zománca ragyog! HÍREK. Hymen. Szunyogh Mihály Mátészalka város országgyűlési képviselője tegnap jegyet váltott Burger Etelka kisasszonnyal Budapesten. Házasság. Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő vasárnap, április 30-án déli 12 órakor vezette oltárhoz Szatmáron Lengyel Imre ottani tekintélyes kereskedő leányát: Olgát. A fényes esküvőn Papolezy Gyula kir. törvsz. bíró és Kubik Béla orszgy. képv. voltak a tanuk. A székesegyház szorongásig megtelt nagyszámú intelligens közönséggel, kik közül vendégek voltai Eitner Zsigmond orszgy. képviselő, dr. Győző Dezső stb. Az esketési szertartást / ehelein Károly kanonok végezte az ifjú párhoz intézett gyönyörű beszéd kíséretében. Előléptetések. A cs. kir. közös hadsereg 5. gyalogezredének hadnagya, Földényi Mihály főhadnagygyá, botfalusi Both Gyula 12. honvédhadnagy pedig főhadnagygyá neveztetett ki. Uj ügyvéd községünkben. Dr. Székely József, ki előbb a szatmári kir. járásbíróságnál, utóbb pedig a sz.-udvarhelyi kir. törvényszéknél 10 éven át viselt birói tisztségtől megvált, Szinér- váralján (egyelőre a lengyel Endre házában, a róm. kath. templom mellett) ügyvédi irodát nyitott. Az ügyvédi és birói téren szerzett jog- gyakorlatát a jogkeresők és jogsegélyt igénylőknek rendelkezésére bocsátja s kéri ügyvédi irodájának igénybevételét s pártolását. Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Schwanner Rudolf, kiszalacskai (Ungvármegye) áll. tanítót a szinérváraljai áll. elemi iskolához áthelyezte. A bikszádi vasút erősen épül s az ahhoz értők jövendölése szerint (Ha át nem lépi a tyuk, mint a mi harmadik vonatunkat) ez év augusztus 1-én megnyílik. Közigazgatási ellenzék. Szatmárvármegyében közigazgatási ellenzék alakult, melynek élén tekintélyes egyének állanak. Célja a közigazgatási ellenzéknek a vármegyei életbe egészségesebb szellemet ültetni, az ellenőrzést minden oldalon szigorúan gyakorolni, a megyei válaszmajd epedve hallja a pásztordalt, szive összedobban a kis furulya panaszával. Fent a bércen sürü köd, sötét felleg ereszkedik a váriakra, mintha el akarná folytapi a a növekedő mámoros zajt. A fényes termek zűrzavarából a becsapódott szárnyas ajtó olykor kiszakaszt egy istenkáromló, becstelen szót, mit hideg szél sodor el s csap a sziklafalhoz, hogy el ne hasson az ördöghöz sem. A völgyi dalt lágy szellő emeli fel szárnyain, hogy a panaszt mintegy közelebb vigye Istenhez. Szép Zulima összeborzad a szitok hallatára, zokogva leborul a puha pázsitpamlagra, hogy panaszát ő is a lágy szellőre bízza. Imádkozott: „Uram, ne vigy a kísérteibe . . , szabadíts meg a gonosztól . . , tied a hatalom . . . Amen.“ Dobogó szívvel elbúcsúzott virágaitól, aztán . . . sötét felleg oltalma alatt, kis patak folyása mellett elindult a pásztordal után. Sötét felleg gondosan takargatta, kis patak szépen elvezette, a szép pásztorfiu tárt karokkal várta. A bércen megmozdulnak a lomha fellegek. Tompa moraj rázza meg a termek ablakait. Az óriás acéltükör megreped a basa feje felett. Kövér esőcseppek kopogtatnak az ablakon. Elnémulnak a vigadók. A basának* torkán akad a káromkodás. Zavarodottan néznek egymásra a dőzsölők, mintha a véletlen e percben hozta volna őket össze. „Ejh“ - kiált a basa - „nincs-e büszke váram ? Sziklafala szikrázva csapja vissza a a villámot. Ki fél Isten haragjától?!“
