Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-08 / 10. szám
SZINÉRVARALJA 1904. március %. íőíelügyeleti jogánál fogva a szabályzattól a jóváhagyást megtagadta. Egyéb érdemi részét a szabályzatnak a miniszter sem kifogásolta s ebből az tűnik ki, hogy a büntető határozatok megváltoztatása után már mi sem akadályozná a megerősítést. Az ismertetett szabályzat 12 év óta a képvise'őtestületnek bemutatva nem lett, sem eredeti, sem pedig módosított alakjá- ban< Immár végső ideje volna annak, hogy a tűzrendészet és főleg a tűzoltás kérdése újólag szőnyegre kerüljön, és végre vala- hára ne kelljen egészen kétségbe esnünk, valahányszor csak a vészharang thegkon- dul. Ilyenkor nem lehet azután sebtiben tűzoltási szabályzatot eltogadni és mi fő: tűzőrséget előtéremteni. A fentebb ismertetett szabályzattal behatóbban most nem foglalkozunk. Szerény nézetünk szerint az a képviselőtestületnek mostani alakjában is, vagy legalább jelentékenyebb változtatások nélkül újból előterjeszthető volna, természetesen a minisz- tér által neheztelt része helyesbitésével. Hogy a képviselőtestület a kérdést a napi renarőt le nem veszi: több mint bizonyos. Távolról sem feltehető, hogy akadna a gyűlésen olyan képviselőtestületi tag, aki a tűzoltóság szervezése ellen állást foglalna, avagy a kérdést időelőttinek találná. E felől aggályunk nem lehet. Ha pedig valamelyik tagja a képviselőtestületnek a szabályzat egyik vagy másik rendelkezését támadná meg, és annak módosítását sürgetné, elvárható tóle, hogy jelölje meg, minő módosítását kívánja, minő újabb, jobb rendelkezéssel kívánja helyettesíteni? S ha evidens, hogy a proponált módosítás valóban jobb, előnyösebb a réginél, a gyűlés a propositiót természetesen elfogadja. Igazán alig képzelhető a megvitatásra ennál könnyebb kérdés, még sem tudott 12 éven át napi rendre kerülni! Végezetül még csak azon kérdést vetjüK felszínre, hogy vájjon mi most a tüaoltás szervezése tekintetében a leg- gelső teendő? A válaszom nem sokáig kell a fejünket törnünk, mert az szinte önkéntelenül adódik. A legelső teendő ugyanis, és egyúttal a legsürgősebb az, hogy az indítvány a képviselőtestületnek a legközelebbi gyűlésen előterjesztessék, és az elfogadan- [ dó szabályzat jóváhagyás és megerősítés végett haladéktalanul a megye közönségéhez felterjesztessék. A főispán be ktatása Szatmáron. F. máic hó l-én ikt itta bo hivatalába Szatmár- ném éli város törvényhatósága az ujjfőispant, Kris- t ó f f y Józsefet. A beiktatás nagy fénynyel és pompával ment végbé, részt vett azon nemcsak Szatmár városának, hanem a megyének közönsége is. Miként Nagykárolyban, úgy Szatmáron is nagy ovációkban részesítették, és lelkesedéssel fogadták a rokonszenves és kellemes külsejű, valamint a szónoki tehetséggel megáldott uj főispánt. A beiktatás napján reggel fél kilenc órakor érkezeit meg Budapest felől Kristóffy József a szatmári pályaudvarra. Kíséretében voltak K á- r o 1 y i György gróf, Böszörm ény i Sándor, J é k e y Zsigmond országgyűlési képviselők, Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző, Vojna- r o v i t s Sándor dr. főispáni titkár, a vármegyei tiszti kar és jelentékeny száma a törvényhatósági képviselőknek. Amidőn a vonat a szatmári pályaudvarra berobogott, hatalmas és lelkes éljenzés hangzott fel. Ezerekre menő közönség élén Pap Géza, a város polgármestere üdvözölte legelőször a főispánt, aki meghatva mondott köszönetét a lelkes fogadtatásért. Az összegyűlt nagyszámú közönség zugó, és megszűnni nem akaró éljenzéssel felelt a főispán nagyhatású beszédjére. Ezután kezdetét vette a bevonulás a városba. A közönség szépen rendekbe sorakozva folytatta útját befelé; a főispán Meszlényi Gyula püspök diszfogatán foglalt helyet Pap Géza polgármesteri el. A kiséret, a vendégek, a küldöttségek 15 négyes és mintegy 70 kettős fogaton vonultak végig a fellobogózott utcákon és elkísérték a főispánt a Pannónia szállóban lévő lakájára. Amerre csak vonult a menet, mindenütt igen nagy közönség hullámzott; éljenezték s kendő lobogtatással üdvözölték a főispánt. A törvényhatóság közgyűlési termében, mely ez alkalomra gyönyörűen fel volt diszitve, már tiz óra előtt zajos élet uralkodott. A törvényhatóság tagjai, a küldöttségek zsúfolásig megtöltötték a közgyűlési termet, várva a közgyűlés megnyitását. A karzatokon, süt a közgyűlési teremben is nagyszámú, előkelő hölgyközönség volt jelen. A karzat a tavaszi világos toalettek s kalapoktól úgy nézett ki, mint egy virágerdő. Pap Gáza polgár- mester pár perccel tiz óra után nyitotta meg a közgyűlést. Az emelvény körül diszmagyarban Róth Ferencz törvényszéki elnök, L. Bay Lajos, Böszörményi Sándor, J é k e y Zsiga országgyűlési képviselők foglaltak helyet. A polgármester emelkedett hangú beszédben szólott a nap jelentőségéről s indítványára a közgyűlés Korányi János elnöklete alatt U r a y Géza, A n- t a 1 Dániel, F e c h t e 1 J ínos, V e r é c z y Antal és T e i t e 1 b a u m Herman bizottsági tagokból álló küldöttséget küldte ki, hogy a főispánt nap áldozóra jutott, mikor künn a város végén, szép virágos mezőn csöndesen haladt a hegyalján elterülő erdőség felé egy fiatal férfi s egy fiatal nő. Virág Lajos nem akart, de azért mégis elment, hogy elbúcsúzzék a régi szép napok élő emlékétől: Ilonától. Rá nézve ez a nő, ki másnak a neje, más nem lehetett, mint emlék. — Jó, hogy eljött, — szólt Ilona, — s még sem jól tette. Szép emlékeink jobban fel- szaggaíják a sebet. Elmondom, meddig vártam, meddig reméltem, mint kisértem pályafutását s mint nyújtottam kétségbeesve kezemet annak az öreg embernek, kit férjemnek neveznek. — Vétkes vagyok Ilona, s csak azért jöttem al, hogy bocsánatát kérjem. Férfi hiúságom erősebb volt, mint szerelmem, ne ítéljen el. A fiatal ember kedves, feledhetetlen emlékeit megőrzőm, mig élek. Amit cselekedett, arra joga volt. Szemrehányást csak magamnak tehetek! Virág Lajos lehajolt a karján levő fiatal asz- szonyhoz s megcsókolta piczi kezét. A nő ábrándozva, mintha csak magának beszélne, suttogta: „Itt szaladgáltam mint piczi gyermek leányka s jött utánam a kis fiú, szedte a világokat, bokrétába kötötte, megölelt, mégis csókolt olykor; aztán fejledezett fiú, leány és szivök- ben is a szerelem, mely annyi reményt ültetett .............“ Kö nycsepp hullott a fiatal nő szeméből. Az erdőbe értek, leültek a bársonysima fűbe, suttogva beszéltek a tiz évről, amely elmúlt s többé vissza nem tér. Lajos biztatta, felszántotta a halvány asszony könnyeit, vigasztalta a Gondviselés bölcs intézkedésével, de a fiatal asszony szemei mindinkább megteltek könynyel. Virág Lajos férfias alakja még inkább elfogta a szivét, mint az egykori jurista gyereké. — Miért is láttalak újra ? — kiáltotta a nő. Gondold egy rósz álomnak, mesének. hogy láttál. Térj vissza férjedhez, ki megérdemli becsülésedet. Minden úgy van jól , ahogy van. Elhiheted, hogy nem te vagy csupán aki szenved. Haladtak vissza az erdőből, átmentek a viz túlsó partjara, Ilona szófián volt. Virág Lajos már azt gondolta, belenyugodott sorsába, mert könnyei fölszáradtak, arc/.a hidegnek, közönyösnek látszott. Itt következik az elfásulásl Mégis jobb mint a kétségbeesés. Hirtelen egy fordulat s a fiatal hölgy a partról a viz felé futott s beakarta magát vetni a hullámokba, hogy öngyilkos legyen. A fiatal férti megragadta s megmentette. Elakarja magát s el akar engem veszteni ? A viz fenekén akarja megtalálni a régi álmokat ? Menjen haza és éljen! így akarom ! A szegény asszony némán tekintett a régi kedvesére, ki még egyszer megölelte, megcsókolta s aztán nézte, mint megy a fiatal asszony egyenesen hazafelé. „Ő akarja. Legyen meg az 5 akarata!“ Az öreg férfi nem is merte kérdezni a fiatal asszonyt, hogy hol volt. Csak nézte, nézte. A tiz éves találkozón együtt voltak a czim- borák s ott volt köztük dr. Virág Lajos az államtitkár is, akit ünnepeltek. Felköszöntötték mint a legboldogabb embert, aki többre vitte, mint az első eminens, mert az csak törvényszéki dijnok, ki szintén tanulótáisa volt az államtitkárnak, csak azt az egyet nem értette, hogy miért sóhajt minden lépten-nyomon a méltóságos ur, mintha zálogban volna az egész jövő havi fizetése. A vasútnál az összes czimborák ott voltak és a nagy boldogsághoz hosszú életet kívántak. Az államtitkár mindenikkel kezet szorított s magában azt susogta: „Isten veled Ilona, Isten veled 1‘ ./ meghívják a közgyűlésre. Hatalmas éljenzés hangzott fel, midőn a főispán diszmagyaros alakja a küldöttség kíséretében megjelent a közgyűlési teremben. A hölgyek kendőiket lobogtatták s per- ezek teltek el, mig elnémult a zajos óváczló. Ekkor Kristóffy főispán mély csöndben letette hivatalos esküjét. Az eskúmintát Jf< ő r ö s m e- z e y Gusztáv főjegyző olvasta. Az Wskületótel után a törvényhatóság nevében dr. Kereszt- szegi Lajos bizottsági tag üdvözölte K r i s- tófy főispánt magas röptű beszéddel, mire a főispán élénk figyelem mellett megtartá program m- beszédét, ünnepélyesen Ígérve, hogy a vármegye érdekei mellett mindig kiváló gondoskodásánk tárgyát fogja képezni Szatmár-Németi érdekéink istápolása is. A progrvnmbeszcdet általános nafy tetszéssel fogadták s arra a függetlenségi párt nevében Keleme n Samu dr. válaszolt magvas beszéddel. Ezzel a közgyűlés a leglelkesebb hangulatban véget ért. Délelőtt 11 órakor Kristóffy főispán a küldöttségeket fogadta a városház tanácstermében. A küldötségek sorred/ét a r. kath. székeskáptalan és közpoti papság nyitotta meg Szabó nagyprépost vezetése alatt. Ezután következett a r. kath. egyházközség és r. kath. tanítótestület H e h e 1 e i n Károly kanonok plébános vezetésével, A szatmári és németi ev. ref. egyház küldöttségét B i k y Károly esperes vezette, a németi g. kath egyházét Me 11 e s Emil esperes. Azután a küldöttségek a következő sorrendben következtek: Autonom orthodox izraelita hitköség. Status quo ante izraelita hitközség. Cs. és kir. közös hadsereg és m. kir. honvédség tisztikara. Ügyvédi kamara Korányi János vezetésével. Ev. ref. főgimnázium. Kölcsey-Kör. M. kir. posta és távirda főnökség. Kir. kath. főgimnázium. Kir. tanfelügyolőség és állami tanító testület. Kát. felmérési felügyelőség. M. Á. V. forgalmi főnökség. Kereskedelmi társulat. Végül a in kir. állampénztár. A küldöttségek fogadása után a nagyszámú díszes társaság a Pannonia-szálló remek dísztermébe vonult, hol 250 teritékü fejedelmi ebéd várt a vendégekre, Szatmár városa ugyancsak kitett magáért. A főispán s nagyszámú vendégeinek tiszteletére oty fényes ebédet rendezett, mint még a fővárosban is ritkaság számba menne. Volt ott minden, mi szem — szájnak kellemess a szives magyaros vendégszeretet ezernyi alakban nyilvánult meg kifogyhatatlan ötletességgel. Az idagenek pedig alig tudtak betelni a díszterem igéző szépségeivel, melynek pártja alig akad a vidéken. Az ebéd alatt a 111.honvéd kerü* leti zenekar hangversenyzett igen változatos mű sorral, szebbnél szebb régi kuruc nótákat is játszva- Az első felköszöntőt Kristóffy József főispán mondta a királyra, melyet az illusztris társaság állva hallgatott végig. A felköszöntő elhangzása után a társaság ismét helyet foglalt s ekkor egy megragadó, fenséges jelenet köyetke- kezett. A katonai zenekar tussul játszani kezdte Kölcsey Himnusz-át. Az egész társaság egyszerre, mintegy parancsszóra ugrott fel. Sokan éljeneztek, sokan tapsoltak, de a legtöbben együtt énekelték a fenséges melódiát s állva maradtak mindaddig, mig csak az utolsó akkordok is elhangzottak. Ez a jelenet sokáig feledhetetlen marad a jelenvoltak közt. Kris t'ö f f y főispánért dr. F e c h t e 1 János ürítette pohórát a nála megszokott ékesszólással. A vendégeket dr. V a j a y Károly köszöntötte föl, mig Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságát Böszörményi Sándor éltette. B. Kovács a katonaságot köszöntette, J é k e y Móricz pedig a vendégek nevében a szives vendéglátást köszönte meg szép szavakkal. A lukullussi lakoma pezsgő mellett a legvidámabb hangulatban az esti órákig ta tott. Este a főispán tiszteletére díszelőadás volt a városi s ’.inházban, mely után barátságos összejövetelt tartottak a Társas Kör ben. Az egész ünnepély rendezése mintaszerű volt s abban legkiválóbb érdeme van Bar t h a Kálmán gazdasági tanácsosnak, kinek rendezői figyelmessége a legapróbb részletekre is kiterjedt. A szatmári beigtató ünnepség bizonyára sokaknak hosszú időre kedves emlékében marad A főispán programmbeszédéből, mely a közönsége igen mély és kellemes benyomást gyakorolt, ide iktatunk egy részletet] Beszédje eLjén kijelenti K r i s t ó í f y főispán, hogy szóló ne n itteni származású, még csak előkelő idege n s e m, de azért ezentúl szatmármegyeinek érzi és vallja magát, osztozni fog e vármegye örö mében, bujában, törekvéseiben és küzelmeiben. Majd így folytatja: „Törvényes befolyásom egész súlyát fogom latba vetni a közigazgatás fokozatos javítása, annak gyorsasága, egyszerűsége, pártatlansága és tisztasága érdekében; különös figyelmet fordítok a községek vagyonkezelésére és háztartására, a a melynek takarékos rendjétől a községi élet fejlődése függ; egyúttal előszeretettel karolván fel a közutak feljesztésének és általában a közlekedés eszközeinek ügyét, a mely a modern társadalmi berendezkedés és vele járó érinkezés előfeltételét képezi. Általában a közigazgatás terén, amsnnyire elleuőrsési jogköröm és feladatom
