Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-06 / 49. szám
1904. deczember 6. SZINÉRVÁRALJA 3 megrendelések gyűjtésénél, hitelesíttetni kell. Ehhez a hitelesítéshez egyes hatóságok megkívánták a bélyegilleték lerovását, mások nem. A kereskedelmi miniszter most kiadott 66.705/1904. sz. rendelete oly módon rendezi a kérdést, hogy a hitelesítést teljesen bélyegmentesnek mondja ki. A rendelet igy szól: „A megrendelések gyűjtéséről szóló 1900. évi XXV. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott rendelet 6. §-ában foglalt rendelkezés értelmében nagyobb gazdasági gépekre, mint cséplőgépekre, vető- és aratógépekre, mozdonyokra, lokomobilokra és gőzekékre, továbbá gőzszivattyukra és malomberendezésekre vonatkozó megrendeléseknek a kisbirtokosoknál való gyűjtésénél megkívánt s a községi elöljáróságok által a megrendelési vagy szerződési okiraton foganatosítandó hitelesítést az elöljáróságok hivatalból és ingyen kötelesek végezni. Miután pedig a megrendelési vagy szerződési okiratokra hivatalból vezetett hitelesítési záradékok az illetéki díjjegyzék 22. tétel r) pontja értelmében bélyegmentesek, az elöljáróságok a megrendelések hitelesítésénél a felektől az illető okiratok felülbélyegzését nem követelhetik.“ Gyilkosság vagy szerencsétlenség? Misztót- faluban a múlt hétfőn este Pál Jakab korcsmája előtt halva találták Czán Mária misztmogyorósi lakost. A rejtélyes esetről azonnal jelentést tettek a nagybányai járásbíróságnál. Szentpétery Ferencz vizsgálóbíró dr. Herczinger Ferencz főorvossal és Nagy János orvossal kiszállván a helyszínén, a halottat felbonczolták. A bonczolás a halál okául koponyarepedést s ittassága folytán agyhüdést is konstatált. Állítólag kilökték volna a szerencsétlent a korcsmából. A vizsgálat folyik. Magyar gyufakartel. Tudvalevőleg a trösztben egyesült osztrák gyufagyárak, trösztjük, a „Solo“ gyufaáru és fénymázgyárak rt. utján az összes magyar és osztrák gyufagyárakat egy kézben akarták egyesíteni. Egyes magyar gyárak ellenállása, de leginkább a magyar kormány ellenzése folytán azonban elállottak ettől a tervüktől, noha már a nagyobb magyar gyárakat (Temesvár, Győr, Budafok) sikerült maguknak (részben vagy egészben) megszerezniük. Ehelyett most, mint a „Magyar Kereskedők Lapja“ jelenti, a magyar gyufagyárak részére külön magyar kartelt létesítettek, mely azonban az osztrák kartellel mindenben együtt működnék. A kartel- hez eddig a tröszt érdekeltjein kívül az összes jelentékenyebb magyar gyárak (Kolozsvár, Eszék, Szeged, Temesvár, Győr, Budafok) csatlakoztak és kilátás van a többi jelentősebb gyár megnyerésére is. A kartel teljes áru- és termelési kartel lesz és közös elárusitási irodája lehetőleg 1904. december 1-én megkezdi működését. Lopás. Remetemezőn Moldován Péter a Ványi-tól még október havában ismeretlen tettes ellopott 8 véka burgonyát és 4 zsák esős máiét. Most derítette ki a csendőrség a tettest Moldován János (a káros fia) és az orgazdákat Barbur Flóri, Doboki és özv. Osán Mitruné remetemezői lakosok személyében. A tettes és az orgazdák méltó jutalmáról a szatmári kir. ügyészség gondoskodik. Uzsora. Hogy az uzsoráskodás nem nagyon hasznos a kölcsönvevőkre és hogy a vidékünk gazdasági helyzetére nem valami jótékony hatást gyakorol: mindnyájan jól tudjuk. Még károsabb azonban járásunk lakosságára nézve az uzsora a mostani szűk anyagi viszonyok között, amikor a föld népe — termés hiányában — hajlandó akármily magas kamatláb mellett kölcsönt venni. — A büntető igazságszolgáltatás karja ugyan minden egyes esetet utolérni nem képes. A nagyobb terjedelmű uzsoráskodás azonban elrejtve nem marad. Ilyen nagyobb kaliberű uzsoravétséget vizsgált múlt hó 30-án és f. hó 1, 2-án, tehát 3 napon keresztül Avas- ujfalu községében Kanten Miklós helybeli vizsgálóbíró. A gyanúsítottak: Mandel Jakab, Mandel Bernát, Friedmann Mór és Dávid Májer avasujfalusi lakosok. A vizsgálat igen terhelő s számos körülményt derített ki a nevezettek bűnössége mellett. Betörés. Múlt hó 25-ike és 26-ika közti éjjelen ismeretlen egyének betörtek llobán a Papp József kir. törvényszéki biró tulajdonát képező pincébe s onnan 10 liter szilvapálinkát, 5 liter égetett bort s 2 kosárba font üveget elemeitek. KÖZGAZDASÁG. A reklám és fattyúhajtásai. A nyers termények feldolgozása, az ipar feladata, az ipari készítmények tovahelyezése a kereskedelem dolga. A kereskedő leleménye, a kereskedő élelmessége, a viszonyok, a kereslet és kínálat alapos és beható ismerete teszik a kereskedő hivatásának főkellékeit. Amint a kezdetleges közlekedési eszközök idővel rohamosan és mégis biztosan kifejlődtek és az óriási gőzösök átjártak világrészeket, épen olyan nagy és sebes arányokban lendült neki a kereskedelem, az em- i béri foglalkozások közül ama hivatás, mely távol országokból gyorsan közvetíti a szükségletek ama részét, a melyet az egyik ország nélkülöz. De ez a közvetítés, a mely az áruk tonnás mennyiségeivel törődik és nincsen tekintettel az egyes áruszükséget érző csoportok kívánalmaira, csak a kereskedelem magasabb igényeit elegiti ki. A különféle országok lakosainak ama része, a mely gondoskodik arról, hogy miként helyezhesse a neki másod vagy harmadkézből juttatott készítményeket vagy termést, ez a rész képezi a kereskedő osztályt. Ez az osztály egymással versengve létrehozhatja a nagy közönség javára azt az üdvös állapotot, hogy a viszonyokhoz képest a lehető legolcsóbban juttat a szükséges portékához. Az áruelhelyezés sokféle módja között elsőrangú helyet foglal el a reklám. A hirdetés képes a kereskedő számára egész uj piacot létesíteni, képes számára a kereskedő világban csak úgy, mint a vevőközönség előtt nevét ismertté, olykor valóságos fogalommá tenni. A reklám, különösen az, a mely a hírlapokban adatik közzé, a kereskedelemnek egy oly lendítő eszköze, melynek nagyon sok cég köszönheti felvirágzását. Ma már nem tartozik a ritkaságok közé az olyan vállalkozás, mely aránylag rövid idő alatt oda jutott, hogy alig valamiből óriási arányokba szökött. És ezt a reklám, a hirdetés hatalma tette. Honnan e hatalom ? Bárki is tudhatja, hogy a sajtó, a közvélemény eme élő lelkiismerete, a hogyan ezt újabban közhelylyé csinálták, valóságos nagy hatalom. Az újság betűje feléleszt, megsemmisít; ha a közgondolkodásban megérett egy eszme, melynek a sajtó adott indítékot, ismét a sajtó csinálhat reálisát belőle. Ennek a hatalomnak tudható be a reklámnak a hatása, a mely ugyan nem tartozik szorosan a lapok szellemi részére, ámde minden olvasó felteszi, hogy lapja, melyhez bizalma van, a mely az ő (az olvasó) intencióit hozza kifejezésre, hogy az a lap még a szorosan rá nem tartozó dolgokban is olyannal traktálja olvasóit, a melytől kárt vallani nem fognak. Ha a lap hirdeti egy cég áruit, akkor a cég érdeke, hogy a további bizalom megmaradjon a vevő részéről, a lap érdeke, hogy minden oldalról a maga számára nyerje meg az olvasóközönséget. Ez a kettős jól felfogott érdek tette kifejtetté a reklám ügyet; ennek köszönheti az áruk jutányos áron való beszerzését a nagy közönség és ez a körülmény adott sok-sok kereskedő cégnek biztos létalapot. Nem csekély üzleti rutinnal párosult irói véna kell ahhoz, hogy ügyesen és behízelgőn tudjon valaki egy hirdetést megszerkeszteni. Főkövetelmény elsősorban, hogy a hirdetés feltűnő, szembeötlő legyen. Hogy szövege olyan rövid legyen és mégis mindent mondót tartalmazzon, hogy intenzive belevésődjék az ember emlékezetébe. Azonban diszkrétül kerülni kell mindenféle rikító és a feltűnést erőszakosan hajhászó kifejezéseket. Ez a választékos irói és üzleti modor teremtette meg a reklámstílust, melynek nagymesterei az amerikaiak, a kik e téren a legnagyobb rekordot érték el. A dollárok hazájában a milliós nagy vállalatokat kizárólag a hirdetés tette azzá. Ám mint minden emberi intézménynek, tulajdon úgy a reklámnak is megvan a maga egy némely fattyúhajtása. Ez pedig rejlik a hirdetési ügynek a kereskedelemmel való szoros rokonságban. Amint a kereskedelemnek megvannak a parazitái, olyan elemei, a melyek minden üzleti tisztesség fittyet hányásával óhajtanak érvényre jutni, ép úgy áll a dolog a hirdetésekkel is. Vannak hirdetők, különösen Ausztriából, (Bécsből, Lembergből, Krakkóból,) a kik hirdetéseikben potom áron olyan sokat Ígérnek és a kevesebbnél is kevesebbet adnak, t. i., ha az értéket vesszük figyelembe. A hiszékeny közönség persze nagyon könnyen lépre megy és szinte kap az alkalmon, hogy ilyen olcsón juthat ennyi áruhoz. De milyen nagy a meglepetése, a mikor az előre beküldött összegért kap olyan dolgokat, olyan silány portékát, á melyet itthon a vaktában kiadott pénznek feleért is beszerezhetett volna. így pl. 4 pár cipőt .(még hozzá télit) hirdetnek potom 4 — 5 koronáért s kap helyette a rendelő holmi rongyokból összetákolt papucsokat, vagy 500 darab tárgyat csak 3 koronáért s ez gyufaszálakból, gombostűkből s egyéb haszontalan- ságokból áll. Ez a piszkos üzérkedés pedig, mint minden szocziális baj, megteremti a maga nyavalyáját. Értjük ezalatt a kisiparunkra való káros hatást. Természetes, hogy a közönség az olcsóbbért, minden hazafias jelszó ellenére is, kimegy a külföldre. S a mikor megcsalódik, szidja éktelenül az osztrákot. Azonban a magyar kisipar megissza a levét alaposan. Ő, akit amúgy is földig nyom itthon a gyáripar, a nagy vállalkozás, neki ennek tetejébe még a tisztességtelen ausztriai konkurrencziát is kell tűrnie, végig kell néznie tehetetlenül, hogyan garázdálkodnak ezek bűnös eszközök segítségével. Ez ellen kell tenni valamit, mert hova tovább, mindjobban elharapódzik nálunk a tisztességtelen reklámnak ez a legveszedelmesebb faja, mely különösen a könnyenhivő vidékiek zsebére utazik. A reklámnak haszna csak akkor lehet, ha a hirdető gyakran, nagyon kis megszakításokkal hirdet. A hirdető ezég neve kell, hogy ilyen módon az érdekelt közönségnek folyton emlékezetében maradjon, szükséges, hogy egy állandó képzet gyanánt foglaljon helyet többi fogalmai között. Megszakítani a hirdetést azt jelentené, mint az olvasóközönség emlékéből kitépni egy fogalmat, ami viszont a hirdető konkurrens ezég felülkerekedését vonná maga után. A vidéki sajtó hirdetései, minthogy a hirdetőket úgy is javarészt ismeri a közönség, annál is inkább használnak, mert mig egyrészt a kereskedőnek oka van féltékenynek lenni a jó hirnevére, addig a közönség inkább vonzódik hozzá, mert az újságban való üzleti szereplése csak ajánlat az ő áruezikkeinek a használhatóságára. Mindenkép jelentőségteljes és fontos ágazata a reklám az egész kereskedői életűek. Szükséges, hogy legyen a vevőközönségnek bizalma a hirdetőkhöz és szükséges, hogy azt a bizalmat a hirdetők is kiérdemeljék. Ez a kölcsönös viszony közvetve az iparnak adhat nagy lendületet, a mire az országnak nagy szüksége van. Szerkesztői üzenetek. B. F. Akinek annyi eszméje van, miért nem ir szorgalmasan és többet? Igen, mi jól tudunk olvasni! A „Huszár életet“ köszönjük. Csak az a kár, hogy oly rövid.
