Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-10 / 41. szám

2.

Meg kell ismernünk a kitartósságot, észszerüséget, munkásságot, a baráti tiszteletet és szeretetet, a kölcsönös bizalmat, és az elnézést az esetleg egyik vagy másik oldalon létező gyengék iránt, mert hiszen hol van az olyan ember, a kinek kizárólag csak fényoldala van, megkell ismernünk az összetartás, az egyetértés sokszorozó erejét és csak akkor fogunk kijutni abból az ernyedt, tehetetlen és bosszút lihegő állapotból, melyben jelenleg rothadunk.

Mert ma nem a „keleti,“ hanem a „nyugoti“ gondolkozásé a jövő.

A gazdák szakértelmének fejlesztése.

Emelkedik napról-napra a föld ára. A szabadkézből eladókra kerülő földdarabokra egymásra licitáló vevők jelentkeznek. A földmivesek körében fokozódik a terjeszkedésre való törekvés az emelkedett jólét észlelhető versengést idéz elő az ingatlanok megszerzésében.

Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésben a népnek a hazai földhöz való ragaszkodása, buzdításul szolgálnak kölcsönöknek könnyebb megérzése és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyelmen kívül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket a haszonbér a forgalmi ár 4ü/o-nál alig nagyobb, de 5%-ot nem halad meg, földmiveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát, s ha a földekért mindemellett oly magas árakat fizetnek, _ oda vezetem vissza hogy a befektetés helyes módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elélhető fokozását : a könnyebb megélhetés feltételeit, az anyagi boldogulást egyedül a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi.

Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszerűen kezelt uradalmak közelében fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodása, értékben emelkedett a gazdasági állatok minősége; de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igényeik aránytalan fokozása által ma is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gazot terem, csekély

SZÍNÉ RY ÁRALJ A

számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható.

Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre s hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirtokon való gazdálkodás bel'e'jesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert a kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne, nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarapithatná, — nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásnak fejlesztésével foglalkoznak és végül : nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná.

Maga a földmivelési kormány sokat tett a kisgazda érdekében. Földmives iskolákat, baromfitenyésztési képző iskolákat állított fel, minta-parasztgazdaságokat szervez és az állattenyésztés, tejgazdasági, szőlészeti felügyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése. — De a föld- míves — iskolákból kikerülők nagyrésze a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a köz javára; az okszerű baromfitenyésztésre népünk nem helyez sújt; a minta-parasztgazdaságok átalakító hatása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi környék gazdáira "terjed ki. A különböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezektől vett hasznos útmutatások megvalósítására törekednek.

Gondoskodni kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag, kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére éppen tömörülésben rejlő anyagi értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. Ezen szervezetet a falusi gazdakörökben véljük megtalálni.

Erre azt kaphatnék feleletül, hogy hiszen a falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s igy hiányozni fog a szellemi képesség a vezetésre és a gyakorlati irányításra. Ez nem áll.

Szervezzünk csak falusi gazdaköröket! Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejleszszék! Mindenek előtt igyekezzünk a föld gazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani ; fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattasson földmiveseknek való szaklapokat szerezzen be hasznos olvasnivalókat és nyújtson alemberke — ne is tessék.- elmondani hogy miért jött, nősülni akár, tudom-, látom az'arcáról, csak tessék beljebb kerülni. így ni itt ' vannak a fényképek, mindegyiken rá van írva, hogy mi jár vele. Ezek itt hajadonok, ez a csomó itt özvegyasszony ez a része bármily vallásu emberhez is elmén, csak ember legyen, ezek meg itten a hibásai:. Nos, ugy-e szép választék? De igaz, kihez is vau szerencsém ?

— Én Öreg Rom vagyok felelém — a legközelebb meginduló „Gondviselés“ cimü napilap leendő riportere, nősülni szeretnék, lehetőleg tízezer forint hozománnyal.

— Bravó, bravó, egy napilap szerkesztője. Igen, szerkesztője, mert tetszik tudni ez jobban hangzik, mint riporter, a kinek ezer forintos portékát se lehet szállítani. Különben azt már praxisból tudom, hogy könnyebb százezer forintos ho- zományu nőt szerezni, mint ezerforintost. Tehát jól tessék megérteni. Ön szerkesztő, nem is a Budapesten megjelenő „Gondviselés“ cimü lapnak, hanem a Missisipísi szoros „Csilamondriga- dobiekezix“ ■ cimü világlapnak, a melyet innen Budapestről szerkeszt drótnélküli távirattal. Az őn világhírű cikkeiért a birsalma-rend középkeresztjét és egy métermázsa nyírott gyapjú-rendet is kapott már. Tetszik értem? — Nagyon keveset, uram — felelém. — No annál jobb, ha valamit nem jól mondana, majd én közbe vágok, hogy ön missipisíül már jobban beszél, mint magyarul, j azért nem tudja magát jól kifejezni. — így nem bánornf belemegyek az alkuba — mondám, rá- j szánva magam az ajánlatra. Hanem ki is legyen az én párom és mit tegyek még, hogy kedvét megnyerjem ?

— Sorra elmondom mindjárt. A nö özvegyasszony, férje sertéskereskedő volt, a ki vele nem a legjobban bánt, de halála után kitűnt a gondossága. mert kerek százezer forintot és két tehermentes házat hagyott rá. Régóta jár már hozzám müveit,finom úriembert keres, a ki őt becézgetné,vele eljátszadozna, színházba, bálokra járna és igy tovább.

— Fiatal-e legalább ő kelme — szakítottam félbe a bőbeszédű emberkét,

— Nem egészen fiatal, de hát mit si törődik ön véle, különben is mindjárt itt lesz. Ahá, hallja a csengetést ? Ez ő. Ki megy elébe.

Brautlieferant barátságos mosolylya! illetlenül előre lépett, közben hangosan említette az őt követő nőnek, hogy az a fiatal ember, ki bent reá vár, minden tekintetben megfog felelni az ő kívánalmainak és akár innen egyenesen a paphoz is mehetnek, Most belépnek. A nŐ,TJram, istenem, talán nem jól látok, de mégis, ,ez ő. Mit tegyek? Szerencsémre beléptekor a mint engem megpillantott, menten elájult. Az öreg házasságközvetitő szaladt vízért, én meg megugrottam. Egyenesen : lakásomra futottam, kicsi kofferembe bedobáltam cók-mókomat és onnan is megugrottam, nehogy j tényleg feleségül kelljen vennem azt a vén sár-' kányt, noha nem hinném, hogy ő is rá adná a fejét erre, mert hisz ő tudja a legjobban, hogy I nem vagyok a Csilamondrigadobiekczix szerkesztője. Tudniillik a bemutatott jövendőbelim nem volt más mint — vén háziasszonyom.

Nos, ez inkább felelne meg egy tárcának, befejezett dolog is, nem is hosszú, meg nem is valami szomorú. De most már eltelt az idő, a szedőgyerek kéziratért nyaggat, úgy segítek a dől- j gon hogy mind a kettőt egy kalap alatt közzéteszem. A ki akarja, dolgozza át a két skízzét,

1905. október 10.

kaimat arra, hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányát s fejlessze azt.

Ahol a házi iparnak csirái vannak, ha még oly jelentéktelennek is látszik azon háziipar, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a háziipar termékeinek keressen helyben vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival; jelölje meg a szomszédos községek gazdálkodását, annak általános eredményeit a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest meghonosítani a roszra, mint intőpéldára rámutatni, foglalkozzék a népnek az anyagi boldogulást gátló szokásaival, mutasson rá általánosságban annak következményeire és igyekezzék a bajokat egyesült erővel orvosolni.

Szerezzen be baronfiakat; mozdítsa elő a baromfitenyésztést; fejlessze a marhatenyésztést és pedig elsősorban kellő számú és megfelelő fajtájú apaállatok beszerzésére való buzdítással igyekezzék a mai vegyes marhaállományt nemesebb faju- akkal fölcserélni és buzdítsa a gazdákat takarmány termelésre a marháállomány szaporiiására és a föld termőképességének fokozására. Vegye kezébe a tejszövetkezet szervezését.

Támogassa a gazdákat jó vetőmagvak és gazdasági eszközök beszerzésében ; ismertesse meg őket az okszerű gazdáihodáshoz szükséges kisgazdának való gépekkel és egyéb eszközökkel, kisérje figyelemmel a gazdálkodás terén előforduló újításokat, azok eredményét, egyes - gazdasági termények vetésével e célra közösen bérelt kisebb területen tegyen kísérletet.

Tavaszkor kiküldöttei által járja be a községi határt, ezek az ugyanazon minőségű földben a jobbak között rossz vetéseket találnak, mint a föld kizsarolásának, rósz vetőmagvaknak és rósz szántásnak bizonyítékait; az ilyen földek gazdáit jóaka- ratulag figyelmeztessék és buzdítsák az okszerűbb gazdálkodásra látogassa meg a minta-parasztgazdaságokat, a földmives iskola gazdaságát és évi zár- viszgáit; a látottakat és hallottakat a kör tagjaival ismertesse, végül tömörítse a gazdákat a termények közös értékesítésére.

Általában olyannak képzeljük a falusi gazdák összeségéből megalakított gazdakört, mint a mely kezébe veszi a gazdaság fejlesztését, a szakszerű tanácsokat megvalósítja, bejelöli, a gazdasági magvak, gépek, helyesen megválasztott baromfiak és gazdasági állatok beszerzésében a jövedelmező befektetés irányát; igy közre működik a jövedelem fokozására.

HÍREK.

ni,' \ Az aradi tizenhárom vérUKtODer b. | fanu dicső emlékezetét e gyászos napon benső megilletődéssel ünnepelte meg az egész magyar nemzet. A nagy ünnepből a mi szerény községünk lakossága is kivette a maga részét. Ünnepünk nem volt külsőleg feltűnő, de annál mélyebb a tisztelet a hősök dicső emléke .iránt. Az ev. ,ref. és a róm. kath. templomban gyász istentisztelet Volt. Egyszerű, de szívből fakadt buzgó imákban mig hittel esedeztünk a magyarok nagy Istene előtt,- hogy derítsen már a sokat szenvedett hazára szebb, boldogabb jövőt, addig erőt merített lelkünk a porladó nagy alakok felemelő emlékéből a ki'zJeíemre, mely,nemzetünket anyagi és szellemi erő tekintetében1; tiszteletreméltó magaslatra emeli minden nemzet előtt, így találkozott szivünkben a halál fájdalma és a feltámadás reménye.

Jubileum. Lélekemelő ünnepély lolyt le e hó 7-én Szatmáron, • Ratkóvszky Pál a szatmári róm. kath. főgyiinnasium igazgatójának 25 éves jubileuma alkalmából. A szalmán társadalom szine- java, a tanítványok nagy sokasága gyűlt egybe a kiváló tanférfiu 25 éves eredményes működésének megünnepléséi e. A tanártársak, a volt s jelenlegi tanítványok, a hatóságok stb. szónokai mind meleg közvetlenséggel dicsőítették a derék férfiút, ki oly sok jeles embert nevelt a hazának. A jubiláns a nap emlékére 8000 koronás jótékonycéiu alapítványt tett. A volt tanítványok 400 koronás alapítványt tettek az ünnepelt nevére. Az ünnepély után a Pannóniában 300 teritékü bankett volt, melyen az üdvözlések pohárköszöntők alakjában ismét megújultak. Itt olvasták fel a kassai tankerületi főigazgató, dr. Szicber Ede üdvözlő beszédét is. A szónokok versenyre keltek egymással a jubiláns ünneplésében. Kiemelkedett a szónokok közül tartalom és szónoki erő tekintetében Fechse! János dr., Kelemen Samu dr., Borsos Benő és Bodnár György,