Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-06 / 36. szám
1904. szeptember 6 SZINÉRVÁRALJA 3 tekintetben tapasztalt szép eredmény igen nagy mértékben illusztrálta, miért is alulírottak, mint iskolai hatósági tagok és szülők, az egész vizsgálat folyamán s minden tanteremben tapasztalt szép eredményért stb. stb. a legnagyobb elismerésünket és hálás köszönetünket nyilvánítottuk. Az ellenem tett panasz következményeként sem anyagi jutalmat, sem dicséretet nem várok, mert mi a dicséretet illeti, azt megkaptam még junius hónapban, mely végső konkhciójában igy szól: Általában véve a megtartóit vizsgálat eredménye azt a kellemes benyomást tette a hallgatóságra, hogy ugyanaz iskola igazgatója, mint az egyes osztályvezető tanítók, hivatásuknak a leglelkiismeretesebben megfeleltek és kitartó szorgalmukkal fáradhatatlanul oda törekedtek, hogy a növendékek közt a ma,gyár beszédet és a magyar szellemet erősen ápolják és fejleszszék. Brutus ur kérdi: „Nos Marosán ur, hogy állunk igazság dolgában“ ? Hát kedves Brutus ur, igazság dolgában úgy állunk, hogy önnek egy csepp igazsága sincs, mert önt cimborája egyszerűen felültette s most már az nevethet a markában. Ilyen szerepre vállalkozni igazán kár volt s remélem ezt ön is be fogja látni. Magyarországot pedig sem én, sem ön Brutus ur nem fogjuk meghódítani^ mert meghódította azt ezerévvel ezelőtt Árpád apánk, hanem én mint eddig, úgy ezután is, terjeszteni fogom a magyar szót, magyar nyelvet és beszédet, fejleszteni és ápolni fogom a magyar szellemet és érzületet, hogy mint ezelőtt húsz évvel az a nagy szellem Kovács Lajos mondotta. Legyen e hazának minden polgára az állam őszinte híve s egymást megértve legyenek e hazának minden fajú lakosai a közös haza szere- tetében egyek és őszinte testvérek. Marosán Viktor. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Magyarság“ cimti cikk írója „Brutus“ becses lapja 33-ik számában válaszolt a vámfalul állami iskolák jó hirneve érdekében beküldött levelemre. Minthogy „Brutus“ válaszszában oly színben tünteti fel az én levelem tartalmát, mintha azok felületes utánnézésből származtak volna s igy valótlanságokkal érvelnék: kötelességemnek ismerem, hogy az olvasó közönség megnyugtatására következőkben bizonyítsam be azt, miszerint nem én irtani „felületes“ értesülésből, hanem igenis „Brutus“ cselekedte azt! Többek között azt Írja, hogy a más községekből állami iskoláinkba járó gyerekek szülei Vámíaluban laknának, csak gyermekeik születtek idegen községekben. Ez nem áll ! Vannak ugyan ilyenek is, de ezeket számba nem vettem. Az iskolai felvételi naplókból irom az adatokat: Sándor Bálint Kőszegremetéről: Árpád fia, ugyanonnan Dohi Lajosnak Erzsébet és Dohi Imrének: Mária leánya. Pataki Bálint Turvékonyá- ról: József és Lajos nevű fiai, ugyanonnan Csonka Istvánnak fia: István. Csonka Jánosnak fia: Mihály. Daubner Bélának gyermekei: László, Béla, Mária és Ilona. Giriti Czilikának fia: László. Pap András fia: Antal. Giriti László fia: János. Terepről: Mirisán Sándor leányai: Lukrétia és Valéria. Sárközi-hegyről: Kurpé Károly leányai: Sára és Mária. Kányaházáról: Fánya János gyermekei: Tamás, János és Mária. Felsőfaluból: Nemes Györgynek fia: János. Árgyalán Demeter gyermekei: Gyula, Emma és Anna. Sándor Bálintné fia: Gyula. Big György fiai: Péter és István. Popille György fia: László. Avasujvárosról: Marosán György gyermekei: György és Mária. Bodnár Béla fia: Balázs. Grosz Sámuel leánya: Ilona. Avasujfaluból: Rednik Mihályné gyermekei: Margit és Sándor. Klein Izráel leánya: Mária. Herskovits Ábrahám fia: Herman. Válaszúiról: Gólya Miklós fia: János. Görbédről: Bodó János gyermekei: Zsuzsánna és István. Juhász Péter leánya: Ilona. Ráksáról: Csorba János fia: János. Reich Ábrahám gyermekei: Hüllel és Lébi: O-Bozintáról: Marosán Sándor fia: Sándor. Bikszádról: Kacz Mózes leányai: Mária és Pepi. Herskovits Izsák leányai: Pepi, Helén és Róza. Tartóiéról: Dredeán Jenő leányai: Anna és Papp László fia: János. Oláhkékesrőí: Rozsán Demeter gyermekei: Sándor, Juliánná és Mária. Nagy- nyiresről: Markovics Mihály leánya: Róza. Nagy- somkútról: Salamon Dávid gyermekei: Berta és Izsák. Rózsapallagról: Sveid József fia: Péter. Alsórónáról: Lupán Aurélné leánya: Laura jártak illetve neveltettek állami iskoláinkba. Hogy ezen szülék miért hozzák oly messziről Aranyosm egyesen és Felsőfalun keresztül, hol állami iskolák vannak gyermekeiket a vámfalui állami iskolába? Azt „Brutus“ kérdezze meg a szüléktől, azért Írtam ki neveiket is és ne kérdezze éntőlem! A múlt iskolai évben 182 tanuló volt a három iskolában, s ezek közül csak 89 volt ev. ref. vallású, a többi idegen vallású s nemzetiségű! Hogy lehet tehát a mi iskolánkra tiszta öntudattal azt mondani, hogy nem teljesiti a nemzeti nevelés előmozdítását ? Gúnyosan említi „Brutus,“ hogy az ev. ref. vallású gyermekek „a bölcsőből magyar nyelven szólnak anyjukhoz.“ Tévedésben van ? Kérem fáradjon el Mózesfalu, Turvékonya, Újfalu községekbe, keresse fel ott az ev. ref. híveket, beszéljen velők, meg fog győződni, hogy csak tolmács útján beszélhet, ha nem bírja az oláh nyelvet, mert egy szót sem tudnak magyarul, s igy a bölcsőből gyermekeik sem beszélhetnek anyjukkal magyar nyelven. Végül kérkedéssel vádol engem. „Brutus“! Ha a vámíalui állami iskolákat nem veszi egy kalap alá a felsőfalusiakkal, akkor, a mi iskoláink nemzeti irányú működését, mint eddig sem, úgy most sem szellőztettem volna hirlapilag. De ki lettünk biva, s igy iskolánk jó hirneve, de még „Brútusnak“ nem alapos ismeretei miatt, kénytelen voltam a nagy közönség elé lépni, s helyes felvilágositást adni. Kérkedni az szokot, ki nagy hangon hirdeti, sokszor csak képzelt érdemeit. Lehet, „Brutus“ ismer oly állami tanítót, ki ha egy esteli tanfolyamról vizsgát tétetett, vagy évzáró vizsgáján túl esett, vagy maga, vagy más által hirlapilag világgá kürtöli az eredményt, de ilyesmit csak „stéberek“ tesznek. Én azonban bátran mondhatom, hogy a vámfalui állami iskolának ily tanítója még egy sem volt! „Brutus“ nem mutathat fel oly hírlapot, melyben bármily szép eredményű volt is az évi népnevelés, hát az világgá lett volna bocsátva a mi iskoláink részéről. Mert itt minden állami tanító tudja azt, hogy ő szerény napszámosa az államnak, nem az a hivatása, hogy kérkedjék, hanem, hogy cselekedje azt, ami neki mint tanítónak, mint hazafinak kötelessége. Tudják és tudták azt, hogy „a jó bornak nem kell cégér“ és hogy a rómaiak is régen megmondották „propria laut sordet.“ Nagy Károly, g. elnök. HÍREK. Kristóffy József főispán í. hó 4-én utazott haza a bikszádi fürdőből. Bikszádról kocsin jött délután Szinérváraljára, itt rövid ozsonán volt Neupauer János szolgabirónál, s a ]/‘> 5 órás vonattal Szatmárra ment. Eljegyzés. Wasserman Ernő oki. jegyző, eljegyezte Neuman József helybeli kereskedő leányát: Helént. Eljegyzés. Kovács Bertalan erdészsegéd, eljegyezte Krausz Berta kisasszonyt Váczról. Kitüntetés. Papolczy Zoltán apai ev. ref. lelkészt az Országos központi hitelszövetkezet igazgatósága „a szövetkezet könyveinek s irományainak helyes vezetéséért, a reá bízott teendők pontos elvégzéséért, valamint a szövetkezeti ügyek körül egyátalában kifejtett buzgól- kodásáért aranyban 100 korona jutalom díjjal tüntette ki.“ Tekintettel arra, hogy ez a legmagasabb kitüntetés, a mit az orsz. központi hitelszövetkezet még korlátolt anyagi helyzeténél fogva adhat és hogy 1700 szövetkezet ügyvezetői közül a központhoz hatszázan voltak ajánlatba hozva és hazánk területén csak hatan részesültek e kitüntetésben: mindenesetre egyik legszebb elismerése a közélet terén felmutatott fáradozásnak. A nagybányai ev. ref. egyházmegye f. hó 6-án Szinérváralján tartja rendes közgyűlését. Méhészeti vándorgyűlés. A szatmármegyei Gazdasági egyesület méhészeti szakosztálya idei rendes őszi közgyűlését a f. évi junius hó 1-én tartott rendes tavaszi közgyűlés határozatához képest, folyó évi szeptember hó 8-dikán, Nagybányán fogja megtartani, mely alkalomra a városi tanács szives készséggel engedte át a városháza közgyűlési nagytermét. Ez utón is felkérjük t. tagtársainkat és a méhészet iránt érdeklődő közönséget, hogy ezen fölötte érdekesnek ígérkező vándorgyűlés alkalmából mennél tömegesebben jöjjenek el vendégszeretetéről híres és természeti szépségekben gazdag bányavárosba, hol a d. o. fél í i órakor megnyitandó közgyűlés után barátságos társasebéd lesz, délután pedig testületileg fogjuk megtekinteni a csak legközelebb megnyitott szép városi múzeumot, a mesz- sze földön jó hírnek örvendő s szakszerűen kezelt gazdasági telepet és Molcsány Gábor m. kir. erdőmester remek mintaméhesét; mire nézve a résztvenni szándékozók szíveskedjenek az elszálásolás idejében leendő eszközölhetése céljából méhészeti szakelőadónkat, Pataki Béla nagybányai lakost értesíteni. Vasúti bejárás. Lapunk múlt számában röviden megemlékeztünk arról, hogy múlt hó 29-én ment végbe Ilobán a Kronberger cég által létesíteni szándékolt iparvasutnak közigazgatási bejárása. Ezen bejárásról részletesebb referádánk a követ-, kező: A vármegyei közigazgatási bizottság részérő jelen volt Schönpflug Richárd várm. t. főügyész, mint a bejárás vezetője; a m. kir. államépitészi hivatalt Kacsó Károly kir. főmérnök; a vasúti és gőzhajózási felügyelőséget Bolbcritz Henrich felügyelő; a m. kir. állami vasutakat Bartók Ágoston máv. felügyelő a szatmár — nagybányai vasutat Hollós Jakab felügyelő és Kiss Béla oszt. mérnök; Hóba községet Pál fi János biró és Stern Mór körjegyző; kérelmező céget Kronberger Zsigmond cégfőnök; végül a vállalkozó „Magyar Belga fémipar r. t.“-ot Vis- novszky Sándor főmérnök képviselte. A bizottság az eljárást pontban 10 órakor kezdte meg és az ebéd idejének megszakításával d. u. 5-ig folytatta és befejezte. Apróbb lényegtelen változásokon kívül a bizottság a szatmár — nagybányai vasút ilobai állomásánál tervezett keresztezést az eljárásból — az illető vasúti megbízottak ellenzése folytán — kikapcsolta és kérelmező céget külön eljárásra utasította. A község belterületének metszővonalát szintén megváltoztatta és Herskovits Lajos belsősége helyett a tracet Pap József kir. tszéki biró belsőtelkén keresztül vezette. Az ideiglenes engedély folytán mihamarább megkezdik a ll'3 kilométerre tervezett vasút építését és nehány hónapon át mozgalmassá fogja tenni a különben csendes falucska életét. Adakozás. Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás, huszár főhadnagy a porosz johannita rend lovagja, a remetemezői szegények részére 50 korona segélyt osztatott ki s egyidejűleg a „Remetemezői önkéntes tűzoltó-egylet“ folyó kiadásainak fedezésére ugyancsak 50 koronát adományozott. Az aranyosmegyesi iparos ifjúság, múlt hó 28-án táncmulatságot rendezett az ev. ref. templomban létesítendő orgona-alap javára. A szépnek ígérkező nyári mulatságot megzavarta kissé a beállott esőzés; ennek dacára azonban úgy az erkölcsileg, valamint az anyagilag elért eredmény nagyon kielégítő volt; annyira, hogy a kitűzött célra 100 K-át adtak. Jegyeiket megváltották : Böszörményi Zzigmond, Boros Zoltán, Jákó Kálmán, Cech Aladár 10 — 10, Szaicer Gábor, Nagy Imre, Selyebi Gyuláné, Alemann Aladárné, Szilágyi Tihamér 5-5, Marosán Kornél 4, özv. Barazsu Józsefné 3, Pásztohi Jenő, Ferenczy Gyula, Dobossy Péter, Uray Géza, Sárközi Imre 2 — 2, Szabó József 3 kor. 26 fill. Glück Ignác 1 kor-val. Felülfizettek: Deák Ferenc 4, Huszti János 3, Kölcsey István 2, Kereskényi Ferenc 1 kor. 40 fill. Sárga Sándorné 1 kor. 10 fill. Nagy József, Káposzta Pál 1 kor. Reményi István 60 f. Életmentés. Múlt hó közepén Jákos Nucuné ilobai lakos három leányával együtt a Szamos folyóra ment kendert áztatni. Áztatás közben Jákosnénak Julianna nevű 18 éves leányát a viz elkapta lábáról és forgó mélységbe sodorta. Mintegy három percig volt már a leányzó a viz alatt, amidőn az esetről értesült Kozma Sándor ilobai tanító, aki ép a kritikus időben érkezett a folyóhoz, rögtön beugrott a vízbe, úszva elejébe haladt a leánynak, ezt a hajánál megragadva a vizszinére emelte. Ekkor a leány karjait a tanító nyakába kulcsolta s sikerült ennek egy darab ideig a part felé úszni, útközben azonban Kozma ereje is kifogyott, már kétszer mindketten alámerültek, de a szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy Kozma egy a vízben levő fatőkéhez kephatott s ebbe támaszkodva a lányt a partra kidobta, ő maga pedig úszással elérte a partot. A lány természetesen tele volt vízzel, amit a tanító kiszivárogtatott belőle és mesterséges belélegzés utján eszméletre téritette a félholt leányt. Dicséret illeti a derék, áldozatkész tanítót az életmentésért és felhívjuk a hatóság figyelmét ezen nemes és jutalomra méltó cselekedetre. Huszár Aladár könyv- és papirüzletének mai számunkban közölt hirdetésére olvasóink szives figyelmét felhívjuk.
