Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-03 / 40. szám
II. évfolyam. Szinérváralja, 1905. október 3. 39. szám. SZIHERVARALJA TÁKSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIKOIIAEMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 kor. 50 f., egyes szám ára 12 f, Nyilttér soronkint 20 fillér. Megjelenik c lap minden kedden. Népgyülés Felsőfaluban. (K. S.) Egészen az Avasország szivéig eljutottak azon nagy eszmemozgalmunk hullámai, melyek már évtizedek óta foglalkoztatják a müveit világ közvéleményét s amelyek az utóbbi időben forrongásban tartják a magyar nép érzelem világát is. Az ország szivéből, Budapestről terjednek szét e hullámok, melyeknek gyűrűi eljutnak a legutolsó faluba is. Bármily álláspontot foglaljon el valaki a napirenden lévő kérdésekkel és eszmékkel szemben, a haladás minden igaz barátja csak örülhet annak, ha uj eszmék és nagy kérdések kavarják fel a nagyközönség alvó érzelmeit; a haladás minden barátja csak örömmel szemlélheti a modern kor eszméinek vajúdását és küzdelmeit, mert ezen küzdelmekben kifejtett erő az, a mely előbbre viszi a civilisációt és kultúrát, amely előmozdítja a nemzetek gazdasági haladását. Tájékozatlanságra és kishitűségre vall az, ha a modern ideák terjedésétől, ha az uj intézmények megvalósításától a nemzeti egységet és függetlenséget feladjuk. Kicsinyes s rég meghaladott felfogás az, amelyet sokszorosan megcáfol az emberi civilizációnak históriája. A történelem arra tanít, hogy a nem» zetek Önállóságát, függetlenségét és egységét nem jelszavakkal, nem külső dolgokkal és nem is' a meglévő állapotokhoz való görcsös ragaszkodással lehet fenntartani, hanem mindig az uj és modern eszmék terjesztése; uj intézmények meghonosiiása, Főszerkesztő: ILOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők: FÁBIÁN ISTVÁN és KATONA SÁNDOR dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési dijak a „SZINÉRVÁRALJA" szerkesztőségéhez Sz.-váraljára intézendők. Hirdetést mérs ' H árakon közlünk. a civilizáció haladásával való lépéstartás; a nemzet szellemi és anyagi jólétének előmozdítása voltak a legbiztosabb és legalkalmasabb eszközök a nemzeti függetlenség és egység biztositásárá. A történelem arra tanít, hogy a modern eszmék elutasítása és a haladás elől való elzárkózás ássa sírját mindama hatalmas birodalmak nagyságának, ellenben az uj eszmék felkarolása uj intézmények meghonosítása mindig a nemzetek hatalmának fejlődéséhez és a nemzeti önállósághoz vezetettek. Erre tanított minket a legnagyobb magyar, Széchenyi István és az ő tanításait egy pillanatra sem szabad szemünk elől téveszteni. Szeptember hó 27-én a román nemzetiségi párt népgyülést tartott Felsőfaluban, az Avas legnagyobb községében, melynek tárgya volt az általános titkos választói jog. Megjelent e gyűlésen dr. Mihályi Tivadar országgyűlési képviselő, a nemzetiségi képviselők klubjának elnöke is. A hatóság képviseletében jelen volt Ilosvay Gusztáv főszolgabíró A gyűlésen Serbák János vámíalusi g. kath. lelkész elnökölt. Nem akarunk e gyűlésnek, melyen elég kis számú közönség volt jelen, semmi nagyobb jelentőséget tulajdonítani; de nem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy már ezen kisszabásu mozgalom is miniátür képét mutatja azon nagy eszmeáramlatnak, melynek terjedését nap-nap melleit tapasztalhatjuk, Nem a felsőfalusi gyűlés rendezőinek sikere az, amely minket e sorok írására késztet, hiszen ilyenről szó sem lehet, de ezen népgyülés mindenesetre alkalmas arra, hogy a szemlélőben gondolatokat ébresszen ; alkalmas arra, :ogy bár szerény, bár kis jelentőségű, de tanulságos például szolgáljon arra, hogy a nagy eszmék milyen ellenállhatatlan erővel terjednek s bár lassan is és bár sok^akadálylyal küzdve eljutnak minden helyre és lassanként beférkőznek még a legprimitívebb néplélekbe is. Járásunkban elég gyakoriak a nemzetiségű gyűlések és mozgalmak. Vidékünk hazafias magyar közönsége bizonyos ellenszenvvel, bizonyos kellemetlen érzéssel szokta ezen nemzetiségi mozgalmakat kisérni. Tagadhatatlan, hogy a magyar lakosság érzelmére némi - elfogultság is hat, de viszont a mindenkori események igazolják, hogy a román nemzetiségek iránti ellenszenvnek nagyon is sok alapja van. Olvasóink bizonyára emlékezni fognak még az augusztusban Bikszádon tartott Astra bálra, melynek rendezősége olyan mélyen és durván megsértette a magyar közönség hazafias, érzelmeit. Mi voltunk azok, akik e lap hasábjain erélyesen visszautasítottuk ezen eljárást és érdemük szerint megmondtuk véleményünket ä közművelődési egyesület közmüveletlen vezetőségének, Nam volnánk tárgyilagosak, ha a felsőfalusi nemzetiségi gyűlés alkalmából viszont nem adunk kifejezést megelégedésünknek és örömünknek a felett, hogy a népgyülés szónokai: Lukács Constantin jó- zsefházai gör. kath. lelkész és dr .Mihályi Tivadar országgyűlési képviselő beszédeikben olyan hangot használtak, mely teljesen nélkülözte a nemzetiségi demonstráció színezetét. Szigorúan a tárgy körül, az általános választói jog kérdése körül mozogtak „Szioén/áralja tárcája“. A szerencse-fia. A szerencse lehet ép oly szeszélyes, mint a szerencsétlenség, ha üldözi az embert, Első példa vagyok reá és embertársaim okulására (különösen azokéra, kikre még nem mosolygott Fortuna istenasszony), el akarom mondani, hogyan jártam, Tanulmányaimat kitüntetéssel végeztem, több nyelven beszélek és írok s mindenféle rendszerű írógép használatában gyakorlott vagyok. Amellett csendes és komoly legényke voltam és külső megjelenésem ellen sem lehetett kifogás, Ilyen kaliberű fiatal emberek százával futkosnak hivatalból-hivatalba és nem kapnak állást, hacsak nincs valamirevaló protekciójuk.; Nekem azonban protekció nélkül is sikerült bejutni egy intézetbe, melynek részvényei- több száz koronával jegyeztek a névértéken felül, és mely évenként 120,000 koronát oszt ki jutalék gyanánt igazgatósága tagjainak. Eleinte persze csak ideiglenesen, fizetés nélkül neveztek ki. Fiatal voltam. Az állás ugyan felelőséggel teljes volt, de azért nem volt kellemetlen s minthogy használhatóságom nem maradhatott észrevétlenül, már három év múlva véglegesen kinevezett tisztviselője voltam az intézetnek 1200 korona fizetéssel és 50 korona rém inerációtal, meg nyug- dijképességgel. Harmíncötévi szolgálati idő után teljes 800 korona nyugdíj. A viszonyok ily fényes átalakulása sok fiatal emberre nézve kártékony, vagy nagyzási hóbortban esik, vagy pedig könnyelmű életet kezd folytatni. Én azonban szerényen megniaradlam kis Szobás lakásomban, a legolcsóbb korcsmákban étkeztem ezentúl is, s a mit csak lehetett, megvontam a szájamtól. Egy év múlva nyolc kilóval könnyebb, de de 200 koronával gazdagabb lettem, mely összeget a takarákba helyeztem el 4oA'-os kamat mellett, Ekkor megbetegedtem. Az orvosok, kik minden betegség okát kutatják, azt állították, hogy szellemileg tuleröltettem magam és testileg nem eléggé táplálkoztam. Nevetséges, mintha gazdag henyélök nem betegednének meg. Igazgatóságom — mely ismét fényes ered ményü mérleget tett közzé — azt irta nekem, hogy egy hónapra kiadja a fizetésemet, ha azonban tovább lennék beteg, úgy kénytelen volna az állást mással betöltetní. Minthogy sajnáltam más orvost fogadni, mint az intézet ellenőrző orvosát, úgy pontosan harminc nap múlva egészséges voltam ismét. Szerencsém volt, hogy nem február hónapban betegedtem meg, (mely hónapban tudvalevőleg csak 25 nap van) különben elvesztettem volna állásomat és nyugdíjigényemet, Betegségem alatt belémszeretett az ápolónőm, lakásadó asszonyom húga, Csendes, halvány,- vérszegény lányka volt, aki egy cégnél, melynél már hat ev óta mint gépirónő pontosan dolgozott, ötven korona havi fizetést húzott, A cég éppen fönnállásának ötvenedik évfordulóját ünnepette, főnöke királyi kitüntetésben részesük és ebből az alkalomból 4000*koronát adományozott jótékony célokra, A leány nőül akart jönni hozzám s pontosan kiszámította, hogy 150 korona havi fizetésünkből pompásan megélhetünk, sőt még meg is takaríthatunk belőle valamit, Nem tudom, betegségem okozta gyengeségemből, vagy velem született engedékenységemből kifolyólag egyeztem-e bele ebbé, dacára, hogy semmi más vonzalmat nem éreztem a.leány iránt, mint hálát, Mint tisztességes tisztviselő másnap felvettem többször kijavított fekete’ kabátomat és tisztelegtem vezérigazgatómnál, hogy bejelentsem nála, nősülési szándékomat,