Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-13 / 37. szám
I. évfolyam 37. szám. TÁRSADALMI,’GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Klíifizelesi árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, . negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. IVJCoft'joloixllSL & aaa.í cl©ix in.©«rlcS.on. Főszerkesztő: TXiOS'ü'-z'i.Y <3rTJmEírL‘Á.-'Vr. Felelős szerkesztek és laptulajdonosok Kaba Tütaniér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára intézendék. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A kartelszerződések. A kartelek a gazdasági szabadság levegőjében keletkeztek és fejlődtek olyan izmossá és hatalmassá, hogy immár a törvényhozás is szükségét érzi annak, hogy a kartelszerződéseket szabályozza. A jogalkotás rendesen a gyakorlati ólét. nyomában kullog. Kétségtelenül van számos jogszabály, melynek célja, hogy bizonyos uj viszonyokat létrehozzon, össze- míiködéseket eredményezzen, ámde a legtöbb törvényhozási alkotás az élet mozgalmaiban alakult viszonyok és körülmények tényszeritő hatásának köszönheti tettét. Különösen áll ez azon törvényalkotásokra, melyeknek összeségét szociális törvényhozásnak szoktuk nevezni. A kereskedelmi miniszter megbízásából Mandel Pál dr. országos képviselő íörvenytervezetet készített a kartelekről. Ezen tervezett törvénynek célja: megszüntetni mindama visszaéléseket, melyek a kartelek nyomában keletkeztek eddig, a míg bíróságaink attól a jogvédelmet megtagadták a törvényhozás pedig lé- tesülésüket és működésüket nem szabályozta. Az államhatalom nem törődömsége és a jogsegély megtagadása struc politikának bizonyult, mely nem csak akadályozta meg a kartelek keletkezését, hanem azt eredményezte, hogy ezen titokban keletkező és a csendesen működő kartelek vagy nem feleltek meg rendeltetésüknek és feloszlottak vagy pedig kizsákmányoló szövetkezésekké váltak, melyek a fogyasztó közöná^t. jelentékenyen megkárosítják. r~A’' kár telek ‘ miként a modern gazdasági élet egyéb produktumai (ringek, trösztök, szövetkezetek stb.) a gazdasági szabadság talajából nőttek ki, annak olyan természetes következményei, melyeket sem pálliátiv eszközökkel megszüntetni nem lehet, sem pedig szabályozatlanul hagyni nem szabad. A gazdasági élet azon törvényszerű következményei elől, melyek a karteleket létrehozták, sem elzárkózni, sem azoktól tudomást nem venni - nem lehet és nem szabad. A gazdasági evolúciót meg nem akaszthatjuk, de szabadon folyni sem engedhetjük, hanem igenis szabályozni, a helyes irányban kell azt terelni és korlátok közzé kell szorítani. A szabad verseny hátrányait nemcsak a munkás elem, a proletár osztály érzi meg, de megérzik azt a termelők, a tőkések is. A féktelen versenyben minden termelő igyekszik termelését a legszélsőbb határokig kiterjesztem, így jön létre a tulprodukció, minden gazdasági bajnak legfőbb forrása. A túltermelés a gazdasági javak fecsérlése, mert olyan jószágokat termel, melyek nem képezik a fogyasztás tárgyát. Ámde a túltermelésnek egyéb káros gazdasági következései is vannak. A termelők versengése következtében az árak olyan mérvű leszorítását eredményezi, hogy a termelés megszűnik a termelőre nézve haszonbajtó foglalkozás lenni. De károsan hat vissza a munkások életviszonyaira is, mert a gyáros a munkabérek csökkentésével igyekszik az alacsony árakért magát kárpótolni. A túltermelés okozta bajok megszüntetését célozza a kartel, a termelőknek szövetkezése egyrészt a termelés korlátozására, másrészt pedig az áraknak bizonyos, a termelési költségeknek megfelelő nivón való tartására. A karteleknek tehát alapjában véve üdvös rendeltetésük van. Ámde tagadhatatlan, hogy mai alakjukban igen alkalmasak arra, hogy eszközül szolgáljanak a szövetkezett termelőknek az árak túlságos felcsigázására. Szóval alkalmasak a fogyasztó közönség kizsákmányolására. Ä kartelek számos ellensége kétségbe vonja azok létjogosultságát, azt vitatván, hogy a kartelek nem alkalmasak a túltermelés és az abból folyó hátrányok megakavályozására, csupán ideiglenes kizsákmányoló egyesületek, melyek válságokat idéznek elő. Pedig a kartel, ha képesek vagyunk azt kellőképen szabályozni, igen üdvös intézmény lehet. Hatalmas védelemül szolgálhat a termelőknek, de egyszersmint a virágzó iparágaknak. Csakhogy kérdéses, hogy egyáltalában képesek vagyunk e szabályozásra egy olyan intézménynél, melyet kizárólag magán egyének létesítenek amelynél kijátszásnak annyi módja van. Nagyon kétséges, hogy az ellenőrző hatóság képes lesz megállapítani, hogy A „Szinérváralja“ tárczája. T r - j A szociáiizmusróí. Irta: K. Ä. (III. közlemény.) A 18-ik és 19-ik század liberalizmusa, a manchesteri iskola teljes gazdasági szabadságot Hirdető tanai a középkor gazdasági szervezetének, a céh-rendszer korlátainak lerombolását ■ólozták. A céh-rendszer megszűnt. A technika nagy haladása és a gépek feltalálása következtében az ipar óriási lendületet vett. Kifejlődött :i nagyipar, agyon zúzván a kisipart, mint amely nem volt képes a saját üzemében a nagy tőke- iiyujtotta előnyöket érvényesíteni, nem volt képes alkalmazni a gépeket, amelyek a gyáripar termelését gyorssá, tömegessé és a mi fő: igen olcsóvá tették. A kis ipar pusztulása folytán számos mun- i i áskéz szabadult fel. Ámde másrészt a gépek 'Használata lehetővé tette azt, hogy a gyári ipar (izeimében csekély számú munkást alkalmazzon ( S ez által a munkanélkülieknek nagy tömege j keletkezett és a mindinkább nagyszerű gépek J kel dolgozó ipar a nagy munkakinálatot nem vehette igénybe. Ezen körülmények nemcsak : munkátlanok nagy seregét teremtették meg, de előidézték azt is, hogy a gyárosok a nagy munkakinálatot kihasználva, egyrészt a munkabéreket nagyon alacsonyra szorították, másrészt alkalmazott munkásaikat tulerőltették, kizsákmányolták. Az ipari munkások helyzetének leírásával és a munkások alkalmazása körül elkövetett visszaélésekről a szociálista irók egy nagy könyvtárt Írtak össze. Nem kívánunk e kérdésnél hosszabban időzni, csupán egy pár példát hozunk fel ezen viszonyok illusztrálására. Kautskynak Maxról írott könyvében a következőt olvashatjuk : „Az angol munkások — és valószínűleg mások szintén kitünően tudják persziflálni a kapitálisták tőkések nagy szigorúságát, amellyel arra ügyelnek, hogy a munkás a megvásárolt munkanapból mit se vonhasson el. így egy kőbánya tulajdonosról beszélnek, a kinek bányájában egy korán íörobbanó akna a levegőbe röpített egy munkást, a ki azonban csoda módra teljesen sértetlenül esett vissza a földre. A bérfizetésnél levonta neki a vállalkozó azt az időt, amelyet a levegőben töltött, amely idő alatt teháhát nem dolgozott. Éhez hasonló a Groton alagút építésénél, New-York államban állítólag tényleg megtörtént. Egy hegyet kellet átfúrni. Az aknák felrobbanása az alagutban mérges gázokat fejlesztett, amelyek a munkásokat gyakran elkábitották, és egyidőre (egy óra töredékeire) munkaképtelenekké tették. Ezt az időt levonták bérükből. Zürich Kantonban egy gyáros, a ki a szép-nem nagy tisztelője volt, levonta munkásnőjének azt az időt béréből, amelyet nála töltöttek az irodájában“. A proletárság helyzete volt az, amely a legújabb kor gondolkozóit, emberbarátait, társadalom bölcselőit és törvényhozásait a legtöbbet foglalkoztatta és foglalkoztatja. A proletárság szomorú helyzete az, amely a társadalmi szervezet reformálására irányuló mindennemű törekvés legfőbb rugójaként szerepelt és ma is szerepel. A proletáriátus kérdése az, amely a gondolkodó elméket az egyéni tulajdonon, a szabad versenyen és általában a gazdasági szabadságon alapuló társadalmi rend megváltoztatásának eszméire vezette, amely a modern szociálizmust megteremtette. A liberalizmusnak nem az alkotások terén van igen nagy érdeme, hanem abban, hogy a középkornak már elavult, az emberi haladást gátló, kor műveltségének nem megfelelő intézményeit lerombolta és ez által útját egyengette a szociálizmusnak, amelynek rendeltatése nem a rombolás többé, nem a régi intézmények megszüntetése, hanem újaknak teremtése. A szociálisztikus eszmék és elméletek megteremtői és fejlesztői között az emberi szellemnek legkiválób képviselőit találjuk. A modern szociálizmus első hirdetői és tanítói még csupán annak vannak tudatában, hogy a társadalmi szervezet helytelen, igazságtalan. A javítás és tökéletesbités módjait illetőleg még nagyon ideális és meg nem valósítható eszméket hirdetnek. Megrajzolták az ideálisan berendezett társadalom képét, nem gondolva avval, hogy vájjon az a gyakorlati életben meg- valósitható-e vagy sem. Azt hitték, hogy az emberi társadalmat egyes kiváló emberek saját eszméik ezerint átalakíthatják és megváltoztathatják. Egyszerűen az észből akarták levezetni azon elveket, melyekkel az egész emberiséget boldogítani lehet. Majd a fejlődés későbbi fokán a modern
