Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-05 / 36. szám

2. 1905. szeptember 4, akarunk emelni. Ez az egyéb a hivatalos embe­reknek szól. Hasztalan hozatnak a legnemesebb célú törvények is, ha a végrehajtás lelkiismeretlenül történik. Soha egyetlen-egy törvénnyel szemben sem követtek el annyi mulasztást a hivatalos em­berek, mint éppen a népoktatási törvénnyel szem­ben. Harminchét éves immár a népoktatási alap­törvény. Meghozatala óta több módosításon ment keresztül. A népoktatás egységesítése, szigorítása érdekében garmada számra gyártják a miniszteri rendeleteket s mégis mit tapasztalunk?. Azt, hogy a tanköteles gyermekeknek nagy százaléka még ma is iskolázatlan marad, nagy kárára a nemzeti művelődésnek, külünösen pedig magának az isko­lázatlan gyermeknek. Nem kell messze elkalandoznunk példa után. Itt van mindjárt ékes például Szinérváralja. Da­cára az egész országban tapasztalható közönynek, melylyel a népoktatási törvény találkozik, Szinér­váralja ebben igazán excellál. Az elmúlt iskolai évben mintegy 20—22 ezer igazolatlan félnap lett kimutatva a szinérváraljai iskolák vezetői áttal és össze-vissza 6 korona folyt be bírságpénz fejében. Így állván a dolog, nem lehet rajta csodálkozni, ha nálunk az és akkor küldi gyermekét iskolába,' akinek s amikor jól esik. Tisztelt elöljáróság! Ennyire megesufolni egy üdvös törvényt még sem szabad, ily súlyos mulasztás keserű gyümölcsöket fog teremni. Kér­jük az elöljáróságot, hogy törvény által szabályo­zott kötelességét ne hanyagolja el a beállott uj iskolai évben. Kérjük erre annyival is inkább, mert minden legkisebb hanyagságról számlát ké­szítünk s ha más nem akad, mi fogjuk az elöl­járóságot és minden, e tekintetben kötelességét hanyagoló faktort a felsőbb hatóságok utján kö- telességteljesitésre szorítani. Adja az ég, hogy erre ne kényszerüljünk! HÍREK. Kinevezés. Szuhányiné Kovács Mária, oki. tanítónő a szatmárnémeti-i óvodához óvónővé ki­neveztetett. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Bodor Jenő, magyar-remetei tanítót az udvarii, Károlyi Sándor, udvarii, vámosi Nagy Lajos, hadad-nádasdi és Neubeuer Elemér, kap- nikbányai állami tanítót a szatmárnémetii kültelki iskolához áthelyezte. Püspöklátogatás Sárosmagyarberkeszen. E hó 24-én érkezett meg dr. Bartók György er­délyi ref. püspök, dr. Nagy Károly és Ravasz Já­nos kolozsvári theologiai tanárok, Simó Béla egy­házkerületi főgondnok, Vásárhelyi Boldizsár deési, Barabás Samu magyarláposi és Szakács Ferenc deésaknai esperesek kíséretében Sárosmagyarber- keszre. A fogadtatás igen impozáns volt. Az érkező magas vendégek elébe lovas bandérium ment, a községbe pedig a felállított diszkapu előtt hívei fogadták az érkező püspököt és kíséretét. Délelőtt 10 órakor a berkeszi ref. templomban isteni tisz­SZINÉRVÁRALJA telet volt, midőn az ünnepi beszédet dr. Nagy Károly theologiai tanár mondotta, ezután dr. Bar­tók György püspök az orgona felszentelése alkal­mával tartott beszédet. Délután 1 órakor az állami iskola helyiségében bankett volt, a hol vagy negy­venen vettek részt. A bankett alatt egyik toaszt a másikat érte. Ebéd után majdnem az egész asztal- társaság átment Nagysomkutra, hol az építendő ref. templom telkét nézte meg a püspök. Ezután látogatást tett Gróf Teleki Sándor házánál és Szap- panyos József az itteni ref. egyház gondnokánál. Vacsorára a püspök és a többi magas vendégek Gróf Teleki Sándor vendégszerető házánál voltak hivatalosak. Sikerült tréfa. A napokban Aranyosmegye- sen egy jókedvű úri társaság vadászatra rándult ki a mezőre. A társaság egy előkelő, nagyon ro­konszenves tagja, aki pompás zamatu adomáiról nevezetes, a kukoricás szélén ülő nyulat vett észre. Nagy óvatosan lőtávolba kerül a vadász és biztos célba véve a nyulat, elsüti a fegyvert. A nyúl nem mozdul. Ismét lő, de a nyúl meg mindig ül. Hir­telen újra tölt a vadász, hogy — ha esetleg el akarna futni a nyúl, — készen legyen a fegyver. Mikor azonban a harmadik lövésre sem mozdult a tapsi, vadászunk oda ment hozzá és bele rúgott. A rostává lőtt nyúl a rúgásra felfordult és a hasa alól kilátszott a bőrébe csömöszölt szalma. A tár­saság tagjai ugyanis összebeszélés alapján kitö­mött nyulat lövettek meg a kezdő Nimróddal. Gyűlés. A szinérváraljai községi iskola fel­ügyelő bizottsága e hó 2-án tartotta alakuló és tanitóválasztó közgyűlését Sprenger Ferenc, kir. segédtanfefügyelő elnöklete alatt. Elnök lett Nagy Lajos, birtokos, alelnök Burghoffer János, gondnoK és jegyző Irinyi Sándor, Tanítókul beválasztotta a bizottság Irinyi Sándort, Domokos Istvánt és Fá­bián Istvánt 4—4, Schwanner Rudolfot 2 órára hetenkint. Az igazgatói teendők vitelével Irinyi Sán­dor bízatott meg. Figyelmeztetés. Figyelmeztetjük olvasóinkat hogy Szinérváralján és vidékén sok hamis 50 ko­ronás bankó van forgalomban. Az utánzat sikerült és nehezen különböztethető meg a jó bankótól; Az alap azonban fakóbb és a felső alakok arca nem sikerült úgy az utánzaton, mint az eredetin. Harapós leánynéző. Aug. 24-én Szinérvá- ralján elfogtak a csendőrök egy gyanús külsejű embert, mert semmivel sem tudta magát igazolni és alapos volt a gyanú, hogy a dr. Gergely György, nagybanyai lakos aranyóráját ő lopta el. E gyanú alapján Nagybányára vitték, hol magát egyszer Horovitznak, máskor Klein Lipótnak monuotta; de sem az egyik, sem a másik nevét nem tudta beigazolni és eltöltött életéből 10 évről nem tudott szamot adni, Mivel emlegette, hogy Pesten is járt, oda akarták szállítani. Erre annyira kezdett rúgni, kapálódzni, harapni, ordítani a városháza udvarán, hogy meg kellett vasalni. Föltették a szekérre, on- nnan is ledobta magát s azt kiabálta, hogy öljék meg, vagy csináljanak vele akármit, csak Pestre ne vigyék. Különben utolsó napját Szilágycsehen töltötte, ahonnan leánynézőbe ment Váraljára. mit, ama lehetőségnek a gondolata, hogy ezt most mind magaménak mondhatnám, szinte boldogított. Mindig tudtam az összes árverések kathalógusát kívülről. Ez is egy ilyen ifjúsági hóbortom volt, mert én mindig távol állottam attól, amit komoly fiatalembernek neveznek, annyira, hogy magányos óráimban néha magam is azon gondolkoztam, vájjon lesz-e belőlem valaha valami? Claire erre hangosan felkacagott s közbe vetette: „Nem, — hála Istennek — eddig még nem lett belőled semmi s ezentúl nekem lesz gon­dom rá, hogy valahogy más útra ne térj. No de folytasd.“ — Nem hiába remegtem én ettől a licitáci- ótól, mert, amint ez már álomban szokás, egy­szerre ott találtam magam egy nagy teremben csupa elárverezendő holmi között. — „Pompás álom" —- szakitá meg ismét Claire. — No én épen nem mondhatnám annak. Körülöttem min­denféle régiségek hevertek, rongyos bútorok, melyeken vén asszonyok ültek, kopott journalisták, vén diákok, naplopók, elcsapott színészek stb. stb. Mindezeken ma túl akartak adni s rám is hasonló sors várt. A teremben sok előkelő ismerősöm f yült össze, kik megvető pillantásokkal illettek, zégyenemben majd elsülyedtem. Végre megjelent a kikiáltó s én úgy éreztem, hogy halálra Ítélnek. A kis köpcös ember egy emelvényen foglalt helyet s hivatalát mindjárt azzal kezdte, hogy utánnam nyúlt, Én voltam az első áldozat, az első elárverezendő tárgy. íme uraim, folytatta a kikiáltó, itt van egy eléggé jól conzervált művész. kissé kopott és összezsugorodott, itt-ott a molyok is rágtak már rajta, de azért még mindig hasz­nálható kályhaellenzőnek, vagy karyatidnek, ha valami vázát, vagy órát állítunk fejere. Az ablak közé téve időjósnak is beválik. Mennyit adnak érte ? A teremben nem felelt senki. A kikiáltó folytatta: Nos Uraim és Hölgyeim! Kérem egyéb szolgálatokat is teljesíthet eme érdekes darab. Pld. gyertyatartó lehet valami szép entréc-ban, esetleg postás stb. stb. De még mindig nem jelentkezett senki vételre. Én szinte vércseppeket izzadtam már szégyenemben, mert itt is, ott is engem ócsá­roltak. Hallottam, amint hasznavehetetlen naplo- pónak, semmirevaló gazembernek neveztek. Egy­szerre a régi szolgámat pillantottam meg, hozzája fordultam segítségért, de mielőtt szólhattam volna, rám förmedt torka szakadtából a kikiáltó: mars vissza a helyedie vén bútor. Erre a nem épen enyelgő kifejezésre persze nyugton maradtam. ' — Nos, hát még mindig i em Jelenthez.k senki vételre? — Csend, csend volt. Most a ki­kiáltó odaszólt az Írnoknak, hogy hozza be a 2., 3., 4. számot. Az erős legény szót fogadva, három rongyos alakot vonszolt elő egy kamarából. Miu­tán a művész magában teljesen értéktelennek bi­zonyult, — folytatta a kikiáltó — hozzája csattol­juk még ezt a három poétát. Az egyik a szerelmi lyrának a nagy mestere, a második elégiákat költ, a harmadik a más pénzét költi, de ebben nagy tehetség. Nos mit adnak e négyes szövetségért? Végre egy púpos ócskás, miután néhány percig megfontolta a dolgot, elszanai. oda szólt: Egy (Ugyan melyiket harapta volna meg? — Szerk.) A csendőrség Szilágycsehet is megjárta a harapós leánynézővel s onnan a napokban ismét Nagybá­nyára érkeztek vele. A vizsgálat folyik ellene. A hétalvó. Petrik András felsőbányái 11 éves ; fiú, akit a 22-ik számú vasúti őrháznál Felsőbánya és Giródtótfalu közt a pályaőr tart s annak tehe­nét őrizte, aug hó 22-én, d. e. 7 és '8 óra közt a pályatesten, a sínek közt elaludt. A Felsőbányá­ról jövő s különben is nagy eséssel haladó reg­geli vonat vezetője nem bírta megfékezni a robogó kocsikat. Szerencsére a fiú aludva maradt helyén s igy az egész vonat keresztül haladva rajta, csak kissebb fejsebeket és némi horzsolásokat okozott testén. A gyermek oly irigylésre méltóan aludt, hogy még a horzsolásokra sem ébredt föl, csak mikor az őr és a megállóit vonat közönsége fel- költötte, akkor tudakozódott, hogy mi történt vele, mert ő az egészről semmit sem tudott. Valóságos hétalvó! Ez volt a szerencséje, mert igy menekült meg a haláltól. A íim ugyanazzal a vonattal be- j szállították Nagybányára s Nagy János helyettes pályaorvos vette kezelés alá. Tectil-tanfolyam hazánkban. A késmárki felső kereskedelmi iskola vezetősége elhatározta, hogy kereskedelmi érettségivel bíró ifjak részére 1 textilipar tanfolyamot rendez. A tanfolyam tanterve a legkörültekintőbben van összeállítva. Az elméleti tárgyak mellett, melyek a szövő anyagokkal, gép­tannal, stb.-vel foglalkoznak, a tanterv szerint a legtöbb időt a gyakorlati órák foglalják le. Ha a terv sikerül és a textilipar felsőbb vezetésében I uralkodóvá válik a müveit magyar elem, akkor az alsóbbrendű munkáshelyeknek szakképzett magyar ifjakkal való betöltése is könnyebb lesz, látván az alsóbb osztály, hogy a középosztály is szívesen adja fiát ipari pályára. És ezzel véget ér az a : mai képtelen helyzet, hogy erősen fejlődő textil­iparunkat külföldi s főleg osztrák elemek domi­nálják. Takonykór. Baum Károly, járási m. kir. állatorvoshoz Józsefházáról két lovat hoztak gyó­gyítani. Az állatorvos takonykor tüneteket látott a lovakon s azért elkülönítette azokat és beoltotta mailéin serummal 21 órai észlelés után teljes reac- tió állt be. A lovak a szinérváraljai vásártéren aug. i 31-én agyonlövitek. Értesítés. Schuster Ferenc, nagybányai fog­technikus e héten valamelyik napon Szinérváraljára jön s működését megkezdi. Lakása a „Korona- szállodában lesz. Jövetelének pontos idejét plaká­tokon tudatja majd a közönséggel. Anyakönyvi statisztika. A szinérváraljai m. kir. anyakönyvi hivotalnál aug. 27-től szept. 3-ig a következő bejegyzések történtek: Született: Drá- gos Pálnak György, — Vári Júliának Mária, F. Kis Sándornak József, — Halász Ilonának Mária. Meghalt: Butkovics János, 24 éves, postatiszt (tüdő­vész). Házasságot kötött: Gózsa Flórián és Petruc Flóra, Simon Abrahám Jakab és Markovics Matild. Kihirdetés alatt ál. Bálán Demeter és Puskás Mária Lukács György és Bartos Juliánná. Tököt tökkel. A „szeget szeggel“ verset Rákos Károlyné, született Dohi Zsuzsánna, remete­sou 1 — Tehát egy sou! Senki sem ád többet? Egy sou először, másodszor. Egy sou hat centime! — hangzott moat a tömegből egy rikácsoló hang. A kikiáltó ismét emelte a kalapácsot: először, — másodszor s már-már a harmadszori is kimondta, de megakadt, mert hirtelen kinyílt a terem ajtaja s te, Claire, te vonultál be nagyszámú előkelő hölgytől kisérve. Szépséged elvarázsolta a jelenle­vőket. Minden szem feléd irányult, midőn csengő hangoddal azt kérdezted: „Az én férjemet akarják ellicitálni? S mennyire tartják vájjon?“ Az öreg kikiáltó mélyen meghajolt előtted s miután aláza­tos hangon helylyel kínált, azt felelte: Eddig egy sou hat centim a felajánlott összeg. — Én mindjárt ezer tallért adok érte — mondtad te elszántan a jelenlevők nagy csodál­kozására. Én .boldog voltam, de aggódtam is, mert nem tudtam hogyan fogod eme horribilis össze­get megteremteni. De aggodalmaimat nemsokára szétoszlatta egy másik bájos hang, mely kétezer tallért Ígért értem. Valóságos riadalom támadt egy­szerre az előkelő hölgyek között, mert mindegyik engem akart megvenni, már tiz, sőt tizenkétezer tallérig állottam. Minden újabb ezernél felemelked­tem s büszkén _ néztem végig az engem megbán­tott tömegen. Észrevettem, amint mindig nagyobb és nagyobb tisztelettel köszöntenek ugyanazok, kik gazembernek mondtak. Úgy látszik, egy vén hölgy határozta el, hogy engem megkeritsen, mert százezer tallért ígért értem. Ennyire még nem be­csültek férfit ebben a században s én valóságos csodája lettem az emberiségnek, Mindenki engem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom