Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-09 / 32. szám
2 SZINÉR VÁR AL J A 1904. augusztus 9. e célból a főutcán a Göncy-féle telket, a nagybányai utcában pedig a Szabó István járásbiró szomszédságában fekvő Ditrich- féle telket. S ha az állam egyelőre csupán egy óvodát fog emelni, úgy e célra a Göncy- féle telket fogja megvásárolni és azon építkezni. Ha pedig két óvodát ad né- künk, akkor az egyik szamára megszerzi a Ditrich-féle telket, a másik óvodát a főutcán a református templom közelében fogja elhelyezni. Ezen módon fognak az óvodák céljuknak tekintettel a távolságokra, amelyekkel községünk szerfelett kiterjedt fekvésénél fogva nagyon is számolnunk kell — megfelelni. A nyári menhely, ha ezt is sikerül ugyan kivívnunk, Kepes Sándor kőtelepe közelében leend felállítva. Nagyon természetes, hogy az óvodára nézve előadottak ez idő szerint még nem perfekt dolgok; de nagyon valószínű, hogy az említett terveket a minisztérium is el fogja fogadni, mert célszerűségük elvitázhatatlan, úgyszintén szükségességük. Levél a szerkesztőhöz. Vámfalu, 1904. jul. 30. Becses lapja jul. 26-iki számában „Magyarság“ cim alatti vezércikkben többek között az avasi állami iskolákról is van szó, még pedig oly célzattal, mintha azok eddig nem feleltek volna meg hivatásuknak a magyar „nyelv és érzelem“ terjesztése tekintetében. Minthogy az Avasban csak két helyt van állami iskola u. m. Felsőfaluban és Vámfaluban, kötelességemnek érzem — mert a kettő „Brutus“ által egy kalap alá van véve, hogy mint a vámfalui állami elemi iskoláknak elnöke : tiltakozzam oly állítás ellen, mely az igazságnak nem felel meg. Ugyanis, Vámfaluban 1896-ban nyíltak meg az állami iskolák, s azóta ezekben és ezek által a „magyar nyelv és érzelem“ hogy mily lelki- ismeretes hűséggel lett ápolva, hivatkozhatnám azokra, a kik esetleg ezen iskolák növendékeinek vizsgáin megjelentek, hol tapasztalhatták, miszerint azok a román gyermekek, akik csak Az illető század parancsnoka elhalványult a dühtől és midőn a hadtestparancsnok elhaladt előtte, lábának egy lórugáshoz hasonló mozdulatával feldöntette a padot, melyen az álmodó huszár feküdt. Ezen kissé rendkívüli felköltési módszernek meg volt az a hatása, hogy a földre perdült huszár, látva a sok tisztet, hamarosan nem tudván magát tájékozni helyzetéről, tántorogva kereste a fonalat, mely őt a földi életbe visszahozná. A szolgálatvezető „zupás“ őrmester segítségére akart jönni ebben oly módon, hogy összeszoritott öklével a szegény álmos istáló- őrnek meglehetős gyengédtelenül érintette azon oldalát, mely alatt a mi huszárunk érzelgős szive meglehetősen nyugtalanul dobogott, rámordulva, hogy miért nem jelentkezik a méltóságos urnái, mint azt az előírás rendeli. Az őrmester után jövő Kurschmied természetesen saját 127 kilós testének tekintélyét is emelni gondolta azzal, hogy a még mindig álmoseszü huszárnak egy lábmozdulattal előidézett útbaigazítást adott azon irány felől, melyben neki haladnia kellett, hogy az előirt jelentkezést elvégezhesse. Ily jóakaratu biztatások után majdnem futva érte utói a már majdnem az ajtónál levő hadtestparancsnokot és magát előtte haptákba vágva, harsányhangon jelentette.- Kurschmied urnák alássan jelentem harmic- hat ló . . . A hadtestparancsnok nevetett, a többi tisztek mosolyogtak, a század parancsnoka pedig dühös volt, a szegény huszárt pedig két óra hosszat kikötötték. Ez aztán a gyöngyélet. egy évig jártak már az iskolában bár egyetlen szót sem értettek addig magyarul, oly szép magyarsággal írtak, olvastak, számoltak, szavaltak, hogy mindenkit megleptek. Nt. Bencsik István nagybányai ev. ref. egyh. megye esperese, 1903. jun. 15-én véletlenül akkor j jött az egyházat látogatni, mikor az állami j iskolák vizsgája volt s kinyilvánította, hogy örömmel s élvezettel hallgatta a szomszédos községekből jött román ajkú gyermekek magyar nyelven tett vizsgáját, számolás, nyelvtan, szavalás j stb. stb. téren. Kinyilvánította, hogy fogalma sem volt oly szép eredményről, minőt szemé- j lyesen tapasztalt. Úgy hiszem már ez is elég bizonyság arra nézve, hogy- „Brutus“ állításai a mi állami iskoláinkra Vámfalában nem felelnek meg a valóságnak. De ezenfelül bizonyság az is, hogy nemcsak közeli, hanem messze vidékekről is járatják a szülék gyermekeiket nagy költséggel iskoláinkba, mit bizonyára nem tennenek, ha itt a »magyarnyelv és érzelem“ nem taníttatnék. így az iskolák felvételi naplója szerint, melyet bárki megtekinthet, vannak növendékek: Álsóróna, Görbéd, Oláhkékes, Avasfelsőfalu, Kányaháza, Avasujváros, Kőszegremete, Aranyosmező, Nagy- nyires, Bikszád, Turvékonya, Konyha, Sárközihegy, Terep, Komorzán, Tartolc, Ráksa, Rózsa- pallag, Avasujfalu, Ó-Bozinta, Magosfalu, Sebes- j patakról bejegyezve. Mit keresnének ezek a románajku gyermekek a mi állami iskolánkban ? j Hol román nyelvet nem is hallanak, csak magyar , nyelvet és magyar nemzeti érzelemben nevel- ! tetnek. Hiszen saját nemzeti nyelvüket s érzelmüket költség nélkül otthon saját hitfelekezeti iskoláinkban is elsajátíthatják. Tehát a vámfalui állami iskolák működését „Brutus“ vagy nem ismeri helyesen, vagy tévútra lett valamely tisztességtelen ember által vezetve s azért irhatptt valótlanságot az émli- tett vezércikkben. Állami iskoláink jó hírneve megőrzése végett kérem ezen levelemet becses lapjába felvenni. Nagy Károly, áll. isk. gond., elnök. HÍREK. Alispáni jubileum. A Szatmármegyei Közlöny irta legutóbbi számában, hogy a vármegye népszerű alispánjának: Nagy Lászlónak f. év október hó 3-án lesz 15 éves alispáni jubileuma s a vármegye közönsége ez évfordulót nagy Sóhajtás. Múltadban nincs öröm, Jövödben nincs remény Tudomány egyetem, Miattad sírok én! Miattad zenig panaszt S örök búi énekem Csuppa tudonány közt Az élet gyász nekem. Kollokvium után Tinta s jegyzet közül Kifelé segiini Egy csillag sem kerül. Ki szivei alkotál Belé érzelmeket Szeretni lángolón Civilt és tiszteket. Kinek hatalma szab Vizsgái év rá bukást Tudomány istene Küldj egy egyenruhást! Strachon Nelly. ünnepséggel készül megülni. Nagy László alispán e hírre a következő levelet intézte a Sz. K. szerkesztőjéhez : Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjában megjelent hir az alispáni jubileumról nagyon kényes helyzetbe hozott, mert protestálnom ellene ép oly ízléstelen dolognak tűnhetik fel, mint jóakaratu hallgatással mellőzni a tudomásul vételt. Azonban, ha nem csalom magamat, egy szerencsém van, az, hogy mindenki elhiszi, hogy a magam jubiláltatásá- nak nem vagyok óhajtója, annyival kevésbbé, mert érzem, hogy a vármegye közönsége tiz éves jubileumom alkalmával annyi kitüntetéssel halmozott el, a megnyilatkozás oly közvetlen és általános volt, hogy újabb tiz évi szolgálat után sem érezhetném az akkor adott elismerést letörlesztettnek s ma a hanyatló korban újabb adósságot vállalni legfeljebb egy erkölcsi csődnek lehetne indító oka. Nagyon köszönöm a megemlékezést rólam - bocsánat, a „csekélységem“ szót ki nem állhatom s mindenesetre annyi jót eredményezett, hogy akik jelen soraimat olvassák, meggyőződhetnek, hogy a múlt jubileum emléke ma is a kitörölhetetlen hála érzetével van lelkembe bevésve s nincs semmi szükség arra, hogy a vármegye közönsége a még le nem szolgált elismerést még ujjal is tetézze s nagyon megleszek elégedve, ha időm és erőm marad a vármegye közönsége iránt érzett kötelezettségem egyrészét teljesíteni mert teljesen úgy sem viszonozhatnám azt soha. Maradtam őszinte tisztelettel Nagykároly, 1904. julius 25. Nagy László, alispán. Bár mindnyájan jól tudjuk, hogy köz- j tiszteletben álló alispánunk szívesen kitérne az iinnepeltetés elől, de arról értesülünk, hogy a szeretet és ragaszkodás, melylyel a vármegye közönsége érdemekben gazdag alispánja iránt viseltetik, oly impozáns alakban fog megnyilvánulni, melynek Nagy László alispán még a | saját akarata ellenére is kénytelen lesz engedni. Eljegyzés. Nagy Gyula apai földbirtokos közelebb jegyezte el városunkból Kató Erzsiké kisasszonyt, özv. Kató Jánosné birtokosnő leányát. A batiz-vasvári párhuzamos vonal. A szatmár- nagybányai vasútnak évi kiadásait tetemesen növelte azon körülmény, hogy Batiz-Vasváritól kénytelen volt az államvasutak vonalát igénybe venni. A használatért oly busás évi bért fizetett, mely semmi arányban sem volt az úttest hosszúságával s annak fentartási költségeivel. A vasút részvénytársasága végre is, hogy megszabaduljon a szerfölött magas hozzájárulástól, elhatározta, hogy a batiz-vasvári párhuzamos vonalat kiépíti. A párhuzamos vonal kiépítésének engedély- okmányát, mint értesülünk, már ő felsége is szentesítette, úgy, hogy a vonal kiépítését már a napokban megkezdik. Gyászhirek. Korláthy Dienes Dezső köz- és váltóügyvéd, ev. ref. egyházmegyei tanácsbiró, a nagybányai járás íőszolgabirája a múlt hó 31-én, életének hatvanegyedik évében hosszas szenvedés után elhunyt Szatmáron, ahol átutazóban volt. A fővárosból a múlt hó 30-án akarták övéi hazahozni; el is indultak, de csak Szatmárig érkezhettek meg. Ott a beteg állapota oly válsá- ! gosra fordult, hogy az utazást félbe kellett szakítani. Szatmáron Dienest veje Unger Géza kir. ; törvényszéki biró lakására szállították, hol másnap, julius 31-én délután ‘/í 5 órakor jobb létre szenderült. A boldogultat Szatmáron augusztus hó 2-án délelőtt 10 órakor tartott gyászszertartás után Kölesére szállították, hol aznap, délután : ’/2 4 órakor helyezték örök nyugalomra. Temetése óriási részvét mellett ment végbe. Korláthi Dienes Dezső az ugocsamegyei Csepében született 1843-ban. Közép iskoláit Sárospatakon, mig a jogtudományokat Nagyváradon és Budapesten végezte. Az ügyvédi és bírói vizsgálatokat szintén Budapesten tette le kitűnő sikerrel. Kezdetben a fehérgyarmati járásban esküdt volt, majd rövid ideig ügyvédeskedett, midőn ismét visszatért a közigazgatási pályára. Fehérgyarmaton szolgabirónak választották meg s e hivatalt 18 évig viselte. Tagja volt a törvényhatósági bi- : zottságnak s Nagybánya város képviselőtestü-
