Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-28 / 13. szám

II. évfolyam.

Szinérváralja, 1905. március 28.

13. szám.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP

m

•v f* \ °

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér.

MegjeleiilU. © lap mlncien liLoridon.

Főszerkesztő:

ILOSVAY g-tjsztáv.

Felelős szerkesztők

FftBIRM ISTVÄN és KRTONft SHNDOR dr.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak

a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára intézetniük

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Korunk eszméi, ii.

Időnkben jelszó lett, hogy demokratikus alapokra kell fektetni az államot és társadalmat; ezt a jelszót pedig leginkább az a rétege támogatja társadalmunknak, mely sajátságos gyűlölt voltánál fogva a közbeesőiéi legalacsonyabb színvonalán áll s a sajtót leginkább megszállva tartja. Ebből a sajtóból kelnek aztán légi útra a közvélemény megtévesztésére és meg- mételyezésére leskelődő jelszavak, melyek a kevésbbé itélőképes közönségbe becsempészik a képzelt sérelem ébrentartását. Ilyen mesterséges aknamunka volt a socialismus kérdésének felszitása is. Ennek a kérdésnek egyes lapok állandó rovatot nyitottak s arra törekesznek, hogy e kérdés állandóan felszínen lebegjen s minden a socialismus részéről feltámasztott jogos és kevésbbé jogos harcot úgy tüntetnek fel, mint amely az emberrel vele született jog természetes következménye.

Pedig ezen okoskodás olyan pseudo Szidoriana-féle tan, mely csak alakjára nézve látszik jogosnak, lényegében pedig merő jogtalanság.

Mert hát mit is akar az az ideális

I socialismus? A solidaris harcot a tőke- {

! 1

uralom korcskinövései ellen s úgy a munka és ára közötti méltányos viszonyt; de a tisztesség határai között. Addig a mi munkásaink bérmozgalmában bizonyos communisztikus és anarchikus irányra való hajlam nyilatkozik meg. Miért? Mert ennek a probléma megoldásához sem jellem, sem pedig észbeli fegyelmezettsége nincs. Az a tömeg, mely elnyomatásról panaszkodik, a kérdést úgy véli helyesen megoldani, hogy a tőkét uralma alá szeretné kényszeríteni s ezzel a szellemi és anyagi élet örök érvényű törvényét, hogy a nagyobb uralja a gyengébbet, megfordítani. Az ő szemében a jogtalanság csak addig jogtalanság, mig vállait nyomja; de mihelyt az ő válláról leveszik s a máséra helyezik át, az már nem jogtalanság. Mert annak megállapítása, hogy mi a jogos és mi a jogtalanság nem törvényeinktől függ, hanem ezen urak ízlésétől. Nekik jogos csak az, ami nekik jólesik.

Nem ismerjük ugyan a tervezett választási törvény kiterjesztésének arányait, de a jogalkotó tényezőknek a törvény tervezeténél mérlegbe kellene helyezni a törvény élvezetében részesíteni kívánt

nép szellem-erkölcsi tulajdonait. Hány jó törvény alkottatott anélkül, hogy üdvös lett volna? Miért? Mert meghozatalakor a törvényalkotónak csak a cél lebegett szeme előtt, anélkül, hogy a célhoz vezető ut akadályait észre vette volna. Körülményeink között tehát, amikor a helytelen irányba terelt socialismus a társadalmi s állami rendet is fenyegeti, a jog kiterjesztése mérsékletre int, mert semmi biztosíték sincs arra, sőt minden azt a föltevést látszik támogatni, hogy a képviselő-választói jog általánosítása csak az egészségtelen socialismust fogja óriássá növelni.

A római birodalom hanyatlásának korában az éhező nép megrohanta a sena- tust, a senatus nem jött zavarba, kenyere nem volt, színházjegyeket osztatott ki tehát az éhező nép közt, mire a tömeg szétoszlott. Az egykori irók egyike erre az esetre célozva gúnyosan jegyezte meg, hogy Rómában az erkölcsök már annyira aláhanyatlottak, hogy még az éhező is mulatásra vágyik.

így van ez a nép is, a helyett, hogy a komoly munka hasznára helyezné a fősulyt, hiú küzdelmekben forgácsolja el erejét. Lukíc* Pái.

A „Szinérváralja“ tárczája.

Udvarhelyszékből.

Quan dulcis sit libertás, breviter proloquar.

Amikor hat hétig távol vagyok a mindennap idegbontó zajától s mehetek vendégszeretetet és pihenést találni.

Mindakettőt megleltem a székelyek Udvarhely országában.

Csak egy igazi vendégszeretetet ismerek és ez a magyaré ; csak egy nép fiainak szivét, kedélyét szeretem, a magyar népét, ahol a durva külső alatt is mindig meglelhetni a nemes alapvonásokat.

Szép Magyarországnak körülbelől valamennyi népét ismerem. Székelyországban most valék legelőbb.

Fel világosodott, kissé nyers, de amellett a végtelenségig jószivü, eléggé jómódú, értelmes, a szociálizmust nem ismerő, politikai és felekezeti pártoskodásoktól tartózkodó józan emberek az udvarhelyszéki székely magyarok. Viseletök átlagosan azonos a legszokottabb magyar viselettel, legfeljebb az asszonynépök fején nyáron a mnnkában reggeltől estig viselt rengeteg széles karimáju, házilag készült, szalmakalapokat nem látni a Nagy-Alföldön lakó magyar asszonyok- és leányoknál.

Szeretik és megbecsülik a borvizet. Savanyu- vizforrás minden falu határán van és pedig rendszerint bármelyik is élvezhető, sőt igen jó | vizet ad. De gondozzák is forráskutjaikat. Minden egyes közhasználatú borvizkut medenezéje . künn a határban, a földek közt is, a község I költségén faragott kőlapokkal van elfedve s a közepén egy darab kőből készült és a forrást külső piszok bejutásától megóvá czélszerü csörgő van, valamint természetesen megfelelő levezető csatorna s körül egyszínű rács vagy kőkerítés.

Szeretik a székelyek a puliszkát, a férfiak a fehér házi posztóból ottan készített nadrágot, az asszonyok az egyszerű, sötétebb árnyalatú szoknyákat, valamennyien a bibliai hangzású keresztneveket, mint pl. Mózes, Mánuel, Dávid, Sámuel, de amellett bőven van Árpád, Anikó, Vilma, Rózsi stb is. A családnevek közül is ideírok néhányat: Bedő, Kalabér, Ince, Pető, Baló, Csőg stb.

A székely kiejtés elégtiszta, mindamellett a hozzá nem szokott fül kezdetben nehezenérti meg.

Sétaközben a falu utczáján találkozunk egy alkalommal Kalabér Mózes urammal. Illendő kalapemelés és „Adjon az Isten jó napot!“ kívánás után csak hozzáfordul a szomszédfalu földesurához, ujjaival a bárónő felé bökve :- Ez a jánya a mélt’sás urnák ?- Igen.- Jaj, de ügyes fehérnép, csókolom a kézit. Éltesse az Úristen !- Köszönjük a jókívánságot.- Szives szeretettel. Adjon a jó Isten csendes nyugodalmat. Jó éccakát kívánok.

Följegyeztem néhány - nekünk, magyar- országiaknak eléggé szokatlan — sajátos székely szólásmódot és tárgynevet, mint pl. szép nő = ügyes fehérnép, mosolyog — pisolyog, kötény =■ karinca, nevet = kacagja, egy pillanatra = egy pirra, becsavarni = csongolyitni, vörhenybe esett = megkőtte az apró, kakas = égbekiáltó, macska = lesbeteg, palacsinta = kőrlepcsen, kürtöskalács = botratekercs, kis fiú = legényke, hám = lóbadugó, betegágyas nőt látogatni ■= radinába menni, padlás — hiú, tolvaj = lopó, látogatásokat tenni = keringeni, kutya == éjjeli bátor stb.

Ilyeténképp a székely igy beszél a fiával:- Dávid, hallod-e, nézz fel csak egy pirra a hiúba.- Minek ?- Hallám, hogy nagyon zajong az éjjeli

bátor.- Nem vala ott lopó, apámuram, hanem a doktor menyen a Csőgéknél, mert a legénykéjeket megkőtte az apró.- Iszeng azt mondták, hogy már meg is hala szegény.

Vaj neem. Oszt’ más baj is vagyon. A nagyobbik jány híjába pisolygott vala a Bedő Mánulre, hasztalan sütte néke a sok kőrelepcsent meg botratekercset, a’ rá se néz, nem is veszi