Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-05 / 49. szám
Szinérváralja, 1905. December 5. — 49. sz Második évfolyam. SZINE1TARALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ß korona. Fél évra 3 korona. Negyedévre I korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér Nyilltér soronkint 20 fillér. Ál E G .1 E LENIK MINDEN K E I) D E N. Főszerkesztő: IL08VAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők : FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A gőg. Ha az ember a Pallas Lexikonját átlapozgatja, nagyon sok esetben tapasztalhatja, hogy a sok szó közül ezer meg ezer emberi betegségeTjelent, hogy azok elvont fogalmak ugyan, de a gombái a levegőt már megfertőztették, apró gombák azok, amelyek közt legjobban terjed az a faj, a melyet mi „gőg“ név alatt ismerünk. Nem kell kommentár hozzá, nem kell jelképes magyarázat, midőn végigtekintve a társadalom bármely rétegében, már az egyszeri nézésre is megállapíthatjuk a diagnózist, a gőgöt 100 közül 90 esetben. — Könnyen felismerhető az, mert a ki abban szenved, olyan mint az, a ki ópiumot élvez, nem igen néz le a földre, hanem fel a magasba, a hol magához hasonlókat vél felfedezni. Foglalkoztam a „Cim és rangkórság“ czim alatt e lap hasábjain megjelent czikkemben azzal, a mire most bátran, mint a gőg bölcsőjére, illetve ápoló helyeire hivatkozhatom. Ott születik a gőg, ott tenyészik legjobban, ahol cim- és rangkórság táborozik ; ott keletkezik az, ahol az egyenlő „fő- és al“-jelzőket keres hivalkodásának kielégítésére: ott, hol a nemzeles, téns és a modern nagyságos czimekben válogatás eszméje lobban fel, ahol az embernek pávatollakkaf való önkezü feldíszítése morális kötelességszámba megy. A férfiak túl vannak már terhelve gőggel és sokan azt gondolják, hogyha ők klassis szerint magasabban állnak egy-két létra-foggal, akkor a másik, sze- rintök az a kisebb, az már nem is ember, hanem csak olyan hézagpótló, a melyiket figyelembe sem kell venni, mert az csak egy porszem a nagy minden- ségben, a mely nélkül a hegy tovább is csak hegy fog maradni. Pedig rosszul gondolkoznak. A föld alkotó részeit elemezve; látjuk, hogy az nagyobbrészt porszemekből áll. És az a kavics, vagy kő nem-e a porszemek vulkanikus képződménye, tehát hasonló. És ha más mezbe is van burkolva, testvére annak a porszemnek, a mely magába véve egy pa- ránv és összetételben képezi a földet, mely éltet, hord és majdan eltakar. Annak a porszemnek is megvan a maga rendeltetése, kötőszer az és végzi hivatását ép úgy, mint a diszül alkalmazott faragott kő! A férfiak gőgjéről, illetve a gőgös férfiakkal nem akarok mostan foglalkozni, hanem ezúttal a nőkről, illetőleg azok gőgjéről óhajtok egvét-mást szőnyegre hozni. A dolog nem uj, Fégi. sőt némelyek szerint elvont fogalom, amely nem mulattat, amely nem szórakoztat, hanem dermesztőleg igaz. Álintahogy kivéti^ minden szabály alul van, úgy itt is van, sajnos azonban nagyon kevés! Az asszonyi gőg először a ruhában nyilvánul, kinek milyen ruhája van. A selyem lenézi a kartont stb és tudja Isten, milyen sorban következik a lenézés foka. Jön a cim. Egyik ténsasszonv, a másik tekintetes, aztán, mert kérem, ma haladunk, már majdnem mindenki nagyságos asszony, mert tetszik tudni ez schik és ha valamelvik férfi nem usv tiV Wv tulál, akkor azt mondják rá: műveletlen, el van maradva, nem schickes ember. Es végre a főosztályok közül jön a harmadik, ahol a gőg a cselédtartásban nyilvánul. Kicsinek látszó ugyan, de nagy numerus a háztartásban akkor, midőn jóformán „Mädel für alles“-re sem telik, de hát a látszat kedvéért tartunk szobaleányt, szakácsnőt, bonnet, kocsist, inast és tudom is én mit, azért, hogy a másikat lenézhessük, mert az fiakkeren jár és mert csak egy szolgálója van fitymálhassuk, nem gondolva arra, hogy közelebb állunk a tönkrejutáshoz, mint az á 11 fé n y térj esz téséh ez. S miért tesszük ezt? Mert a gőg már a tetőpontján is kívül van, mert nem tudják megérteni azt, hogy kis jövedelem csak kevés kiadást vonhat maga után, és hogy a gőg méreg, a mit pénzzel kell győzni, mert ha az nincs, úgy megöli azt, aki őt ápolta és kebelén melengette ! A szegény férj a házi béke kedvéért hallgat nagyon sok esetben, rendezgeti a váltókat és akkor néz nagyot, mikor a prolongátió leteltével nincs újabb liosz- szabbitás és a vámpvrnak titulált hitelező elárverezted azt, amit tud, hogy pénzét, amely az állfény terjesztéséihez- .a. gőg kielégítéséhez szükséges volt, megkaphassa ! Régente a gőgöt nem ismerték, mert a szerénység nem engedte ismerni — ma a szerénység már fehér holló, olyan színpadi szerep, amit végigjátszanak a leánykor színpadán, mig pártához nem jutnak! Régente a lányokat sütni, főzni, varrni tanították és addig nem adták férjhez, mig mindezeket jól nem értették Ugyan mit tesznek ma? Partiét keresnek, férjhez adják a leányt, a ki, mert a divat nem engedi, meg aztán, mert Ízléstelen valami, csupán negédességből néha kotyvaszt valamit a férjének szakácskönyvA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A becsület. — Irta: PAZÁR — Szegény asszony volt a Spitzer Náthán özvegye, olyan szegény, mint a templom egere. Nem volt egyebe, kicsinyke holtjánál, hol az árendás jóvoltából néhány itce pálinkát árult, az országúiról betérő utasoknak. Bizony ebből csak igen igen kevés jutott a konyhára, s ha Szálikája, az ő szépséges vigasztalója, nem tudott volna a paraszt leányoknak oly takaros puruszlikot varrni s katrincát slingelni, az úri kisasszonyoknak pedig oly szép belüket hímezni, — akkor a szegény Spitzer Nátháimé asztalára nem igen került volna péntek estén »hal«, meg pirosra sült »barkes.« De Száli nagyon szorgalmas volt. Reggeltől napestig olt ült kis asztala mellett s varrt, hímzett folytonosan, s hogy jól essék a munka, dalolt szebbnél szebb nótákat. Nem ment el senki az ablaka alatt, hogy meg ne állott s végig ne hallgatta volna a kis csalogánynak egy-két dalát. Száliról már amúgy is sokat beszéltek a faluban. Az úri kisasszonyok pedig irigyelték az | ő szép, hosszú, koromfekete haját s talán még ■^jobban azokat a csodálatosan csillogó bogár- Hp szemeket, irigyeltek a szegény leánytól mindent. De Száli okos leánv volt, nem törődött a világgal s derült jó kedvvel dalolgatla az ő kedves nótáit. Hogy, hogy nem, — de megesett, midőn az ilkavári uraság néhány hétre hazarándult, — a fiatal gróf is figyelmes lett a kis fülemülére. Kijárt biz ő is esténkint nem egyszer a Spitzerék ablaka alatt s olykor nem restelé, — még meg is állott az ablaknál. Hej, de az öreg Spitzerné furfangos asszon}' volt ám — nagyon sűrűre fonta kis madara kálitján a drótot. Az ő háza előtt ugyan kisétálhatta magát a gróf ur kedvére, de nótánál egyebet nem hallott, nem látott. Azon időtájt lehetett, midőn tavasz átöleli a nyarat, hogy nagy hűhóval várták Pestről azt az urat, aki kipróbálja a leányok hangját, s kiét szépnek találja, azt majd, ha kedve tartja s tovább akarja magát képezni, művésznő akar lenni, felveszik Pesten a »művésznők iskolájába « Mindenki érdeklődéssel várta ezt a napot. Nagyban-készültek az ilkavári leányok a próbaéneklésre. A szomszédok rábeszélték Spitzerné asz- szonvt, hogy vigye el ő is Száliját Spitzerné eleinte mit sem akart tudni az egészről, de végre is, - ő sem volt külömb a Deákné vásznánál, — a hiúság rávette őt is, engedett a rábeszélésnek. Amint Spitzerné megvásárolta a rőfösnél Szálinak azt a kékpöttyös ruhára való kelmét, azonnal tudta mindenki, még a szomszéd faluban is. hogy Spilzer Száli elmegy a próbaéneklésre. Száli maga varrta meg ruháját egyszerűen, minden fodor, minden cicoma nélkül, — s mikor azon a nagy napon magára vette, mégis oly szép volt benne, mint az a most kipattant rózsabimbó. Arcza kipirult, szemei égtek. Szégyenlős leány volt nagyon. A próbaéneklést a grófi kastélyban tartották meg, oda kellett menniök. Már a többi résztvevő mind ott ott volt, midőn Spitzerné beállított közéjük Szálijával. A leányok összeénekeltek tücsköt bogarai, ki-ki a legjobb tehetségéhez képest. A gróf ur és vendége közbe-közbe nem egyszer elásitotta magát. Utolsónak Szálit hagyták. S midőn kiállott egyszerű ruhájában az a karcsú, fekete leány, — egyszerre mindenki figyelmes lett. Irulva- pirulva. egy kis dalt énekelt el Száli, amit oly szépen, oly édesen tudott dalolni, azt, hogy : Azt kértem én az Istentől — Válasszon el szerelmemtől. Azt felelte: Nem tehetem: Hatalmasabb a szerelem — Én nálam ! — Bravó, hravó! — kiáltott az öreg gróf, a fiatat meg tapsolt hozzá. — Ugyan kérem, kisasszony, énekelje 1 még egyszer — szólott Szákhoz a pesti ur. Az öreg Spitzernét a guta kerülgette örömében, akár madarat lehetett volna vele fogatni. Száli énekelte még egyszer, — elénekeltedéit vele még harmadszor is. A próbaéneklés eredménye az volt, hogy csak Száli vált be művésznő-jelöltnek. S midőn
