Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-27 / 52. szám

1904. deczember 27 SZINÉRVÁRALJA 3 éjszakán behatolt és onnan a füstön lévő kolbászt és egyéb sertéshusnemüeket ellopta. Meghiúsult betörés. A f. hó 24-re virradó éjszakán betörést kíséreltek meg Jeney Endre helybeli ügyvéd pincéjébe, de mielőtt onnan valamit is elvihettek volna, megugrasztották őket. Halálos verekedés. A folyó hó 24-én reggel halva találták Dávid Lika Anuci remetemezői lakost a saját házában. A körjegyző azonnal j jelentést tett az esetről úgy a helybeli szolga- > bírói hivatalhoz, mint a kir. járásbírósághoz. A i jelentés szerint a hullán külerőszak nyomai látszanak. Ennek folytán azután ugyanaznap délutánján Kauten Miklós vizsgálóbíró Hajnóczy Géza és dr. Ember Elemér orvosszakértőkkel kiszállott Remetemezőre a hulla felboncolására. Amint hírlik, a halál korcsmái verekedés eredménye. Elfogott kivándorlási ágens. Folyó hó 19-én a késő esteli órákban Erdey István porcsalmai körjegyzőnek tudomására jutott, hogy estefelé egy veszedelmes kirándulásra csábitó ügynök érkezett Csenger felől a községbe s hogy a csábitó működését egy félre eső utcában lakó egyénnél tényleg meg is kezdette. Nevezett körjegyző ennél fogva rögtön a helybeli csend­őrségre ment, ahonnan aztán egy járőrrel az ügynök tanyáját fölkereste éppen akkor lepte meg, mikor az a körülötte hirtelenében egybe sereglett 10—12 emberből álló csoportnak az Amerikába és pedig Bréma felé való olcsó és utlevélmentes kivándorlást ajánlgatta s ehhez természetesen az ő nem annyira becses, mint drága segédkezését is felajánlotta. Az ily esetek­ben rendszerint elmaradhatatlan „előleg“-adás, a vétel azonban ez egyszer mégis elmaradt, mert a körjegyző s kísérete még korán érkezett a tanyára, akkor t. i. az ügynök még csak az előadásnál tartott. A jó madarat persze letartóz­tatták, s a nála talált kivándorlásra csábitó ira­tokat elkobozták. Az iratok között dr. Dobay István ügyvédjelölt és Dobay István tanító nevekre szóló bizonyítványokra találtak a melyek azonban persze hamisak lehetnek. 0 maga pedig a hozzá intézett kérdésre Dobay István tanítónak mondta magát. A csendőrség említett „népbol- dogitót“ a csengeri szolgabirósághoz bekísérte. 20147. drb. Jósziv-sorsjegy van olyan, a melynek nyereményét a legutolsó hivatalos ki- j mutatás szerint még nem vették fel nyilván j azért mivel e sorsjegyek tulajdonosai nem tud­ják, hogy sorsjegyük ki van már huzva. így var. ez a többi sorsjegynél is és mivel ezek a nyeremények elévülnek, mondhatni, hogy sok millióra menő vagyon pusztul el azért, mert a sorsjegybirtokosok nem elég gondosak és nem járatnak megbízható sorsolási lapot. Ennélfogva, a kinek sorsjegyei és egyéb értékpapírjai van­nak, arra nézve rendkívül fontos egy megbíz­ható sorsolási lapnak a járatása. Ilyenként ajánlható a „Pénzügyi Hírlap“, a melynek sor­solási melléklapját a Pénzügyi Útmutatót a nagymélt. m. kir. belügyminiszter mint teljesen megbízható szakközlönyt, a nagymélt. m. kir. pénzügyminiszter mint szakértelemmel és pon­tosan szerkesztett közlönyt hivatalosan ajánlott. A lap előfizetői a januári számmal jngyen meg­kapják a Pénzügyi és Tőzsdei Évkönyvet, a mely sok hasznos tudnivalót tartalmaz. A „Pénz­ügyi Hírlap“ előfizetési ára egy évre, a Pénz­ügyi Útmutatóval és a Pénzügyi és Tőzsdei Évkönyvvel együtt 5 korona, a mely posta- utalványon küldendő be a kiadóhivatalba, VII., Kerepesi-ut 44. szám. Gazdátlan milliók. A kihúzott sorsjegyek, részvények, záloglevelek stb. nyereményei révén sok millió korona hever gazdátlanul az illető pénztárakban, egyszerűen azért, mert a ki­sorsolt értékpapírok jogos birtokosai mitsem tudnak arról, hogy sorsjegyük ki van huzva. Hogy ezt példával is illusztráljuk, felemlítjük, hogy a budavárosi sorsjegyeknél a 41019. sz. sorsjegy 40000 koronával, a Magyar vörös ke­reszt sorsjegyeknél a 103. sor. 75. sz. sorsjegy 20000 koronával, az 1434. sor. 36. sz. sorsjegy 30000 koronával, a Jósziv sorsjegyeknél a 4209. sor. 27. sz. sorsjegy 20000 koronával, az 5660. sor. 99. sz. sorsjegy 30000 koronával ki van huzva. Ezeket a nyereményeket mind e mai napig senkisem reklamálta, jóllehet e sorsje­gyeket évekkel ezelőtt húzták már ki. Ennél­fogva, a kinek sorsjegyei és egyéb értékpapír­jai vannak, arra nézve rendkívül fontos egy megbízható sorsolási lapnak a járatása. Ilyen­ként ajánlható a „Pénzügyi Hírlap“, a melynek sorsolási melléklapját, a Pénzügyi Útmutatót a nagym. m. kir. belügyminiszter 32495. szám alatt mint teljesen megbízható szakközlönyt az összes törvényhatóságoknak, rendezett tanácsú városoknak és a gyámhatósági jog gyakorlá­sával felruházott községeknek, a nagym. m. kir. pénzügyminiszter 641. szám a. mint szak­értelemmel és pontosan szerkesztett közlönyt a pénzügyi tisztviselőknek és a nagymélt. m. kir. kereskedelemügyi miniszter 11041. sz. a. a szerkesztésnél követett irányelveknél fogva a hazai közforgalmú vasutaknak hivatalosan ajánlott. A lap előfizetői a januári számmal in­gyen és bérmentve megkapják a Pénzügyi és Tőzsdei Évkönyvet, a mely sok hasznos tudni­valón kívül tartalmazza a kezdettől fogva az 1903. év végéig kihúzott, de kifizetés végett bemutatni elmulasztót külföldi sorsjegyek hite­les kimutatását, úgy, hogy e könyvből bárki azonnal megláthatja, ki van-e sorsjegye huzva, vagy nincs. A többi értékpapírok hátralékos kimutatásai mindig a hiteles huzási jegyzékkel egyidejűleg közöltéinek. A „Pénzügyi Hírlap“ előfizetési ára egy évre, a Pénzügyi Útmutató­val és a Pénzügyi és Tőzsdei Évvkönyvvel együtt 5 korona, a mely postautalványon kül­dendő be a kiadóhivatalba, VII., Kerepesi-ut 44. szám. CSARNOK. j&u KandLallónál. ii. Fekete-e vagy pej ? Nagy társaság ült együtt egy tréfáiról és szókimondóságáról ismert földes úrnál, nők és férfiak vegyesen. A diskurzus éppen arról a hatalmas eszközről folyt, mely csoszogásával is több félelmet tud önteni az emberbe, mint a leghatalmasabb ágyú a dörgésével. Nyájas olvasóim bizonyára fejtörés nélkül kitalálnák, hogy mi ez a rettenetes eszköz, ha nem mondanám is ki, hogy a papucsról van szó. Az öreg Bordássy István, a joviális házi­gazda, váltig bizonykodott, hogy: — Bizony, bizony, hiába tagadjátok, húgaim, hiába tagadjátok, öcsémuraim, a papucs az úr a háznál mindenütt. Régen elmúlt már az az idő, a mikor még a gazda hordta a fején a kalapot. Volt a társaságban egy fiatal szolgabiró is, aki a leghevesebben védte a férfiakat az öreg úr állításai ellen. — No ha olyan nagyon hiszesz az igazad­ban, ajánlok öcsém egy fogadást — szólt oda Bordássy István. Befogatom a négy legszebb lovamat egy szekérbe s tele rakatom a szeke­ret görögdinnyével s megengedem, hogy bejárd vele a vármegyét. Ahol a férj az úr a házban, ott odaadhatsz ajándékba egy lovat, ahol azon­ban az asszony hordja a kalapot, ott csak egy dinnyét szabad hagynod. Száz aranyban foga­dok, hogy a négy ló fogja visszahozni az üres szekeret. — Tartom a fogadást! — kiáltott föl a szolgabiró. Csak azután meg ne bánja uram- bátyám, hogy a száz aranyon fölül a legkedve­sebb négy lovát is elajándékozzam. . . * * * Úgy három hét múlva együtt volt megint a társaság, mikor ostorcsattogás verte fel a ven­dégeket beszélgetésükből. A fiatal szolgabiró jött meg a négy gyönyörű lóval és az üres szekérrel. Azt se tudta, kire hallgasson, annyira ostro­molták a sok kérdezősködéssel. Egynek sem felelt hát, hanem kivette zsebé­ből a száz aranyat s ezen szavakkal rakta az öreg úr elébe: — Megnyerted a fogadást, Urambátyám! Papucs alatt nyög az egész világ. A jelenlévő hölgyek ravaszul mosolyogtak, a férjek meg hihetetlenül csóválták a fejüket, miközben a szolgabiró beszámolt az útjáról. — Száz házban is megfordultam, iparkod­tam erőlködtem, mindhiába, csak a dinnyéken tudtam túladni. Abból még elfogyna hamarjában pár ezer szekérre való. — Lehetetlen, hogy legalább egy helyen nem talált igazi férfit — vágott közbe egy idő­sebb kisasszony. — Azaz, hogy majdnem találtam. Legutol­jára egy családnál valóságos minta-életet tapasz­taltam. A férj gyöngéd volt ugyan, de a szava szentirás volt az asszony előtt. Megvallom, ugyan­csak örültem, hogy száz aranyért legalább egyik lovát elprédálom az urambátyámnak. Ki is válasz­tottam a legszebbet, a pejt. A férj uramnak is ez tetszett a legjobban, de most jön a bökkenő! Az asszonyka a legtüzesebbikbe, a feketeszőrübe volt szerelmes. Ő meg ezt akarta. Eleinte szép szóval kapaczitálgatták egymást, hogy mégis jobb lesz a feketeszőrü, hogy mennyivel használhatóbb a pej, de aztán lassan-lassan annyira belemele­i gedtek a választási vitába, hogy a férj dühön- geni kezdett, mire aztán az asszony olyan keser- | vés sírásra fakadt, hogy a gazda végre is jobb­nak látta engedni s lemondva oda szólt hozzá: — No hát legyen a fekete! Csakhogy erre meg már nekem azt kellett felelnem, hogy: — Nem lesz biz az se pej, se fekete, hanem, zöld! És ott hagytam náluk az utolsó dinnyét. KÖZGAZDASÁG. A szőlő felújítási kölcsön az ingatlan elárverezése esetén. A szőlőfelujitásra adott kölcsön és járulékára nézve, az ingatlan bírói árverése esetében az 1881 : LX. te. 189. §. c.) pontja alkalmazandó, de csak akkor, ha a szőlő­birtok árverési vételárára történik a kielégítési sorrend megállapítása. A Kúria erre vonatkozó legújabb döntése igy szól: A másodbiróság végzése megváltóztattatik és az elsőbiróság végzésének az a rendelkezése, mely szerint az elárverezett szent-györgymezei 601. 1393. és 1461. sz. tkvi betétben foglalt ingatlanok vétel­ára a 15., 16. és 17. alatt csatolt kimutatások alapján felszámított 1197 K 32 f, 941 K 94 f és 593 K 63 f, összesen 2732 K 89 fillért kitevő szőiőíelujitási kölcsönkövetelések előnyös tétel­ként sorozása megtagadtatok, hagyatik helyben, mert a szőlőfelujitásra adott kölcsön és járu­lékára nézve az 1896 : V. te. 12. §. végbekezdése szerint az ingatlan birói árverése esetében az 1881 : LX. te. 189. §. c.) pontja alkalmazandó ugyan, ha a szőlőbirtok árverési vételárára | történik a kielégítési sorrend megállapítása, habár a birtoklapon a kölcsönösszeg bejegyezve nincs is. Minthogy azonban az idézett 12. §. j csak a szőlőbirtokra vonatkozóan határozza meg; hogy az ily kölcsön a birtokon fekvő oly terhet képez, mely birói árverés esetében a szőiő- dézsma, úrbéri és más hasontermészetü vál­sággal azonos elbánásban részesül és minthogy az elárverezett szent-györgymezei 601., 1393. és 1461. sz. tkvi betétbe felvett ingatlanok, szántók és a kir. kincstár pedig azt nem állítja, hogy ezen ingatlanok is szőlőbirtokok és hogy téves a tkvi megjelölés, sőt felfolyamodásában maga azt adja elő, hogy a kölcsön nemcsak a szőlő­birtok, hanem az összes ingatlan hitelképességére adatott és ez alapon a kérdéses ingatlanokra is egyetemleges jelzálogként bekebeleztetett; a kir. kincstár ezen nem szőlőbirtokok árverési vétel­árára felszámított követelésének előnyös tétel­ként sorozását a törvény alapján nem igényel­heti, az a körülmény pedig, hogy a vonatkozó kimutatásoknak jegyzetrovatában ezen ingatlanok tkvi betétszámai is bejegyeztettek, a kölcsön­követelés előnyős tételként sorozására alapul nem szolgálhat. (1904. szept. 9-én, 4527. sz.) liothadt szőlő borát miképpen kell kezelni? A rothadt szőlőből szűrt ihatatlan borhoz hektoliterenként 4 — 5 gramm vegytiszta csersavat keverünk és erősen kénezett hordóba mielőbb átfejtjük. Ily módon 15-20 nap alatt le fog tisztulni. Mihelyt a bor letisztult, átfejtjük s ha kifogástalan jó ize van, hektoliterenként pár liternyi legfinomabb tiszta szeszszel (sprittel) feljavítjuk. Ha ellenben a bor ize nem javult volna meg, akkor a legcélszerűbb konyakfőzésre felhasználni. PIACZI ÁRAK: Szinérváralján deczember hó 22-én (csütörtökön,) a következő heti terményárak érettek el: Búza (50 kg.-ként) .... . 9 K 20 f. Rozs (,, • „•).... . 7 K 20 f. Tsngtri ó(„ „ ). . . . . 9 K 60 f. Tengeri uj („ „ ) . . . . . 8 K - f. Árpa („ „).... . - K - f. Zab („ „ . 7 K - f. Paszúig u „ ). . . . . 12-13 K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom