Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-05 / 14. szám
3 SZINÉRVÁR AL JA 1904 április 5. egyet, azok elfogadásától nekem kell még kérnem gazdatársamat, mert a jóhiszemüek vélt de tényleg rossz tanácsok, nem hogy javára lennének a közönségnek de ezek egyenesen kárát idézik elő s a szőlőgazdák megtévesztésére alkalmasak. Hogy valaki szőllőjében az állami szőllőte- lepről vásárolt 2000 drb. sima zöldoltvány közül állítólag csak 700 db. vagyis 1000-ből csak 3 5 0 darab pusztult el, a legkevésbé sem meglepő, mert van eset arra is, hogy a legjobb anyagvásárlás mellett az egész is elpusztul. Szakszempontból^ egy ily anyagi veszteséget ért gazda szőllőjéval most nem foglalkozom, tisztán csak az állami szőllőtelep jó hírnevének megőrzése s a szólőbirtokosság érdekeinek megvédése végett, mint egy állami szőllőtelepnek anyagilag is felelős számadója s mint a szőllöszeti és borászati kerület hivatásos állami szakközege, lehetőleg csak az állami szölőtelep egyik célját kísérlem meg előadni. A szőllőoltvány-kereskedés terén a vásárló gazdaközönség részéről a panasz már majdnem folytonos volt-, úgyhogy a szőllőgazdák érdekeinek könnyebb megvédhetése végett s különösen pedig, hogy a megrendelő gazdák kezében egy minden tekintetben megbízható útmutatás álljon rendelkezésre, amely útmutatást mint szokványt alkalmazhassák az eladókkal szemben, egyezségük megkötésekor pedig, hogy erre hivatkozhassanak, s a keletkező perek esetén , hogy az eljárás megkönnyittessék, egy általános szabályba foglaltattak össze a jó szőllővesszők és szőlléolt- ványok kellékei, s mint ,,Szőllővessző és szőllő- oltvány üzleti szokások“ bocsájtattak ki. Hogy pedig mód nyujtassék arra is, hogy közvetlen közelről, ugyanoly égalj és talqjbeli viszonyok között j termelt anyag és pedig oly anyag álljon rendelkezésre, mint a szokványban jelezve van, röviden hogy keváló jóminőségü, fajtiszta és a megrendelt fajjal azonos és mindén tekintetben rnegbizható anyagot kaphasson a vásárló közönség, még pedig oly helyen, hol az anyag jóságáról közvetlen közelről meggyőződést is szerezhet s ahová mindig a legnagyobb bizalommal fordulhasson, léteslttettek az ország minden vidékén, a szélrózsa minden irányéban az állami szőllőtelepek, miknek anyagilag is felelős kezelői és számodói az illető kerályi szőllöszeti és borászati kerületi felügyelők lettek. Nem a nyereségvágy, avagy az Üzletszerűig szőllővessző és szőllőoltványtermelés illetve e’árusitással foglalkozók ellen a versenyrekelés voltak inten tiói az állami szőllőtelepek létesülésé nek, de igenis azért, mert már elkerülhetetlen zsükséget képezlek azok, hogy egyrészt mint mintatelepek tegyenek szolgálatot,* neveljenek az ott alkalmazott állandó munkásokból még áldozat árán is vincelléreket s a gazdaközönségnek minden időben az ő érdéinek előmozdítására rendelkezésre álljanak, s ha kívánatos a , munkavezetőt és vincellért is részökre meghatározott dij mellett időszakonkint is átengedjék, s másrészt, hogy a szőllővessző és szőllüoltvány terén mindinkább tapasztalható visszaéléseknek egyszersmindenkorra elejét venni -legyen hivatott. Ez utóbbi hivatásától kifolyólag,* az állami Jszőlőtelepeknél csakis szokvány-minőségű, vagyis teljesen jö és kifogás- tálán anyag adható ki, elannyira, hogy a felelős számadó minden oly természetű károsodását a szolobiftokosoknak, mely az anyag rosszaságából, avagy-tjr csomagolás tökéletlen voltából keletkezik anyagilag js megtéríteni köteles. Hogy pedig mód nyujtassék a vásárló szőlő- gazdának panasza megtevésére, minden vásárló az anyag átvételekor aláírandó ellennyugta mellett még egy, a terményszámadáshoz szükséges nyomtatvány aláírására is felkéretik, hol megfelelő törlés avagy feljegyzésre, nyilatkozattételre a gazda figyelme egyenesen fel lesz híva az átvett anyag minőségét illetőleg. Minden oly feltevés, hogy a kezelő állami tisztviselőnek az itt elősoroltakon kívül falán egy oly titkos megbízatása lenne, melyíyel csak a jövedelem fokozása és nem a szőlősgazda-közönség érdekének előmozdítása céloztatnék, téves. Hogy egyes gazdák az állami telepekről eladás alá kerülő anyagok árát a helyi viszonyokhoz esetenként talán magasnak tartják, ezért az árakat magasaknak hirdetni nem indokolt, mert ha csak kissé is körültekint, nemcsak arról fog meggyőződést szerezni, hogy az árak alacsonyak hanem arról is, hogy éppen az anyagok alacsony árai miatt a szőlőt telepitő szőlősgazda-közönség érdekei mozdulatnak elő. Még mint a szinérváraljai állami szőlőtelep kezelője, ama hir elfojtásara, hogy ez a szőlőtelep oly óriási költséggel épült, hogy arra csak a magas kincstár képes, annyi a megjegyzésem, hogy tessék a szőlőteleppé átalakított 25 holdas terület 6 év előtti képét az ő 1 és fél holdnyi impro- ductiv 1— sziklás részével, hol most a legszebb s jövedelmező szőlőrészlet áll, figyelembe venni, avagy megtekinteni a számadásokat, hogy az évi fentartás mily csekély s e mellett mégis a kát.. liőldahKéhti tiplit haszon mennyi, és bizony mon dóm, hogy azt fogja tapasztalni, hogy a nagy munkához aránylag nagy erő kell s nem mindig az a jó és jövedelmező, ami olcsó! Az a szőlőbirtokos tehát, ki az állami szőlő- telepről a telepítendő szőlőjéhez szükséges oltványok vételét — s helyesen — még az előtte való év őszén eléjegyeztette, de telepítési munkái közepette tavaszszal, bár előre nem látott akadályok mint a szőlőültetéssel április 24-tól május 8-iki közötti időre maradt: és négy alkalommal való figyalme-.letésre. hogy az előjegyzésbe vett oltványok a szabadban való vermelés miatt kihajtanak nem reagál -r- de vádol — és a nedvke- ringés erős megindulása mellett inár-már az iskolázásra is kétes eredményű vesszőket — csakugyan felhasználja — bizony hibásar jár el — mert ha az átvétel alkalmakor a téli elvermelésból kiásott oltványok tényleg már paszuly nagyságú rügyekkel bírnak s a legjobb idő felhasználva nem lett. a telje* tenyészeti időt már fel sem használhatják, ekkor a télepiíés sikerét befolyásoló akadályokkal nem számolt. Pedig számolnia kell — mert — ha az ültetés ideje alatt a pincébe homok’közé termelt oltványok szenvednek, a már erősen nedvben levő oltványokat az ideiglenes elvermelés esetén küjö nős gondban nem részesíti, s ha mellé még — szükség lévén időközben a homokra — az oltványok a homokból kiszóratnak, úgy bizonyos, hogy a pincében szétszórtan heverő oltványokkal kedvező eredményt többé elérni nem lehet. Jablonszky György kir- szőlőszeti és borászati felügyelő. A borjú felnevelése. A borjú felnevelése szoptatás vagy itatás által történhet. Bármel/ mód szerint történjen az, gondunk legyen arra, hogyaborju jó s elég tejet kapjon a szopási idő alatt. Ez első sorban az anya jó takarmányozásától függ, ha ez nem elegendő, kevés lesz a tej is, s ennek folytán a borjú is rossz lesz. Ezért mint láthatjuk a szoptató anyaállat gondozása kiváló figyelmet érdemel, s ha azt vennők észre, hogy az adott tej a borjunau nem elegendő, iparkodjunk jobb takarmányozás által előmozdítani az anya tejelését. Arról, hogy a tehénnek teje elegendő-e a borjú fölnevelésére, meggyőződhetünk azáltal, hogy időnkint kifejve tejét megmérjük, megfelel-e a borjú által szükségelt mennyiségnek. De a borjúra nézve maga megmutatja azt, hogy megkapja-e azt, a mi fejlődésére szükséges ; az ilyen rosszul táplált borjú mindegyre bőg, hasa horpadt, szőre borzas, gyenge. A midőn is megpróbáljuk a takarmány mennyiségének emelése által elősegíteni az anya jobb teje- lését, s ha ez eredményre nem vezetne, fordulunk a hiányzó tejmennyiségnek itatása általi pótlásához A borjú fölnevelése mint mondottuk, történ hét szoptatás vagy itatás által. Ha a borjú fölnevelésé szoptatás által történik, naponkint kezdetben többször, később kevesebbszer anyjához bocsátjuk, hogy a szükséges mennyiségű tejet magához vehesse. És pedig az első héten naponkint 4-szer, tekintve, hogy a gyomra kicsiny s ha a szopási időközök tulhosz- szuak, nagyon kiéhezik, s tulmohón fog szopni; második héttől kezdve az 5 hetes korig naponkint 3-szor, s az 5 hetes kortól a szoptatás végéig naponta 2-szer bocsátjuk a borjut anyjához szopni. Minden szoptatás alkalmával annyi ideig engedjük szopni, mig azt nem látjuk, hogy a borjú már jól lakott, a visszamaradt tejet pedig a szopás után teljesen kifejjük. Ha a borjú eléggé erős, a mi a 11—12 hetes korban következhetik be, úgy anyjától fokozatosan elválasztjuk. Fokozatosan tehát és sohasem egyszerre történjen az elválasztás, mert ez az anyját, valamint a borjut egyaránt megviseli. Ezért azt mondjuk, ha elérkezett az elválasztás ideje, miután eddig naponkint kétszer szoptattunk, szoptassunk most már két napon át. naponta egyszer, a. harmadik nap ne engedjük, a borjút anyjához szopni, a negyedik napon szoptassuk meg újból a borjut egyszer, az 5. és 6-ik napon ne eresszük egyszer sem anyjához, a 7 ik napon újból szoptassuk meg egyszer, s most már többé ■ szopni nem' engedjük, vagyis véglegesen elválasztjuk. A borjú felnevelése, mint mondottuk, történhet itatás által is. Az itatás á'tali felnevelés ott alkalmaztatik, a hol minden nélkülözhető tejet értékesíteni akarnak, tehát hogy ne szopjon a borjú se több tejet, mint a mennyire szüksége van, mindig egy megszabott mennyiséget adunk neki, vagyis csak annyit, a mennyi fejlődésére okvetlenül szükséges. Ott, a hol a tej jól nem értékesíthető, ott maradjunk csak a szoptatás mellett. Abban az esetben, ha itatás által neveljük föl a borjukat, úgy vagy olyképpen járunk el, hogy a borjut ellés után megszoptatva, elkülönítjük anyjától és hozzá többé nem eresztjük szopni, vagy úgy járunk el, h >gy az első három napon a borjut anyjától szoptatjuk, s c-iak most különítjük attól végleg el. Bármely mód szerint járunk i el, ^oaduak legyen arra, ho^y a borjú a [bestéjét megkaphassa. Az első héten az igy felnevelendő borjúnak ne ponkint 4—5 liter tejet adunk s ezt négy részre elosztva, pl. icggel 5, délbe 10, délután 2, s este 7 órakor adjuk eléje. A második s harmadik héten a naponkin i tejszükséglet 6 literre tehető, de most már a második héttől kezdve az 5 hetes korig naponta csak 3-szor itatunk. A 4-ik hetes korban emeljük léi 7 literra a naponkinti tejadagot, s a mennyiség elegendő lesz az 5 és 6 hetes korban is, de már az 5 hetes kortól a szoptatás végéig csak 2-szer itassuk a borjut. A 7-ik hetes kortól kezdve a 11-ik hetes korig a napi tejadag 5 litert tegyen ki. A ll-ik hetes korban leszállítható a tej napi 3 literre, a 12-ik héten napi 2 literre, úgy, hogy betöltve a 12-ik hetes kort, ha eléggé erős a borjú, s elválasztható volna, úgy a tejet tőle .fokozatosan végképpen elvonjuk, Valamint a szoptatásnál, úgy itt is az elválasztásnak fokozatosan kell történni, s éppen úgy hajtjuk végre, minta hogy azt ott elmondottuk, Az itatás céljaira többféle itató készülék van forgalomban, azonban teljesen megfelel e célra egy kis dézsa is. Ebbe beleöntve a megszabott mennyiségű tejet, a tejbe dugjuk kezünket, s mutató ujjúnkat a tej színe fölött kidugjuk., A borjú ujjúnkat szopni kezdi, s azt most mind lennebb és lennebb vive, a borjú is szájával követni fogja, s ha ujjunk hegye a tej színével egy magasságban van,, ne vigyük azt lennebb. A borjú ujjúnkat szopva szürcsölgetni kezdi lassankint a tejet, s ha ez eljárást párszor megismételjük, teljesen hozzászokik a tej megivásához. Megjegyzendő, hogy a tejet a borjúnak mindig tőgy melegen adjuk, vagyis nyomban a hogy azt kifejtjük. Bármely mód szerint történjen a borjú fölnevelése, vagyis akár itatás, akár szoptatás által, gondunk legyen arra, hogy a betöltött 3 hetes kortól kezdve mindig legyen a borjú előtt egy kis jó széna, hogy hozzászokjon a takarmányfélékhez, melyek neki későbbi táplálékát fogják képezni. Az 5 hetes hortól kezdve helyezzünk eléje naponkint egy kis darát, legyen továbbá ez időtől kezdve előtte állandóan só s egy vederben viz, a melyet napjábán kétszer felfrissítünk. A széna mennyiségére nézve azt mondhatjuk, hogy az 5 hetes borjú naponkint 1 kg 6—7 hetes korában 2 kg., 8 — 10 hetes korban 3 kg. szénát bir elfogyasztani. Az abrak fölvételét, mely árpa, zab vagy rozs darából állhat, bízzuk e korban a borjú tetszésére. A választott borjuk az 1 éves korig, miután a szervezet folytonos fejlődésben van, jobb és több takarmányt, vagyis nevelő takarmányt igényelnek. Ezért azt mondjuk, hogy a borjú 1 éves korig a testsúly egyharmincad részének megfelelő takarmányt kapjon, melyet száraz szénának, vagy ezzel egyenértékű takarmánynak kell számítani, s melynek egyötöd részét abrakban kell adni. Abban az esetben tehát, ha a borjú az elvá- lásztás után száraz takarmány féléken tartatik 3—6 hónapos korig naponkint fenti szabály szerint a követke-ő takarmány mennyiséget szükségli; vegyük, hogy a b >rju testsúlya jelzett 3—6 hónapos korban 120 — 150 kg. volna ez utóbt>i esetben 150: 80~5 kg, a testsúly egyharmincad része, s igy 5 kg. szénát igényel, melynek egyötöd részét íenti szabály szerint abrakban kell adnunk. 1 udnunk kell azonban, hogy az abrakból fél kg telel meg 1 kg szénának. Ezért tehát azt moudjuk, hogy a borjut 3—6 hónapos korban száraz takarmányon tartva adjunk annak ; 1 kg. abrakfélét —2 kg. széna 3 kg. szénát —3 kg. . _______ 5kg. s 5 3 t t. (Folytatása következik.) ' Kába Ágoston 9279 1003. tksz. Árversi hirdetmény. A szinérváraljai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a Satmareana takarék-és hitelintézet végrehajtatnak Pontján Mihály és Pontján Vaszalika végrehajtást szenvedő elleni 146 korona, 56 korona és 167 korona és 78 fillér tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a szinérváraljai királyi járás bíróság területén lévő, Sebespatak községben fekvő, a sebespataki 86. bz. betétben A. I. 1—20. sorsz. alatt foglalt belső és, külső ingatlanokból a Pontján Mihály és Pontján Vaszalika nevén álló 16/64 ed rész jutalékra az árverést 1558 korouában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1904. évi május hó 26-ik napján délelőtti 10 órakor Sebesp itak községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállajntott kikiáltási át'QU alól is chulaUú fog.
