Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-27 / 39. szám

I. évfolyam Szinérváralja, 1904. szeptember 27. 39. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁSI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. IkXegjelexilU. e lap mind on lteclcien. Főszerkesztő : ILOSVA.Y O-TTSIZS'tA.YT". Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Kaba Tihamér ás Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára jatézenáők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Kérelem az olvasókhoz. Lapunk október 1-én a 4-ik év­negyedbe lép. Rövid háromnegyed éves fenállása alatt alkahnunk volt meg­győződni, hogy e szerény lap nagy hiányt pótol és e vidék társadalmi életében fontos szerepet tölt be. Minden igyekezetünket megfeszítve e rövid idő alatt arra töreked,tünk, hogy lapunk rendeltetésének és céljainak minél- jobban megfeleljen. Reméljük, hogy legjobb igyekeze­tünk nem maradt eredménytelen, remél­jük, hogy sikerült a közjónak bár csekély, de önzetlen szolgálatokat ten­nünk, reméljük, hogy sikerül t. olvasó­ink tetszését és megelégedését kiérdemel­nünk. Ha némi önérzettel tekintünk is vissza a lefolyt háromnegyed évre, tisztában vagyunk azzal, hogy lapunk­nak számos fogyatékosságai is vannak. Vannak olyanok, melyek szükségképi következései annak, hogy működésünk csak igen szűk körre terjed ki, vannak olyanok, melyek minden kissebb vidéki lapnak közös hibái. Ezektől eltekintve mindenben igyekeztünk t. olvasóink igényeit kielégíteni, bár jól tudjuk, hogy e téren akad több kívánni való, melyen segíteni talán módunkban állana. Felkérjük azért t. olvasóinkat, tekintet nélkül arra, hogy előfizetőink szíveskedjenek a lapra vonatkozó véleményüket, megjegyzéseiket velünk közölni; szíveskedjenek feltárni mind­azon hibákát és hiányokat, melyeket a lap szellemi tartalma, kiállítása és szétküldése körül tapasztaltak. A lap­nak hiányait észrevenni nekünk nincs módunkban és sok tekintetben a olvasó közönség igényét és ízlését sem ismer­hetjük. Azért kérjük a t. olvasó kriti­káját, kogy az olvasóval érintkezésbe lépve, kívánalmait megismerhessük és a lapunkra vonatkozó megjegyzéseit hasznunkra fordíthassuk. Midőn lapunkat, számolva az előt­tünk álló nehézségekkel, megindítottuk, tettük azt azon reményben, hogy Szinér- váraljának és vidékének intelligens közönsége minket szellemileg támogatni fog. Ezen reményünkben nem is csalat­koztunk. Ezt bizonyltja azon számos cikk, amely a közönség köréből látott lapunkban napvilágot. Midőn ezen jóakarata és szives támogatásért köszö­netét mondunk, arra kérjük t, olvasó­inkat, hogy ezen jóakaratukat továbbra se tagadják meg tőlünk. Semmiféle iránynak nem állván szolgálatában, a legkülönbözőbb szelle­mű közleménynek is készséggel helyt adunk, ha azt közérdekűnek találjuk, helyt adunk olyan cikkeknek is, melyek tartalma felfogásunkkal nem egyezik meg, mert az az óhajunk, hogy minden kérdés a legkülömbözőbb szempontból és a legkülömbözőbb oldalról vitat- tassék meg a nyilvánosság előtt. Felkérjük egyben azon előfizetőin­ket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíves­kedjenek. A szerkesztőség. Szeptember végén. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok“, de már „hó takará el a bérei tetőt“. A hónapokon keresztül tartó verő­fényes nyárnak melegét felváltotta a hűvös őszi szellő. Lassan haldokolni kezd a természet, a mely tavaszszal és nyáron olyan csodálatosan szép és gazdag pompá­ban díszeleg vidékünkön. Hűvös lett az idő, beállott az esős időszak és mi ismét találkozunk régi ismerősünkkel a feneketlen sárral. Megint aktuálissá lesz a gyalogjáró kérdése, a mely zsákutcába terelve, való­színűleg hosszú téli álmot fog aludni a vármegye poros aktái között. No de nem a gyalogjárókról akarunk ezúttal elmélkedni, ebből a jóból úgy hisszük már elég bőven kijutott a „Szinér­váralja“ szorgalmas olvasóinak. Egyelőre a sáros gyaloguton haladunk, sárcipőben avagy csizmában, szomorúan szemlélve az elmúlás képét. Mélabus A „Szinérváralja“ tárczája. Tatár Jánosné halálára. Szép ifjú asszo?iy Sírod felett Örök fényt gyitjtoü Az emlékezet. És igaz részvét Kísért el odáig, Porladó tested Csöndes honáig. De lelked tőlünk A mennybe szállott S nem óhajtja vissza E földi világot, Mert kis angyaloddal A ki úgy várt régen Boldogan élsz újra Oda fönt az Égben! JPapolczyné Bartók Ida. ¥ A szociálizmusról. Irta: K. 5. (Befejező közlemény.) Miután körvonalaztuk a viszonyt a szociáliz- mus és az egyéni szabadság között, ki kell még egy kérdésre terjeszkednünk, mely szintén igen fontos és igen érdekes. Ez a szociálizmus és a hazafiság közötti viszony. Általában véve úgy tartják, hogy a szoci- alisztikusan berendezett társadalom, a nemzet és a haza fogalmát kizárja. A szociálista nemzet­közi mozgalom, mely magában egyesíti a világ összes hasonló gondolkozásu elvtársait, tekintet nélkül azok nemzetiségére, sőt találkozunk olyan jelenségekkel is, hogy a szocializmus saját cél­jait a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartja és a nemzeti kapcsolat megszüntetését kívánja. Ezen felfogásnak okát abban találjuk, hogy egyrészt a nemzeti érdekek megóvása és meg­védése a militárizmusnak óriási terheit rótta a néptömegek vállaira; másrészt az állami hatalom is nyomasztólag hat az egyesekre. A szociálizmus nem a nemzetnek, hanem az államhatalomnak az ellensége, annak az államhatalomnak, amely mozgalmait csirájában elnyomni és törekvéseit meghiúsítani igyekszik. A szocializmus ellensége azon államhatalomnak, mely a mai társadalmi rendet teljes erejével fentartani törekszik az osztályharcban az ural­kodó osztály eszközéül szegődik a többi osztá­lyok kizsákmányolására. Kétségtelen, hogy a gazdasági termelés és fogyasztás rendezése csak nemzetközi alapon létesíthető. A közlekedési eszközöknek ma fejlettsége mellett, midőn a világ külömböző államait a forgalomnak olyan sok szála köti össze, el nem képzelhető, hogy a gazdasági életnek teljes átalakítása egyes országokban elszigetelten valositassék meg. Az uj gazdasági és társadalmi berendezés csak a különféle nem­zetek hathatós összeműködése utján valósulhat meg. A szociálizmus világában nem fog megszűnni a haza fogalma, de kétségtelen, hogy ez a fogalom módosulni fog és különösen meg fog tisztulni a túlzásoktól és a ferdeségektől. A világgazdaság nemzetközi szervezése és vezetése véget vetne a nemzetek egymás- közötti torzsalkodásának, véget vetne a háború­nak, mert minden háború szülőoka tulajdon- kepen a gazdasági kizsákmányolás iránti vágy és a gazdasági érdekek védelme. Egy szervezett és kooperáló világgazdaság mellett megszűnnék a gazdasági kizsákmányolás szüksége és lehető­sége az egyes nemzetek között. Megszűnnék a nagy elzárkózás iránti hajlam, a külömböző nem­zetek népességét a közös érdekek érzete kibé­kítené és egyesítené ét az egész civilizált világ vállvetve együttműködnék az emberiség boldog­ságának előmozdítására. Az emberiség a civili­záció szent nevében egyesülne és az egyeseket nemcsak egy nemzetnek, de az egész emberi­ségnek érdeke lelkesítené. De a művelt világnak ezen békés össze­működése nem hozná szükségképen magával a mai nemzetek pusztulását. Megszűnne ugyan az államok közti harc és versengés és az igy létre­jött békében az egyes nemzetek egymással szövetkezve belsőleg fejlődnének és szilárdulná­nak. A nemzeti jelleget nem nemzetközi harc, nem diplomáciai műveletek és nem a más államoktól fenyegetett érdekek védelme teszi ki, hanem az állam területén belül a polgárok­nak különös és kölcsönös rokonérzése, avagy egészen belül a kisebb közös érdekek ápolása, az intézményeknek, tudomány, művészet és irodalomnak bizonyos, sajátos, nemzeti irány­ban való fejlesztése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom