Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-02 / 5. szám
2 SZINÉRVÁRAL ja 1 904. február Végül pedig, hogy községünk majdan — ha tudniillik ezen iparág nagy virágzásnak fog örvendeni — általa még hírnévre is szert tehet. A mi bizony kívánatos is lenne. Mert eddigelé hírnevünk nincsen. A község nevét még kitűnő boraink sem tudták a homályból kiemelni. S mesz- sze vidékeken csak a mozgó postások tudják, hogy Szinérváralja nem a Szepesség- ben fekszik. Adja Isten, valósuljon meg álmunk a hírnévről. Level a Szerkesztőséghez. Tekintetes Szerkesztő Urak ! Becses lapjuk 2-ik számában egy közlemény jelent meg, mely a cim— és rankórságot igyekszik ostorozni. Valóban elismerésre méltó törekvés, szép és nemes cél: de van benne egy mondás, ami nagyon is kemény, sőt igaztalan. Ez kényszerit engem Önöket arra kérni, szíveskedjenek szerény megjegyzéseimet— mintegy védekezésül — b. lapjukban közzétenni. Többek között azt mondja a cikkíró ur: „asszonyaink semmi esetre sem adják olcsóbban a Nagyságosnál, még ha néha-napján mosogatnak is“. Ez az, ami igaztalanság! Legalább tette volna hozzá a cikkíró, „tisztelet a kivételeknek !“ De nem! Ő mindnyájunkat összefogott s ezzel tájékozatlannak mu'atta magát „asszonyaink** 1 nézete és arrogantiája ít 161. Igaz, vannak „asszonyaink", akik nagyon is távolról kerüllek azon légkörbe, ahol a Nagyságos- megszólítást ‘ a nőknek megadják, megszokott udvariasságból, vagy mert az őket meg is illeti! Mondom messziről kerültek eme légkörbe, s ha már eme légkörben benne vannak, bizony hizeleg is nekiek ezen cim, s azt megkövetelik. Az egyik mert több pénze van, mint a másiknak; a másik, mert nagyobb hivatala van az urának; stb. Ki tudná miért? De ezek azután nem is mosogatnának fel többé egy edényt, ha bármi történnék is, mert az keservesen emlékeztetné ókét arra, mikor még nem voltak Nagyságosak. Hát ezeket el lehet ítélni. De talán még jobban: szánni. Az olyan úri nőket azonban, akik önhibájukon kívül jutottak szerény anyagi viszonyok közzé s néha napján mosogatnak is, nem szabad ám elitélni azért, mert az udvariasságból történt Nagyságos megszólítást elfogadják. Szokva Vannak ők ahoz! S a munka talán nem is olyar megalázó valami, hogy kevésbbé érdemeljék megbárki'ől az udvariasságot. S nem is örvendenek annak a megszólításnak valami különösen Nem arrogálom magamnak a Nagyságos címet. De megtisztelve sem érzem magam általa. Igyekeztem szerény körülményeim között is érdemesnek maradni, hogy mosogatás után is udvari asságból Nagyságos asszonynak szólíthasson az, akinek tetszik. S nem találok benne semmi megbotránkoztatót, egyedül csak azért, mert néhanapján mosogatok is. Ha az úgynevezett köznép szólít „nagyságosnak“, annak megmondom, hogy csak tekintetes vagyok. Felér ez a német „nagyságossal“. De ez már csakugyan vagyok, minden óim — és rangkórság nélkül; lévén egy i égi magyar nemes családnak úgy nevelt tagja, hogy soha nem találom gyönyörömet mások sértegetésében s tartom a közmondást: tj^ztelj meg mást, hogy téged is tiszteljenek ! Ha pedig úri emberek, köztük Bru:us is, nagyságosnak s:ó!il, egy cseppet sem örvendek meg neki, de elfogadom, mert ha azt mondanám: kérem én nem vagyok „nagyságos“ — szinte látom, mint vonná kis vagy nagy bajuszos száját ironikus mosolyra s gondolná magában: de paiaszt. Jövőben pedig per „maga“ szólítana. Ezt meg már mindig mosogatva sem óhajtanám, Igazi úri nő megkívánja a tisztességes megszólítást. Plane úri emberektől! De sohasem cím — és rangkóros, , még ha néha .mosogat is. Mert a szellemileg igazán művelt nő is sokszor mosogat; sőt észre sem veszi, ha valaki rzerér.y anyagi viszonyai, vagy munkássága miatt lenézi, kellően nem címezi avagy plane megrója De azok, akik újdonsült nagyságos asszonyok, megkövetelik, meg iS kapják a címet, a tömjenezést. Hisz rang, cim — mindig lesz. S úgy látszik, igaza van a cikkírónak a pénz mindig a szellem- főié helyezkedik és helyeztetik. De hát azért legyen tisztelet a kivételeknek! Egy asszony, a ki néha mosogat is. HÍREK. A február 7-iki legényegyleti bál szinmüsora — mint újabban értesülünk — két zenedarabbal fog bővülni. így tehát, a színi előadás több órát fog igénybe venni. Ép ez okból kéri a bál rendezősége a mulatság iránt érdeklődőket, hogy este fél 8 ólakor pontosan megjelenjenek, mert a jelzett időben az előadás kezdetét veszi. A zenét, a lánchoz Va’ga Ferercz helybeli bandája szolgáltatja. Ezt azén tartottuk szükségesnek megejr.liteni, mert előbb az a hir járta, hogy a rendezőség Nagybányáról fog bandát hozatni. Az érdeklődés a bál iránt egyébként igen nagy és szép számú közönségre számíthatni. Nagy farsangi tréfás estély. A nagybányai dalegyesület február hó 16 án (Kedden) a városi nagyszálló dísztermében zászló alapja javára nagy farsangi tréfás estélyt rendez a következő műsorral és tánczrenddel: 1. A Bigotphons zenekar bevonulása és hangversenye. 2. Csárdás. 3. Állat quartett (Briexneríő! ) Előadva: négy külömböző fajtájú állat által. 4. Keringő, 5. Magánsola. 'Előadja: Trombi- non Jean Kvacsnya zeneművész úr. 6. négyes és csárdás 7. A Léni és a három Béni, Humorisztikus ! dal. előadja: egy hires orosz dalkar. 8. Lengyelke I 9. Négyes és csárdás. 10. Tipegő és gyors polka. 11 [A tárogató bemutatása. Szünet után: 1. Szuppé csárdás. 2. Keringő. 3 Négyes és csárdás. 4. Len1 gyelke. 5. Cárdás virradtig. Személy-jegy 1 K 60 f. Család-jegy 3 személyig 4 K. Karzati ülőhely 2 K. Felülíizetések köszönöttel fogadtatnak és nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyv kereskedésében. Lopás. Mandel Jónás avasujfalusi lakosnak az Udvarán levő istállójából a napokban ismeretlen tolrajok két darab űszőborjut e'hajtottak. Az istálló lakattal el volt zárva, és a tolvajok a lakatot felfeszitették. Állítás kötelesek sorshúzása A szinérváraljai -járásban f. é. január 30-án ment végbe az állitásköte- : lesek sorshúzása. E’.en aktusnál minden — az idén először sor alá kerülő — egyénnek jogában . á'lott megjelennie és önmagának sorsot húznia. ÍAz áltitásköteUsek azoiban köztulomás szerint csak nagyon ritka esetekben szoktak a sors- j húzás jogával élni. Rendesen jegyzőik huznak- a főszolgabíró jeteulé'ébén helyettük ' sorsszámot így tő:tint most is a járás székhelyén : Szinérvá ralján. Ezen sorsszámtól függ az után : kicsoda kerül a közös hadsereghez (a léniához), ki “a honvédséghez, és ki a póttartalékba. Mert első sorban a közös hadsereg létszámát egészítik ki, azután a honvédségét : a megmaradtak pedig — legyen számok bál mily nagy is — valamennyien a póftar- talékba osztatnak be Az idén járásunkban az első korosztálynak száma kivételesen nagy volt, összesen 468. Ennyi eddigelé talán sohasem volt, s előreláthatólag nem egyhamar lesz. Sőt a születések számát szemlélve az 1884 ilc évtől kezdve, lesz olyan esztendő, a- melyben az első :korosztály nem fog 1C6 állítás kötelesnél többet adni. Most az 1883. évben születettek kerülnek első ízben sor a'á Szinérváralja község mindössze 57 et állított. Bizony ez jelentéktelen mennyiség. Ennyit a bik- szádi kör is ad. Ami a sorozást illeti, az előmunkálatok folynak. S megtörténhetik az, hogy a múlt és a folyó évre megszavazandó újoncok egyszerre fognak sor alá kerülni. Lesz tehát elegendő katonaanyag s ugyancsak megválogatja majd a sorozó bizottság a maga embereit* De In a két sorozás egy füst alatt történne is, az újoncok közül a mait évre szólók haladéktalanul bevonulnak, mig az ezen é- viek csak a rendes időben : októberben, A koMorzáni körjegyzőség, ügyeit — minthogy Ferenczy Zoltán helyettes körjegyzőt Avas- újvárosban megválasztották — helyettesként Décse Károly mikolai oki. jegyző fogja ellátni. Halálos lövés. A múlt hó 29 én történt vaz eset. Báró Vécsey László kányaházai erdeiében az őr egy paraszt embert látott keresztülhaladni. Az erdőőr számon akarta kérni tőle, miért jár az uraság erdejében, s mit keres ott ? A paraszt ember azonban a „megállj“ szóra nem felelt semmit, hanem futásnak eredt. Az őr erre feléje lőtt, de nem talált. A- mikor az őr azután ismét elsütötte fegyverét a menekülőre, ez súlyosan megsérülve és eszméletlenül rogyott össze. Ä golyó áthatolt mellkasán és a hátán ment ki. Eszméletére térve a paraszt, azt adta elő, hogy sz erdőben akkor dolgozó favágókhoz volt szándékában menni. A megsérült neve: Dobás Mihály lui Juon és Kányaházára való. A hatósági orvos Dobás sebét annyira súlyosnak találta, hogy életben maradásához alig van remény. Agyonütötte a memyét. A múlt hó 30-án d. u. 4--5 óratájban Gózsa LupUcz szinérváraljai lakos a mennyével stóváltásoa keveredett. A szóváltásnak vége az lett, hogy Gózsa egy fejszét ragadt és azzal úgy fejbe ütötte a mennyét, hogy ez rögtön szörnyet halt. Az a különös a dologban—és ez fogja az eset bonyodalmasságát képezni,—hogy magát Gózsa Lupuczot is megszűrt, megkéselt gyomorral találták. Az esetnek mindössze egy tanúja volt, egy 8 —10 éves lányka, aki a családhoz tartozik. A csendőrség haladéktalanul megjelent a tett színhelyén, kihallgatta Gózsa Lupuczot, továbbá a kis lányt és megszemlélte a bűnjelt s Gózsa sebét. A szerzett adatokból azután azt a jelentést rös, egy fehér, egy vörös. A fehérek napja hétfő, szerda, péntek, a vöröseké kedd, csütörtök, és szombat. Vasárnap munkaszünet, illetőleg kiki a maga szakállára dolgozhatik. Egy fehér és egy vörös mindig együtt működnek. A napos a másiknak szolgála'ára áll olya- ténképen, hogy pl. a fehír kiválasztja a hölgyet, kit haza akar kisérni; a vörös követi s megszólítja az áldozatot. Ez tiltakozik, a vörös pedig tovább is tolakodik. Az áldozat segítséget kereső szemmel néz körül. Hiitelen x>tt terem mellettük ,egy kifogástalanul öltözött gavallér: lakkcipő, ragián, fényes cilinder, és gomblyukában fehér szegfű. A vörös szegfüs urat összeszidja, népcsődület kölcsönös go-ombáskodas,név jegycseres nvörösszek íiis a tömegben elvész.—A hölgy hálálkodik, s a fehér szegfűs udvariasan meghajol, felajánlja kíséretét a hölgynek, hogv továbbra is megótaknaz- hassa hasonló vakmeiő fickóktól. íme a cél el van érve, a többi már a fehér szegfűs -úr dolga _ . Természetesen a névjegy cserét nem párbaj, hanem névjegyvisszacsere kőveti. (Csak nem nyomathat az ember havanta száz darab névjegyet ! Sőt némelyek fehér, mosható, kaucsuklapra nyomatták nevüket. Az ilyen névjegyből elég egy darab egv esztendőre. Igen praktikus. Nagyon ajánlom. így állapítottuk meg a csatatervet. Éimélet- ben mindnyájunknak fölötte tetszet^ mert mindegyikünk csak arra gondolt : hej, mikor nemén leszek a napos ! De a gyakorlatban nettem nagyon hamar béreznem kellett az ügy kellemetlen oldalait. letstifc tudni, én nem szenvedhetem a vő» rös szint. Mindjárt bikának érzem magam. Vörös szegfűt még csak kínálni sem mertek nekem azelőtt. Természetes, hogy mindjárt elsőnek az én nevem húzták ki a vörös szegfűsök táborában.) Ezt még csak megszoktam az egyesületi fegyelem kedvéért, hanem helyzetem tarihatatlaná | vált, midőn észrevettem, hogy az aranyos kis fruska, kivel oly rég szerettem volna megismerkedni, kedden, csütörtökön és szombaton jár a zenedébe épen azokon a napokon, mikor én vagyok szolgálatban. Minden reménységem abba vettem, hogy fehér párom talán nem veszi észre a kicsikét, mert ha észreveszi, oly igaz, mint hogy Pötty a nevem, hogy reá uszít. De a párkák nekem más íátumot szőttek, s a katasztrófa bekövetkezett. Egy szép októberi délután a mint együtt kóborlók a rossz szerencse által mellém rendelt társammal, ez egyszerre csak megszólal : — Pötty ! — Parancsolj öregem. — Látod ? — Látom; de kit? — Azt, te bolond. Hát lehet mást is látni, mikor ő ott van kezében kotta téka,a haja szőke; szók nyája csak a bokájáig ér; a szeme biztosan kék. Szeretnék a szemébe nézni közelről. Elsápadtam. Ő volt. Ha most összedül a világ. — Mit gondolsz, hány éves lehet ? — foly- tatá barangolásaim osztályosa, kit e pillanatban miss S'.óne helyzetébe kívántam, a mikor még nem volt a rablók fogságából kiváltva, — Lehet vagy tizenhat, hebegtem nagy zavartan. Újra megszólalt (most jön a bomba, gondoltam én.) Szólítsd meg, Pötty 1 Öregem ne. . . Félbeszakított. — Kedd van, ma nekem, holnap neked. Majd, mintha Kivégzésem lenne, szólt: — Bakó, teljesítsd kötelességedet. Nagyot nyeltem, akkorát, hogy nagyobbat már nem is lehet, és megindultam. A kis át tatlan kedvesen fogadott ; egyáltalán nem haragudott szemtelenségeméit ; azt monda, hogy már régen ismer látásból, különben is már hallott sok jót felelem, mert jó barátja vagyok annak, ki ideálja az ő legkedvesebb unokatestvérének, és igy szegről — végről még rokonok is vagyunk, vagy lehetünk, — hiszen az oly mindegy, — szóval néhány másodpercz alatt annyira összebarátkoztunk, mintha soha életembe egyebet nem tettem volna, mint őt kisértem volna a zenedébe. A „fehérnek“, ki vizsga szemmel várta a közbelépésre alkalmas pillanatot, természetesen ez nem tetszett! Egy darabig csak szó nélkül követett, majd midőn megelégelte a dolgot, odalépett mellém és rákezdett a rendes nótára *, — Urram . . '• Nem tettetett dühvei néziem rá. Hát ez a marha meg meg mit akar most? De hamarosan belejöttem szerepembe. — Partrancsol, szóltam legorrabb hangon,
