Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-02 / 5. szám
társadalmi, gazdasági és szép irodalmi hetilap Előfizetési ár: Egész évre 6 kor., félévre 3 kor , negyedévre 1 kór, 50. Egyes szám ára 13 fill. ’ Nyilttér sora 20 fillér. Megjelenik minden kedden. Főszerkesztő: 1LOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laptulajdoiiosok , Kuba Tihamér Dr. Katona Sándor Hirdetéseket mérsékelt áraktn közlünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények ée küldemények „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Intézendók. Uj iparág meghonosítása vidékünkön. Ha szemügyre vesszük vidékünk köz- gazdasági állapotát, azon eredményre jutunk, azt látjuk, hogy annak alapzata nagyon is ingadozó, — nagyon is bizonytalan. Bizonytalan pedig azért, mert vidékünkön iparról, kereskedelemről szó alig eshetik. A közgazdaság három ága közül nálunk legfontosabb és legelső sorban említendő: a mezőgazdaság és általában az őstermelés. Ha visszapillantunk azonban a lefolyt évek gazdaságiviszonyaira arról szerezhetünk keserű tapasztalatot és meggyőződést, hogy az őstermelés, a mezőgazdaság nem bir biztos existentiát nyújtani a gazdának. Mert a — bár fekvésénél szépnek mutatkozó — vidék termőképessége igen nagy részt silány. — Van ugyan a gazdának még egy kereseti lorása: a gyümölcstermesztés, a mely kevés fáradozással jár, és a mely sokszor tekintélyesen növeli a gazda jövedelmét; ámde ezen kereseti forás is nagyon ki van téve a természet kiszámíthatatlan változásainak, és az időjárás szeszélyeinek, úgy, hogy arra nyugodtan és biztosan számítani, támaszkodni nem lehet. Volt alkalmunk megyőződni arról, hogy a lefolyt évek mostoha gazdasági viszonyai a lakosságot erősen válságos helyzetbe is sodorták. S erről felsőbb helyen tudomást szerezve, a kormány inségkölcsönt, — sőt egyes helyeken azonfelül még útépítési célokra is — nagyobb összegeket bocsátott rendelkezésre. Ezekből kiviláglik, hogy maga a természet is arra Utalja vidékünk lakosságát, hogy ipart teremtsen, azt fejlessze, felvirágoztassa, mert máskülönben nemcsak hogy a vagyonosodás nem fog emelkedni, hanem lételünk, megélhetésünk van bizonytalanná téve, és a kivándorlás fog nagyobb arányokat ölteni Eszébe jutott az olvasónak gondolkozni a fölött, mit is mond az a szó: kivándorlás ? A szülő megválik gyermekétől, a férj feleségétől, a testvér testvérétől, a legény kedvesétől, a barát barátjától! mindmegannyi kellemetlen, fájó, kínos érzés! Vagyis a kivándorlás nemcsak népmozgalmi statisztikai adat, s nemcsak gazdasági processus, hanem egy —lelket, kedélyt megrázkódtató s romboló — jelenség is* Ipart kell tehát teremtenünk! Vidékünk iparállapota a lehető lega- lantosabb nívón áü. Vannak vidékek, a hol a házi ipar fejlesztése foglal helyet. Ilyen iparnemmel különösen a Székelyfö'dön sokan foglalkoznak, Sőt e helyütt a produktumok már export-cikket is képeznek. Hason’ó iparág létesítése érdekében a debreceni kereskedelmi- és iparkamara a múlt évben Szinérváralja községéhez leiratot is intézett, a mely szerint a Földmive- lésügyi Miniszter arra alkalmas helyeken évente szalmafonó, és szalmakalap-készi- lő tanfolyamokat rendez és e célból Szinérváralja községet is egy ilyen tanlolyam feláliitási helyéül szemelte ki, A tanfolyam minden év október hó 15-én veszi kezdetét és tart április hó végéig. A tanfolyamra 20—25, a nőnem hez tartozó növendéket díjmentesen vesznek fel. A tanításhoz szükséges tanerőt, a nyersanyagot és gépekét az állam szolgáltatja. Helyiségről azonban, valamint annak fűtéséről és világításáról a község tartozik gondoskodni. Ezen ajánlatot községünk képviselőtestülete el is fogadta. De mert a leirat már elkésetten érkezett, a tanfolyam felállítása a múlt évről elmaradt. Azonban biztosította a nevezett kamara községünket, hogy a mennyiben a megkívánt támogatást a község a jövőre is szolgáltatni hajlandó leend: a tanfolyamnak a folyó 1904 évben felállítása iránt a Ministerhez előterjesztést- fog tenni. Szép és alapos kilátásunk, reményünk van tehát arra, hogy a folyó évi októberben ezen iparág községünkben léteit fog nyerni és meghonosodik. Erősen bízunk községünk vezetőiben, hogy az ügyet irattárba nem helyezik, hanem folyton napirenden tartják és különösen az ősz közeledtével minden lehető lépést megtesznek arra nézve, hogy az ismertetett iparág nálunk létjogot szerezzen, és hogy a tanfolyam felállítása ezen évről is el ne maradjon. Lesz-e valami hasznunk belőle ? Elvitázhatatlanul lesz ! Még pedig először is az idevágó szükségleteink olcsóbban, jobban, teljesebben j lesznek kielégítve. Másdszor ezen uj iparág a vidékre uj jövedelmi- (pénz-) torrást jelent. Harmadszor — a mi a legfontosabb ) — felkölti a hajlamot más iparágak iránt is. Az asztaltársaság, Irta: Pötty. 189* év május 23-ikán a következő meghívót kaptam. „Kedves barátunk, mához egy hétre okvetlen elvárunk Dodó barátunk lakásán bizalmas értekezletre. A megjelölt időben pontosan megjelentem. Már egybegyűlve találtam a fényes társaságot : aszfaltbetyárjaink legjobbjait. Főmesterünk a jók és vitézek legjelesebbje, Dodó, a: értekezlet összehívója, a ki, mint mindjárt látni fogjuk, nem szónok, mégis szónoki hévvel és a meggyőződés hangján mondta el következő megnyitó beszédjét: „Tisztelt barátaim ! Aszfaltbetyárok 1 „A mióta aszfaltozzák Budapest utcáit, de talán még régeboen létezik az aszfaltbetyár fogalom. Hírünkkel telve a világ, a magyar ipart itthon sem ismerik. De magyar aszfaltbetyárról már külföldi író is irt tanulmányt. Jót-rosszat mondtak rólunk mindenfelé, dicséretünkre szolgál az a tény, hogy többnyire csak rosszat. Már-már elértük az aszfalt- betyárság ideálját. A vidék leendő szépeit a dajkamesékben is velünk rémitgetik. Pest leányai, kiket a v é 1 e 11 e n a Hatvani utczára vezetett, tűiig vöiüsődtek mamájuk oldalán, ha egyik- másik köziünk erősebben nézett villogó szemébe. S ha a mamák arcát ilyenkor a harag lángja bontotta is el, mégis minket tartottak, mamák leányok egyaránt, a legfelsőbb itélőszéknek: s lányok jobban bíztak benőnk, mint tükrükben, s ha Böskét megfiksziroztuk, nem csak a szűzi szemérem pírja volt az, mi elöntő halvány orcácskaját, hanem egyúttal a megelégedésé; felháborodva mesélte a délutáni lányzsúron: „megnéztek a szemtelenek", de engesztelt hangon tette hózzá halkan, mégis úgy, hogy szomszédai rneghallhasák : „hanem a Rózsit nem“ . így volt ez minden Bóskével és Rózsival. , „Hanem, kedves barátaim, mindez csak volt. „Elmúlt az a boldog kor, mikor még esernyő nélkül jártak a bakfisek az utcákon, most már, azt énekli Sulamtth, minden madárnak van párja, és mi szomorúan tehetjük hozzá, és minden tizenhatéves leánynak esernyője, mit születésnapi ajándékul kapott egy figyelmes nénitől azzal a jó kívánsággal, hogy soh’se jusson abba a helyzetbe, hogy ismeietlen fiatalember esernyőjét " legyen, kénytelen elfogadni, mert az veszedelmes, nagyon veszedelmes, bármilyen udvariasan és ártatlan arccal ajánlják is fel azt. A néni tudja, menyire veszedelmes az ilyen, mert az ő idejében még nem hordtak a lányok esőernyőt. „Pedig az eső volt a mi megbízhatóbb szövetségesünk. És most ezt lefegyverezte a gyöngébb nem. „ Valamit kell nekünk is tennünk, mert még sem hagyhatjuk Budapesten száradni azt a szégyent, hogy fő—fő nevezetessége, jól 'szervezett aszfalt- ^etyárintézménye pang. Ezért van szerencsém a tisztelt értekezlet elé terjeszteni a következő határozati javaslatot: „Az értekezlet elhatározza, hogy: 1.) az aszfaltbetyárokat közös érdekeik megvédésére testű- . letté tömöríti; 2.) annak elnökéül engem ] választ . meg.“ Dodó bevégzé '.mohdókáját. Meggyőző érvelésének hatása alatt az első pontot zajos helyeslés kísérte ; a másodiknak hallatára pedig zajos csend töltötte meg a termet. Dodót ez egy cseppet sem háborgatta. Meghatott hangon folytatá; „ Az értekezlet a javaslatot egyhangúlag magáévá teszi. Nagyon köszönöm a bizalmat. Azt hiszem mindjárt áttérhetünk az alapszabályok tárgyalására. “ Számos indítványt hallottunk, végül is azt fogadtuk el, hogy alapítunk asztaltársaságot, melynek tagjai hetenként egyszer ' összegyűlnek, s el- . mondják' egymásnak kalandjaikat. Ez a tagok ■joga. De az élet nemcsak jogokból, hanem kötelességekből is áll. S az aszfaltbetyárok asztaltársasága tagjainak kötelességei súlyosak. Legnagyobb önfeláldozással kell nekik működniük és egymás érdekeit támogatmok. Hogy ez a legnagyobb -könnyűséggel megtörténhessék, az ügy következő rendezését fogadtuk el : A tagok egyforma arányban, sorshúzással, kél táborba osztatnak. Megkülönböztetés jeléül az egyik tábor fehér, a másik vörös szegfűt hord gomblyukában A fehérek és vörösek ismét sorhu- ; sás utján lesznek párosítva ; egy fehér, egy voc
