Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-09 / 32. szám
I. é vfolyam. Szinérváralja, 1904. augusztus 9. 32. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. mogjelexiilc o lap in in ci o n kedden. Főszerkesztő: IIiOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szioérváraljára intczeadfk. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Elemi iskola- és óvodaépit- kezési ügyünk. Iskola gondnokságunk már évek óta több ízben és nagy kitartással fáradozott azon, hogy oktatásügyünkön lendítsen és hogy iskolánk, valamint óvodánk a község igényeinek megfelelő legyen és különösen sokszor panaszkodott a tanfelügyelőségnek és a miniszternek a tanhelyiségek túlzsúfoltsága és a tanerők aránylag csekély skáirut miatt. A folyo ev elejen a miniszter a tanerők számát növelte is az által, hogy a helybeli állami elemi iskolához tanítónővé Ováry Juliánnát kinevezte, aki uj állását az 1904/1905. tanév elején el is fogja foglalni. Bizony végső ideje is volt már a tan- erőszaporitásnak, amennyiben az I. és II. elemi leányosztályt csupán egy tanítónő vezette, Nagy Bella. S tekintve, hogy a két osztály növendékeinek száma az utóbbi időkben 135 körül volt, ezeknek a megfelelő kiképzést nyújtani: egy tanítónőtől alig várhatni. Ami a tanhelyiségek kibővítését illeti: ebben a tekintetben is a múlt héten egy lépéssel előbre haladtunk. A múlt hó 30-án ugyanis kijött Szi- nérváraljára az államépitészeti hivatal főmérnöke, és megvizsgálta úgy az elemi iskolának, mint az óvodának helyiségeit. Nagyon természetes, hogy mindkét épületet elégtelennek találta a növendékek befogadására. Az állami elemi iskolánál a minisztérium által kiküldött főmérnök megvizsgálta azt, nem-e lehetne a mostani épületre emeletet vonni, s a tanhelyiségek számát eképpen szaporítani, egyszersmind ott az igazgatói lakást elhelyezni? E végből a fundamentum mellett leásatott, s a menye- zetet megszemlélte, az eredmény azonban, amelyre jutott, az volt, hogy a mostani épületre emeletet rakni teljes lehetetlenség. Ennélfogva szárnyépület építését fogja a minisztériumnak javasolni, négy tanterem, igazgatói és szolga-lakás számára. Az építkezést előreláthatólag a jövő év tavaszán fogják megkezdeni és őszre befejezik. Azáltal, hogy szárnyépületet, és nem emeletet építenek, elérik azt, hogy a tanítás a most beálló tanévben a jövő tavasztól, tehát úgy márciustól kezdve a tanév végéig nem fcg szünetelni. Mert a szárnyépületen kőmivesek és ácsok dolgozhatnak a nélkül, hegy a tanítást zavarnák; mig az emelet építésénél a tantermeket ki kell, hogy ürítsék. Addig pedig, amig az állami iskola kiépítve lesz, a IV., V. és Vl-ik osztály számára kibérlik a főutcán a Domokos- féle házat, és az említett osztályok az 1904/1905. tanévre már itt lesznek elhelyezve. A vonatkozó bérleti szerződést Domokosékkal megkötötték, és megerősítés végett felterjesztették. Egyidejűleg előirányzatot nyújtottak be a bebútorozás iránt. Nagyfokú mizériák vannak az óvodaépület tekintetében is. Az államépitészeti főmérnök szombaton megbízásához képest erre is kiterjeztette vizsgálódásait. Hogy a mostani óvoda nem képes befogadni az óvodaköteleseket: már bebizonyított tény. Mert a jelenlegi óvoda alig 100 növendék számára való, holott az óvodakötelesek száma Szinérváralján 300 és 400 között van. Ilyen körülmények között feltétlenül szükségesnek látszik legalább is két rendes óvoda felállítása, és esetleg egy nyári menhely létesítése. Mert ha községünkben csupán egy óvoda van, bárhová helyezik is el annak épületét, még mindig olyan nagy távolságra lesz a város egyes részeitől, hogy az óvoda látogatása a messzebb lakó gyermekeknek szinte lehetetlenné tétetik. Meg kell ugyanis fontolnunk azt, hogy azon apró embereknek, akik óvodába járni kötelesek, egy fél vagy egész kilométernyi utat megtenniük alig lehetséges. S számolnunk kell azzal is, hogy az óvodaköteleseket még valamelyik házbeli is elkíséri az óvodába: igy tehát ezen kisérés, vagy szállítás igen nagy teher a község lakosaira, különösen a szegényebbekre, akik csélédet nem tartanak. Világos tehát, hogy Szinérváralján két rendes óvodára elkerülhetetlen szükségünk van. A kiküldött főmérnök megtekintette A „Szinérváralja“ tárczája. Titokban. Titokban álmodom csak a boldogságról, Rejtélyes, bűbájos nyári éjszaka, Köröttem semmi nesz, csak a fűzfa sóhajt, Felettem az égbolt millió csillaga. Titokban álmodom csak a boldogságról, A mikor már minden fű, fa, virág alszik, Mikor a madár is elhagyja énekét, Csak az én szivemnek dobogása haitik. Ne tudja meg senki, senki e világon, Lelkemnek a titkos, rejtélyes álmait, Melyek csak ilyenkor holdsugaras éjjel Kötözik a jövő boldogság álmait. Csak a csillagoknak, ezeknek beszélek, Melyek csodás fénynyel ragyognak felettem, Lehet-e még annak jogosan remélni, A ki annyit vesztett, mennyit én vesztettem ? És egy a távolból édes, kicsiny, halvány, Felém int reszketőn, elhaló sugára; Majd, ha én lehullok utánam jösz te is, Álmodni örökre egy szebbik hazába. St var hon Nelly. Huszárélet. Cs. és kir. önkéntelen huszár voltam . . . viseltem O felsége a császár mondurját, s büszkébb voltam az első két csillagra mint a Reiks-kriksz miniszter ur a sarzsijára. Épen tavaszi szemle előtt volt, mikor legjobban vártuk már a hatalmas és rettegett mádi Kovács korpszeommendás ur ő méltóságát s én mint fővártaparancsnok szolgálatban lévén, csupa bravúros csatákról, veszedelmes helyzetekről és dicsőségről ábrándozva feküdtem hosszában a puhafából készült, de mindamellett meglehetős kemény k. u. k. pricscsen. Álmodozásomból a künn álló snarr posten Geweeeeer heraaaaaaaaus kiáltása zavart föl, ki ugyanis megismerve a rettegett hadtestparancsnokot, minden előzetes bejelentés nélkül lepte meg ezredünket. Megadatván neki az őt megillető tisztelgés, alármot fuvatott, mintegy felriasztandó a kivonuláshoz készülő ezredet. Elképzelhető fejveszettséggel rohantak már most bábeli zűrzavarral a divisió, század és szakaszparancsnokok osztályaihoz, nehogy bármily késedelem folytán megrovás érje őket. A kivonulás lázas sietséggel megtörténvén, a főbb parancsnokok a rettegettnél jelentkezvén, az ezreddel különböző gyakorlatokat és mozdulatokat vitetett végbe, melyek csak a késő délutáni órákban fejeződtek be, melyek után a hadtestparancsnok megelégedését nyilvánítván a csapat kiképeztetése fölött, a tisztikart el- bocsájtotta. Az ebéd elmúltával, melyen természetesen az összes tiszteken kívül a mindenhtó hadtest- paranksnok is részt vett, ez utóbbi azon óhaját nyilvánította, hogy szeretné előzetes értesítés nélkül az éjjeli szolgálatot különösen az istállókat megtekinteni. Óhaja parancsnak vétetvén, a tisztikar gyorsan oszolni akart, de ő ezt nem engedte meg, hanem minden előkészületek nélkül önmaga akart meggyőződni a szolgálatok lelkiismeretes teljesítéséről. Sorrajárta tehát a laktanya épületeit, itt-ott különböző megjegyzéseket téve. Midőn egyik század istállójában szintén körültekinteni akart, az egyik úgynevezett lóstrázsa, előtte való éjjelén kitöltött és jól megérdemelt 6 óra rövid vas természetes következményeként egy pádon átölelve a kezében levő és az istálló tisztántartására rendelt szerszámot, boldogan álmadozott otthonmaradt kedveséről, azt hívén, hogy őt tartja karjai között, ölelve. A rettegett elmosolyogta magát s ezen magas mosoly természetesen szónélküli kigúnyolásaként volt tekinthető a nagy rendnek a szolgálatok pontos teljesítésénél.
