Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-22 / 34. szám
1905. augusztus 21. Nyugodj békén küzdésid után, elhunyt jó barátunk. Siri álmodat ne zavarja semmi sem. Minket, kik halálod miatt fájdalmasan kescrgiing, nyugtasson, vigasztaljon meg a viszontlátás reménye. Tehát kedves barátunk a viszontlátásig! Isten veled!! HÍREK. Bírói kinevezés. A király az igazságügymin. előterjesztésére Hegedűs Gyula szilágysomlyói járás- birósági albirót a szatmárnémeti-i törvényszékhez bíróvá kinevezte. Az újonnan kinevezett törvény- széki biró, mint iró is széles körben ismeretes. Megerősítés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Szabó István nagybányai áll. főgym- náziumi ideiglenes rendes tanárt rendes tanári minőségben véglegesen megerősítette. Gyűlés. F. hó 12-én a szatmármegyei jegyzőegyesület gyűlést tartott városunkban Bodoky Béla elnöklete alatt. Ezen a gyűlésen a jegyzői magánmunkálatokról alkotott szabályrendelet a min. leirat szerint módosíttatott, Elhatároztatott, hogy a kisbirtokosok orsz. földhitelintézeténél levő záloglevelek szelvényeinek beváltási értéke újból értékpapírokba fektetendő, miáltal a jegyzői nyugdíjalap helyzete tetemesen javul. A közjegyzői kényszer behozatala tárgyában kelt árvaszéki határozat, illetőleg alispáni rendelet visszavonása iránt a nagykárolyi járás jegyzői kara által beadott indítvány egyhangúlag elfogadtatott, s a törvénybe ütköző határozat, illetve rendelet visszavonása iránti memorandum beadására elnökség felkéretett. A fizetés kielégítés kiutalványozásának sürgetésére egyleti elnök a belügyminisztériumhoz felküldetett. Az 1000 korona értékű hagyatékoknak a jegyzők által leendő letárgyalása ügyében keletkezett indítvány a központi egylethez felküldetni határoztatok országos mozgalom indítása céljából. A megyei szabály- rendelet revíziója ügyében a jár. főszolgabírónak tiszti értekezlet tartására fel kérettek. Az 1902. évi 111. t.-c. hatályon kiviil helyezése és a volt vármegyei számvevőség visszaállítása ügyében a pestmegyei jegyzők indítványához hozzájárultak. Gyűlés után bankett, azután pedig kirándulás volt az Uray Bertalan szőlőjébe, hol kitűnő hangulatban s a házigazda páratlan vendégszeretetében együtt maradt a társaság a kéíő éjjeli órákig, amikor aztán kiki szállására vonult. Hogy hová és miként, tudja az Ég. Végül a gyűlés terem átengedéséért a városi hatóságnak köszönet szavaztatott. Sajnos, a gyűlésen csak 20 jegyző jelent meg. Beiratások a nagybányai áll. főgimná* ziumban. Az 1905—6. tanévre szóló felvételek és beiratások a nagybányai áll. főgimnáziumban aug. hó 29, 30 és 31-ikén, mindenkor d. e. 8—12-ig fognak eszközöltetni; a javító vizsgálatok napját 28-ikára tűzöm ki. A felvétel alkalmával bemutatandó a megelőző tanévről szóló bizonyítvány, a tekintet reám, szemeibe könny tolult és halk hangon imigyen suttogott: — Ah, tehát való, sejtelmem nem csalt meg! E szív, mely már csaknem lemondott a viszontszerelem reményéről, még egyszer feledni, még egyszer szeretni van hivatva. Öli, kedves Lászlóm, fogadja az annyira óhajtott kezet és vegye jutalmul hű szerelméért szivem legdrágább érzeményeit, és zálogul e csókot, mely frigyül.két és tiszta érzelmeinket incgszentesiti! Ezt mondva az elérzékenytilt özvegy nyakamba borult és forró csókjaival elhalmoz. Egek 1 Ébren vagyok-e vagy álmodom ? Ez nem álom, nem tréfa, mert Almayné csakugyan konokul simul keblemre s folytonosan azt suttogja, a tied, a halálig a tied vagyok, egyetlen Lászlóm! Még mielőtt bámulatomból magamhoz tértem és az elérzékenyült özvegy ölelő karjai közül kiszabadulhattam volna, belépett Anna, ki szinte kővémeredten szemlélte a jelenetet s azután mélyen elpirulva, kiosont a szobából. Almayné utána sietett, miközben lelkesülten kiáltá: „Jöjj, jöjj édes leányom, légy tanúja anyád boldogságának, — Gáró ur megkérte a kezem.“ E pillanatban határoznom kellett. Egy oroszlán ugrással künn termettem s mint sebzett vad értem, szállásomra, ahol nyomban forró lázba estem. Másnap reggel alig nyitottam fel a szemei- ! met, amidőn két levélre esett tekintetem. Felbontottam a leveleket. Az egviket Anna, a másikai jmamája írta, A kis leány levele így hangzott: SZINÉRVÁRALJA születési bizonyítvány és — amennyiben az ujra- oltás ideje az osztálybizonyitványban bejegyezve még nem volna — a himlő oltási bizonyítvány is. Azon tanulók, akik jul. 1—5-ikén már felvétettek a rendtartás értelmében a beiratás végett az illető osztályfőnöknél kötelesek megjelenni. A vidéki ismétlő tanulók felvétele csak aug. 31-ikén 7:>12-ig fog eszközöltetni, de ez is csak abban az esetben, ha velők a tanulóknak egy osztályban rendtartási lap megállapított száma nem lesz túllépve. Úgy a felvétel, mint a beiratás csak a szülők v. helyetteseik jelenlétében fog megtörténni. A felvétel dija 11 korona 40 fillér, ehhez hozzájárul még az ifjúsági könyvtári jegyzék ára 20 fillér. A felvétel alkalmával nyilatkozatot tesz a szülő vájjon az V. osztályba lépő tanuló görög nyelvet vagy pótló tantárgyat fog-e tanulni. Ugyanekkor jelentendő be, melyik rendkívüli tárgyat (román ny. rajz. zene) fogja tanulni. Különösen hangsúlyozom e helyütt is a zeneoktatást, amely hosszabb szünetelés után kellő érdeklődés esetén most újra meg fog indulni; részt vehetnek benne kezdők és haladók. Kívánatos, hogy a zene bármely ágában már jártas tanulók is kivétel nélkül beiratkozzanak, kezdők pedig minél nagyobb számmal jelentkezzenek. Évi tandija 10 korona. A tandijmentességi folyamodvány benyújtásának határideje szept 15. Az intézeti igazgatósághoz cimzendő folyamodványhoz melléklendő egy szegénységi, illetőleg vagyontalansági bizo- : nyitvány, amely azonban egy évnél régibb nem lehet. A tanév ünnepélyes megnyitása szept 1-én reggeli 8 órakor lesz; a róm., gör. kath. és gör. kel. vallásu tanulók megjelennekaplébánia templomban tartandó isteni tiszteleten, a többi felehezetii j tanulók pedig az ájtatosság után az intézeti torna- csarnokban tartandó megnyitási ünnepélyen, a melyre a t. szülőket és a tantigy iránt érdeklődő közönséget is ez utón meghívom. A rendes tanítás szept. 2-ikán d. e. 8 órakor veszi kezdetét. Jarkovich Emil, igazgató. Avasi csendélet. Petka Juon és Miska György már rég óta haragosai egymásnak. Napokon keresztül halálra keresték egymást. Zimbru Vaszil lakodalmán a múlt héten összetalálkoztak s Miska György felhasználván az alkalmat, két hatalmas késszurással oly sikerültén sebesitette meg Petkát, hogy az fél óra múlva meghalt. A lakodalmas nép haragjában, hogy mulatsága megzavartatott, meg akarta verni Miskát, de ez elmenekült, miközben Zimbrut is megkéselte. Ifiuminált állapotban nem vették észre a tettes elmenekülését Filip Juont vélvén a tettesnek, őt agybabugyálták el, és pedig annyira, hogy ez tegnapelőtt a verés következtében meg is halt. Szerencsétlenség a cséplésnél. Sipos Mihály, avasujvárosi lakos 42 éves, nős, gyermekes férfi e hó 12-én az avasujvarosi fogyasztási szövetkezet cséplőgépjénél mint étető dolgozott. Amint a kazalról a dobra lépett, egy kéve búzára hágott, mely megcsúszott alatta. A csuszamlás következté„Azok után, miket láttam és anyámtól hallottam, nincs más hátra, mint önnek gratulálni. Legyen szerencsés az én leendő fiatal papám. Én holnap — mamuskám óhajtásaként — nagyné- némhez utazom kissé szórakozni. Ne búcsúzzék el tőlem, mert nemsokára visszajövök a — lakada- lomra!“ Almay Anna. A mama csak néhány sort irt, de az is elég volt: „Uram! Tegnapi viselete előttem megfoghatatlan. Ha ön férfi, úgy tudja kötelességét és még ma fel fog világosítani. Elvárom. Megugrását nem csodálnám, ha tagadó választ nyert volna, de . . . Anna ma reggel elutazott, szeszélyes gyermek, akaratát nem gátolhatom. Várja önt A. Ida.“ Erre a két levélre azután még erősebb lázt kaptam. Azután irtani a haragos bús özvegynek, magamat ostobának, szelesnek nevezvén, kértem bocsánatát a dolog téves félreértéséért. Hogy mi történt azután, nem tudom, mert napokig a szobát őriztem. Azt a jó tanácsot azonban adhatom bárkinek, hogy soha olyan leánynak ne udvaroljon, kinek még — férjhez menendő mamája van. (Vége.) ben Sipos elvesztette az egyensúlyt s bal lába a dobba siklott, mely a láb fejét a bokában teljesen elszakította a lábszártól. A súlyosan sérült embert a fogyasztási szövetkezet igazgatója a szatmári kórházba szállíttatta. Erélyes kopogtatás. Alék Mihály, tartólei lakos kopogtatási gyakorlatokat végzett a Búd Juon ajtajan. Jól tudja ő, hogy mig „szabad“-dal nem válaszolnak a kopogtatásra, addig nem illik benyitni. Hogy ezt a „szabad“-ot kierőszakolni nem illik, annyira még Alék nem jutott. E hó 7-én addig kopogtatott a Búd ajtaján, mig megunta a dolgot, s előbb ököllel, majd fejszével folytatta. A fejsze tudatos véletlenül a fokáról élére fordult s neliágy perc alatt az ajtó szilánkokban hevert az ütközet helyén. Az újfajta Botondnak egy modern Bizáncot kellene felfedezni valahol a bíróság közelében. Hogy kerek egészet képezzen a dolog, meg kell jegyeznünk, hogy a házigazda, Búd Juon meg az Alék hátán viszonozta a gyöngéd kopogtatást oly sikerrel, hogy Alék 20 napig kénytelen az ágyban pihenni az erélyes kopogtatás fáradalmai után. Ilyen szives viszonzás után érzéssel dalolhatja Alék ur: „Nyisd ki babám az ajtót.“ Testvériesen. Starmüller Ferenc és Lajos édes testvérek. Ezt a viszonyt erősiti azon meleg rokmszenv, melylyel nevezettek egymás iránt viseltetnek. Hogy a különös ragaszkodásnak külsőleg is látható kifejezést adjanak, az elmúlt napok egyikén összevesztek. A testvéri igaz szeretetnek ilyen forró megnyilatkozására a fiatalabb Starmüller úgy elérzékenyült, hogy bátyját egy vaskala- pácscsal nyolc napig tartó sérülés erejéig homlokon csókolta. Lám, mire visz a szerelem ! Vigyázatlanság. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt e hó 14-én Szinér- váralján egy ifjú vigyázatlanságából. Sziber István csizmadiasegéd egy forgópisztolyt mutogatott barátjának, Nagy Sándor csizmadiasegédnek. A pisztoly véletlenül elsült s a golyó Nagy Sándor jobb lábába fúródott. Sziber erre maga ellen fordította a pisztolyt, de szerencsére több töltés nem volt benne s igy önmagába nem tehetett kárt. Nagy Sándort beszállították a szatmári kórházba, hol a golyót minden nagyobb veszély nélkül eltávolították a testből. A sérült már jobban van. CSARNOK. Vidd pokolba ... Vidd pokolba azt a kancsót! Nem kell már a bor nekem, Nem segít az, nem javít az, Többé szenvedésemen. Mig sebemre irt találtam Benne addig idogáltam; Ah de többé nem szabad: Mert a szivem megszakad. . . . Sirt a szivem bánatában, S hogy lecsendesiisem öt; Borözönbe fojtogattam A bánatban könnyezőt. S borba hűlt a köny szememből S újra csak ki ittam ebből. Hogy legyen hát gyógyszerem, Mely csak bűt szerez nekem ? Azt hiszik a borivók, hogy Attól a szív felderíti. Meglehet! de én velem még Nem bánt ilyen emberül. Hogyha ittam bánatomban, Nem találtam én a borban; Semmi vigaszt, vagy derűt! Vagy csak engemet került ?! Vidd pokolba azt a kancsót! Nem kell már a bor nekem. Nem !. . . ne vidd el, hadd ürítsem Mégegyszer ki serlegem. Nem szűnik a könnyezésem. Mért is akkor annyit élnem ? Hadd szűnjék panasz szavam : Borban ölöm el magam. Vátzy János. _______3.
