Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-21 / 25. szám
I. évfolyam. Szinérváralja, 1904. junius 21. 25. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁSI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre G korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mogjelenilt o lap iníjaclon ltodc?. on. Főszerkesztő: IXíOSVil-T- G-TTSSJZST.Á.'VA Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljára iatézendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Különös határozat. A községi képviselőtestületnek az aszfalt gyalogjáró létesítéséről f. hó 9-én hozott határozata megérdemli, hogy arra is visszatérve egy kissé közelebbről szemügyre vegyük és megvizsgáljuk, hogy mennyiben felel az meg a községi adózó polgárok érdekeinek és mennyiben felel meg azon kivánalmaknak, melyeket ezen határozattal szemben joggal felállíthattunk és azon reményeknek, melyeket a képviselő- testület önzetlenségéhez, igazságszereteté- hez és kötelességérzetéhez joggal fűztünk. Az előbbi e tárgyban hozott határozattal szemben a 9-iki közgyűlés nagyon nagy szótöbbséggel és még nagyobb lelkesedéssel úgy határozott, hogy az aszfalt gyalogjáró költségeit, illetve az ezen költségek fedezésére 10 évre megállapított évi 6000 koronát községi pótadóval fogja fedezni. Kétségtelen, hogy ezen indítvány készületlenül találta a képviselőtestület tagjait, nem volt idejük a gyűlés közben arról gondolkozni, még kevés'obé volt módjukban, hogy áttanulmányozzák a községi törvénynek azon intézkedéseit, melyek nélkül a javaslat czélszerü vagy czélszerüt- len voltát és horderejét megállapítani nem lehet. Mi a gyalogjáró ügyét már első percz- ben felkaroltuk és szerény képességünkkel és jól tudjuk, csak nagyon csekély súlyú szavunkkal igyekeztünk azt előmozdítani. Midőn a gyalogjáró eszméjének megvalósítására tett első lépéseket örömmel üdvözöltük, siettünk rámutatni a község lakosságának azon fontos anyagi érdekeire, melyeket az intéző köröknek egy perezre sem szabad szem elől téveszteniük és a melyeket a leghatásosabban megvédeni első sorban a képviselőtestületnek leen- dett feladata. Már akkor hangsúlyoztuk, hogy egyrészt nem szabad a járda létesítése által a közönségre olyan súlyos anyagi terhet róni, a mely teherviselési képességével arányban nem áll, másrészt pedig, hogy a költségeket és terheket a város polgárai között arányosan kell elosztani, hogy az az egyesek érdekeivel és vagyoni viszonyaival összhangban álljon. Most, miután a községi képviselő- testület a gyalogjáró létesítéséről és a költségek fedezésének módjáról érdemleges határozatot hozott, kötelességünknek tartjuk azt, hogy megvizsgáljuk, mennyiben felel meg a 9-iki határozat a fentebbi két követelménynek, mennyiben felel meg a polgárok érdekeinek, a jogosságnak és méltányosságnak és mennyiben felel meg a szocziálpolitikai kivánalmaknak, melyek minden szabályalkotó és intézményt létrehozó testületnek kötelességévé teszik, hogy a nagy tömegek és különösen a szegényebb néposztálynak érdekeit megoltalmazzák. A járda költségeit, — mondja a határozat — a melyek évente 6000 koronát, 10 évre összesen 60.000 koronát tesznek ki, a községi pótadóból fogják fedezni, mert ez az egyetlen biztos alap, a mely lehetővé teszi, hogy a község a vállalkozó czéggel szemben elvállalt kötelezettségének eleget tehessen. Hogy a községi pótadót mely adónemekre és milyen arányban fogják kivetni, erről a határozat nem intézkedik, valamint arról sem tesz említést, hogy 60.000 koronáért tulajdonképen mely utczákban, és mely oldalakon lesz gyalogjáró létesíthető. A 9-iki ülésről felvett jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy az eredetileg tervezett hosszúságú aszfaltjárda 70—75.000 koronába kerülne. Tehát kétségtelen, hogy 60.000 koronáért csak a tervezettnél kevesebb mennyiségű gyalogjáró létesíthető. Hogy mennyi? Erről elfelejtették felvilágosítani a közgyűlést. De hát most tekintsünk el ettől. Tény az, hogy a gyalogjáró költségeire évi 6000 koronát szavazott meg a képviselőtestület. Tekintve, hogy a községi polgárok által űzetett összes évi állami egyenes adó összege 30.000 koronát teszen ki, e 6000 korona évi költség fedezése a pótadó 20%-al való felemelését tenné szükségessé. Ez kétségtelenül nagyon nagy összeg és olyan terhet jelent a község adózó polgáraira, melyet azok még akkor sem bírnának nagyobb anyagi megerőltetés nélkül elviselni, ha ezen összeg valamely productiv beruházásra fordittatnék, annál inkább súlyosan megA „Szinérváralja“ tárczája* A „szamarak hídja.“ A „Szinérváralja“ eredeti tárczája. Irta: Kamii. Kedves és lekváros unokaöcsém! Rokoni szeretettel és nagyszámú paccal teljes leveledet óriási verejtékzápor között olvastam el, miután csak az összes mikro-, makro-, üres- és tele- szkópjaim igénybevételével juthattam a kelleme- tes helyzetbe kiböngészni belőle azt, hogy neked, holnapután délután két órakor ki kell állanod az érettségi vizsgát — ha ugyan kibirod nevetés nélkül. Idestova egy tuczat esztendeje lesz már annak, hogy ünnepélyesen érettnek nyilvánították az én kopasz fejemet is, (akkortájt te még csak kankánt jártál négykézláb), de azért meg tisztán emlékszem, micsoda sakkban van olyankor a diákmesterember; nincs a világnak az a hőmérője, mellyel az érettségező diák lázát meg lehetne állapítani. Ezeknek előrebocsátásával helyén valónak tartom elmondani neked, most már mint illetékes személynek, továbbá mint elsőrangú másodrendű unokaöcscsnek — diákságom fénykorának egy-két kimagasló pontját és diadalmas végkimerülését. Elmondom tehát egyrészt azért, hogy eme válságos pillanataidban orosz-bátorságot és hideg csigavért meríthess a holnaputáni aktusra s legvégül hogy megtudjad, miképen számoltam le a „szamarak hidjá-val“ Egyetlen kívánságom volna csak, amely nem is kerül pénzedbe, t. i. hogy elhidd nekem azt, miszerint a mai korcs világ diákja semmi tekintetben sem állja ki a sarat az én korombeli diákkal, még a bukásban sem. Magam is példának okáért 9 közönséges és a közéjök ékeit 2 szökő, összesen tehát 11, mond tizenegy teljes év alatt jártam, vagyis jobban mondva buktam keresztül a gimnázium 8 osztályát. Mondom, hogy teljes év, minthogy a tanulási időm bősége kedvéért éjt nappallá, a nagy- vakácziót pedig a tanév negyedik időszakává változtatták át nékem. Ezek után lehetetlen be nem látnod — még a legrosszabb jóakarat, mellett is, hogy ennyi katasztrófa egy csomóban nemcsak egy lónak lett volna sok, hanem még egy érző kebelnek is, mint a milyen az enyém is volt akkoriban. Igaz ugyan, hogy én azt állítottam akkor, hogy minden tantárgyat egyformán szeretek, mit semmi szin alatt sem akartak elhinni, de neked most már elmondhatom, hogy mégis csak voltak nekem is kedvencz tárgyaim. így a nyelvek közül legjobban szerettem a füstölt borjú- nyelvet, a természetrajzból a dohányt és a szőlőt; a történelemből meg kitűnően tudtam az összes évszámokat kezdve 1-től egészen 1900-ig, sőt még jóval tovább is s csupán csak azt nem tudtam, hogy melyik évben mitörtént; végül a fizikának ama témáját, mely a föld forgását tárgyalja mai napig is sűrűn igyekszem példákkal bizonyítani és illusztrálni . . . Igaz! . . . szinte kifelejtettem a mathe- matikát; hát ennek — noha nehezemre esik beváltanom, de neked csak elárulom — világéletemben nem szerettem egy pirinkó porczikáját sem. Az a hígeszü Algeber a Mukabala hasznosabb dolgot végzett volna, ha tallut foszt, vagyfog- piszkálót gyártott volna, amig az algebrát csinálta. Oh, az átkozott algebra az ő sarktételeivel képezte az én Achilles-sarkomat is s amint írod, neked is ezt a sarkot hagyta Achilles. Különben e sark családi betegségünk. Örököltük. Dehát vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy az örökhagyó Achilles ur sem találta fel a repülőgépet, mert különben nem kellett volna a görögöket falóba bujtatva czipelni Trójába. Hát még a volt számtan professzorom ; bizton valamely dédunokája lehetett Algebernek. Egyébként egészen hű képmását kapod e tanáromnak a következő állattani-leirásból: Végy 4/y métermázsa postás-türelmet, 7/27-ed rész hektoliter patyikus-okosságot, egy 13 pró- bás — nem istennyilát, hanem — pápaszemet, üss rá 24 to . . . Apropos, — épen most olvastam a feleségemnek a szakácskönyvből, - ne üss rá tojást, hanem csak úgy keverd jól össze és süsd ki jó borvirágos szinüre. Ez lesz az én volt matyimatyikai tanárom, ki máskülönben külsejével erősen látszott bizonyítani Darwin hires teóriáját az ember származásáról; belsejét meg és különösen fejét valószinüleg szörnyen üresnek érezhette. . . . Az ötödik volt az az osztály, melyben tanáraink magázni kezdtek bennünket, mi azonban koránsem zárta ki azt, hogy hébe-hóba alaposan le ne szamarazzanak is. Úgy történt aztán, hogy a fenn ecsetelt professzorom az említett osztályban, magyarázat közben felénk fordulva, igy szólt:
