Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-19 / 3. szám
J, évfolyam, Szinérváralja, 1904, január -19 (kedd) ~w f 3, szám társadalmi, gazdasági és szép irodalmi hetilap. Előfizetési ár: Eegész évre 6 kor., félévié 3 kor, negyedévié 1 kór. 50. E^yes szám ára 12 fill. Nyfittér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Viszoutköszöntés a „Sziuérváialja“ beköszöntőjére Hogy a nagyközségünkben létesült „Szi- nérváraja“ cimü hetilap, mint annak Beköszöntője mondja, régi hiányt és sokak által érzett szükségletet van hivatva pótolni; teljesen igaznak találom, s úgyis mondhatnám „tálálhatjuk,,. De miután nem érzem magam jogosítva arra, hogy mások nevében is szóljak, csakis & magam nézete szerint mondom, hogy igaznak találom; mások ismét mondják el az ő vélekedésüket. Igaz az is, amit a Beköszöntő mond, hogy e lapnak hiányát már eddig is sokan érezték. Ez állítást úgy értelmezem, hogy vannak többen, kik önzetlen jóakarat s nem feltűnni vágyásból, részint társadalmi, köz- művelődési, részint a helyi érdekeknek megfelelő és gazdasági téren, különösen a kert- gazdaság, gyümölcsészet, szőlőszet előmozdítására és ezáltal a tisztességes megélhetés módozatainak megjelölésében óhajtanának közreműködni, hogy ezáltal az ósdihoz való ragaszkogásról lemondva, a mai kor igényeinek megfelelően munkálkodjunk és igy megközelíthessük hazánk oly községeit, városait, amelyek e tekintetben maguknak az együttes, összehangzó, helyes munkával jó hirt, tekintélyt és bő jövedelmi forrásokat biztosítottak. Ezt csakis egy helyi érdekű lap utján érhetjük el és nem is rövidke idő alatt, hanem évek hosszú során, mert a viszásságok alkalmatlan és kártékony elágazásait nem lehet egyszerre és Főszerkesztő: 1LOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laplulajdouosok : Kuba Tihamér Dr. Katona Sándor Hirdetéseket mérsékelt árakul közlünk. A lap a vonatkozó mindennemű közlemények és küldetnének a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intózendók káros visszahatás következményei nélkül eltávolítani, csakis fokozatos ütemben való előhaladássíil és meggyőző példaadásokkal. Akik az ezelőtt 30 évvel megalakult segélyegylet, most szinérváraljai takarék- pénztár létesülésére emlékeznek, eszükbe juthat, hogy mily nehézségek gördittettek az elé, mig végre rendes menetét megkezdhette. így leszünk egyéb mozgalmainkkal is. De egy, a helyi érdeket önzetlenül képviselő lapunk segítségével sokkal többet érthetünk el, mintha ahoz más, idegen lapokban keresünk küzdő teret magunk nak Igaz az is, amit a Beköszöntő mond, hogy Szinérváralja bir azon előnyökkel, a- melyeknél fogva szellemi és gazdasági köz pontjává válhat nagy vidékének. De ehez megkivántatik, hogy a társadalmi életben uralkodó lanyha érdeklődés felébresztessék, a közönyösség megszüntetessék és a tevékenységre képes, de egymással ellentétes viszonyban álló tényezőknek alkalom adassék az egymáshoz való közeledésre. Ezt előmozdi ditani van hivatva a „Szinérváralja“ hetilap, melyben e nagyközség s a vidéke érdekében kinek-kinek része lehet a sze'- lemi és anyagi közboldoguiás és előhala- ladás nagy egészének felépítéséhez való közreműködésben- Mindezekhez minél több önzetlen és a maga hivatását értő munkatársat kivártok e lap szerkesztőségének. Vannak nekünk — nem is emlitve a társadalmi és knzmüvelődéseieket, melyekről hivatottabbak szóljanak — igen-igen fon- 1 tos érdekeink, igy a gyümölcskertészet pinczegazdaság, borkezelés fejlesztésének előmozdítása. Szinérváralja és vidékének nem volt borászata, mert a tömegesen termett borokat elvitték a borkereskedők. Itt jó pinezék és edények hiánya miatt csak ann\ i maradt, amennyi egy évi szükségletet kielégített, mégis azzal kissebbitik jó hírnevét borainknak borgazdáink, hogy azt áliitgatják, hiresztelik róla, hogy jó borok, de nem tatrják meg szép szinüket. Mindezek és más, gazdasági előmenetelünkre jótékony befolyással biró kérdések, melyek a mi viszonyainkhoz alkalmazottan csakis egy helyi érdekű lapban beszélhetőkj és vitathatók meg s mindaddig felszínen tartandók, mig a tényezők összesége annak szükségét, hasznos voltát át nem érzi és érti s rá nem szánja magát a helyesebb u- ton való haladásra. A társadalmi és közművelődési érdé, kék az anyagi megélhetésünk és boldoguld* sunkra jótékonyan ható tényezőkkel együttesen ezen helyi lapukban sikeresen fejleszt hetők, ha annak minéV számosabb pártolói de legalább is annyian lesznek, hogy e lap magát anyagi veszteség nélkülfentarthassa Mert csak igy lesz képes kibontott lobogó ját diadalra juttatni. Hogy ez bekövetkezzék köszöntőm e lap Beköszöntőjét! Gerber Ödö gyógysxerési Jel. JYíándy c'Bertalan halálára. Borns az ég! . . . Hervadó levéllel, Elmúlt már a ködös, sárga ősz, S a rideg lél ime azt mulatja ; Mindenütt a halál karja győz ! Minden lejár a sebes idővel, Egy-egy hulló csillag életünk, Létünk múló, ... 5 mégis reményűikben Mennyi fellegvárat építünk! Megért kalász aratás alá jön, S hogyha kinyílt .... elhull a virág ! S a lombos galy léli fuvalatra Lesz csak puszta, kopár, száraz ág! Óh te lisztes agg! ... Te már lálhadlad Elel utunk milyen változó, Örömre bú, . . szerencsére bánat, . . Mosolygóból lesz siránkozó ! De hiába, ez rendeltetésünk, Elünk . . . remélünk . . . és meghalunk ! S mindent, amit szivünkből szereténk, Nagy időkre . , . messze elhagyunk ! Mennyi szép év repült feletted el! Unokáid is ölelhetéd ! , . . vS ime . . . egyszer napjaid lejárva . . . Helyed te is .. . szűk sírban leled ! Ki niegösziilt, ... 5 mindig tiszteletben Részesült az élel-uton ál, Az nyugodtan alhatik a sírban, Hantját emlékezet lengi át ! Ki igaz volt . . . s becsülettel halt meg, Ki munkás volt ... és szorgalmatos: Koporsója résztvevő könnyektől, Nem csoda, ha bőven harmatos. Ki életét nem csak családjának, De a közjónak is szentelé .... Kit mindnyájan annyira becsültünk; Fáj, hogy a sir tőlünk élvévé. Akit neje ... 5 gyermeki szeretlek, Akit rokon koszorú ölel: Annak áldást hamvadó porára Könnylelt szemmel óhajt a kebel ! Nyugodj . . pihenj . . békében ott alant . . Aki ismert . . . sajnál légedet . . . Bár távoztál . . . úti nem feledjük el, Soha . . . soha . .jó emlékedet. Nagy Bertalan Emlékezés /^ándy Bertalanra. A Mándy-család Szatmármegyében ős időktől fogva tekintélyes szerepet vitt és számos tagja a közügy terén mind a polgári, mind az egyházi életben igen hasznos szolgálatot tett Mándy Bertalan is méltó tagja volt anagy családnak, méltó utóda amaz ősöknek. Atyja Mándy Péter tudományosan képzett és irodalmat kedvelő, nagy családdal biró, mikolai földbirtokos volt, ki a megyében táblabirói, főjegyzői, és egy időben alispáni tisztet is viselt. Hat fi i között Bertalan volta harmadik. Legnagyobb testvére Ignácz királyi testőr, majd huszárkapitány s a szabadságharcban ezredes volt. Elek mint törvényszéki biró nyugalomban halt meg; Péter, Dénes, Kálmán, gazdálkodással foglalkoztak. A gondos apa fiait Szinérvéralján neveltette, a Verebeshegyen lévő szőlőjének borházát iskolának rendezte be, s egy neve ővel taníttatta őket. Az eleven fogékony eszü Bertalant nemsokára[a szebeni katonai iskolába vitte, fiként azért, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Ezen célját el is érte. Majd a jogi pályát elvégezvén, megyei szolgálatba lépett, hol előbb patvarista, azután esküdt és szolgabiró lön. Ekkor nősült meg, feleségül vérén Pálfalváról Pe- ley Erzsébetet, most is élő hitvesét, kivel 58*éven keresztül boldog házaséletben élt, számos gyermekkel megáldva Istentől. A szabadságh ircz lezajlása után, minthogy az apai vagyon bár tekintélyes volt, de nyolc testvér között — mert két nőtestvér is vaut e'osztva, családi fentartást nem biztosíthatott; rnás részről pedig
