Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-24 / 43. szám
SZINÉRVÁRALJA 2. szüksége van. Gyávák bátorságról, rósz birák részrehajlatlanságról, hazug rágalmazók igazságos Ítélkezésről, kegyetlen zsarnokok irgalmas könyörületről, hitvány önzők valódi hazafiságról és hazaszeretetről szólnak legszívesebben. Hát mindezek bizony a hiuságos élet termékei, eredményei. Milyen boldog ezzel ellentétben az az ember, ki a valót jól, helyesen értékelni tudja, ki nem fut hiúságból az üres látszat után; az ilyen ember szive valósággal templom, szentély, hol isten és emberszeretet munkakedv és művészeti érzék honol. Nem a külsőségekben, hanem önmagában találja fel küzdelmeinek jutalmát, s méltán büszke lehet arra, amit önerejével elér. Hasonló az ilyen ember az aranyhoz, melyet a föld mélyében is felkeresnek a szakértők és megkülönböztetnek a talmi módra csillogó hiúságoktól. Ezek is ismerik az ő értékét, szeretnének az ő lelkének fényében ragyogni, ámde most ez nem könnyű dolog, tehát saját ürességüket azzal fedezik, hogy lenézik őt. De csak látszólag, mert benső- leg irigylik a valóban tehetséges, boldog embert. Hány esettel szolgál a mindennapi élet arra nézve, hogy hiú irigykedők kifárasztottak, agyonnyomtak, tönkretettek egy igazi tehetséget, zsenit . . . vagy hányszor láttuk, hogy tehetetlenné tették egy- egy valóban szerény finom érzésű, tehetséges egyénnek itt vagy ott a megjelenhe- tést, érvényesülést, sokszor talán egész élete boldogságát olyanok, kik őt álnok hiúságból legyőzni óhajtották!?! Mennyire megváltoznék az egyesek, családok, népek sorsa, ha az emberek, az „emberszeretetet“ választanák jelmondatul; akkor hiúság, irigység, álnok ellenségeskedés és rosszakaratú ártanivágyás helyett a szeretet munkáját végeznék és ezért vi- szontszeretetben részesülnének az emberek! Bizony a valódi felebaráti szeretet elég lenne az emberek boldogulására; ha az emberek testvérekül, egy atyának gyermekeiül tekintenék egymást! De ám legtöbben nem Így tesznek. Mellőzik, sőt gyakran kigunyolják, megmarják a szeretet tiszta szelíd érzését — inkább hiúságból embertársaiknak és önmaguknak is ellenségeivé válnak. És mondjuk meg, hogy bizony nagy részük többre becsüli az üres látszatot a valódi lelki kincseknél, a hitvány hízelgést az igaz becsülésnél és az igazság egyenes útja helyett a szeretetlenség es hazugság hiuságos útvesztőjévé téved. Kivett a szekrényből egy maga készítette, gyönyörű himzésü férfi reggeli köntöst és boldog mosoly kíséretében rávetette a férjére, a ki még boldogabban magához szorította feleségét és szerelemittason suttogá: „Köszönöm, édesem!“ Azután kis családjától szívélyesen elbúcsúzva elment a hivatalába. Már az utcán volt és még mindig integetett a nejének, aki az ablak előtt állt és karján tartotta a kis leánykát. Amikor már nem láthatta férjét, kissé ledőlt a pamlagra, Elükét meg a földre tette. Kezébe vette az újságot, hogy olvasson. De mégse olvashatott. Valami különös érzés zavarta boldogsága harmóniáját. Felült és téveíegen tekintett maga körül. Egyszerre csak megakadt tekintete a falon függő képen. Első férjét ábrázolta életnagyságban. Gyönyörű festői remekmű volt, s inkább azért tartották meg, semmint kegyeletből. Hatalmas, nagy kép, a szoba tetejétől szinte a padlóig ért, kerete nehéz, öntött rézből való. Klára asszony szemét rá meresztette a képre és szive hevesen lüktetett. Fejében tódult a vér, s agyában megvillant egy másik kép. A halottas szoba. Az ágyban egy halállal vivődő férfiú. Klára maga az ágy szélén ül, keze a férfi kezében. Szinte hallja a haldokló elgyöngüiő hangját. Hdlja a maga esküjét, melylyel megfogadja, hogy kerülni Ugyan ma hányán követnék a floren- ciek szép példáját, akik áthatva Savonarola buzdító, lelkesítő szép szavaitól a szegények között kiosztották hiú fényűzésből gyűjtött ékszereiket és az egyszerűség, felebaráti szeretet, jótékonyság érzéseivel díszítették fel magukat drágakövek helyett? És ugyan hányán használják arra ma koronáikat, aranyaikat, hogy hiú élvezetek múló örömei helyett nyomort enyhítsen velők, mennyei koronát igyekeznének szerezni ! érte?!? Pedig mindenképen helyesebb, köny- nyebb, jobb és iidvösebb volna az igazság ösvényein haladni a jótetteket, nemes cselekedeteket követő hála és szeretet virágai között, mintsem a hiúság vezetésére bizakodva sok veszély, baj, kellemetlenség, lelki nyugtalanság és békétlenség szövevényeibe jutnunk! Szinérváralja, 1905. október 18-án. Török M. Lajos. Pénzhiány. Ha a kereskedő nem fizetheti pontosan a tartozásait, úgy ez mindig nagy kellemetlenség. A vidéki kereskedő sokszor szomorú tapasztalatokhoz jut, ha ily esetben hitelezőinek elnézéséhez I folyamodik. Csaknem minden ilyen kereskedő abban a reményben ringatja magát, hogy teljesen jogosult ; hitelezőit kérni, hogy a fizetésre még bizonyos ideig várjon. Talán azért, mert már esetleg régebben áll velők üzleti összeköttetésben, vagy mert az összeget, mciylycl tartozik, csékélységnek véli, majdnem mindig azonban gazdag embernek tartja a hitelezőt, a ki nem sok ügyet vet a jelentéktelen adósságra; azután meg vonatkoztat sok hasonló esetből, melyekben szívesen tanúsítottak irányában előzékenységet, oly esetekből, melyek iga- z ríják, hogy a hitelező sokszor még egy esztendőnél tovább várt a fizetésre, anélkül, hogy az adóst j szorongatta volna. ' • Az okok, a miért az illető kereskedő nem Űzethet, könnyen beláthatok. Rósz aratás után nincs a gazdának pénzé, uj könkurrencia kerekedik és a vidéki kereskedő sokszor nem követelheti a pénzét, mert tartania kell attól, hogy vevője elmarad. Gyakran a kézművesek, kiknek hitelez, csak újév után jutnak fizetéshez és igy maguk se teljesíthetik fizetési kötelezettségeiket, elég ok tehát, hogy menthetővé tegye a vidéki kereskedő I fizetési késedelmét. Meg akarjuk azonban tekinteni a dolgot a hitelező szempotjából is. A mi a vidéki kereskedő szemében kicsi összeg, az, tekintve a sok adóst, sokszor óriási összegre növekedik, a mi a hasonló viszonyok okozta pénzhiány miatt egyszerre — legalább bizonyos rővidebb időn belül — behajthatatlanná válik. A nagykereskedőt pedig a gyáfogja a rivallis férfiút. Azután látja-hallja, mint hanyatlik az elszenderülő a feje párnájára, mint hörög, sóhajt utolsót. . . . Az asszony kinzottan, kimerültén roskad a j pamlagra, a lelki fáradalom megviselte s előbbi ! éber álmodozásából nyugalom álomra merül. Ez alatt Ellike, mitse törődve édes anyja lelki martiromságával, vidáman csozog a szobában. Hol erre, hol arra viszi nem annyira a saját akarata, mint inkább a véletlen, melynek gyenge erejénél fogva alá kell magát vetnie. Elér a nagy kép elé is. Játszadozik a ráma aljával, gyermeki örömmel rálicitálja — a kép megmozdul hatalmas robbaj- jal rászakad a kislánykára. Anyja menten felriad álmából. Elrémülve hallja a szive kincsét, egyetlen drága gyermekét nyöszörögni a reábukott kép alól. Oda rohan, de a nehéz képet nem tudja róla elvonszolni. Mikor végre mégis sikerül, már akkor i a gyermek rég elköttözött ahhoz, a ki esküjét vette j boldogtálan anyjának, A nehéz keret agyonzuzta ; a kis szerencsétlen gyermeket. Amikor a mitsem sejtő férj hazatér a hiva- I tálból, halottas szobába lép, hol egy őrjöngő, megzavarodott elméjű asszony az imádott feleség fogadja, ki szüntelenül ismétli: „Ez az ő műve, ő ölte meg!“ László Andor. 1905. október 24. ros, a termelő unszolja fizetésre. A nagykereskedő tehát kénytelen szigorúan fellépni adóssáva!szemben. A vidéki kisebb kereskedők okulására, nehogy túlságosan bízzanak hitelezőik elnézésében és hogy magukat jelentéktelen károktól és ne kerteljünk — az esetleges tönkretevéstői megment- j sók, megjegyezzük, hogy a nagykereskedők ren- I desen régi tapasztalatuk után indulnak, a mely arra tanítja őket, hogy az a hitelező kapja legbiztosabban és leghamarabb a pénzét, a ki szigorúan és erélyesen lép föl; s minthogy ennek következtében a nagykereskedők és gyárosok körében mindinkább szaporodik az ily hitelezők száma, úgy nemcsak növekszik a veszély a kíméletes hitelezők részére, kik végül vagy semmit, vagy követelésüknek csak csekély töredékét kapják, hanem a legveszélyesebb helyzetben a kisebb kereskedő van, a ki bízott hitelezője kíméletében s egyszerre csak csődbe jut. Azért, ha a hitelezők eréiyessége mindjárt az üzleti összeköttetés első idejében mutatkozik, ez akkor még nem bir ily kritikus hord- erővel, sőt a kisebb kereskedő érdekében nem ritkán üdvös is, mert utóbbi csakhamar tisztába jut üzleti viszonyaival és megragadja azokat az eszközöket, a mik őt még megmenthetik és gátolják fizetésképtelenségét. Azt hisszük tehát, hogy az adós soha se vegye rósz néven a hitelezőtől, ha utóbbi a fizetési haáfridő lejárta után szigorúan és tárgyilagosan követeli a pénzét. Bizonyára jogos dolog, hogy a hitelező egyes esetekben kivételeket tesz, s a ki ismeri az üzleti életet, bizonyára tudni fogja, hogy ily kivételesen nagyon gyakran járnak el. Hogy némely adós azzal a modorával, hogy intésekre nem is válaszol, hogy többszörös Ígéretét be nem váltja, elherdálja a beléje vetett hizalrnat, szintén ősmeretes a nagykereskedők és gyárosok előtt. A kisebb vidéki kereskedőknek tehát mindent meg kell tenniök. hogy a hitelezők által nyújtott bizalomnak megfeleljelek és kevésbé számítsanak azok elnézésére. Ne válassza mindig az adós kereskedő, ki pénzhiányban szenved, az orvoslás könnyebb, de megbízhatatlanabb módját: a fizetési halasztás iránti kérelmet. Sokszor kieszelheti a pénzhezjntás egyszerű módját. Hogy csak egyet említsünk: rendezhet például alkalmi eladást, olcsóbban adhatja árui:, hogy készpénzhez juthasson. Még •■mindig jobban jár, ha csekélyebb nycrességgel éri be, min ha a bírói eljárás horribilis költségeit kell viselnie, vagy ha pláne csődbe jut. Máskor meg az által védheti meg érdekeit a vidéki kereskedő, ha maga is erélyesen követeli kár.utlevőségeit és nem fél attól, hogy vevői elpártolnak tőle. Gondolja meg, hogy az a vevő a ki pontosan nem fizet, úgy se ér sakat, legtöbbször csak arra való, hogy a hitelezőjét végzetes bajba keverje. HÍREK. Kéreletii. Lapunk járatói közül a hátralékosokat tisztelettel kérjük, hogy a múlt számunkhoz csatolt emlékeztető jegyen feltüntetett hátralékos összeget posta fordultával beküldeni szíveskedjenek, mivel ellenkező esetben postai megbízás utján leszünk kénytelenek a hátralékokat behajtani. Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ílosvai István, apai áll. tanítót a bár- cai áil. el. iskolához helyezte át. Pályázat. Nagybánya város ipartestületénél a jegyzői állás megüresedett. A pályázat október 31-én jár le. Fizetés évi 630 korona. Az iparügyekben jártasággal bírók, előnyben részesülnek. Bál Szinérváralján. A szinérváraljai ifjúság f. évi okíóber hó 28-ik napján a Korona szálló összes termeiben, a szegény gyermekek karácsonyfája javára mulatságot rendez. Beiéptl-dij rz mélyjegy 2 korona, csaladjcgy 6 korona. Rendezőség: Barkúcy László, Bárány Béla, Gergely László, Hel- mecy József, Dr. Hctmecy Pál, Ilosvay Gusztáv, ifj. Jakó Endre, Jakó Pál, Kamencky Gerő, Katona Elemér, Kauten Miklós, Koos Gyöigy, ni. Kölcsey Ferenc, Lacheta Béla, Lányi Lajos, dr. Pállá iy Leönt in, dr. Papolcy Béla Papolcy Gyula, Pa- pocy Loránd, Pop Sándor, Rhédey István, Sch- vanner Rezső, Stec László, Streicher Andor, Szent- iványi László, dr. Székely Farkas, dr. Szilágyi Elek, dr. Tatár János. Teleky Antal, Téglássy Sándor, Tóth László, Tóth Tibor. — A felülfizeté- seket köszönettel fogadjuk és hiriapilag nyugtázzuk,
