Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-09 / 6. szám
I. évfolyam. Szinérváralja 1904 február 9. * w 6. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI és SZÉPIRODALMI HETILAP. lllíifizetési ár: Ege sz évre 6 ko-., félévre 3 kor, negyedévié 1 kór, 50 Egyes szám ára 12 fill. Sy Ittér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Váralja husvágatási ügye. Még 1902. év decemberében történt, hogy községünk képviselőtestülete a husvága- tásra szabályrendelet-javaslatot készített, a melynek értelmében a marhahús méréssel foglalkozók száma négynél több nem lehet, továbbá a 2 éven felüli marhának húsa kilónként 80 fillérnél, a növendék marha húsa 60 fillérnél megasabb nem lehet, s végül, hogy növendékmarha csak a községi elöljáróság előzetes engedélye mellett vágható és mérhető ki. Ez a lényege a javaslatnak. Ezen javaslat azu an* jóváhagyás s megállapítás végett Szatmárvármegye törvényhatósági kzgyöülésének lett felterjesztve, a törvény hatósági közgyűlés azonban a javaslatot el nem fogadta, mivel az illetékes elsőfokú iparhatóság és kereskedelmi és iparkamara előzőleg meg nem hallgattatott és nem nyilatkozott abban a tekintetben, hogy szükséges-e Szinérváralja községben a marhahusmérés szabad gyakorlatát megszüntetni és ezen ipart számhoz kötni? Megjegyezte továbbá a törvényhatóság bizottsági közgyűlése, hogy a marhahús á- rát szabályrendeletileg állandóan meghatározni nem lehet, hanem ez iránti eljárás a másodfokú iparhatóság által időszakonként foganatositásandó, és ezen hatóság állapítja meg azután ugyancsak, időszakonként a marhahús ?rát is. A közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata a múlt hónapban érkezett meg a községhez A képviselőtestület a folyó hó 6-ra kitüTárcsa- * S Az örök hatni o m. Távolról menydörög. Hosszú ívben szeli A menyboltozatát kelettől nyugatig &gy czikázó villám s eltűnik az éjbem A hatalmas fenyők recsegve hajolnak Büszke koionájuk a földet sepri fel, Követve az orkán hangos kaczajától: Kitéplek! Széttörlek ! Mint őrjöngő demon, ki láuczát zúzta szét A megáradt folyó száguldva megy tova; Hargos hullámai a part vil áginak, Kanyargó országút mérföld jettzöjének S távoli falucska csöndes házainak Dühtől tajtékozva büszkén veti oda : Elnyellek ! Megeszlek ! . Végítélet van ma ? Vagy tán az özönvíz Készül összetörni bűnös emberiség A nyomorral küzdő rozoga bárkáját ? Avagy a természet letánczolt erői Megunva a jármot levették nyakukról, ■****£ S a zsarnok emberen töltik bosszujokat, Semmivé téve azt ? Főszerkesztő: 1 LOS VA 1 G USZTÁ V. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sántor dr. zött gyűlésében a vármegye közönségéne- véghatározatát tárgyalta is, és ezen tárgya lás eredménye az volt, hogy szabályrendelet-javaslatot a napi rendről levették. A képviselőtestület megfontolás tárgyává tette ugyanis föképen azt, hogy valóban szükséges-e a tervbe vett szabályrendeletnek megalkotása és életbeléptetése; továbbá hogy nyerünk-e általa valamit, vagy sem? Úgy látszik azonban, a képviselőtestület sem egyik, sem másik irányban nem nyert semmi impulzust a szabály- rendelet megvalósítására. Azzal is számot kellett azonban, hogy vessen a község, vájjon a törvény lehetővé teszi olyan rendeletnek alkotását, amilyennek javaslata előttünk volt? Mert az ipartörvény főéivé az iparszabadság, és ott, ahol a közérdek szempontjából ezen a szabadságon rést üt, kivételeket enged meg: nyomós oknak fenforgását kívánja meg. Nyomós és forüos oknak kimutatását követeli meg a törvény azon esetben is, amidőn egyes községek a marhahusmérés szabad gyakorlatát korlátozni, vagy megszüntetni akarják. A korlátozást és megszüntetést a törvény csak akkor engedi meg a községeknek, ha kimutatják, hogy a husmérés szabad gyakorlata mellett a 1 kosság marhahússal állandóan ell tható nem volna. Ámde vájjon lehet-e ezen körülményt Szinérváralján konstatálni? Mészárosunk van elég. Alig tudnak a szegények megélni. Nyűgöd lélekkel senki sem állíthatja, azt sem, hogy községünkben kevés volna a hús. Részrehajlással sem vádolhatja senMég tombol a vihar. A csöndes falucska Egy kicsiny házában halovány mécses ég. Szerelmes ifjú egy gyönyörű leánynak Keblére hajolva, s a zugó orkánról Tán semmit sem tudva, ábrándosán súgja : Mindig tied leszek ! Sohasem feledlek ! . Örökké szeretlek! ... , A földi dolgokat magas Olympuszról Jupiter a Touáus, s Venus a szerelem Bajos védőnője figyelmesen nézik. Győztél szép Istennő ! Szól mogorván amaz, Mert nincs annyi erőm, hog,• e szerelemes párt Rémületbe éjive, arról meggyőzhessem, Hogy az élet rövid. Vitéz hadvezérek, s a puszták hatalmas, Sohasem remegő sörényes királya ily végi leletkor reszketve bújnak el. Es ez a két gyermek bár körülök minden. Elpusztulást mulat, még most is susogják : Mindig tied leszek ! Sohasem feledlek\ Örökké szeretlek ! Jlarlóle Antal. László szeScere. —Joaneltöl.— Még csak a kelet felől a reggel szürkületébe olvadó piros sugarak mutatták a meleg nap közeledését, Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldeinén.ek a ..Sz'nérváralja“ szerkeszlősógéhsz intézetidők. ki mészárosainkat; amennyiben ők nem kla- szifikálják és nem válogatjuk külön a ki mérésnél az értékesebb lapoczkákat a silányabb lábszáraktól, és nem szabn k külön magasabb árat az értékesebb részeknek, hanem éppen azon igyekeznek, hogy minden husvásárló lehetőleg arányosan kapjon jobb és silányabb részeket. Az árt pedig átlagositják. Azon panaszuk sem lehet, hogy a hus i érés olykor megakadna, mert a mészárosok konkurenciája erről bölcsen gondoskodik. De meg gondoskodik, és illetve gondoskodott a törvény is, hogy a husmérés fenakadást ne szenvedjen. Rimondja ugyan is, hogy a mészárosok az elkezdett ipar- iizletet tetszés szerint félbe nem szakíthatják, hanem, ha azt abbahagyni szándékoznak kötelesek ebbeli szándékukat az iparhatóságnak bejelenteni, és még bizonyos ideig, az üzletet folytatni. Hogy .mennyi ideig, az ip rh tós g áll pitj i meg azonban három hónapnál többet ki nem mondhat. Hogy olykor a hús ára felszökken, igy különösen most is., ennek oka sem keresendő abban, hogy szabályrendeletünk nin sen. Ha volna is, akkor is csak magas volna a hús ára. Hanem oka a marha drágasága. Ezen drágaságon szabályrendel tekkel segíteni, természetesen nem lehet. Még csak azon kérdés van hátra, vájjon tehát marhahusmérésünk kifogástalan e, teljesen kielégitö-e, nem-e kívánatos a jelenlegi állapotok orvzslása? Ezen kérdésre igennel már nem felelhetünk. midőn az öreg János megmozdult szalmaágyán Feitápászkodott s jó fogás szénát vitt ki kunyhója elő-pitvarában bóbicskoló lovának. Lovacskája oly szomorú pi lantásal fogadta gazdáját hoSy az öreg majd kiejtette kezéből a szénát. Oda ment egyedüli barátjához megsimogatta söiényét; meglapitgatta sovány hátát; kinálgatta friss parázs szénával. >.f Meg sem kóstolta, pedig máskor a kórot is megette gazdája kezéből. Az öreg végig a nézett tegnap még sűrű felhős égboltozaton a mely ma már tiszta azur-kék. Gyönyörű idő mutatkozott. Jó lesz kimenni a közeli erdőbe, jó lovamnak i.s fog használni a fris lég — gondola az öreg — s a"zal bofogta lovát. Megtömte jól áltál-vetőjét szénával s a maga rérészere is tett bele egy darabocska rozs-kenyeret. Azután megindultak. Mikor kiért az u.czára fiatal munkás-pár ha* la.lt el msiette, az öreg barázdás arczán végig szaladtak a könnyek Haj ezelőtt vagy húsz évvc’, ők is úgy jártak Zsuzsájával, ki a virágos mezőre: kapálni, kaszálni. Szerelték őket mindenfelé, mert csak úgy égett a munka kérők alatt s ha nem csörgött, csepegett. Megéltek liszteségesen, sőt még félie is ra kosgattak. Hanem a mire annak a lovacskának az árát kicsinálták, jó Zsuzsája elköltözőt a mennyek országába. Hő megvá'tzolt ozóta minden. Az emberek is rosszabbak,
