Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-09 / 32. szám

I. é vfolyam. Szinérváralja, 1904. augusztus 9. 32. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 f, egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. mogjelexiilc o lap in in ci o n kedden. Főszerkesztő: IIiOSVAY GUSZTÁV. Felelős szerkesztők és laptulajdonosok Kaba Tihamér és Katona Sándor dr. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények valamint előfizetési díjak a „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztőségéhez Szioérváraljára intczeadfk. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Elemi iskola- és óvodaépit- kezési ügyünk. Iskola gondnokságunk már évek óta több ízben és nagy kitartással fáradozott azon, hogy oktatásügyünkön lendítsen és hogy iskolánk, valamint óvodánk a köz­ség igényeinek megfelelő legyen és kü­lönösen sokszor panaszkodott a tanfelügye­lőségnek és a miniszternek a tanhelyi­ségek túlzsúfoltsága és a tanerők aránylag csekély skáirut miatt. A folyo ev elejen a miniszter a tan­erők számát növelte is az által, hogy a helybeli állami elemi iskolához tanítónővé Ováry Juliánnát kinevezte, aki uj állását az 1904/1905. tanév elején el is fogja foglalni. Bizony végső ideje is volt már a tan- erőszaporitásnak, amennyiben az I. és II. elemi leányosztályt csupán egy tanítónő vezette, Nagy Bella. S tekintve, hogy a két osztály növendékeinek száma az utóbbi időkben 135 körül volt, ezeknek a meg­felelő kiképzést nyújtani: egy tanítónőtől alig várhatni. Ami a tanhelyiségek kibővítését illeti: ebben a tekintetben is a múlt héten egy lépéssel előbre haladtunk. A múlt hó 30-án ugyanis kijött Szi- nérváraljára az államépitészeti hivatal fő­mérnöke, és megvizsgálta úgy az elemi iskolának, mint az óvodának helyiségeit. Nagyon természetes, hogy mindkét épü­letet elégtelennek találta a növendékek befogadására. Az állami elemi iskolánál a miniszté­rium által kiküldött főmérnök megvizsgálta azt, nem-e lehetne a mostani épületre emeletet vonni, s a tanhelyiségek számát eképpen szaporítani, egyszersmind ott az igazgatói lakást elhelyezni? E végből a fundamentum mellett leásatott, s a menye- zetet megszemlélte, az eredmény azonban, amelyre jutott, az volt, hogy a mostani épületre emeletet rakni teljes lehetetlen­ség. Ennélfogva szárnyépület építését fogja a minisztériumnak javasolni, négy tante­rem, igazgatói és szolga-lakás számára. Az építkezést előreláthatólag a jövő év tavaszán fogják megkezdeni és őszre befejezik. Azáltal, hogy szárnyépületet, és nem emeletet építenek, elérik azt, hogy a ta­nítás a most beálló tanévben a jövő ta­vasztól, tehát úgy márciustól kezdve a tanév végéig nem fcg szünetelni. Mert a szárnyépületen kőmivesek és ácsok dol­gozhatnak a nélkül, hegy a tanítást za­varnák; mig az emelet építésénél a tan­termeket ki kell, hogy ürítsék. Addig pedig, amig az állami iskola kiépítve lesz, a IV., V. és Vl-ik osztály számára kibérlik a főutcán a Domokos- féle házat, és az említett osztályok az 1904/1905. tanévre már itt lesznek el­helyezve. A vonatkozó bérleti szerződést Domokosékkal megkötötték, és megerő­sítés végett felterjesztették. Egyidejűleg előirányzatot nyújtottak be a bebútorozás iránt. Nagyfokú mizériák vannak az óvoda­épület tekintetében is. Az államépitészeti főmérnök szombaton megbízásához képest erre is kiterjeztette vizsgálódásait. Hogy a mostani óvoda nem képes befogadni az óvodaköteleseket: már be­bizonyított tény. Mert a jelenlegi óvoda alig 100 növendék számára való, holott az óvodakötelesek száma Szinérváralján 300 és 400 között van. Ilyen körülmé­nyek között feltétlenül szükségesnek lát­szik legalább is két rendes óvoda felállí­tása, és esetleg egy nyári menhely létesítése. Mert ha községünkben csupán egy óvoda van, bárhová helyezik is el annak épületét, még mindig olyan nagy távol­ságra lesz a város egyes részeitől, hogy az óvoda látogatása a messzebb lakó gyermekeknek szinte lehetetlenné tétetik. Meg kell ugyanis fontolnunk azt, hogy azon apró embereknek, akik óvodába járni kötelesek, egy fél vagy egész kilo­méternyi utat megtenniük alig lehetséges. S számolnunk kell azzal is, hogy az óvo­daköteleseket még valamelyik házbeli is elkíséri az óvodába: igy tehát ezen kisé­rés, vagy szállítás igen nagy teher a köz­ség lakosaira, különösen a szegényeb­bekre, akik csélédet nem tartanak. Világos tehát, hogy Szinérváralján két rendes óvodára elkerülhetetlen szük­ségünk van. A kiküldött főmérnök megtekintette A „Szinérváralja“ tárczája. Titokban. Titokban álmodom csak a boldogságról, Rejtélyes, bűbájos nyári éjszaka, Köröttem semmi nesz, csak a fűzfa sóhajt, Felettem az égbolt millió csillaga. Titokban álmodom csak a boldogságról, A mikor már minden fű, fa, virág alszik, Mikor a madár is elhagyja énekét, Csak az én szivemnek dobogása haitik. Ne tudja meg senki, senki e világon, Lelkemnek a titkos, rejtélyes álmait, Melyek csak ilyenkor holdsugaras éjjel Kötözik a jövő boldogság álmait. Csak a csillagoknak, ezeknek beszélek, Melyek csodás fénynyel ragyognak felettem, Lehet-e még annak jogosan remélni, A ki annyit vesztett, mennyit én vesztettem ? És egy a távolból édes, kicsiny, halvány, Felém int reszketőn, elhaló sugára; Majd, ha én lehullok utánam jösz te is, Álmodni örökre egy szebbik hazába. St var hon Nelly. Huszárélet. Cs. és kir. önkéntelen huszár voltam . . . viseltem O felsége a császár mondurját, s büszkébb voltam az első két csillagra mint a Reiks-kriksz miniszter ur a sarzsijára. Épen tavaszi szemle előtt volt, mikor legjobban vártuk már a hatalmas és rettegett mádi Kovács korpszeommendás ur ő méltóságát s én mint fővártaparancsnok szolgálatban lévén, csupa bravúros csatákról, veszedelmes helyzetekről és dicsőségről ábrándozva feküdtem hosszában a puhafából készült, de mindamellett meglehetős kemény k. u. k. pricscsen. Álmodozásomból a künn álló snarr posten Geweeeeer heraaaaaaaaus kiáltása zavart föl, ki ugyanis megismerve a rettegett hadtestparancsnokot, minden előzetes bejelentés nélkül lepte meg ezredünket. Meg­adatván neki az őt megillető tisztelgés, alármot fuvatott, mintegy felriasztandó a kivonuláshoz készülő ezredet. Elképzelhető fejveszettséggel rohantak már most bábeli zűrzavarral a divisió, század és szakaszparancsnokok osztályaihoz, nehogy bár­mily késedelem folytán megrovás érje őket. A kivonulás lázas sietséggel megtörténvén, a főbb parancsnokok a rettegettnél jelentkezvén, az ezreddel különböző gyakorlatokat és mozdu­latokat vitetett végbe, melyek csak a késő délutáni órákban fejeződtek be, melyek után a hadtestparancsnok megelégedését nyilvánítván a csapat kiképeztetése fölött, a tisztikart el- bocsájtotta. Az ebéd elmúltával, melyen természetesen az összes tiszteken kívül a mindenhtó hadtest- paranksnok is részt vett, ez utóbbi azon óhaját nyilvánította, hogy szeretné előzetes értesítés nélkül az éjjeli szolgálatot különösen az istállókat megtekinteni. Óhaja parancsnak vétetvén, a tisztikar gyorsan oszolni akart, de ő ezt nem engedte meg, hanem minden előkészületek nélkül önmaga akart meggyőződni a szolgálatok lelkiismeretes teljesítéséről. Sorrajárta tehát a laktanya épü­leteit, itt-ott különböző megjegyzéseket téve. Midőn egyik század istállójában szintén körül­tekinteni akart, az egyik úgynevezett lóstrázsa, előtte való éjjelén kitöltött és jól megérdemelt 6 óra rövid vas természetes következményeként egy pádon átölelve a kezében levő és az istálló tisztántartására rendelt szerszámot, boldogan álmadozott otthonmaradt kedveséről, azt hívén, hogy őt tartja karjai között, ölelve. A rettegett elmosolyogta magát s ezen magas mosoly termé­szetesen szónélküli kigúnyolásaként volt tekint­hető a nagy rendnek a szolgálatok pontos telje­sítésénél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom