Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-07 / 6. szám

o S ZINE RVARALJA 1905. február 7. kerül. Gondolkozzanak a dolog felett a vezetők és a polgárok, s ha úgy találják, hogy helyes, hogy szükséges, hasznos ügy érdekében harcolunk, álljanak mellénk és egyesült erővel célt fogunk érni. Adja az Isten, hogy szavunk ne legyen a pusz­tában kiáltó szó! Az estély. A szegénysoi'su gyermekeket felruházó egyesületnek kétségkívül szombaton este volt rövid fenállása óta a legszebb, legkellemesebb estéje. Szombaton este tartotta ugyanis első bálját, műkedvelői előadással egybekötve. Színre került „Nézd meg az anyját“. A kitűzött időre, fél 8 órára már zsúfolásig megtöltötte a közönséga nagytermet s türelmet­lenül várta az előadás megkezdését. Egyre interpellálták Búti főrendezőt: mégse? mégse ? Azonban ő nagy körültekintéssel mindent előre készítve állt ki a csatatérre s valóban oly meglepő szépen rendezett, az összjáték oly kifogástalan volt, hogy valóban büszke lehet reá. Végre 8 óra után felgördült a kortina s az ellőbb még reszkető műkedvelők kipirult arccal, a félelem, nagy lámpaláz legkisebb jele nélkül álltak a gyönyörű közönség előtt! Oly szépen, oly kifogástalanul játszottak, hogy meglepték játékukkal az egész közönséget. És a közönség nem is fukarkodott az elismeréssel. Minden mondatnál felhangzott tet­szése,^ taps és kacagás. És a műkedvelők a sikertől elragadtatva, ragyogó szemekkel, jókedvvel játszottak tovább s teljes diadalt arattak. Hogy a műkedvelők közül ki játszott legjobban, azt bajos volna el­dönteni. Élvégre az Ízlés különböző. Annyi tény, hogy a szereplők egyenkint és összesen minden dicséretre rászolgáltak. Hogy azt mondjuk: ön­magukat múlták fölül. Isten éltesse őket! Az előadást tánc követte és a fiatalság j kivilágos kivirradtik jókedvvel, hévvel járta; j a mamák és papák pedig gyönyörködve szem- j lélték a gondot nem ismerő jókedvű ifjúságot. ; Varga Feri újonnan szervezett zenekara i derekasan megfelelt, kitartással és lelkesedéssel j húzta fogytig. Szép este volt! Úgy az anyagi, I mint az erkölcsi siker felül múl minden várakozást. A jelen volt hölgyek közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Asszonyok: Bajnóczy Gézáné, Bárány Lászlóné, Bohácsek Rezsőné, Boytor Károlyné, Fodor Józsefné, Gabányi Zsigmondné, Gerber Ödönné, Ilosvay Istvánná (Apa), Ilk Józsefné, Irinyi Sándorné, Jablonszky Györgyné, Jeney Endréné, Kató Gáborné (Apa), Kepes Józsefné, Kepes Sándorné, Komoróczy Lajosné, Kőrösy Sándorné, Láng Viktorné, Lányi Jánosné, Lázár Györgyné, Lipcsey Sándorné, Nagy Dezsőné, Nagy Károlyné, Nagy Lajosné, Nagy Sándorné, helyet köztük. Azután a füstíelhő mind nagyobb lett körülöttünk s a poharak mind sűrűbben ürültek. A poharak töltögetését otthoni szokás szerint Bara-no-hana-szan kisasszony látta el. Szóba jöttek a gésák. Azoknak — igy infor­máltak japáni barátaim, az a hivatásuk, hogy tánccal, énekkel, zenével, színjátékkal s a nőiség minden bájával és csábjával gyönyörködtessék a férfinépet; nekik a szerelmet ifjúsággal s bájjal kell személyesitniök s kell hogy játszani tudjanak nemcsak a gitáron és a szamizenen, hanem a szivekkel is. Pályájokat kora ifjúságuk­ban kezdik. Tizennyolc éves korukig tart a táncban, énekben s az etikett keresett formái­ban való kiképeztetésük. Majd megtanítják őket a szerelmi és bordalokra, melyeket ünnepi alkal­makkor kell előadniok, valamint arra a művészetre, hogy tudjanak szépen öltözni, a természettől adott bájakat minél ügyesebben érvényre juttatni; a szellemes és müveit társalgásban való ki­képzésükre is kiváló gondot fordítanak. Hivatása a gésának az is, hogy az előkelő világ lakomáinál megjelenjék, ismerje városa minden kiváló emberét s azok élettörténetét. Kiváló társadalmi állású emberekkel való ismeret­ségükből nem ritkán jelentős hasznot látnak a gésák s nem egyszer nemcsak hogy feljutnak a törvényes feleség rangjára, hanem olykor a politika cselszövéseiben is nagy szerepet visznek. Kérdezősködtem a japáni haderő felől. Erre a százados, érthető büszkeséggel, egyebek közt azt jegyezte meg, hogy: ők dokumentálni fog­Neupauer Jánosné, ifj. Oláh Ferenczné, Papp Endréné, Stetin Sándorné, Serbák Jánosné (Vámfalu), Szabó Jánosné (Veresmart), Takács Lászlóné, Uray Bertalanná, Vasvári Emilné, Wol- kenbergh Károlyné. Leányok: Bajnóczy Valér, Boythor An- nuska, Boythor Erzsiké, Gerber Irénke, Gere Ilonka, Ilk N., Javrik Elza, Kató, Etelka, Kepes Giziké, Komoróczy Annuska, S. Nagy Izabella, Nagy Leonka, Óváry Juliska, Pólyák Jolánka (Apa), Sátor Annuska, Sprenger Róza, Stetin Érzsike, Szabó Mariska, Szerbák Amália, Szer- bák Valéria, Terge Vilma, Wolkenbergh Mariska. HÍREK. Áthleyezések. A kir. pénzügyminiszter Hu- bina Jenő nagykárolyi pénzügyi fogalmazót hasonminőségben az egri pénzügyigazgatósághoz Südy Aladár kataszteri mérnöksegédet a buda­pesti 9. felmérési felügyelőséghez helyezte át. Helyettes főkapitány. Nagybányán Schönherr Antal elhalálozásával a rendőrfőkapitányi teen­dők végzésével Kristóffy József főispán Sma- regla Mihály rendőrfőkapitányt bizta meg. Egy lovagias ügy elintézése. Olvasóink bizo­nyára emlékeznek még azon nyílttéri közleményre, mely a választásokat megelőzőleg a „Magyar- ország-ban“ látott napvilágot s melynek éle a mátészalkai járás általános köztiszteletnek ör­vendő főszolgabirája: Ilosvay Endre ellen irá­nyult. Az ezen nyílttéri támadásból keletkezett lovagias ügy most befejezést nyert az alábbi jegyzőkönyvvel, melynek közlésére felkérettünk. Jegyzőkönyv. Felvétetett Mátészalkán 1905. év január 27-én Ilosvay Endre mátészalkai járási főszolgabíró és Kovács Gyula állítólag jószágfelügyelő ösmeretlen lakásu urak között fennforgó lovagias ügy elintézése alkalmával. Alantirottak Ilosvay Endre ur által felkérettünk, hogy a Magyarország czímű lap folyó év január hó 24-én megjelent 21-ik számában a Nyilttér-ben foglalt sértésért Kovács Gyulától kérjünk elégtételt. Ezen jegyzőkönyvhöz '/. alatt mellékelt s Ilosvay Endre ur által részünkre átadott következő tartalmú levélből: „Tisztelt Uram! Kovács Gyula ur utasítása folytán érte­sítjük, hogy nevezett ur jelenleg távol van, de ide holnap visszatér és készséggel rendelkezé­sére áll. Mátészalka, 1905. január 24-én; tiszte­lettel Dr. Valdman Lajos, Fricz Sándor.“ Meg­tudván, hogy Kovács Gyula ur Mátészalkán a Hungária vendéglőben van szálláson, az általa jelzett időben, f. évi január hó 25-én szállásán felkerestük és elégtétel adásra felkérni akartuk, de ott azon értesítést kaptuk, hogy nevezett f. hó 24-én onnan elutazott. Ennélfogva a 2*/. alatt mellékelt posta -feladó vevény szerint egy levelet intéztünk hozzá Mátészalkára a Hungária szállodába, hova 7- alatti levél szerint folyó év ják, hogy mit tudnak s az oroszt szerte elverik. Ez a jóslat azóta be is vált. Ami a nyugoteurópai nyelveknek az ottani tisztek közötti elterjedettségét illeti, ezek közül a haditengerészetnél csak az angol honosúlt meg, a hadseregben pedig a németet többen beszélik, mint a franciát. Mindamellett a német nem imponál Japánban, elleniben az angol a leg­nagyobb mértékben. Őszintén bevallom, hogy nekem Nihon kicsi, sárgásbőrü fiai nagyon rokonszenveseknek tűntek fel. Mikor erre célzó megjegyzést kockáztattam meg, a százados mosolyogva felelt: — Uatak’si ua iorokitara, toki ua Magyar­kuni ni Nihon ga csuite imasz’nara; anata gata mo higasi kara imasz’, mata uatak’si domo mo ga hagemu, gotoku magyar. Magyarul: Örvendenék, ha Magyarország és Japán közelebb volnának egymáshoz; Önök is a Keletről valók, és mi igyekező nép vagyunk, miként a magyar. Ezzel váltunk el! — Szaionara! — Isten Önnel! január 25-ikére visszaérkezését jelezte, s Ilos­vay Endre ur részéről elégtételt és segédeinek megnevezését kértük. — Miután levelünkre mai napig választ nem kaptunk, sem segédeit hoz­zánk nem küldte, a magunk és felünk részéről az ügyet befejezettnek nyilvánítjuk. Kmft. Gróf Berthold Arthur. Gulácsi Tibor. Adómegállapitás ex-lex-ben. A közigazgatási bíróságnak egy most ismét aktuális Ítélete jutott nyilvánosságra, mely kimondja, hogy az állami költségvetés hiánya miatt törvényen kívülinek nevezett (ex-lex) állapot idejére nézve a kincs­tárt megillető adók és illetékek mérve az illető felekkel megállapítható. A 26.704/1903. P. sz. ítélet igy szól: A közigazgatási biróság a panansznak részben helyt adva, a panaszos terhére az illetéket 6 koronában állapítja meg, amely illeték azonban tőle csak az állami költség- vetési törvény hatályába lépte után hajtható be. Indokok: Az adókra és illetékre vonatkozó törvények érvényessége a költségvetési törvény meghozatalához kötve nincs; csakis a törvények alapján a kincstárt illető adók és illetékek be­szedésének joga függ a költségvetési törvény­től. Ennélfogva annak megállapítását, hogy a törvények alapján a kincstárnak mily adókhoz és illetékekhez van joga, az a körülmény, hogy a költségvetési törvény még nem hozatott, meg nem akadályozhatja. De miután a költség- vetési törvéay meghozatala előtt az adók és illetékek be nem szedhetők, a fél nem kötelez­hető arra, hogy a törvények szerint járó adót és illetéket a kincstárnak bármely módozat szerint is beszolgáltassa s igy a bélyegben való lerovás utján való beszolgáltatás elmulasztásával sem követ el törvényszegést. Miért is a lerovás körüli szabályok megszegésének következménye, vagyis az illetéknek felemelt mérvű alkalmazása nem lehet helyén az esetben, amidőn a lerovási kötelezettség oly időre esett, amikor a kincstár­nak az adót ás illetéket beszedni joga nem volt. Ezért a panaszos terhére az 1903. évi május hó 8-án esedékes bélyegilletéknek csupán egy­szeresét tartja fenn a biróság. A panasznak a költségekre vonatkozó részében helyet adni nem lehetett, mert az 1896. évi XXVI. t.-cz. 145. §-a szerint adó- és illetékügyekben eljárási költ­ségek nem állapíthatók meg. Neumann Mór. a Korona-szálló uj béllője előzékenységét és ügyességét a 4-iki mulatságon jelen volt vendégek dicsérőleg emelték ki. Bi­zony ideje volt már, hogy a vendéglő egy ügyes ember kezébe kerüljön, aki a vendége­ket méltóan fogadni és ellátni tudja. Betörés. Az adóhivatalokra rósz idő jár. Egyiket a másik után törik fel kisebb, nagyobb szerencsével. Legközelebb a zilahi adóhivatalt tisztelte meg látogatásával valami vándor trupp s onnan 70.000 koronát szép csendesen elemeit. Kiváncsiak vagyunk, hogy meddig fogják még megcsufolni a csend és rend hivatott őreit a tisztelt betörő urak. A legelső betörőt, akit a csendőrség elfog, saját költségünkön vagy ki- tömetjük, vagy spirituszba tesszük. Meglőtte a testvérét. Megrendítő szerencsét­lenség okozója volt Bujánházán a vétkes gon- datlonság. Január 22-én délután 4 — 5 óra táj- ! ban Apáti Mihály, egy 14 éves suhanc a szo­bában forgópisztolyból lövöldözni kezdett. A fiú anyja, ölében a 15 hónapos kis leányával, Máriával, mosolyogva nézte a fiú esztelen mu­latozását anélkül, hogy a fegyverrel játszás veszedelmes voltára figyelmeztette volna. Egy­szer azonban félre sült a pisztoly és a kiröp­pent golyó a kis Máriát az anyja ölében fején találta. A kis ártatlan két napon át iszonyú fáj­dalmat szenvedett, mígnem január 26-án dél­után 5 órakor borzalmas kínok között meghalt. A forgópisztolyt Torz Mihály, turvékonyai lakos hagyta, az Apátiék házában s azon a napon ő maga is lövöldözött a gyermekek előtt. A gyil­kos testvért, a gondatlan anyát és Torz Mihályt a csendőrség feljelentette a szatmári kir. ügyész­séghez. Torz Mihályt nyilvános lövöldözésért külön is felelősségre fogja vonni a hatóság. Aki 30 évig kutyahussal élt. Debrecenből i írják, a sámsoni és debreczeni határban min­denki ismerte a vadembert, aki az ut mellett maga által készített földkunyhóhan remetéske- dett s arról volt nevezetes, hogy kutyahussal ! élt. A sintértelepről kapta a kutyahust s azt ette. Vek Károlynak hívták. Cseh volt az isten- í adta és már vagy 30 év óta élt kutyahussal. Hétfőn este a csapókért szélén bekéredzett az egyik jószivü lakos istállójába, ahol reggelre meghalt. A vadember holttestét a közkorház ha- ! lottas házába szállították.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom