Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-12 / 2. szám

I évfolyam. Szinérváralja, 1904, január 12. (kedd.) társadalmi, gazdasági és szépirodalmi hetilap. Előfizetési ér: Eegósz évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kör, 50. Egyes szám ára 13 fill. Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Főszerkesztő: 1LOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok : Kaba Tihamér Dr. Katona Sándor Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez intézendők. Czim- és rangkórság, Két nagy tekintély, két erős hatalom az úr az emberek előtt: vagyon és tudo­mány. Külön-külön is alkot, teremt, ront, pusztít mind a kettő, a szerint, amint a tu­lajdonosuk egyénisége méltó, vagy méltat­lan tulajdonára. A kettő együtt kimondha­tatlan hatalmat képez. Egyik a másiknak sokszor feltétele, némelykor ellensége, egy­ben azonban testvérek, abban t. i., hogy mindkettő bálványa az emberiségnek. Ha a mai társadalom Ítéletének mérlegébe helyez­zük a kettőt, a mérleg kétségtelenül a va­gyon javára fog billenni. Hogy a mérleg ha­mis, azt csak jelezni tudjuk, megértetni nem. Igyekezzünk tehát ezt a mérleget tökélete­síteni, mert sok társadalmi bajnak, beteg­ségnek, rengeteg politikai ferdeségaek, os­tobaságnak tápláló ereje, szülő anyja ez. Neveljük társadalmunkat oda, hogy a va­gyonnak a tudomány, az anyagnak a szel­lem felett előnyöket ne tulajdonítson. Egész társadalmi berendezkedésünk a vagyont szolgálja. Vagyon szerint méri, ér­tékeli, czimezi és tiszteli az embereket. Ma­gyarország, melynek lakossága szereti ma­gát demokratának nevezni és kézzel — láb­bal tiltakozik a arisztokratikus elnevezés ellen, úgy szólván, termő talaja a legkülön­legesebb czimzéseknek. A czimek osztoga­tásában és követelésében utolérhetetlenek vagyunk. Más nemzetek szót sem találnak olyan czimzésekre, aminőkkel mi boldogot, boldogtalant megtisztelünk. T. Cz., Nemes, Teins, Tekintetes, Nagytekintélyű, Nagysá­gos, Méltóságos, Nagyméltóságu, Fenséges és Felséges nép vagyunk. Asszonyaink sem­mi esetre sem adják o'csóbban a Nagysá­Övök élei. Örökkön éltem, s élni is fogok. Voltam már fii, fa, kis madár .... A perez elröppen, lankad már erőm, S az emberlétnek itt van a határ. Mi voltam eddig ? Es mi lesz belőlem ? Mit bánom én, ha egyszer itt a vég! Leszek talán fa, áltat, és ember újra, Leszek-minden, mi voltam egykor rég. Vigasztalást e hosszú vándor utón, Egy van csupán, eszünknek a mi ád: Hogy sírba jut velünk, öröm s a bánat, A szenvedés, dicsőség és a vád. Az uj alak, testünknek volt paránya, Nem tud felőle, hogy egykor mi volt ? Üdvözlöm a felejteni tudást én, Az enyhítőt, a megvigasztalól. A földi élet Golgotáján végig, Hányszor sóhajtunk esdeklőn feléd: Felejteni! legédesebb barátunk Fedd fátyladdal az ember életét! gosnál, még ha néha napján mosogatnak is. A czimezéseken csak a káromkodásban te­szünk túl. Es mi szülte mindezt? A vagyon, a tudomány és műveltség rovására; az u- tanzás; majmolása mindennek ; hamis elő­kelőség és az erre való oktalan törekvés ; az emberi hiúság, mely a tekintélyt, nemes tulajdonok hiányában, a rangban, a nagy czimekben keresi és véli föltalálni. Mi, akik annyira szerotjük a külföldet utánozni, miért nem utánozzuk azt a czitn- zés mérséklésében is? Ha az idegen divat majmolásáról nem tudunk lemondani, miért nem hozzuk be. a müveit nyugat társadal­mából az ott divatos egyszerű czimzéseket is ? Ha magyar speciálitást akarunk, keres­sük azt egyébben és nem a czinazések u- tólérhetlenségében, mert ez beteg, Szomorú specialistás, mely a müveletlenségcn épül fel. A czim és rang fényessége által elva- kitolt emberek egymás iiátán törnek a czi- met és rangot adó hivatalok, társadalmi tisztségek után, tekintet nélkül arra, hogy megvan-e bermök az arravalóság, az ész, a tapasztalat és tudományos műveltség és igy megteremtik a proletárizmust is. Mint­hogy pedig részint érdekből, részint hiú­ságból legtöbbször akad ember, a ki meggőr- nyedt hátát szívesen engedi át némely tör­tető illetéktelen feltolakodásának, ki ez ál­tal czélt ér, az ostoba társadalmi felfogás szerint csak természetes, hogy a mások pél­dája nyomán újabb kedvet kapnak a czim és rangbeteg emberek a hatványozottabb kapaszkodásra. A szigorúan fegyelmezett, czifrán zsi- nórozott és szerintünk — henczegő katona­ságot szeretjük ostorozni, többször azon­ban utánozni, de csak abban a tekintetben. S az örök élet hosszú kör futása Enyhét adó pihenés lesz veled .... 0 szép a pálya!. . . . egyik élelemben, A másból mindent elfeledhetek. 3'agyi Jenő, Á üjjel. Az utca csendes. Népe meg fogyóit, ügy kél kiélt alak még télije reg, S vidám nótát dúdolva megy haza Néhány aranyszívű, bohém gyerek. Es én szegény, szegény, bolond fin Keresve hüllen, csábos álmaim, Bolyongok vergődő szivemmel, S ismét kisért a régi néma kin. A szél zokogva fut mellettem el, Mig én remegve suttogom neved .... ■S a sarkon egy kifestett arczn lány Kacéron intve-hiva rám nevet. Söbd Jőéía, . amelyben épen nem kellene. Az egyszerű baka ajkán kifér az „ezredes ur,“ „tábor­nok ur" czimzés, s mig a társadalmi élet­ben a hivatali állás minden sallang nélkül való megnevezése sok esetben kicsinylés, máskor sértés számba megyen ; addig a tábornok urnák esze ágában sincs az appre- henzió, vagy megbotránkozás. A hivatalos érintkezésben nélkülöz­hetjük a czifrábbnál czifrább, mesterkélt ti tulusokat, mig társadalmimképpen erre ké­nyes legjobban A demokrácia kezd tért hódítani. A so- cialismus megerdemlett helyére törekszik. A czim-és rangkórság mind nagyobb mér­vet ölt. E két ellentétes irányzat egyszer össze találkozik s harezra kél. Készítsük elő magunkat ezen ütközetre, egyengessük a demokrácia útjait, mert ezé a győzelem, ezé a jövő. A czim és rangkórság gyógyí­tása nem kerül pénzbe és az orvos is csak arravaló, hogy a baj jelenlétét megállapítsa. A többi önönmagunk joga és kötelessége. Jogunk van a sallang czimekről lemondani és kötelességünk magunkat annyira művel­ni, hogy a felesleges titulusokban ne keres­sünk tekintélyt, hatalmat s ne találjunk gyö­nyörűséget. A tudomány hatalma a vagyon felett még a messze jövő zenéje; de e messze jövőt közelebb hozni a t;velygő jelenhez mindnyájunknak, különösen pedig a szelle­mi tökelyesbülés harezosainak kötelessége. A szellem arisztokrácia talaját javítva, útját gondosan egyengetve mind közelebb — kö­zelebb juttatjuk a czim és rangkórságot meg- érmelt helyéhez, a siihoz. Requiescat in pace! Brutus. Levélszekrény automata, Korunkat joggal fogja t majd a történetirás a technikai vívmányok és találmányok korának ne­vezni. A gözvasut feltalálása óta a mai napig a folyton fürkésző és kutató emberi elme, a tudo­mány nyújtotta — mindegyre szélesbülő — isme­retek alapján, a természet adta eszközök felhasz­nálásával, az eszközöknek és intézményeknek nagy mennyiségét hozta létre, a melyek a társadalom fejlődésének, a műveltség haladásának és, első sor­ban, az emberi jólét előmozdításának legfontosabb faktoraivá váltak. Igaz ugyan, hogy sok fontos találmány csu­pán a véletlennek köszönheti létét, mégis a termé­szettudományok óriási haladása óta a találmányok­ban mindinkább a tudományos kutatás, az emberi gondolkodás és leleményesség eredményeit lát­hatjuk. A nagyszerű találmányokban ülte és üli az emberi elme legfényesebb diadalait. Ezeknek köszön­hetjük, hogy a müveit emberiség nemcsak emán- cipáíta magát a t.rmészet nyomasztó hatása alól, hanem annak eiőit, uralmába hajtotta és saját czél- jaira felhasználja. Ezeknek köszönhetjük, hogy meg­szűnt a tér- és időbeli távolság; hogy a- szélső Nyugaton élő ember éppen úgy élvezheti a legtá- volabbi Kelet buja természetének.minden gyümöl­csét, mint a hogy a nyugati civilizáció áldásaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom