Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-22 / 12. szám
Szinérváralja, 1904. márczius 22. I. évfolyam. v TÁRSADALMI, GAZDASÁGI és SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 kor , félévre 3 kor, negyedévre 1 kör, 50 Egyes szám ára 12 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden Főszerkesztő: 1 LOS VA Y P VHZTÁ V. Felelős szerkesztők és laplulajdonosok : Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendők. 1904. március 20. Kezdet és vég, bölcső és koporsó, ö- röm és bánat mily közel állanak egymáshoz ! Virágvasárnapot mily hamar követi a nagypéntek! Még nem aludt ki szivünkben a lelkesedés lángja, mely március 15-én a hazafias örömtől fellobbant; még élénken ragyog szemünkben a boldogság fénye, mit egy rendkívüli nagyság miénknek mondha- tása teremtett, és ma már a fájdalmas emlékezés forró könnyei peregnek alá arczun- kon, mert gyászos emléket ébresztett bennünk március 20-ika. 1894. március 20-án hunyta le a boldogító örök álomra szabadságunk felett híven őrködő szemét nemzetünk elűzött nagy szentje, Kossuth Lajos. 1894. március 20- án dobbant utolsót a szív, mely milliókért tudott érezni, ekkor szállt ki porhüvelyéből a nagy lélek, mely milliókat lelkesített s melyet milliók áldanak ma is. Messze idegenben, távol az imádott haza vérrel és köny- nyel áztatott földétől, Olaszország Turin városában, hazátlanul kellett meghalnia annak, ki nekünk szabad hazát kívánt biztosítani. Különös intézkedése a sorsnak, hogy épen azok esnek legtávolabb tőlünk, a kik legjobban szivünkhöz vannak forrva ; épen azoknak nem ad lakhelyet a magyar nemzet, kik leg- önzetlenebbül küzdöttek érette. Mig az árulók és élősködő idegenek fényelegnek, meg- süvegeltetnek közöttünk, addig hervadhat- lan dicsőséget szerzett nagyjainknak idegenben kell bujdosniok. Kossuth, Rákóczy! Hej, felébred még egyszer a magyar és megírja hősi kardjával az ítéletet! Gyászos nap, fájdalmas emlékek. Tiz évvel ezelőtt borult reánk a sötét gyász és még mais kesergünk alatta. Tiz évvel ezelőtt csapott le ránk a haragos villám s meghalt Kossuth apánk. Megrendült belé az ország. Akkor hirtelenében nem is tudtuk mérlegelni a veszteséget, csak éreztük, hogy valami nagyon fáj, hogy valami igen nagyot vesztettünk. Senki sem kérdezte, hogy miért sírunk, senki sem vigasztalta a másikat, csak sirtunk egymás vállára borulva, összefolytak keserű könyeink, mindnyájunknak nagy, igen nagy gyásza volt. Most már tisztábban látunk. Most már meg tudjuk mondani, ho^y ki volt O, kit sirattunk olyan igazán.' Nem egy ember, egy egész világ volt O; élete nem egy élet, egy egész történelem volt. Csillag, nem nap voltO, melynek pályáján lángbetükkel van felirva a szabadság szent igéje; melynek fénye világot lehelit a háromszázados éj komor sötétére; melynek lángkévéi felgyújtották az alvó nemzet lelkesedését és éltető melege uj életet varázsolt a letarolt mezőkre. Most, hogy ismét találkozott a i magyar nemzet lelkesedése az átok gya- ! nánt rajtunk hagyott ocsmíny hithagyással most tűnt ki, hogy szül-e, és ha igen, hány század szül majd egy Kossuth Lajost ? Ezért nagy a mi veszteségünk, ezért fájdalmas nekünk a visszaemlékezés a Kossuth Lajos halálára. De azért csak emlékezzünk. Forduljunk el megvetéssel, utálattal azon alacsony lelkű, hizelgő szolgahadtól, mely nem átalja szentségtelen kézzel tépni Kossut apánk szent emlékének kedves virágait, melyek szivünkből nőttek ki, könnyeinkkel öntöztettek és vérünkkel szenteltettek meg. Összeült a farizeusok átkos tanácsa, hogy lerontsa a dicsőséget, mely Kossuth Lajos nevéhez fűződik s kik nagy lelkét felfogni nemes szivének áldásait hálával,, kegyelettel élvezni nem képesek, alacsony lelkűk kielégítésére tehetetlenségükben legalább megugatják szent nyomdokait. Oh, jöhetnek az ámitók, jöhet. egész serege a hálátlan gazoknak, mig a magyar- érteni fogja, hogy mi a szabadság; mig idegen nyellvvel ki nem ölik belőlünk nemzeti érzésünket-,; mig ereinkbe idegen vért nem öntenek: addig Kossuth Lajos nagy neve, dicső emléke szent lesz előttünk,, mert e név, ez emlék egy fogalommá lett előttünk a szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmával. Ki életében csak az érettünk kiállott szenvedést érezte hazánkban, örök, boldog álmát aludni eljött ide,, az annyira szeretett édes haza göröngyei alá. Óh> szebb- 1 —. 1 - iibulding“-ek, irodaházak. Számuk körülbelül 40. A legtöbb a „Broadway “n, New-York főutcáján varu Egy ily házban elfér ezer. iroda. Egy 5+5 méter méretű bérlete még fent is 400— 600 dollár. Próbáljuk megkeresni e házban pl. Marsden ügyvéd urat. Úgy lakásunkról felszíni, földalatti és feletti városi vasúton a- bejárathoz érve, újra megkérdezzük, ez-é a „Majestic“ (felséges) épület, lévén ez az ily házaknak neve. Azután egy tágas előcsarnokba. a „hall“-ba lépünk. Itt szivarboltot, borbélyt,, újságárust, fürdőt, kalapvasalót, cipőtisztítót, menetjegyárust mindig lelünk.; Több, „hallman“ egyenruhásán készen áll a tájékozta-, tásra.. „Marsden ur a legfelső emeleten a 910-es irodában található; tessék express« liftre szállni 1“'. A 15—20 lift közül van egy pár, amely csak;,a: huszadik emeleten felül áll meg. Ezt hijják ex- pressenek. Maga á liftházikó hirdetésekkel, van tele.; Különösen a fogmüvész és a közjegyző (mely ott; ne n oly tisztelt és magas képzettséget kívánó hivatal) hirdetik m agukat. - Egyszerre a vezető jelenti, hogy „húsz,“ aztán egyenkint. a huszonhatodikig (26 emeletes a legmagasabb a nagy házak közül. (Kiszállunk, a liftes .elkiáltja magát „down“, (lefelé) ,mire újra benépesedik, a házikó; A csarnokban várakozóknak ugró, számok mutatják- odalent, hogy a lift hányadik emeletnél van. Meg-* leljük a 9t0-es számot. Egy fekete portásról kérdezvén Marsden urat, megmondja, hogy menjek; be bátran, mindjárt az ajtó mellett van az Íróasztala. Valóban ő csak egy Íróasztalt herei. Minden más Íróasztalnál más foglalkozású bérlő van.- Egyik nem törődik a másik, dolgával. A sarokban,, spanyolfallal elkerítve egy jósnő működik, W Á 3? Q Sí Változás. Tél se’ volt még, nyár van máris, Mosolyog a napsugár is. Tőlem ugyan mosolyoghat, Búcsút mondok a lányoknak. Mint az idő, olyan csalfa, Akár szőke, akár barna ; Ma még szeltd és mosolyog, Holnap esik, fúj, csikorog. Nyáron én jártam hozzája, hlment máshoz — nemsokára. Akár télen, akár nyáron En csak a bolondját járom. Hantos Sándor Amerikai utániból. Gál Jenő oki mérnöktől. Nem hiába tartják a sokemeletü házat az amerikai nagyváros főjellemzőjének. A new-yorki kikötőbe érkező hajó .utasait csakúgy lebilincseli azok látása, mint az északi utast Nápoly természeti szépségei. Két ily ház ritkán áll egymás mellett; a magasság mérete a szélességhez képest túlnyomó, mi psak fokozza a hatást. Az európai városokhoz közeledve, elsőnek a házak tömegéből büszkén kiemelkedő tornyok tűnnek fel. Nem igy az amerikai nagyvárosban. A tornyok nem magasaa k, mintnálunk (monumentális templomuk alig van), szerényen meghúzódnak a „felhőkarcolók“ között. Este e házak nemcsak meglepő, hanem szép látványt nyújtanak. Megvilágított ablakaikkal (egyikmásik 400—500-zal) kevélyen néznek vissza a tengerre, mintha csak azt mondanák az öreg világrészből érkezőnek : „hagyd otthon a kicsinyességet, előítéletet, a lustaságot és becsüldd meg a munkát, mely ily nagy műveket hoz létre !“ Újabban szokásba vették, hogy a házakat felülről lefelé épitik. Azaz, min án az egész vasváza készen áll, rárakják a fedelet és kezdik a felső emeleteket falazni. A már megépített, mondjuk hat emeletet, nyílt széntuzze! fűtik, hogy száradjon. így aztán a levegőben látszik lógni a hat emelet, mig az alatta lévő 20 emeletnyi üres vasváz, nem lévén megvilágítva, nem látszik. A házak főrésze a vasváz (szögecselt, sok darabból összetett gerendákból). Ennek alkatrészeit a gyárak felállításra készen igen rövid határidőre szállítják az építés helyére. Egy 20—25 emeletes ház 1 és fél év alatt épül fel. Egy ily ház. 30 méter alaps/élességgel és hosszúsággal, hét millió dollárba kerül. Az egész terhe néha csak 16—20 oszlopon nyugszik. Ezeket mesteri módon kell alapozni. Mily kellemetlen lehet ilyen háznak a 20-ik emeletén lakni ? Gondolja az olvasó: No, ott ugyan senki sem lakik, E házak u. n. „office
