Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-10 / 19. szám
2 S 2TN ÉRVARAIJA kai és a szakéi telem magas nivóján álló útbaigazításokkal látja el azokat. S ha már sokan fölöslegesnek találják a harmadik pénzintézetet, ugyan mit fognak a negyedikhez szólani ? Hónapok óta rebesgetik, hogy a szatmári terménybank is fiókot akar községünkben felállítani. A szatmári bank vezető emberei is bizonyára számot vetnek azzal, hogy van-e itt piacuk kölcsöneik elhelyezésére. S ha valóban szándékukban van a rebesgetett fiókot felállítani, ugyan miért volna olyan kétségbe esett helyzete már a harmadik pénzintézetnek?! Szó ami szó: de eldönteni már most azt, hogy vájjon lehet-e jövője Szinérvár- alján egy harmadik intézetnek: e cósa dura. Bájos igennel felelni, s bajos nem-mel felelni. Ép úgy, mint a legtöbb vállalatnál. Lehet, hogy sikerül, beüt, — s nincs kizárva a bukás. Mindenesetre sok függ az uj intézet szervezésétől és annak vezetésétől. Sőt ez fogja sorsát eldönteni. Mert kölcsönre szoruló ember van vidékünkön elég. „Talaj“ volna. S ha már az olvasó tőlem minden áron valami jóslatot vár az uj intézet jövőjére nézve: azt felelhetem, hogy a mai — kétségkívül nehéz — pénzelhelyezési viszonyaink között a hitelszövetkezet meg fog élni, ha erős kézben lesz úgy a szervezése, mint a vezetése. Ekkor meg lesz a piaca is. Megteremti azt magának. S. Jókai Mór. A napi sajtó ezerszeresen visszhangozta nemcsak e haza határai között, hanem az egész civilizált világban, hogy Jókai, az iró, a költő és az időszaki sajtó legtá- radhatatlanabb munkása elköltözött ezen árnyékvilágból a másik — jobb hazába. Jókainak nagyságát, jelentőségét méltatni: nem lehet e sorok célja. Nem lehet pedig azért, mert ez$n feladat megoldására kötetekre menő tevékenység volna szükséges; másrészt pedig Jókai geniusának hatalmát talán csak egy második Jókai volna képes híven visszatükrőztetni. Kedves kötelességünk azonban az átszellemült Íróról megemlékeznünk. Jókai osztálynak nincs más fegyvere, mint a tömeges sztrájk. És ezen eszköznek igénybevétele annál kevésbbé kárhoztatandó, mert rendszerint sikerül nekik helyzetük javítását elérni, az önző és csak saját érdeküket figyelembe vevő munkaadókkal szemben. Ám a vasutasok lázadása egészen más elbírálás alá esik. Ők az államnak felesküdt hivatalnokai. Nem állanak egyéni érdekek szolgálatában. A közt szolgálják, az állam minden egyes polgárainak érdekét. A vasutat nem foghatjuk úgy fel, mint az államnak egy jövedelmező privát vállalatát. Mert az .nem állam anyagi érdekeit szolgálja, hanem a közforgalom érdekeit. Az államnak a vasút bevételeiből csak a beléje fektetett tőkéjének kamatai térülnek meg. És a- mennyiben van is fölös jövedelem, ez a köz javára esik és az összes polgárok adóterheit csökkenti. De nem igazolható a vasúti sztrájk azon indokkal sem, hogy az állam alkalmazottait kizsákmányolja. Mert az állam alkalmazottaival nem egyezkedik szabadon a bérre nézve. Azt a törvény előre megállapítja. A vasúti » hivatalnokok fizetését nem befolyásolja a kereslet és kínálat, nem befolyásolják az üzleti konjunktúrák. Az alkalmazottak kizsákmányolásáról szó a vasútnál nem lehet. Mindenki midőn belép a szolgálatba, tudhatja, hogy minő munkakör vár reá, ezt megváltoztatni, avagy a munkát súlyosabba tenni nem lehet. De a legsúlyosabb érv a vasutasok sztrájkja ellen mindenesetre az, hogy ők a közjót szolgáló hivatalnokok, kiknek a szolgálatot megtagadni semmi körülmények között sem szabad, még akkor sem, ha egyéni érdekeikben sértve érzik magukat, ínért ezen érdekeik mindenesetre jelentéktelenek és szellemének és tudásának bámulatos gazdagsága ritkítja párját az egész világ toll- forgatói között. Megérdemlette a dicsőítést, főleg az által is, hogy egész életén át hű, nemes- szivü és a válságos időkben is önfeláldozó fia volt hazájának, s amint Shakspere-röl elmondják, hogy ő az, aki a világon legjobban bírja az angol nyelvet, úgy mi is bátran elmondhatjuk a most elhunyt koszorús írónkról, hogy ő az, aki a legjobban bírja a magyar nyelvet, s ki tudja mondani, amit akar. Jókait kétségkívül a legkiválóbb és legnagyobb embereink közé kell sorolnunk. A dicsfény, mely őt környezi, a nemzet tudatában, emlékezetében soha el nem homályosul Ez vigasztalhat bennünket azon mély és igazi gyász közepette, amelylyel a halhatatlan iró ravatalánál állottunk és a mely- lyel utolsó útjára elkísértük. Non omnis moriar: bátran elmondhatta a nagy Írónk önön magáról. Mert géniusa mindig fog élni e haza fiai között az idők végéig s késő nemzedékek is bámulattal lesznek ezen hatalmas szellem iránt eltelve. Bármennyire magasztalnók egyébiránt az elhunytat, az a vád soha sem érhet bennünket, hogy érdemén . felül magasztaltuk. Nagy hatalom a génius. Ez magyarázhatja meg azon teljes és óriási arányú gyászt, amelylyel a nemzet, a világ Jókait — elhalálozása alkalmából — körülvette és a mely gyász kifejezője azon leírhatatlan veszteségnek, amely az irodalmat, a sajtót 1904. május 5-én érte. A Máv. szerkezete. A magyar államvasutak szervezetéről igen tartalmas tanulmányt közöl a „ Magyar Pénzügy“ legutóbbi száma. Részletesen ismerteti ennek az óriási szervezetnek történeti kialakulását s az e fejlődésből fakadó Kóros tüneteket, melyek okszerűen a legutóbbi vasutas-sztrájk kitöréséhez vezettek. „A szervezet öröklött bajai —úgymond — hézagai, hitványsága, a fejetlenség, illetőleg kétfejüség, önzés és roszakarat, a hivatali copf és önkény okozták ama katasztrófát, amely április 18-án elementáris erőre kitört és helyre nem hozható pusztulást okozott. Egy jó eredménye azonban van ennek a rettenetes viharnak: összetörte a korhadt rendszert. Milyen szervezetet — kérdi — állítsunk heeltörpülnek azon magas és fontos érdekek előtt, melyet szolgálni hivatvák. Amennyire sajnáljuk, hogy ezen szerencsétlen mozgalom, mely felér egy vesztett háborúval — létre jött — éppen annyira örülhetünk, hogy az intéző körök tapintatos és erélyes eljárása folytán szerencsésen véget ért, mielőtt az országot egy nagyobb szerencsétlenség örvényébe dönthette volna. Hogy a sztrájkról szóló emez elmefuttatásunk teljas legyen, meg kell még emlékeznünk 2 sztrájkról, melyek azonban esik fenyegettek, de nem következtek be. A sztrájk nagy hetében nap-nap után felhangzott az a rémhír, hogy a budapesti socialisták kimondják az országos sztrájkot — minden foglalkozásban. Ez azonban csak fenyegetés maradt. Elismerés illeti meg a sociál- demokrata párt vezetőségét, hogy a több oldalról jövő felszólitás dacára ebbe nem ment bele. Megjegyzendő, hogy az általános sztrájkot a socialismus legkiválóbb képviselői igen szerencsétlen gondolatnak tartják és nem tartják helyes mádnak és eszköznek a socialismus céljainak megvalósítására. Ez természetes is, mert hiszen az universalis sztrájk első sorban a legalsóbb néposztály érdekeit sújtaná és nem a jómóduakét. Minden fogyasztási cikk árát nagyon megdrágítaná A jó módú ember talán drágán fogyasztana, de szegény munkás, a ki egy egy iparágban talán termelő, más 99-ben fogyasztó, — nélkülözni volna kénytelen, mert a drága fogyasztáshoz nincs elegendő pénze. A másik sztrájk, a mely a súlyos napokban kisértett, aparla menti sztrájk lett. No ennek a hátrányait a legkevésbbé éhezte volna a nagy publikum, legfeljebb a karzatok kiváncsi közönsége 1 1904. május ÍO. Iyébe, hogy ilyen katasztrófa megismétlődését elkerüljük?“ S e kérdésre a következő választ adja: „Csakis üzleti szervezetet.“ Ez a szervezet az, mely minden üzleti vállalat prosperitásának a legfőbb biztosítéka és lényege abban áll, hogy az üzlet minden egyes alkalmazottja — a megfelelő képzettség és szakértelem mellett— tartsa magának a vállalatot, illetve úgy dolgozzék, fáradozzék; annak érdekében, mintha az övé volna. Minden vasúti alkalmazottba bele kell vinni azt a tudatot, hogy ő nem katona, nem tisztviselő, hanem üzletember, akinek előmenetele, boldogulása az üzlet prosperitásától függ. De aztán a jóravaló, igyekvő, hűséges vasúti alkalmazottal, a legfelsőtől a legalsóig, úgy kell bánni, mint az okos üzlettulajdonos bánik alkalmazottaival, aki megjutalmazza a kötelességteljesitésen túlterjedő buzgalmat, felemeli azt, aki eszével, szorgalmával magát arra érdemessé tette. Itt nincs protekció, nincs felállítva a fokozatos előléptetés szamárlétrája, hanem van igazság és méltányosság. Külsőleg is üzletemberré kell a vasutast nevelni ; legyen az előzékeny, udvarias, készséges, de pontos és szigorú. Minél kevesebb regulativa állíttassák á vasutasok elé, de ami elő van Írva, annak szigorú betartása a legnagyobb erélylyel vitessék keresztül. Aki nem oda való, — hanyag, könnyelmű, gondatlan, közönyös; azzal ne sokat teketóriázzanak: az ilyennek hamarosan ki kell tenni a szűrét, de viszont az igyekvő, szorgalmas, lelkiismeretes ember, — akár mérnök, mozdonyvezető, állomásfőnök, egyszerű váltóőr legyen az — találja meg érdemeinek méltó anyagi jutalmát, a tisztességes megélhetés pedig biztosittassék a Máv. minden alkalmazottjának. Ez nagyjában és egészében az a reform, melyen a magyar állami vasutak szervezetének átesni kell, minek természetes előfeltételét azon vezető egyének eltávolítása képezi, akik efféle gyökeres reformokba sohasem lesznek képesek magukat beleélni.“ HÍREK. Rendjeladományozás. Ő Felsége a király Sztáncsek János debreceni Ítélő táblai bírónak, saját kérésére történt nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hű és buzgó , szolgálatai elism éréséül a harmadosztályú vas korona rendet díjmentesen adományozta. E helyütt megemlítjük, hogy Sztáncsek nyug. táblabiró városunkban ügyvédi gyakorlatot fog folytatni, s be is költözött már. Jubileum. A szatmármegyei általános tanítóegyesület szinérváraljai járásköre tavaszi rendes gyűlését folyó évi április hó 30-án tartotta meg Aranyosmegyesen. A gyűlés idejét csaknem teljesen lefoglalta a Marosán Kornél, aranyosmegyesi igaz- gató-tanitó ünneplése, 25 éves tanítói működése alkalmából üdvözölte a jubilánst a közoktatásügyi miniszter és a közigazgatási bizottság nevében Bodnár György, kir. segédtanfelügyelő; a Széché- nyi-társulat részéről Majos Károly anyakönyvi felügyelő; a szatmármegyei általános tanítóegyesület nevében Fábián István, helybeli ref. tanító, mint az egyesület jegyzője; a szatmári áll. isk. tantestület nevében Palády Lajos igazgató-tanító; a község nevében Böszörményi Zsigmond, földbirtokos ; a járásköri tanitók nevében V é g h Gábor, apai áll. tanító; a helyi tantestület nevében a megyesi tanítónő, Káposzta Pál, megyesi helyettes-tanitó szavalatával véget ért az üdvözlés, mely után a tisztujitás ejtetett meg. Elnök lett Végh Gábor apai, jegyző Marosán János patóházai, pénztáros Domokos István szinérváraljai, könyvtáros Ilosvay Ist- ván apai áll. tanitó. Tisztujitás és egy határozati javaslat elfogadása után a jelenvoltak ebédhez ültek. Czigány mellett, jó bor mellett csakhamar kitört a jó kedv, mely másnap reggelig is alig bírta magát kitombolni, Megemlítjük még, hogy Marosán a Széchényi-társulattól egy aranyórát, a szinérváraljai járáskör tanítóitól pedig egy ezüst írókészletet kapott emlékül. Az uj segédtelekkönyvvezető, Kora György a múlt héten foglalta uj állását a helybeli telekkönyvi hatóságnál. Az ideiglenesen kisegítőül alkalmazott R a d v á n y i János nagykárolyi segéd- telekkönyvvezető pedig rendes állásába tért visszr. Esküvő. Tröszt István járási tisztvisei; folyó hó 1-én tartotta lakodalmát Nagybányán Kurovszky Erzsikével, özv, Kurovszky Je- nőné úrnő leányával. Az aszfalt gyalogjáró ügyében folyó hó 14-re d. u. 3 órára képviselőtestületi gyűlés van a község házához hirdetve. Ezen a gyűl éten fognak véglegesen a fölött határozni, akarják-e Szin érváralján az aszfaltburkolatú járdát elfogadni, vagy sem? A gyűlés elébe lesz terjesztve akkor a költségvetése is az aszfaltnak, s igy számot vethetnek
