Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-31 / 5. szám
2 1905. január 31. Hazajövet minden állomáson rengeteg nép várakozott a szavazókra. Egyik az apját, másik a férjét, harmadik meg a testvérét kereste. Nagy volt az öröm, hogy mindenki feltalálta elveszettnek hitt kedvesét. Az emberek nagy része egyébként is képzelgő, az ilyen zavaros időben pedig a felsőfokra emelkedik a képzelő erő. Ilyenkor egy ártatlan kis hógolyó jégheggyé növekszik; egy revolvergolyó bombává lesz s egy parányi szélhüdés százak halálát jelenti. Itthon vagyunk immár. Kiki elfoglalta helyét a munkakörben, melyet számára az í isteni gondviselés kimért. Hagyjuk el az izgalmakat, vessük el magunktól a mesterségesen szított ellenségeskedést és lásunk munkához. A politizálást, az izgatást és mindazt, ami az erőket szétforgácsolhatná, hagyjuk azoknak, akik ebből élnek, ezzel keresik kenyerüket s akiknek erre idejök és gyomruk van. Mi csak maradjunk a magunk becsületes munkája mellett s együtt, egymásért vállvetve munkálkodjunk családunk, egyházunk és községünk előnyére és boldogitására. A társadalmi felfogások és a kereskedés. Markovits Sándor volt kereskedelmi államtitkár cikket irt e cimmel a „Magyar Kereskedők Lapjá“-ban, melyből kivesszük ezeket az érdekes részeket: Amikor 1867-ben a politikai kiegyezés nagyobb lendületet adott közgazdasági életünknek is, egy ideig egész társadalmi fejlődésünk határozottan demokrata irányt vett. Az üzleti élet szorosan összeforrt társadalmunk egyes osztályzataival. A legjobb családbeli fiuk eljártak a kereskedelmi iskolákba. Minden rendű és rangú férfiak résztvettek a részvényvállalatok alapításában és vezetésében. De az 1869-iki és még inkább az 1873-iki válság bomlasztó hatása volt. Azóta már lassan-lassan a reakczió ágas-bogas növényzete kezd terjedni közgazdaságunkban. Agrárius eszmék jelentkeznek; a vicinálizmus jelszava alatt az egészséges vállalkozásra békéket kötnek; az inkompatibilitás száműzi a legegészségesebb, sőt viszonyaink Mily távol is voltunk mi egymástól, mondogatta a fiatalember. Páris, Strassburg, München, Bécs, egész örökkévalóság fekszik közttin k. Szép az egész föld, szép az egész világ, de mégis legszebb a hazafölde, legszebb a bűbájos j kis világ, melyben a nemzet él, melyben sze- | retetteink lakoznak. És hazám szép leányai, ti ; vagytok a legszebb, a legjobb teremtmények, a kikről nem hiába énekelte a költő hogy: Magyar hölgynek születni Nagy és szép gondolat! Most pedig halljuk Ormay Zuárdot magát beszélni. III. . . . Közeledtem a falucskához, ahoz a kis menyországhoz, melynek „0“ volt az angyala. Szemközt állottunk ismét 0 és én. Kis keze kezemben nyugodott, nyájas szem- sugára szivemig hatott, édes mosolya megigé- zett. Boldog perc, drága pillanat, melynek emléke végig kisér életem utain. A kis Urnából e három év alatt viruló hajadon lett. Nem • győztem betelni látásával. Igen, Ő szép volt, mint a viruló élet, kellemes, mint az illatozó virág, jó, szerény, mint az ártatlanság, vonzó mint csáb, takarékos, mint a hangya és szorgalmas, mint a méh, házias, mint a fecske. Hitem vezércsillaga, szivem legdrágább érzelme volt e leányka kezébe letéve. Egy hétig voltam a kedves körében. Gyönyörködtünk a menyasszony, a szép Margit boldogságában s élveztük a jelent. Pompásan mulattunk a lakodalmon ! Mindig az én Ilmám mellett voltam. Hisz oly sokáig voltunk távol egymástól s oly sok mondani valónk volt egymásnak. És ismét el kellett válnunk. Nekem tanulmányaimat kellett befejeznem. A diploma és szív némelykor karöltve járnak. S ZIN E R VAHALJA közt nélkülözhetlen vállalatok vezetőit a törvény- hozásból és gyanúsokká teszi az üzleti élet minden egyes tagjait. így növekszik a társadalmi fölfogás nagygyá és ha nem üldözi is a kereskedőt, ha az élet számos viszonylataiban szükséget is érzi a kereskedőnek: a társaságban nem ismeri őt és szívesen menekül előtte, mihelyt reá nem szorul. íme, a társadalmi felfogás, mely jelenleg a kereskedővel, szemben uralkodó. Pária az is, csak a maga körében lehet nagy; a társadalmi osztályok nagy része ellenszenvet érez jelenlétében és kerüli viszonyait. Pedig ha valahol, Magyarországon nem szabadna ennek igy lennie. Minden üzlet csak akkor fejlődik az ország előnyére, ha általános elismerés ás tisztelet környezi; ha nem tűrt, hanem kedvelt tagja a nemzetnek, ha nem megvetett, hanem nyílt homlokkal járó része a népességnek. Egyik legkomolyabb közgazda- sági feladata jövő törekvéseinknek az, hogy a társadalmi felfogás kereskedőelienes hajlamát legyőzzük és kereskedő baráti jellegűvé fej- leszsziik. Nehéz a feladat, de nem lehetetlen. Ne jelszók után járjon a kereskedő, de a valónak érvényrejutása legyen a czélja. Ne a hazafiság köntösébe burkolt közhelyek legyenek fegyverei, hanem a közgazdasági élet örök törvényeivel küzdjön és el fogja érni azt, hogy az a sértő társadalmi helyzet, melyben most él, de melynek létezését struczmadár módjára nem akarja látni, lassankint át fog alakulni és érdekeinél { megfelelő állapotnak ad majd helyet. HÍREK. Megválasztott képviselők Szatmárvármegyében. Az e hó 26-án megejtett képviselőválasztások i győztesei vármegyénkben a következők: Nagybányán : Ludányi Bay Lajos (sz.) Dr. Szappanyos Gerővel (f.), 478 szótöbbséggel. Aranyosmegy esen: Ssentiványi Gyula (sz.). Krassőn: Károlyi György gróf (sz.). Nagy somiadon: Teleki Pál gróf (d.). C,tengerben: Luby Béla (f.). Szatmáron: Benedek Samu dr. (f.). Fehérgyarmaton: Luby Géza (L). Mátészalkán: j Szunyogh Mihály (f.). Nagykárolyban: Károlyi ' István gróf (d.). Tehát Szatmárvármegye három kormánypárti és hat ellenzéki képviselőt küld a ! parlamentbe. Esküdtszéki tárgyalások. 1905. évi február 20-án kezdődő esküdtszéki ülésszakra beidézett esküdtek névsora. Puskás Gyula cipész Szatmár, Nagy Béla földbirtokos Lázári, ifj. Markames ígnáez kereskedő Szatmár, Roóz Samu ügyvéd Nagykároly, Papp Béla ügyvéd Nagykároly, Géressi József szabó Szatmár, Szagulicz Gyula ispán Erdőd, Böszörményi Zsigmond földbirtokos Aranyosmegyes, Bányai Benő kereskedő Szatmár, Kajdi Zsigmond földbirtokos Fehér- gyarmat, Groszman József földbirtokos Czenger, Simon kereskedő Nagykároly, idősb. Sipos János gazdálkodó Szatmár, Sugár Emil vendéglős Nagykároly, Kolozsvári István csizmadia Szatmár, Szabó Sándor csizmadia Szatmár, Szabó Gusztáv kereskedő Szatmár, Jármi Antal földbirtokos Nagyhódos, Blau Dezső borkereskedő Bánya, Domahidy Viktor földbirtokos Angyalos, Kerekes László földbirtokos Szamosdob, ifj. Németi Sándor iparos Nagykároly, Rozenberg Jakab bádogos Szatmár, Kun István vendéglős Nagykároly, Izsák Elemér földbirtokos Rozsály, Pusz János fakereskedő Szatmár, Uray Lajos föld- birtokos Tyúkod, Pinkóczi Sándor földbirtokos Botpalád, Lakos Imre nyug. postatiszt Nagybánya, Papp József gazdálkodó Szatmár. Póttagok : Kisújszállási Mihály gazdálkodó, Laki Lajos gazdálkodó, Klein Márton kereskedő, Jenei Lajos pék, Kandúr Gedeon tímár, Kollár Gyula kereskedő, Imri István csizmadia, Kun László pénztárnok, Lemák József mészáros Komka Alajos pék. Gyászhir. E hó 22-én reggel meghalt Nagybánya város főkapitánya, Schönherr Antal. Képzett okos ember volt, gavallér természetű; családján kívül kiterjedt rokonság, az ismerősök egész serege s a hivatalos város gyászolja. Különben okleveles ügyvéd, a Nagybányai Részvénytakarékpénztár és Szent-József-bányatársu- lat igazgató-elnöke volt. Temetése 23-án d. u. ment végbe nagy részvét mellett. Gyászhir. Szilárdi Jakó Kálmán és neje Daróczy Erzsébet, Jakó Endre, Jakó Jolán, férj. Helmeczy Józsefné és férje, Helmeczy József, Jakó Katalin, férj. Boross Zoltánná és férje Boross Zoltán, mint gyermekei, menye és vej ei; úgy magok, mint az unokák Jakó Juliska és férje Szilágyi Tihamér, Jakó Pál, ifj. Jakó Endre, Dr. Helmeczy Pál, ifj. Helmeczy József, Boross Jolánka, Boross Katinka, ifj. Boross Zoltán; sógornője idősb. özv. Böszörményi Józsefné szül. Lichtenstein Karolina, valamint a nagy kiterjedésű rokonság nevében is a megtört szív keservével vigasztalhatatlan bánattól lesujtottan, legFájó érzés, mély szomorúság fogott el, mikor elváltunk, mintha valami baljóslatú sejtelem nehezedett volna szivemre. Pedig mindössze csak arról volt szó, hogy egy évig nem látjuk egymást. Ah, mennyi minden történhetik egy hosszú év alatt . . . Nos, kiváncsi tudni ez év töijténetét ? Rögtön befejezem. IV. Ormay Zuárd ezúttal Bécsben lakott. Szorgalmasan leveleztek. Minden levél, a mit „0“ irt, egy-egy boldogsággal többet hozott Zuárdnak. Fél év múlott el. Ekkor a következő levelet kapta Ilmától: „Drága barátom! Reszkett a toll kezemben. Fejem ég, szivem megrepedni készül, midőn e kinos sorokat, a kínos valóságot leirom, Holnapután lesz az esküvőm. Férjem Barnai Károly. Oh miért kellett ezt megérnem ? Bocsásson meg nekem drágá barátom, de vannak az ember életében bizonyos körülmények, melyek a legszentebb érzeményeket is megsemmisítik. Isten önnel s felejtse el a szerencsétlen Ilmát.“ Szegény fiatal ember! Hetekig láz gyötörte. Élet-halál közt lebegett. A fiatal erő győzött. Az élet visszatért, de a szív megvolt ölve. Feledésre, szórakozásra vágyott. Kezeibe vette a vándorbotot s azóta nem hallott róla senki serpmit. Eltűnt. V. És „0“? - „0“ csakugyan férjhez ment. Neje lett Barnai Károlynak, egy 50 éves agglegénynek, a kinek semmije ^sem volt 40-50 ezer forint évi jövedelménél. És Ilma a szende, szerény jó leánynak szivét megszállta a nagyra- vágyás ördöge: fény és pompa között élt Drágán, nagyon drágán életboldogsága árán szerezte meg ezt. Iszonyú sors egy olyan ember oldala mellett élni, kit nem szeretünk ! Mit is mond a költő: Az élet oly kinos s meghalni nincs miért, Mérkőzni nincs kivel s a tengődés megöl. Oh az nem élt, a ki ily éltet végig él - S ki igy hal, nem hal az, csak mint a szobor, ledől! VI. Egy napon betoppan hozzám egy magas, beteges kinézésű úri ember. Angolul szólt és Ormay Zuárd után kérdezősködött. — Öt éve már nem hallottunk róla uram semmiféle hirt s igy nem szolgálhatok semmiféle tudósítással, - mondám elfojtott, szomorú hangon, — pedig ő a legjobb barátom volt . . . — Hát annyira megváltoztam, hogy rá sem ismersz bennem — Ormay Zuárdra ? — Bizony nagyon megváltoztál. Elbeszélte azután, hogy Amerikából jön, hol mint vasúti mérnök működött, még pedig nagy szerencsével, mert szép kis vagyont szerzett; de azért csak a haza földére vágyakozott. Én tudtam, mit gondol és siettem kézbesíteni neki a mégjiégy év előtt kapott s nevére címzett levelet. „0“ irta, Urna! Szótlanul olvasta végig, majd leült Íróasztalomhoz s megírta a választ. A következő szavakkal nyújtotta át mindkét nyitott levelet: — Ha átolvastad, küld rendeltetése helyére. Isten veled, most már szivem nem vágyik úgy itt maradni. Az egyik levél szólt: „Egyetlen barátom ! Férjem meghalt, ismét szabad vagyok. Oh, Zuárd bocsásson meg, nyújtsa jobbját a szegény Ilmának.“ - A felelet ez volttá: „Asszonyom! Én nem vagyok az az ember, a. kit ma eldobni, holnap ismét fölemelni lehet. Én megbocsátottam önnek, de utaink örökre elváltak. O. Zuárd.“ Türr A. Viktor.
