Szinérváralja, 1905 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-18 / 29. szám

1905. ju1i"2 IS. SZINÉRVÁRALJA 3. ják, hogy vadászjegyre okvetlen szilkfég van. E kérdést ci tv Uigyminiszter egy legközelebb kibo­csátott rendeletével teljésen tisztázta. Ez a rende­let ugyanis kimondja, hógy jegy nélkül ,vadászni ex-lextyyi sgm .szabad, mert ez jövedéki kihágást képez. ■ A harmadik von^í e Jaó, 15-én délután 12 óra 15 perckor beérkezett a szinérváraljei állo­másra. Ezzel' az igazgatóság' egy régi óhajtásunk­nak tett eleget. Üdvözöljük érte! Óriási szerencsétlenség. A íyukodi tanyán óriási rzeretxsétlenség .történt, melynek eddig négy halottja és számos sebesültje van. Goldmann bérlő, ki Uray báró birtokán gázdálkodik, tanyájára gu- ritók segélyével egy nagy csűrt vitetett ki. Csütör­tök este mintegy kilencven arató e csűrben tért éjjeli nyugalomra. Éjféltájban nagy vihar tört ki s oly orkán pusztított, hogy a nagy faalkotmány óriási robajjal összedőlt, maga alá temette az arató munkásokat. A spfét éjben á romok 'közül szív­facsaró''jajveszékeléssel másztak lei az emberek s kiknek ép kezük lábuk vpji, kétségbe .esve siettek társaik segítségére. Négy embert azonnal agyon­ütöttek a gerendák, 70 emberi ped.g többé kevésbbé sulyosaii megsebesítettek. Erélyes vizsgálatot indí­tottak, hogy a nagy szerencsétlenségért kit terhel a felelősség? vihar. E *hó 12-én ismét nagy vihar vonult át Szinérváralja felelt, mely. a gvümölcsösökben. s a még lábon levő kalászos, növényekben némi kárt okozott. A határbán‘többször lecsapott a villám1, de kárt nem lelt.. jkioplcy jMuzió hígjában egy. két buzakereskíet félgydjtoú’ ugyan, de 'az oil dolgozó cselédek és aratók hirtelen kürti lárkolással mega­kadályozták a fűz terjedéséi.,,. Elfőttük az adöfiív^íaí feltörött. Nagy izgalmat keltett abban -a*-.időién az adóhivatal feltörése. Akkoriban tP,jlát,. Pált ;és társait fogt ik gyanúba. Mikor azonban egymást érték a betöré­sek az egyek adöhi»-makikba, u.-m. Husidon, Ziia- hon, Nagykárolyban, síb., világos, lett, hogy egy alaposan szervezet*.betörő bandával íUlunk-rszemben. A hetöiések ügyében most a zilahi törvényszék vizsgálóbírója teljes vifflfi»i.:ᣫri;i teremtett. Az ér­dekes részletek-pz ügyiem a-közel kezők : .' A szövetkezet ftjjalif fiyYfmr^' fézefa 4agjá! Welt­mann Mórtjül^jj}|$teu yáíkgfát. nyán volt vendéglős és aki a nagykárojyi és zjnhi be­törésből is részt vett, a qaj)bj^anj'iiík6y.2ii. a zi]*lií kír. törvényszék vizsgáló b bajának vallomásra bírni* meljmek .alapján most már-az egész ügy részletei- lelepleztettek. Érdekés világot vef á báiida mükfv- i lésére' és a kikíddöjt déjéin'iyek': Eutecz György és Széntpéteri György Ügyességére a nyomozás, melyet ez év tavaszán kezdetlek, meg. • Megjegy- zeirdö, bogról két é'r iddttf ^ljeűii^kek részletei mái rpggbbsn, a fett után .néhány l«ir) -múlva isme­retesek voltak ,á szatmári rendőrség előtt, azonban kellő bizpnyjték^y hiápy4J)j!ii.ngiii lehetett fellépni.., A nyomozás fonalat egy szatmári defektiv adta a budapesti detelrfívek betétté;* MVigóTévezvén"nékik a most valtójiiásra .birt... Wgifniann,., Mór, nagybá- nyay vott. i^cndeglősi, kire erős gyanú háramiott.' a ayerf felvilágosítással a két detektív Nagybá­nyára utazott,chggy Weitmarni Mő£vendéglőst kí- halpasiák. wiijttilwi piiúdént- tajpddt, mire’ a deíekiiyek felszólítottak, igazolja magát, hogy hol volt a betörés idején. W.altmahn hunezett-háino- zottj hivatkozva arra, hogy régen vojt s ő arra ner| emlékszik/ végre is kijelentette, hogy Er.dő- szádánl Vigdorovics Adoif Wbrábám ismerősénél tartózkodott és mzt igazolni is tudja. A detektívek eitáVoztjik, azonban nem hagyták megfigyelés nél- külla gyaúutia. vott, .embert. Ugyanis Weltmann még azt éj -folyamán kocsit fogadott és elhajtatott. A detektívek megjegyezvén a kocsi számát s a tulajdonosát, midőn az másnap visszatért, vallatőra fog^k, hogy hói járt tegnap. Természetesen, mint előre sejtették, a válasz csak Erdőszáda lehetett, ■hol* ugyanis Weltmann cinkostársa Wigdorovits lakott, ki szintén gyanú alatt állott. A ddekíivek előtt ezek után tisztán állott, hogy a két ember büníészességben van egymással. Kocsit fogadtak, előzőleg azonban magukat kellően maszkírozva, ErdŐszádára hajtattak, a faluban azonban gyalog meifekj-be és az esti órákban keresték lei Wigdo- rovijsotz Ez nagypß ;!arióykv.!jóai!. őket, amáhuyÉien már Weltmahn' érte..itese alapján rosz- szatf sejtett. ■■ A két' detektív" meneicSlő :‘étörőnek adta ki bringát,- kiknek á* szerszáma a hifit étnél nta- radtj Majd előrukkoltak .-azzal, hogy ők ismerik Wigdoróvifsot és gondolják, hogy van szerszáma. Majd hozattak bort és barátságos poharazás köze­pet; A203 koronát ígértek Wigdorovicsnak, ha'né­nik a szerszámokat eladja, sőt ha a tervezett be­törés sikerül részesíteni is fogják az eredményből, Wigdorovits felült a csábos szavaknak és előadta, hogy csakugyan van szerszáma a padláson jói elrejtve. A detektívek kétséggel fogadták látszólag e kijelentést és egyikük fogadást is ajánlott lu liter borba, hogy az nem igaz. Ez még jobban növelte Wigdorovits bizalmát es gyorsabb kimene ­telt biztosítóit ezen taktikának. Felmentek a pau- lásra és Wigdorovits a tapasztást egy sarokba felásva eloszt.lie a műszereket. A detektívek az ügyes fogás után meghozatták a bort és kifizették a 200 koronát, majd pedig nyugalomra iértek. Az éj folyamán az egyik detektív kiszökött és a csendörséget kereste fel, kiknek segélyével azutan Wigdoróvitsot letartóztatták és beszállították a zilahi ügyészség fogházába. — Ez volt az első jelentő­sebb kiindulási pont a további letartóztatásokra, amennyiben a pár nap múlva elfogott Weltmann Mór szintén Zilahra került kinek vallomásai alap­ján tartóztatták le azután Róth Mórt, Sicher Mórt, Steinberger Náthánt (igazi neve Talismán Nácem Márcus), nővérét Gyánócs Nátháimét: Talismán Róza Rebekát (Csernowitz) és a banda fejet Schönberger tíernatot, Rittmann Mendelt Sajó- Magyarosról s a fiait Dávidot és Márkuszt, Thur- maiin Márkust Poporódról (Bukovina) és Mózes Mórt Bóráidról. Szélhámos rnarhakereskedők. A budapesti napilapokat bejárta azon csalásnak hire, melyet Sctiijj és Jeremiás nagykárolyi rnarhakereskedők Klein Lipót helybeli szeszgyáros és Leblang József budapesti marhabizományos kárára elkövettek. Az újságok ''természetesén kiszínezve és meglehetősen elferdítve közölték a dolgot. Illetékes forrásból nyert értesülésünk' alapján itt adjuk a csalás hű történetét. Klein Lipót egy pár héttel ezelőtt el­adott 18 drb hízott ökröt Schiff Bernát és Jeremiás Mór marhakereskedőknek, kikkel már régebben áll összeköttetésben. A nevezett kereskedők pénzzel nem rendelkezvén, vásárlásaikat rendszerint Leb­lang József budapesti bizományos szokta kifizetni. Ez esetben is úgy törtónt. Leblaug Schilf ér Jere­miás megbízásából 7000 koronát küldött Klein Lipótnak az ökrök ára fejében, mire Klein az ökröket a vevőknek szó nélkül átadta, saját istálló­éi. jában, ahol az eladás történt. Schiff B. és Jeremiás .Mór az ökrök átvételével és a vasútra való fel­adásával az utóbbi öcscsét, Jeremiás Gyula kis­ül,ajthényi lakost bízták meg,, kinek az ökröket, a ■ vevők es Leblang közötti- megállapodás szerint, ,s *amint ez mindig történt a Leblaug címére kellett volna feladni, ő azonban rosszhiszeműen a saját ;nevében a budapesti marhavásár pénztára, cirnére adta fel az ökröket. Alighogy az ökrök Budapestre « megérkeztek, megjelent a vásárpénztárnáí Jeremiás ^Hermán, Mór és Gyula áíesapja és a fiától kapott feladó vevények alapján 8000 korona előleget vett fel az ökrök* árára és 'ezt az összeget táviratilag Szatmárra küldte Jeremiás névre, de hogy melyik Jeremiás vette fel a pénzt azt nem tudni ? Midőn Leblaug megtudta a történteket és látta, hogy meg van csalva, feljelentést tett a budapesti fő­kapitányságnál. Mire dr. Sándor László a nyomo­zást teljesítő rehdőrfogalmazó az épen Budapesten tartózkodó egyik vevőt Jeremiás, Mórt megidézte, letartóztatta, kihallgatása után pedig 'árkisértette a budapesti törvényszékhez, amelynek fogházában most elmélkedik a földi dolgok múlandóságán. A nyomozást a többi tettesek ellen is megindították. A nagymajthényi csendőrség letartóztatta az öreg ' leremíás Hermant, akit azonban a szatmári vizs­gálóbíró kihallgatás után szabad lábra helyezett, minthogy megszökésétől nincs mit tartani. A fő- cinkost, Jeremiás Gyulát eddig nem sikerült kézre kerjteni. ügy hírlik, hogy a pénzzel Amerikába szökött. A vizsgálat erélyesen folyik. Minthogy azonban a bűntársak mind vagyontalanok, való­szín ü, hogy Lebláng József nagyon drágán fogja megfizetni a Jeremiásékba helyezett bizalmát. Lopás. Kőszegremetén e hó 6-án ismeretlen tolvajok garázdálkodtak. Elloptak From Lajostól 3$,korona készpénzt és 2 kiló szalonnát, Tatár Mihálynéíól 20 korona készpénzt. A tetteseket ké­rési a csendőrség. A Szamosba fűlt. Mézmjer Lőrinc, barla- falui tekintélyes gazdálkodó, ki életében sohesam volt részeg, a legközelebbi nagybányai vásárról kissé kapatosán ment hazafelé. Alámorosan nem mérlegelte a Szamoson átkelés veszélyeit, s min* • den gondolkodás nélkül neki hajtott szekerével á folyónak. Az ár kikapta Mézmert a szekérből s a: fenékre dobta, hol halálát lelte szegény ember. A lovaknak s a szekérnek semmi baja sem tör­tént, sőt a túlsó partra még azt az üres vékást is megtaláltál? a szekéren, mellyel Mázmes Nagybá­nyán burgonyát mért. A fürdés áldozata. Bojtor Hona sebespa­taki 15 éves leány e hó 13-án apjával a mezőn dolgozott. A leány egyszer minden szó nélkül fél­ben hagyta a munkát s a Szamos felé tartott. Mikor már sokáig késett, apja keresésére indult, de csak a ruháit találta meg a parton. Mihamar összefutottak az emberek és kutatni kezdték a le­ányt, de eredménytelenül. 15-én fogták ki Bojtor Ilona holttesiéí a Szamosból Sebespatak alatt. Azon körülmény, hogy a parton taláít ruhadarabok közül a kötény hiányzott, azt a véleményt kelti, hogy a leány fürdés közben fűlt a vízbe. CSARNOK. Egy hangverseny. Ritka, rendkívül becses élvezetet nyújtott Szinérváralja és vidéke müveit társadalmának e hó 15-én Corfescu Miklós, a bukaresti nemzeti színház kir. operatársulatának első drámai barito­nistája. Dr. 'latár János, ügyvéd és tarsai, kik a művészt Szinérváralján fellépésre rábírták, meg­nyerték, az estélyen jelenvolt előkelő közönség ' köszönetét igazán megérdemlik. Estély volt tehát, mégpedig művészestély, milyenben Szinyérváraljának ritkán lehet része. A hangverseny kezdete este 8 órára volt je­lezve, de a „Korona“-szálló környéké már 7 óra­kor telve volt szép lányokkal, kiöltözött fiatal em­berekkel. Mintha valami ünnepélyre készültek volna úgy néztek ki. És julius 15-ike csakugyan ünne­pély lett nálunk. Ünnepévé a dalmüvészetnek, mely internationalis ugyan, mégis, vagy talán éppen ezért, minden embert elragad, lebilincsel, akit az. Isten ínüérzékkel megáldott. Tíz számot énekelt Corfescu a legnevesebb szerzőktől. Énekelte Rubinstein: Narone operájá­nak egyik nagy áriáját, Wagner „Tannhauser“-já- ból a „hajnali csillag“ részletet, Stefanescu Gy-tól egy roman népdalt. Az elsőt Ges, a második G, a Harmadikat E durból. Minden egyes szám után tapsviharral üdvözölte a művészt az elragadott kö­zönség. Szünhetlennek látszott a taps, az éljenzés, midőn Cortescu műsorának negyedik számát, Dankó és Kun két remek magyar népdalát elénekelte. „Eltörött a hegedűin", „Lehullott az őszi rózsa levele“ kezdetű magyar nóták dallama különben is kedves; olyan előadásban meg, amilyent Corfer- scu produkált, igazán könnyeket fakasztó. Ennél a pontnál legjobban jellemezhetjük a művész ki­váló tehetséget, ha kimondjuk, hogy nincs az az alföldi magyar legény, aki magyarosabb hanghor- dozással, érzésteljesebben el tudná énekelni ezt a két szép magyar dalt, mint Corfescu elénekelte, aki pedig egy árva szót sem tud magyarul. Énekelt még a művész Gálitól, Schubertöl nehány remek darabot, valamint kiválóbb román zeneszerzőktől egy-egy számot. Leoncavalíó „Pag- liacci“ operájának nagy nyitánya különösen tet­szett. Corfescu hanganyaga terjedelmes, szép, kel­lemesen csengő, eró- és kifejezésteljes. Nem tud­juk hamarjában, hogy a hang, vagy az előadás; minőségét dicsérjük-e jobban. Zenei tudása an­nyira fejlett, érzése oly közvetlen, hogy énekének hatásá alól mi, kisvárosiak, alig tudunk szaba­dulni. Különösen ki kell emelnünk K e p e s Flóra kisasszony remek zongorajátékát, mellyel az egyes énekszámokat kísérte. A budapesti zenei conserva- torium ezen jelesen végzett növendéke inindnyá-. junkat meglepett gyönyörű játékával. A büszkeség egy bizonyos nemével mondhatjuk, hogy szükebb hazánk, Szinérváralja, mindenben méltó kíséretet tudott adni a kiváló művész énekéhez. A rende­zőség háláját,és elismerését a tenger tapson é9 „éljen“-en kívül egy remek élővirágcsokorral is kifejezte kisasszony előtt. A hangverseny után tánc, az után meg egy feledhetetlen kedves „muri“ következett, mely még e sorok Írásakor is a Iegemelkedettebb hangulat­ban tart. A tánc Barga Feri muzsikája mellett Szinérváralja legszebb leányai az ügyes táncosok karjaiban fesztelen jókedvvel, fáradhatlanul járták a táncot egész reggelig. A gonosz fiatalság (óh, kedves gonoszok!) azonban még reggel sem ha­gyott nyugtot a hölgyeknek. Nehány lakás ab­laka előtt még reggel is szólott a muzsika. Hogy hol, azt (bocsánat) nem áruljuk el. Hátha komoly következményei lesznek a dolognak. (P. o. házas­ság). Én nem kívánok rosszat: Adjon az Isten ko­moly következményeket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom