Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-31 / 22. szám
í. évfolyam. Szinérváralja, 1904. május 31. 22. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. Mogjeleullt e lap minden liortcton. Főszerkesztő: IIiOSVAY O-USZTÁXr. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok: Kaba Tihamér ég Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szlnérvéraljár# lutézeadők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. \ Az Avas. Az Avasnak túlnyomó része járásunkba esik és ismét járásunknak nagy részét képezi az Avas. Érdemes tehát e vidékkel foglalkoznunk. Az Avas gazdasági és kulturális szempontból felette el- vagy visszamaradott vidék. Igaz, hogy földje nem valami kitűnő termőtalaj s javarészt hegyeken van; ez azonban még távolról sem indokolja s nem magyarázza meg azon elrettentő gazdasági fejletlenséget, amely ott uralkodik. Hiszen vannak az országnak sokkal zordabb és kopárabb vidékei, de azért — talán Árvát és Máramarosnak egyes igen mostoha részeit leszámítva — alig akadunk szegényebb lakosságra, mint az Avasban. S ha elismerjük is azt, hogy a föld- mivelés az Avasban óriási szorgalom mellett sem válnék virágzóvá, még mindig van, vagy legalább is lehetne a lakosságnak több s igen jövedelmező keresetforrása. Hogy csak egy párat említsünk belük: ilyen volna a szőlőmivelés, a gyümölcs- termesztés, az állattenyésztés és a fa- kitermelés. Ezen jövedelmi ágakat — szó ami szó — sejtik az avasiak s valamennyire kultiválják is. De ezekben is csak inkább valami ösztön vezeti őket, mint a czél- tudatosság s inkább kontárkodnak ben- : nők, mint szakértelemmel foglalkoznának | azokkal. Ami a szőlőgazdaságot illeti, az Avasban csak igen gyéren akadunk beültetett szőlőkre. Pedig azon a teméntelen sok | hegyen volna felette sok szőlőültetésre ; váró és arra alkalmas hely. Némi nehézséget okoz e tekintetben a pénzkérdés. Ez azonban mégis csak leküzdhető volna. Pénzintézeteink vannak Váralján. Ezek szívesen adnak hasznos beruházásokra kölcsönöket. S ott van a szőlőfelujitási állami kölcsön. Láthatjuk ebből, hogy a szükséges készpénzt az avasiak a szőlők beültetésére vagy azok rekonstruálására előteremthetnék. Áttérve a gyümölcstermesztésre: e téren is meglehetősen csehül állanak az Avas lakói. A gyümölcstermesztés igen sok kívánni valót hágy e vidéken. A fákat nem gondozzák, nem szaporítják, szerényen beérik azon állománnyal, amely apáikról maradt rájuk. A talaj a gyümölcstermesztéshez nagyon kedvező. Még sem aknázzák ki annak erejét, képességét. S nagy azon területek száma, amelyet gyümölcsfákkal beültethetnének. E helyet inkább használják legelőnek vagy más — kevésbbé jövedelmező — mivelési ágnak. De még nagyobb hiba a faállomány gondozásának elmulasztása. A miniszter hiába rendeli el a hernyóirtást, a szolgabiró hiába szorítja őket, nem sokat hederitenek rájok az Avas lakói. Ha az Isten úgy akarja, lesz termés; ha pedig nem akarja, hasztalan minden törekvésünk — gondolják magukban s napirendre térnek miniszteri rendelet s szolgabirói utasitás fölött. Az idén azonban keserűen megadják az avasiak nembánomságuk árát. A hernyók úgy elszaporodtak s oly pusztítást vittek végbe a gyümölcsfákon, hogy alig maradt meg rajtuk a zöld levél. Temérdek azon fák száma, amelyeken még levél sem maradt. Pedig az idén adót, sok adót kell ki- izzadniok, amennyiben két évi teher gyűlt össze az ex-lex folytán. Az avasi nép nagyobb része a gyümölcsből pénzelt, amikor volt termés és az állattenyésztésből. A folyó évben már csak az utóbbira támaszkodhatik, ha ugyan a birósági végrehajtó ezen támaszától is meg nem fosztja. A különböző takarékok is elvárják és kikényszerítik, hogy a rátákat meg a kamatokat rendesen fizessék meg: ha van gyümölcstermés, ha nincs. S hol vannak még a magános tőkepénzesektől kamatra felvett kölcsönök? Ezeket is csak fizetgetni kell. Ha nem is egyszerre és egészben, de legalább egyV A „Szinérváralja“ íárczája. \ Fakult levelek. Hogy a klasszikus római világban előfordult következő esetet megérthessük, jó lesz tudnunk azt, miszerint a római örökhagyó vagyonának birtokbavételénél csakis az elhunyt végső kijelentése határozott; korábbi rendelkezéseit pedig az örökhagyó halála előtt akárhányszor megváltoztathatta. Manlius, a derék, kiváló jellémü polgár, Róma erkölcsei s hatalma hanyatlásának korában élt. Ő maga elveivel, szavával, tettével, jó példaadással igyekezett a lejtőre jutott római társadalmat s annak erkölcseit megjavítani. Ezen, általa gigászi nagyságban látott erényeket igyekezett két fiába, Marcusba s Scaevolába oltani. Szokása vo!; ’akomákon velőket megrázó szavával a római állami és társadalmi élet hanyatlását ostorozni s rá mutatni azon hibákra, melyek kerülésével Róm.. Tjavithatná önmagát, hogy ennek alapján vi. ^launa szilárdon megmaradjon s imádott nemzete minden időkre tiszteletet s elismerést vívjon ki. Egy márczius hónap derűs idusán ott látjuk Manliust palotájának átriumában. Ez azon hely, hol az önérzetes római polgár mindent, ami jó, szép és hasznos, előadni s megvitatni szokott. — Töltsétek meg falernumival poharaitokat, szól - Manlius harsány hangon, - hadd igyunk a nagy Caesar évfordulóján egy jó ötletemre. — S mi az a jó ötleted ? - kíváncsiskodnak többen.- Hát derék barátaim, jó rokonaim tudjátok meg, hogy a jó példaadás is sokat javíthat Róma foszladozó erkölcsein. Két fiam is — jómagam legaláb igy vélem - azon igyekszik, hogy minél példásabb erkölcsök és szebb tettek között éljenek. De hogy még kitünőbb s nagyobb erények zászlóvivői legyenek — ezzel itt, e nagy napon, a dicső Caesar emlékére kijelentem, hogy halálom után vagyonom kétharmada azon fiamé lesz, ki rómaiasabb s nemesebb erényekkel tünteti ki magát; vagyonom csak egyharmada marad a másik fiamnak. Habeat! — kiáltották a többiek, — ez csakugyan kitűnő, rómaihoz illő ötlet s erre fölhajtották a poharak tartalmát. * Büszke volt az egész Róma Manliusnak két fiára. Ma Marcusnak egy jeles tettéről beszélt elragadtatással a római nép, holnap már a fiatal Scaevola kitűnőségeit tárgyalta. Most egy hírnök hozta Scaevola diadalának hírét, mit az északi barbárok fölött aratott, később örömmámortól ujjongott minden római egy déli tengeri hadjárat dicsőséges befejezésétől, melynek Marcus volt a fővezére. Csodák történtek, hol a két fiú megjelent. A nap ragyogóbb lett; Róma történetének aranybetüs lapjai megsokasodtak. A szenátusz triumfuszszal tüntette ki e két derék ifjút, amelyen részt vettek az összes római tisztviselők, a volt szenátorok egyéb hivatalt viselt férfiak; jelen volt ottan az egész római polgárság. Rómalegelőkelőbb leányait megbüvölte e két név: Marcus és Scaevola. Előttök hordozták a meghódított területek térképeit és a legelőkelőbb, bilincsbevert foglyokat. A sok ujjon- gástól csak úgy visszhangzottak Róma halmai. * Múlt az idő és a jó öreg Manlius érezte I tisztességben ért szép korának végső napjait. Aggódott, mert nem volt tisztában, melyik fiát illeti jobban vagyonának kétharmad része. Gyöngélkedésének hírére minden előkelő római látogatást tett nála. Szóba került, hogy kinek hagyományoza vagyona kétharmadát. Manlius pedig kijelentette, hogy bizony nem tud választást tenni két fia között. Sőt más sem tudhatta, i hogy melyik erényesebb.- Pedig kijelentettem, hogy a vagyont | csakis oly arányban osztom föl, sóhajtozik Manlius s nem volnék római, ha egy hosszú megfontoláson alapuló s megérlelt eszmét megmásítanék. Ennek alapján tehát kijelentem, miszerint vagyonom kétharmad része, halálom után Marcusé legyen. Siri csend követte a szót, mely alatt az elégületlenség és méltatlankodás démona lappangott. A csendet Manlius egy öreg barátja sza- kitá meg. s igy szólt:- Jó öreg Manliusom, ki a római erény és jellem mintaképe vagy ne légy igazságtalan önvéreddel szemben! Jó! tudod, hogy Scaevola is épen olyan érdemes a vagyonra mint Marcus; ne szégyenitsd meg tehát a fiatalabb, de azért épen oly nemes sarjadat, mint Marcus ! Kérleli az öreg barát.- Jó Scaevolám jer közelebb, — szól az öreg Manlius halk, remegő hangon, — kimond- tam, hogy Marcusé legyen a nagyobbik rész; hogy azonban te se maradj egészen reménytelenül, a jelenlevők előtt kijelentem, miszerint ha te három nap alatt kitalálod gondolatomat, úgy tied lesz vagyonom kétharmada. Három nap múlva ott találjuk a haldokló Manlius ágya körül azon rómaiakat, kik előtt az előbbeni intézkedések történtek. Az egész társaságot bizonyos nyomott hangulat uralta; biztosnak látszott Manliusnak közeli halála, mi
