Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-28 / 9. szám
2 SZINERVARALJA 1905. február 28. Pártoljuk a hazai ipart! „Pártoljuk a hazai ipart! “ ez most a jelszó mindenfelé és — csodálatos, — a magyar ipar mégsem lendül fel. „Dolgozzuk fel nyersanyagainkat magunk idehaza“, ezt hirdetik mindenhol és a tömérdek nyersanyag olcsó pénzen mégis egyre vándorol a külföldre. Gyülésezünk, enquete-ezünk, lármázunk és zöld ágra mégsem vergődünk, hanem nyögjük tovább is azt az önkéntes, súlyos adót, melyet lerázni egyhamar aligha tudunk. És miért? Azért, mert csak gyülésezünk, lármázunk, enquetezünk, — de tenni nem teszünk semmit. Fennen hangoztatjuk az ipari chauvi- nizmust. Meggyőződésből? Nem! Hanem, mert ez most divat, mert chic. A vármegyei üléseken napirend előtt itt is, ott is szót kér nem egy megyei tisztviselő és fulminans beszédben, lelkes hévvel igyekszik a hazai iparpártolás ügyének híveket szerezni. Hogyne, hiszen a központba jutáshoz a nyilvános szereplés elengedhetetlenül szükséges kellék. — Ugyanekkor a hölgyválasztmányban is szónok szónokot torkol le és pedig ugyancsak erről a thémáról. És a mindig lelkesülő, jó közönség éljenez, tombol — a határozati javaslat egyhangúlag elfogadtatik, két tag aláírásával hitelesíttetik, — azután pedig — more patrio — ad acta tétetik. A vármegye megtapsolt, lánglelkü szónoka pedig ezután is Tirolból hozatja a „lodenszövetet“, a hölgyszónok meg Lyonból a selymet. Egy év elteltével aztán ismét ott vagyunk, a hol az a bizonyos mádi illetőségű izraelita polgártárs, az iparpártolás phrázisa pedig divatját múlta, feledésbe ment. Marad minden a régiben. A törekvő magyar mesterember nyomorog idehaza, mert nem árulhatja olyan olcsón a saját készítésű jó portékáját, mint a külföldi kereskedő azt a sok selejtes holmit, a mely piacainkat elözönli. Ez ellen csak egy remedium van. Ne váljon a müveit magyar társadalom ilyen nagyjelentőségű kérdésben ezernyi apró, magába zárkózott csoporttá hoz, hogy megcsókolhatta, érezte, hogy meleg pára száll fel a csipkepárnák közül . . .- Gizám, - mondá remegő hangon s önfeledten átölelte a beteget. Gizi asszony hirtelen elájult, tagjai mindinkább hidegek lettek s szemei mintha megüvegesedtek volna. Olyan volt, mint egy halott. III. Óh, az a doktor, az a doktor! Hát nem lehet megtalálni? . . . Két óra hosszat kereste tanyáról-tanyára. — A doktor ur? - Erre hajtott az elébb, talán még utolérheti, felelték mindenütt Pálnak, aki ugyancsak nekiinditotta tajtékzó szürkéjét s őrült vágtatással igyekezett az orvos után. Eközben a legsötétebb gondolatok aggasztották. Gizi asszony egyedül feküdt otthon egy szobaleány őrizete mellett. Vájjon él-e még? Föleszmélt-e ismét? A lelkiismeret- furdalás erősen gyötörte Pál urat. Az idő pedig rohamosan múlt s ez oly borzasztó volt. Végre megpillantotta a körorvost egy domboldalon. Pár pillanat múlva mellette termett, leugrott a lováról s behajolva a kocsiba, igy szólt:- Hozzám, doktor ur, hozzám, gyorsan az Istenért! Az orvos megértvén, hogy nagy baj lehet, megostorozta a lovát. Pál könyekre fakadt. szét, mely ha egyáltalán komolyan veszi programmját, akkor is csak szűk körben fejthet ki akciót, — hanem igenis, tömörüljenek ezek a számtalan választmányok, j bizottságok és nem tudom én micsodák egy nagy hatalmas, országos testületté, mint a milyen az Emke, vagy a Nemzeti Szövetség — és céljukat sokkal könnyebben és biztosabban elérik. Alkossanak egy központi egyesületet, mely egységes vezetés alatt szolgálja ezt a mindnyájunkat érdeklő nagyfontosságu ügyet. Fogjanak kezet főuraink a müveit polgári középosztálylyal — ereszkedjenek le együttesen a munkásosztály szorgos millióihoz s dőljenek le azok az áldatlan korlátok, melyeket a kasztszellem oly ridegen és szilárdan odaépitett az egymásra utalt emberek egyes csoportjai közé, hogy még századok múltán is csak a legkiválóbbaknak sikerült átmászni rajtuk. Ébredjünk fel — de valamennyien — az elfogultság dölyfös mámorából és a magyar ipar csakhamar zenithjére emelkedik. így, de csakis igy. HÍREK. Ügyészségi megbízott. Községünk derék, rokonszenves fiát, Fényes Antalt, kit csak nemrégiben neveztek ki a fehérgyarmati járásbírósághoz aljegyzővé, most ugyanoda ügyészségi megbízottá nevezte ki az igazságügyminiszter. Dupla hivatalában találja jól magát s legyen boldog! Kossuth Ferencz díszpolgári oklevele. Tudva van, hogy Kossuth Ferencet Szatmárnémeti sz. kir. város 1904. szeptember 26-án díszpolgárává választotta. A díszpolgári oklevél Morzsányi József fővárosi intézetében készült s megérkezett a városi hatósághoz. A díszoklevelet díszes küldöttség viszi fel a napokban Kossuthnak Budapestre. Az albumszerü oklevél pompás bőrkötésbe van foglalva, a belső pergamenlap moárén nyugszik s dombormiivek között ott díszeleg a város címere. Maga a szöveg góthstylu betűkkel a következő: Mi szabadkirályi Szatmár-Németi város közönsége adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, miszerint az ezerkilencszáznegyedik esztendő Szent Mihály havának 26-ik napján tartott rendkívüli törvényhatósági bizottsági köz— Mi történt ? Mi baj ? — Az történt, hogy a feleségem meg fog halni, ha meg nem halt - mert nem engedelmeskedtem, mert nyomorult vagyok! Az orvos vén lovai csak lassan haladtak előre. Pál azt hitte, sohsem érnek haza. Aggodalma megkétszereződött, mikor hallotta, hogy a doktor igy beszélt magában: — Nagyon súlyos dolog. Visszaesés, . . . megmondtam, hogy még a kellemes izgalom is, . . . aligha fog felépülni . . . Végre előtűntek az ódon falusi kastély fehér falai a zöld lombok közül. A kocsi megállt. Leszálltak. Pál karonfogta az orvost és bevezette. Már a veranda lépcsőin haladtak, mikor vidám, csengő kaczaj hangzott fel mögöttük és lenn a kert bokrai közt megpillantották Gizi asszonyt, aki kezében egy csomó virággal feléjök tartott. Pál odarohant. — Te ... te élsz? Óh Istenem! . . . — De nagyon is élek, — szólt Gizi asszony, átölelve férjét, — egészséges vagyok, egészen jól érzem magam. Ezzel az öreg doktor felé fordult és sajnálkozó tekintetet vetett rá: — Óh doktor úr, maga ügyes ember, az igaz, hanem mégis — ezzel Pálhoz simulva | annak vállán elrejtette arcát, — te jobb doktor j vagy . . . <# gyűlésünkben, minekutána néhai való nagy hazánk fiának, a magyar szabadság, függetlenség és egyenlőség kivivására irányuló nemzeti küzdelem előharcosának, Kossuth Lajosnak képmását városházunk közgyűlési termében ünnepélyesen lelepleztük, az ő érdemekben gazdag fiát, eszményeinek letéteményesét és örökösét, nagyságos Kossuth Ferenc Urat, közhasznú működésének elismeréséül s őszinte tiszteletünk jeléül városunk díszpolgárának egyangulag megválasztottuk s ezen diszpolgársággal járó mindazon jogoknak gyakorlásával felhatalmazzuk, a melyek e szabadkirályi város polgárait hazánk alkotmánya s városunk szabadalma szerint megilletik. Minek örök emlékezetére ezen díszpolgári oklevelet törvényhatóságunk pecsétje alatt kiadtuk. Szatmárnémetiben a törvényhatósági bizottság ezer- kilencszáznégy szeptember 26-án tartott rendkívüli közgyűléséből. - (P. H.) - Pap Géza s. k. polgármester, Ferencz Ágoston s. k. tanácsjegyző. - A díszpolgári oklevél átadásának napja még most sincs véglegesen megállapítva, e tárgyban e hó 21-én d. u. a polgármester elnöklete alatt értekezlet tartatik. Idáig 21 bizottsági tag jelentkezett a díszpolgári oklevél átadására. Meghívó. Tisztelettel kérjük szives megjelenését az 1905. évi március hó 5-én, Szinér- váralján, a Korona-szállodában tartandó, társasvacsorával egybekötött zártkörű farsangi estélyre. Belépti díj személy-jegy 2 K, család-jegy 3 személyre 4 K. A belépőjegy díjmentes vacsorára jogosít. Kezdete este pontban 8 órakor. Hölgyek kéretnek egyszerű öltözékben megjelenni. Felül- fizetések — a jótékony czéi érdekében - köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A meghívó kívánatra előmutatandó. Rendező btzottsáy: Fényes Béla, Ujfalussy Miklós, Kovács Gyula, Venglárcsek István, Nagy Bertalan, Szabó István, Ilosvay Gusztáv, Takács László, dr. Ember Elemér, Papolczy László, Neupauer János elnökök. Bárány Béla, Praefort Janos, Láng Viktor ügyvezető alelnökök. Már- tonffy Gyula, Antal Alajos, Kauten Miklós, Bay Miklós, Lacheta Béla, Lengyel Endre, Ember Ignácz, Thurzuly Károly, Alby István alelnökök. Tóth Károly pénztáros. Stecc László tánczren- dező. Nagy Dezső ellenőr. Stauder János háznagy. Nógrády Páljeg3^ző és mintegy 90 rendező. Ügyvezető úrasszonyok: Bajnócy Gézáné, Gerber Ödönné, Komorócy Lajosné, Nagy Bertalanná, Neupauer Jánosné, Stecc Sándorné, Szabó Istvánná, Venglárcsek Istvánná. A meghívón szerepel még 50 háziasszony és 22 házikisasszony. A - rám. kaik. Legényenyleti „Farsangi- Estély“ rendező bizottságának elnöksége ez utón is felkéri a mélyen tisztelt hölgyeket, hogy az estélyen egyszerű ruhában szíveskedjenek megjelenni. Egyben kéri az elnökség: hogy az »Ügyvezető úrasszonyok« és »Háziasszonyok«: fehér moll köténynyel és világoskék selyem szalag mellcsokorral a «cukrázdát vezető úrnők» : fehér moll köténnyel, és nemzeti szinü selyem szalag mellcsokorral a «Házikisasszonyok» pedig: fehér moll köténnyel és tetszés- 1 szerinti szinü „elszászi“ íejdisszel szíveskedjenek megjelenni. Tájékoztatásul még azt is jelzi az elnökség, hogy olcsó jó borról, literenként 72 fillérért, Neumann vendéglős gondoskodott. A thea 40 fillérért, fagylalt 40 fillérért, fekete kávé 20 fillérért, cukrászdái sütemények dara- bonkint 10 fillérért az egylet javára fognak árusittatni. Hírek az országgyűlésről. Az országgyűlés képviselőháza e hó 21-én megalakult. Elnök lett: Justh Gyula függetlenségi, alelnök: Bolgár Ferenc dissidens és Rakovszky István néppárti. Jegyzőül megválasztatott: Hammersbeg László dissidens, Pozsgay Miklós és Szakács Zoltán függetlenségi, Salamon Géza ujpárti, Zboray Miklós néppárti és Hertelendy László szabadelvű. Háznagy: Tóth János függetlenségi. így a ház tisztikarában a régi szabadelvű pártnak csak egy kis jegyzőség jutott. A helyzet tisztázására és ennek sikerülte után - hihető - kormányalakításra kiküldött Andrássy Gyula gróf actiója meghiúsultnak tekinthető. A koalíciós
