Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-31 / 5. szám
II. évfolyam. Szinérváralja, 1905. január 31. 5. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁG! ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Eliííizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mofí jolon Us. e lap minden Itecicieii. Főszerkesztő: ILOSVAY G-TT&á^'X’A.-Xr. Felelős szerkesztők FABIAN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szluérváraljára iotézeodök Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A választás Megtörtént a nagy mérkőzés. Elült a lárma, a zsibongó nyüzsgés-mozgás és helyét a csendes, zajtalan munka foglalta el. A szenvedélyességig izgatott kedélyek haragos hullámai szépen elsimultak. Itt- ott előbukkan szemünk határán egy-egy rikítóbb kép, de ez csak rövid életű s eltűnik önmagától, mintha csak egy pillanatért született volna. Két ellenfél küzdött egymással e hó 26-án: Ludányi Bay Lajos, kerületünk volt képviselője és Dr. Szappanyos Gerő, fővárosi ügyvéd. Ludányi Bay Lajos született Nagybányán, 1872-ben. Az elemi és a középiskolát Nagybányán végezte s az ottani gymnasiumban nyerte érettségi bizonyítványát is. A gymnasium elvégzése után a kolozsvári gazdasági akadémián tanult. Gazdasági tanulmányainak bevégeztével a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott. Képzettsége, tanultsága tehát megvan ahoz, hogy az ország és a kerület javára sokat tehessen. Bizonyára mérlegelte ezt a kerület választó közönsége, mikor 1901-ben egy országos kitűnőséggel, dr. Láng Lajos, később kereskedelemügyi m. kir. miniszterrel szemben nagy szótöbbséggel képviselővé választotta. Dr. Szappanyos Gerő, függetlenségi jelölt életrajzi adatait sajnálatunkra nem j volt alkalmunk beszerezni. Mindössze any- | nyit tudunk róla, hogy Nagybányán, 1863. október 14-én született. Községünkben úgy, mint Nagybányán és a vidéken kiterjedt, előkelő rokonsága van. Maga Szappanyos nagyon megnyerő modorú és külsejű kedves ember, kit szép szónoki tehetséggel áldott meg az Isten. Bátran mondhatjuk, hogy méltó ellenfelek küzdöttek a kerület mandátumáért. A választás napján reggel 8 órakor Torday Imre, választási elnök a választási eljárást megkezdettnek jelentvén ki, felszólította a választókat a jelölésre. Ekkor mindkét párt bejelentette a maga jelöltjét, mire sorshúzás utján eldöntötték a szavazás helyét és sorrendjét. Közben az idő 9 órára haladt s ekkor megkezdődött a szavazás. A pártok zászlók alatt, zeneszó mellett vonultak fel. A rendre gyalog és lovas katonák, meg csendőrök ügyeltek fel. Dicséretére válik mind a két pártnak, hogy — eltekintve némi gyerkőc-lármától— rendzavarás egyáltalán nem történt. Dacára annak, hogy a hó az egész napon szállongott, a választók türelmesen kitartottak. Természetes, hogy mind a két tábor zengett az éljenzéstől, amikor egy-egy szavazó csapat felvonult. A küzdelem erős volt. Bár Bay az egész nap folyamán mindig vezetett, nagyobb többsége csak a délutáni órákban mutatkozott. Az időközönkint kiadott jelentések hovatovább nagyobb-nagyobb többséget hoztak Baynak. Estefelé már tisztában voltak a választók azzal, amit a beavatottak már előre tudtak, hogy Szappanyos elesik. Későn, este jelentette ki az elnök, hogy Ludányi Bay Lajos 478 szótöbbséggel a nagybányai kerület országos képviselőjévé megválasztatott. A dolog természetéből folyik, hogy ez a kijelentés zajos „éljen!“ és „abcug“ ldáltásokat szült. Még a szavazás befejezése előtt óriási tömegben vonultak a vasúti állomás felé az alkotmányos jogukat már gyakorolt választók, hogy haza utazzanak. Mert itthon rémes hírek keringtek ám. Nem kevesebbet mondott a mese, mint azt, hogy a Bay-párt alá bombát dobtak s az a vonatot a levegőbe röpítette. A borzasztó hirt a higgadtabbak hidegen, mosolyogva fogadták; de a képzelgők jajveszékelve futkostak ide-oda megtudni a valót. Az ostoba hirt aligha nem egy revolvel-golyóra lehet visszavezetni. 25-én este ugyanis valami elvakult ember belőtt a Bay-párt tanyájára a főkapu ablakán, hol rengeteg ember szorongott. Az Isten különös intézkedése, hogy a lövés pillanatában csupán a kapus volt a bejárónál, kinek a vállát horzsolta a golyó. A bomba-hir hallatára Sebespatakról, Ilobáról és Sikárlóról sok asszonynép rohant Bányára. Ezek agyában bizonyára rengeteg véres hulla, megcsonkított ember, meg tudja az ég, hogy mi nem keringett. Hullát lehetett ugyan látni, de csak egyet. Egy monostori oláh ember ugyanis agy- szélhüdés következtében hirtelen meghalt a Bay-párton 80 éves korában. A „Szinérváralja“ íárczája. SS I. Csak egy betű, csak egy hang, csak egy lehelet és mégis a vágyak, a remények egész világa, a szívnek minden álma van benne összpontosulva! Ő ! ! Az öröm, a gyönyör, a kéj édes-kedves érzete hatja át a „szivet, midőn ajkunk azt a bűvös-bájos szót „0“ susogja. Kinek nem volt, kinek nincs és kinek nem lesz egy drága „0“-je, élete történetében ? ! A teljesült vagy tört remények, röpke álomképek e tünékeny délibábjai az élet pusztájának, fűződnek az „0“ nevéhez, miből sokszor nem marad fönn más, mint az édes, fájó emlékek, hasonlóképen a tépett, foszladozó zászlóhoz, mely a régi harcosnak a kiállott csaták viharjait, dicsőségének elmúlt napjait juttatja emlékébe. Az „0“ a szerelem, az ifjúkor szép napjainak dicső érzetét kelti fel szivünkben. „Szép virág az égő szerelem, Piros mint az arcod, édes kedvesem. Hej de annyi rózsát nem terem, Mint pici szád, edes kedvesem.“ Ha úgy tetszik, kedves barátnőm, elmondok egy rövid történetkét az „Ő“-ről, remélem, jól meghallgatja. Az x-i fürdő tánctermében a keringő utolsó akkordjai is elhangzottak. A nap mosolyogva bukkant elő a távol bércek ormain. Hajnalodott! Milyen gyorsan röpül el egy báli ej, — azt csak az tudhatja, a kinek „0“-je van vagy volt! Ormay Zuárdnak a legdrágább „Ő“-je Ilma volt. Épp most búcsúznak a legdrágább báli-éj után. Egy 14 éves leányka és egy 20 éves ifjú állottak egymással szemben. Zuárd megfogta a leányka kezét és igy szólt hozzá: — Holnap Párisba utazom. Éljen boldogul Ilma kisasszony. — Isten önnel! Egy év múlva tán ismét találkozunk. Nemde sokszor és sokat fog nekem írni s nem felejtkezik el a nagy világ zajában a kis Ilmáról ? — Úgy lesz. És ön szorgalmasan fog válaszolni ? — ígérem! Ennyi volt az egész. Elváltak. Egy biztató tekintet, egy gyengéd kézszoritás kisérték Zuárdot utain. Messze, nagyon messze szakadtak egymástól. Ilmát egy csendes kis falucska fogadta ölébe, Zuárdot hivatása a nagy világvárosba vezette. II. Három év múlott el. Ormay Zuárd látta Párist, fakadó kacajával, féktelen szenvedélyeivel, rohanó élveivel, ezer csábjaival s ezernél ezerebb fájdalmaival. De a csábok örvénye nem nyelte el őt, élete hajóját a szirtek nem zúzták szét. Büszkén és szilárdul állt közöttük, mint a pálma villámlakta bérceken. - Előtte lebegett mindig „0“ - a kedves leányka és — a csábok, a ; kisértések visszapattantak róla . . . — Ha visszatérek, ha látni foglak, ha karjaim közt lész, mily büszkén fölemelt fővel mondhatom el, hogy méltó vagyok hozzád! Boldog idők, édes álmok oly csalogatok, mint a délibáb, melyet a kóbor felhő, durva széltől űzetve, még meg nem semmisített! * Ilma és Zuárd levelezése mindig melegebb mindig bizalmasabb lett. „0“ oly szépen, oly szorgalmasan válaszolt a levelekre. Zuárd látta lelke fejlődését, látta, a mint a kis leánykából nagy leány lesz, a ki az elválásukkor még lepkét kergetett, ma már költeményeket irt, melyek fenkölt szellemétől, mély érzésről tanúskodtak. Oly szelíd báj, oly vonzó kellem ömlött el minden során, minden szaván, minő csak egy ártatlan, tiszta lélekből sugározhatik. Messze, távol az édes otthontól, idegen népek és emberek között a legérdektelenebb levél is örömöt okoz, hátha még „0“ Írja, „0“ beszél hozzánk benne, azokkal a lágy — édes szavakkal, azokkal a piros, mosolygó ajkakkal, azokkal a távolban is égető, ábrándos szemekkel . . . E három év alatt sok szép napja volt Zuárdnak! Egyszer csak meginvitálja a fiatal embert Ilma vőfélynek, hamiskásan jegyezvén meg, hogy ezúttal nem ő a menyasz- szony hanem nővére ő csak mint koszorulány szerepel. Zuárd sietett haza a szép hazába, abba a kis faluba, a hol majd várni fogja „0“ és majd elmondja „istenhozta“!
